Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1911-09-28 / 39. szám

1911. szeptember 28 NAGYBÁNYA désbe hozva kitünően mutatja be a talál* mányt. A felsőbányái m. kir. bányásziskola kőzet- gyűjteménnyel, a tanulók rajzaival és négy ér­dekes zuzótnodellel vesz részt a kiállításon. A modelek mind működésbe hozható precíz munkák. A fernezelyi m. kir. kohóhivatal kiállítását, amely a pavilion jobboldalának közepén levő asztalt foglalja le, a kohó egyes részeinek foto­gráfiája díszíti. Az asztal közepén hatalmas gú­lában vannak felállítva a kohószerszámok, alat- tok a kohótermékek a bányasalaktól a színtiszta aranyig. Pompás csoportosításban mutatják be a kohótermékek a nemes fémek kiolvasztását an­nak négy stádiumán : a halmozáson, pörkölésen, olvasztáson át, amikor aztán az ólom arany­ezüst üzés utján szétválasztatnak. Nagyértékü példányai vannak kiállítva az üzés utáni aranyos ezüstnek, amelyet már Kör- möczbánya dolgoz fel. Egy hatalmas darab ezüst és két kisebb arany téglány — ez utóbbi 72 ezer korona értéket képvisel — izgatják a ki­állítás nézőinek fémszeretetét, de a nagyértékü darabok a bizalom okából oda vannak erősítve az asztalhoz. Ugyanitt egy üvegdobozban van­nak bemutatva a fernezelyi kohó speczialitásai: a bizmuth nevű igen ritka fém, amelyet orvosi és vegyi ipari czélokra használnak. Nagyon kedves a terem falának közepe­táján felállított s a fernezelyi kohó tárnáját mintázó bejárat, hátul vájatvéggel, lelérkőzettel, csillével és egy eleven, hosszú szakállas kis ma­nóval. A terem másik oldalán a The Kisbánya Mining Cie. Ltd angol társaság borsai (Felső­bánya mellett) bányájának érczei, ásványai és berendezéseinek fotográfiái vannak kiállítva. Pokol Elek gazdag aranybányája néhány hatalmas darab kőzetet állított ki. A fernezelyi kohó kiállításának a bejárat felőli végén vannak bemutatva a nagybányai kincstári bányaterület munkásjóléti intézményei. Számos kép mulatja be a bajfalusi munkás­fürdőt, fényképfelvételek vannak a munkásvé­delmi berendezésekről. A betegforgalmi táblá­zatok mellett üvegszámra vannak kiállítva a baj falusi és veresvizi gyógyvizek, valamint a veresvizi gyógyhatású bányaiszap. Az egész kiállításnak eléggé nem méltá­nyolható nagy érdeme, hogy szakszerű össze­állítása mellett a laikus emberek által is köny- nyen megérthető és fölöttébb élvezetes. A valóban páratlan rendezésért Neubauer Ferencz miniszteri tanácsost, György Gusztáv és Fizély Sándor főmérnököket, valamint Kápolnai Pauer Viktor mérnököt illeti minden dicséret. Igen érdekes kiállítást foglal magában az erdészeti pavilion. A legritkább s a legérdekesebb Ax abbé: S hol látta azt a könyvet: Bob: Jacques bácsi Íróasztalán . . . Ax abbé: Ssázszor mondtam már, hogy nem szabad olvasnia a könyvet, ha nem nézem meg előbb, hogy olvashatja-e. Bob: Épen azért néztem bele, hogy tudjam szabad-e? (Egy csoport nőt néz, amint a vízbe mennek) Magyarázza meg abbé ur, ön aki tu­dós, minek teremtett az Isten ilyen ször­nyetegeket . . . ahelyett, hogy mind olyanokat csinált volna, mint a fehér trikós . . . Neki mindegy lett volna . , . Nem ? Ax abbé: Maga neveletlen s ha abba nem hagyja a haszontalanságait el, viszem innen. Bob: Én nem vagyok neveletlen s ez nem haszontalanság s aztán az Isten mégis a saját képére teremtette a nőt és a férfit, de ezeket nem, a fehér trikósokat. . . Ax abbé: (mérgesen megfogja Bob kezét): Magával nem lehet maradni, menjünk. Bob: Nem, ó abbé ur ne még! (Rövid küzdelem. Az abbé elránczigálja Bobot, aki kapálódzik s kiabál, miközben folyton a fehér trikós nő felé néz.) erdei termékek mellett nagy értékű fegyverek, kitömött