Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-09-28 / 39. szám
X2£. évfolyam.. 30-ils: szám, iis ssséipmoDAijM:! — Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő : IÍ G L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, htwg^a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. A drágaság leküzdése. Szeptember 27. Napjaink legégetőbb gazdasági kérdése, a drágaság, egymásután mozgatja meg a tömeget s az államokat és az egyéb hatóságokat egyaránt foglalkoztatja azzal, hogy a drágaság ellen hathatós intézkedéseket léptessenek életbe. Mindennek daczára a drágaság, mely körülbelül tiz évvel ezelőtt kezdett jelentkezni, eleinte mérsékeltebben, utóbb pedig rohamosan szöktette fel a létfen- tartás minimumát az emberek részére. És a drágaság nemcsak ott támadja meg az embereket, ahol a vámpolitika korlátok közé szoritja a fogyasztásra szükséges áruk piaczra jutását, hanem megjelent a szabad kereskedelem hazájában Angliában is és erősen érezteti a hatását azokban az országokban is, ahol az élelmi szerekből nagy tömegeket szálli- lanak el kivitelre más országokba is. A drágaság okát, bármennyire is egyidejű annak megjelenése és kiélesedése az egész világon, különböző pia- ezokon más és más okokkal lehet indokolni. Középeurópában például az elzárkózás politikája, a mezőgazdasági vámok életbeléptetésével élesedett ki a drágaság. A kereset az élelmiszerek irányában folytonosan emelkedik anélkül, hogy a piaczra elegendő árut lehetne hozni s ami a külföldről be volna hozható az emelkedő kereslet kielégítésére, azt vagy a forgalmi korlátozások, vagy pedig a tiltó vámok állítják meg a határon. Ezt a jelenséget a husbehozatal terén észlelhetjük Németországban, Ausztriában és Magyarors 'gon. A drágaság, miután az élelmezési czikek terén érezhető a legjobban, egész I más elbírálás alá esik, mintha az egyik iparág terén volna észlelhető. Tegyük fel egyik iparágról, például a fonó-szövő iparról, hogy az egy vagy két évig nem számíthatna nyers anyagra. Ennek következménye volna elsősorban a pamutáruk szédületes emelkedése olyannyira, hogy ilyen árut csak a jobb módúak szerezhetnének be maguknak. Bármenynyire issujtanáezaszegényebb néposztályt a ruházkodás terén, azért valamely pótanyaggal majd csak ki tudná elégíteni szükségleteit a kis fogyasztók óriási tömege. De az élelmezési cikkek általános drágasága, vagyis a mindennapi megélhetés költségeinek jelentékeny emelkedése már olyan dolog, amely az emberi életbe mélyen heleiiy; 1. A lefolyt két-három esztendő óriási sztrájk mozgalmai, eltekintve azoktól, nyelveknél a munkásszervezetek hatalmának elismerése volt a cél a munkaadókkal szemben, mind a drágaság hatása alatt alakultak ki s amikor a kis emberek megélhetésénél a létminimum néhány év alatt 50-G0%-kal szökött fel, akkor a legsürgősebb kérdés, mely a kormányok és az államok részéről megoldásra vár, a drágaság kiküszöbölése lett mindenütt az egész világon. A tanulmányok, melyek e téren folytak, legtöbb oldalról megvilágították a kérdést és a legtöbb helyen abban látják a drágaság okát, hogy éppen az élelmezés ellátása körül a termelő és fogyasztó közé igen sok közvetítő szorult, kinek működése nagyon is felhajtja az élelmiszerek árait. Ez ugyan eléggé ismert tény s nálunk már évek óta sürgetik azoknak a rendszabályoknak az életbeléptetését, melyek ezen a bajon segítenének. Mindez azonban nálunk nag}ron kevés eredményre vezetett s ma is ott tartunk, hogy a bajnak okát kikutattuk, de nincsen orvosszerünk hozzá, hogy ennek a kóros állapotnak végét vethessük. Most azonban oly helyen foglalkoznak vele, ahol a legradikálisabb eszközöktől sem riadnak majd vissza, ha az élelmiszer-drágaságnak leküzdésére megindítják az akciót. A drágaság kérdése most Francziaországban jutott napirendre s a drágaság ellen való fellé - pés a francia fogyasztók tömegében olya n demoslrácíókra vezetett, hogy az egész államhatalom s a hatóságok egyaránt közbeléptek egyrészt a felzudult tömegeknek lecsillapítására, másrészt pedig a drágaság csökkentésére szolgáló intézmények és rendszabályok életbeléptetésére. Miután Francziaországban is egyértelműig meg lett állapítva az élelmi czik- kek forgalomba hozatala körül a közvetítő kereskedelem tultengése, a bajnak orvoslására először ezen a téren léptettek életbe olyan intézkedések, melyek méltán például szolgálhatnak arra, hogy A „Nagybánya“ tárczája. Hajnal A hold sarlója míg ezüstös, Ragyog a Venus csillaga, De keleten halvány pir támad, Suhanva fűt az éjszaka. A vényig és hegy, tölgyes erdő Még félálomba' szendereg, Bár lopva ráborul a hajnal, Bár fütty ént a rigósereg. Amint a rózsás fellegekből Kivillan az első sugár, Fölkaosintgatnak a virágok, Szomjas ajakuk osókra vár. Ébred az én kis lányom is, Csókos kis ajka csókra vár — Hisz füttyentett már a rigó, Kivillant az első sugár . . . Éffly Mihály. Bob a tengerparton. — Irta: Gyp. — Bob. Kilencz éves. Matróz ruhában, kis topán, rövidszáru harisnya. Az abbé. Bob', (az abbé övébe kapaszkodik s a nők fürdőhelye felé ránczigálja): Erre menjünk abbé ur, sokkal mulatságosabb, mint amott . . . Az abbé: (erélyesen ellenáll): Nem, az ember nem nézegeti felebarátait . . . mikor fürödnek . . . Bob : Különös, mikor a másik részen álltunk, ahol a férfiak fürödnek, nem szólt semmit s itt nem akar! Miért, abbé ur ? Az abbé: Mert ez a nők fürdője s ez az.., illetlenség . . . Bob (elgondolkodva) : Miért mondja abbé ur, hogy ez illetlen? Az albé (észreveszi, hogy többet mondott a kelletténél): Azért mondom ... mert unalmas, dolog s a nők nem is szeretik... bántja őket... Bob: Ó, ami azt illeti,nem hiszem !... nem úgy tesznek, mint aki „haragszik. S aztán miért is bántaná őket?... Önt bántja talán abbé ur ha nézik, mikor fürdik ? Az abbé: Én nem fürdőm itt. Jól tudja BobBob : Ez bizony igaz. Miért nem szereti a vizet abbé ur ? Talán kicsi korában majdnem bele fűlt ? Az abbé: Hogyan! Nem szeretem a vizet? Ki mondta azt magának . . . Bob : Jacqes nagybátyám, még azt is mondta, hogy az bosszantó. Miért bosszantó az abbé ur ? Az abbé (nem felel a kérdésré): Ne mondja annyiszor »abbé ur«. Az nagyon fárasztó. Bob : Nem önnek, mert h'szen én mondom. Az abbé: Ne okoskodjék, viselje magát úgy, ahogy kell. Bob (úgy tesz, mintha nem hallaná): Az mindegy, mégis csak megkérdezem mamát, hogy miért bántja a nőket, ha nézik, mikor fürdőnek. Az abbé (bosszúsan): Teljesen fölösleges szólni róla a mamának . . . Bob (diadalmasan): Ó ez nagyszerű ! Ha nem szabad róla beszélni a mamának, akkor az furcsa dolog lehet, amit abbé ur mondott . . . Az abbé: Ne fecsegjen bolondságokat. Bob\ Higyje el abbé ur, jobb ha inkább odanézünk ... Ha ez illetlenség .. . amint abbé ur mondja .. . annyi bizonyos, hogy nemcsak mi vagyunk illetlenek... tele van a part urakkal... akik még üvegen is néznek ... Ez hát még illetlenebb, mi? Az abbé: Hát nézzen maga is, amennyit csak akar . .. (leül s újságot olvas). Bob: Abbé ur, kérdezni szeretnék valamit. Az abbé: Mit ? Bob : Egy magyarázatot . . . Az abbé: Hallgatom. Bob: Sok féle fajta nő van a világon ? Az abbé: Micsoda »fajta«? Bob: Igen fajta. Hogy többféle fajta van-e, éppen úgy, mint kutya, ló, madár ? Ugy-e érti abbé ur, mit akarok mondani? Az abbé: Nem. Bob: Ugyan. Hát nézze meg őket... de nem az arezukat . .. nincs kettő, aki hasonlítana egymáshoz . . . Az abbé (zavarban): Ezt... Ezt... a fürdőruha teszi . . . Bob: Ellenkezőleg! Attól jobban hasonlita- niok kellene; én azt hiszem hogy ez ... a formától függ. \ -i