állatok, vadász trofeumok s erdei mun­kák kis modelekben való bemutatása kötik le a figyelmet. Kitűnt e kiállításon Ragályi Kálmán sport- czikkeivel, melyek különösen a vadászemberek nagy érdelődését hívták ki. A pavilion belsejében, a bejárat mellett kétoldalt ócska, rozoga, toldott-foldott fegyverek függnek. Makkay Sándor rendőralkapitány ko­bozta el őket 1910—11. évben. A bejáratnál balra Bikfalvy Albert herendi földbirtokos igen szép és nagyértékü antik­fegyvereinek gyűjteménye van kiállítva. Külö­nösen a fegyverhez értő és azokat szerető em­berek nézik gyönyörködve a ritka példányokat, amelyek egy amateur gyűjteménynek valóságos műkincsei. Égy 1649-ből való eredeti Lazaróni, 1702-ből Weschdárd, 1820-ból egy határőrvidéki Dafert és mint eredeti különlegesség, egy valódi Jatagán Bikfalvy kiállításának diszei. Bikfalvy fegyverei alatt egy pompásan összeállított modellben kincstári facsusztatás és I széntermelés van bemutatva, amint az Lápos- bányán van. Schnell Lajos, gróf Károlyi Lajos szokondi uradalmának erdésze agancsokból készült pipa­állványt és dohányzó servicét állított ki. S:imon Béla sikárlói uradalmi erdőmester ügyesen készített agancsbutorai s ugyancsak agancsból készült fegyverállványa érdekelhetnek minden vadászembert és mint ritkaságok, ér­dekesek az általa kiállított barázdabillegtelők és fehérveréb. Szintén igen értékes amateur gyűjtemény a Weszelovszky Béla építészé. Egy hatlövetű elüítöitő pisztoly, az első magyar gyártmányú hátultöltő fegyver és egy 450 éves havasi kürt a gyűjtemény diszei, Schünpflug llichárd vármegyei t. főügyész 3 szép vadászpipája. Somfai István néhány ab­normis őzagancsa, Halasi László jánki uradalmi főerdész abnormis agancsu őzfejei, örvös fáczán- kakas búvárja, egy elöltöltő hatlövetű pisztolya szintén értékes tárgyai a kiállításnak. Kende Dániel láposbányai főerdőmérnök két szép vadászkürtöt, vadászpoharat, faragott gyufatartókat, pipákot, botokat, szipkákat, fenyő­ből faragva, egy hársfakéregből készült havasi kürtöt és egy régi kurucz kardot állított ki. Igen szép a Gutin hegységnek Olcsvár Rezső által festett tájképe. Gábor Sándor m. kir. erdőtanácsos gyü­mölcs- és faiskola-telepének képeit állította ki s a pavilion környékén pedig nehánv földbe ültetett fát. Igen érdekes gróf Teleki Pál afrikai va­dászatának trofeumaiból összeállított gyűjtemény, nemkülönben gróf Dégenfeld Sándor erdőszádai uradalmából származó rovargyüjtemény. Igen szépek Kovács Pál kincstári erdő­gondnok vadásztrofeái s kiállított vaddisznó­bőrei, nemkülönben feltűntek a dr. Miskolczy Sándor által beküldött vaddisznó-fejek is. A gyönyörű kiállítás rendezése Hubay Zsigmond főerdőtanácsos, Kende Dániel főerdő­mérnök, Fischer Károly erdőmérnök és Bayer Jenő erdőrendező érdeme. Az erdészeti pavillonban meglepő látványt nyújt a fernezelyi erdőgondnokság és a nagy­károlyi m. kir. erdőhivatal kiállításán szereplő fénvképgyüjtemény; ezen képek tökéletes föl­fogásuk és impozáns méreteiknél fogva kedvesen kötik le az érdeklődők figyelmét. A gyönyörű képek jó hírnevű fényképészünk, Huszlhy Mátyás műtermében készüllek. Ugyancsak Huszthy Má­tyás nagy rátermettségéről tesznek tanúságot a nagybányai m. kir. áll. gyümölcsvédekezési és kísérleti állomás, továbbá a városi takarékpénz­tár részéről kiállított pompás fényképek. Igazán sajnálni lehet, hogy a Huszlhy-czég nagy elfog­laltsága miatt önálló kiállítás keretében nem mutathatta be produktumait. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül a Vá­rosi Takarékpénztár kiállilásáí sem, mely széles körökben keltett méltó feltűnést. Különösen ta- belláris számcsoportozatai kötötték le nagy mérv­ben a pénzemberek figyelmét. A kiállítást állandóan nagy közönség láto­gatja, városunkból is sokan utaznak el a kiál­lítás megtekintésére. Vasárnap az ipartestület tagjai tömegesen nézték meg a kiállítást s ez alkalommal 34 iparos- tanoncz is Szaímárra utazott az ipartestület költségén a kiállítás megtekintésére. Tegnap, kedden pedig a főgimnázium ifjú­sága tekintette meg a kiállítást tanáraik veze­tése alatt. * A gyümölcstermelőknek a dijakat már odaítélték. Ismerőseink közül kitüntetési nyertek: Korponay Kornélt az állami nagy arany­éremmel tüntette ki a zsűri; Dr. Miskolczy Sándor két aranyérmet és egy nagy ezüstérmet nyert; Szász József és Szász János szintén arany­éremmel leltek kitüntetve; Bernhardt Adolf, mint a gyümölcsértéke- silő r.-t. igazgatója, aranyéremmel; Fiilep Imre ezüstéremmel és Révész János bronzéremmel lettek ki­tüntetve. A mi vashidunk. Szeptember 27. Ulóhang, persze csak utóhang lehet az, ha most beszélünk a hídról. Mert hát ime készen van s hogy el ne vihessék, olyan hatalmas alap­zatokat csináltak neki, hogy a dunai lánczhid- nak sincs olyanabb. Egyébként a legcsodálatosabb mű ez. Cso­dálnunk és bámulnunk kell azt a lehetetlen ter­vet, melyei tönkretették ezt a gyönyörűséges helyet. A város föltétlenül szárnynélküli hidat kí­vánt, hogy láthassák a pompás és ritka szép­ségű környéket. Ellenben most építettek erre a ritka szépségű helyre egy páratlan zseniálitással elrontott, elrémitő hidat, hogy a szép kilátás közepette meg ne feledkezzék a rajta keresztül­vonuló, elragadtatott ember arról, hogy az élet nem mindig szépséges és kellemes dolgokkal traktál bennünket. Igazán mondom, hogy ha a régi, rozoga fahidon mentem át, még egész kellemesen érez­tem magamat. Ha óvakodnom is kellett a gya­logjárón, hogy a hid szűk volta miatt le ne sodorjanak a kocsik, lovak, meg voltam nyu­godva, hogy ez egy régi és rossz hid, amitől többet nem lehet várni és eszembe jutott, hogy nézzem a világ legszebb tájainak egyikét. De — most, mikor hosszas távollétemből hazaérkezve siettem a liget felé s keresztülmentem azon a Noé bárkájánál is jobban ringó ideiglenes fa­tákolmányon s néztem a párhuzamosan épülő s pompásnak Ígért hidat, nem jutott eszemhe, hogy a vidéket nézzem, mert bámulnom kellett azt a rettenetes építkezést, amit itt véghez vittek. Boszankodtam s nevettem a boszuság miatt. Nem bírtam ki, hogy erről ne írjak. Hidat építtet a város és a vármegye kar­öltve s közösen kiválasztanak egy ilyen tervet, mely elcsúfítja az utczát, tönkreteszi az egész városrész képét, ezt nem tudom felfogni, miként történhetett. Itt tisztán az esztétikáról beszélek. — A hid eddig az emeletes volt iskola épülethez tá­maszkodott s ezt az utcza menete is megkí­vánta. Az uj hid azonban elvesztette ezt a tám­pontot s egyik sarkával kiállt az utcza közepére, 2—3 méterrel kijjebb. Mondjuk beleakart illesz­kedni az utcza szimmetriájába, ám jó, ezt meg­tehette volna, bár nem föltétlenül szükséges, hogy az utcza végén levő hid az utcza elejéhez és nem utcza végéhez igazodjék. De ha már igy is van, akkor is miért kellett ezt a nagy- forgalmu hidat oly szűkre szabni, hogy az utcza A főváros központján. Villamos megálló. 10 perez a központi és a nyugati pályaudvar­hoz. 80 legmoderneb­ben berendezett szoba Augusztus hó 1-én megnyílt az Edi^osi-Szálloda Budapest, VII., Hársfa-utcza 59. sz. (Király-utcza saukon.) Tulajdonos: POLLÁK JÓZSEF. Hideg és meleg víz­vezeték. Központi fű­tés, villanyvilágitás. : Figyelmes kiszolgálás. Értekezés minden mo­dern nyelvben. Szoba­árak 3 koronától! : :

Next

/
Thumbnails
Contents