Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-03-09 / 10. szám
1911. márczius 10. 3 Pedig már igazán itt a tavasz. Egyéb jelekből is biztosan megítélhető, hogy nincs messze. Az emberek a távoli és a jövő ködszigetéről áradó illattól máris megmámorosod- tak. Uj változatok, uj formulák, uj és szabadabb értékelések özönével van teli a levegő és a minden titkok felfedezője: a hírlap ... A divat terén is forradalmas szellők sikonganak. A Holzer kirakatában már ott diszlik az uj divat vörös zászlója: a nadrágszoknya, amelyet látva, ijedten rettennek vissza a boldog családanyák s a divalhölgyek bőkezű férjei és férfiai. Pedig már Fedák Sári ebben tánczolja tánczait s már akadt is talán bátor követője, ki szintén nem riad vissza a nadrág nevétől. Sőt megérhetjük a szezon végére, hogy a nők annyira beleszeretnek a nadrágba, mint eddig a férfiak a szoknyákba, hogy magukhoz ragadva a kellő alkalomban az oly sóvárogva irigyelt gyeplőt: a férfiak nyakába akasztják szoknyáikat, maguk pedig büszkén és kecsesen fognak streikolni a strandon az oly félve lesett, sóvárogva irigyelt kedves és szép nadrágokban . .. Más is van itt, ami az emberek tavaszi agyában forr s ami vakmerő és lázas tervével szintén csak a tavasz szülötte lehet... Roppantul szeretnének 1917-ben Budapesten egy uj világkiállítást rendezni. Nagyszerű terv! És Budapest sóvárogva tárja ki karjait nyugat felé, hogy az ezerszám özönlő idegenek áradatát megindítsa, magához vonzza, csalogassa. Hogy megmutassa százezer idegennek, hogy ime van Magyarországon kultúra s hogyha eddig barbár és czivilizálatlan nép is voltunk, most már van milliós világvárosunk és a keserves évszázadok rombolásait csekély ötven esztendő alatt úgy rendbehozluk, úgy újjáépítettük, hogy igazán senkinek se jut eszébe, hogy a mai Teréz- köruttól alig kőhajitásnyira, hol most már rengeteg házteuger és ugyanannyi házbéruzsorás vagyon, hogy ott bizony akkoriban még vadkacsát is lőttek. És mig ily gyönyörű, elkápráztalóan pazar terveken törik a fejüket, bizonyára a nagyurak, addig a magyarság színéből és szivéből éh- deputáczió megy a miniszterekhez, nagyurakhoz, hogy ne engedjenek éhen pusztulni jó pár ezer dolgozni vágyó, szapora és csontöklü hajdu- ivadékot, csak azért, mert a nagyurak inkább felvidéki, magyarellenes, tót munkásoknak szívesebben fizetnek nagyobb bért is, csakhogy azok a kutya, nyakas magyarok megemlegessék a magyarok istenét, hogy egyszer sztrájkba állottak. A deputáczió sírva panaszkodott, hogy ők szeretik ezt a földet, mert ez az ő édes szülőföldjük, az ő hazájuk, és nem akarnak Amerikába Odalépett a dijnokhoz, egészen közel, a lehelletük egybeért. Az arca bíborvörössé vált, a melle hörgött. A jobb karját fölemelte, talán, hogy letörölje izzó homlokát, talán, hogy lesújtson vele. A dijnok előtt elsötétült a világ. A lusta vér most vad száguldással rohant végig az erein, az agyában összekuszálódtak a képzetek. Csak homályos tudatok éltek benne. Megint látta a kis, homályos irodát a vámházban. Égette a kezét az ötven forint, amit a sikkasztott pénzből kapott. Az a másik, aki mellette állott akkor is, most is, nőni kezdett, óriássá nyúlt az alakja, mintha rettentő fekete szárnyai nőttek volna, lecsapni készül reá. Mi lesz ha rácsap? Mi lesz vele? Az ex-főhadnagy megint köpni fog az asztala előtt. — Honnan? kérdezte megint az államtitkár. . . . Azt hiszem, a gimnáziumból. A győri ben- czések gimnáziumából . . . A dijnok, mintha mennyei szférák zenéjét hallotta volna. Megszabadult a lidércznyomástól, a.fekete madár elröpült és mosolyogva állott előtte a kegyeluaes. — Igen, oh igen! Már emlékezem. Hogyne emlékezném! A benczések. A győri benczések! Ó, milyen derék emberek voltak a győri benczések ! menni. Pedig hát végül mégis csak ez lesz a vége, mert éhen csak nem halhatnak a magyar urak bosszúja kedvéért. És most csudálkoznak azon, hogy Magyar- ország ipara pang, ha a népesség szine-java, a legjobb és legerőteljesebb emberek, a legkitűnőbb munkaerő külföldre vándorol. Ilyen erős és intenzív hang még nem szólalt meg a Nagy-Alföld közepén; a végvidékről már halottunk ilyen kétségbeesett jajszót, de a magyarság fészkéből, az Alföldről még nem. És ez baj és jó lesz, ha a nagy politikusaink nem a színes Polemkin-fal festésén gondolkoznának, de szétnéznének kissé maguk körül s az ország népének boldogságával és jólétével törődnének, ne pedig egy tüzzel-vassal összegyúrt város egymásra zsúfolt, nyomorgó és kiuzsorázott egymillió népének milliós számával dicsekednének. f. b. F. Sport-estély. Márczius 8. A nagybányai ifjúság sport-estélye általános nagy érdeklődés közepette szombaton este zajlott le a Kaszinó termeiben. Szép és előkelő közönség gyűlt egybe, melyet bármely ibolya vagy tombola estély megirigyelhetett volna, hogy tanúi legyenek ifjaink mérkőzésének s tapsolhassanak a győzőnek. Mint minden estélyt, úgy ezt is számos malőr előzte meg. A nevezett bajnokok egymás után léptek vissza. Az egyik influenzát kapott, a másik a tréningben tőrt le, a harmadik stb. stb. — úgy, hogy mire a mérkőzés estéje elérkezett, hatra olvadt le a versenyzők száma, kik a zsűri elé állottak. De jóeleve kijelentjük, hogy ez semmit se vont le a versenyek érdekességéből s a szépszámú közönség élénk érdeklődéséből. Ifjaink csinos dresszükben pompásan festetlek s általános érdeklődés tárgyai voltak, midőn a nagyteremben megjelentek. A versenybíróság a következőleg alakult meg: Damokos Ferencz, dr. Makray Mihály, Moldován László, B. Kováts Géza és Stoll Béla. Jóval elmúlt már 8 óra, midőn a mérkőzések kezdetöket vették. Először a vívók léptek a küzdőtérre, sorshúzás utján döntetvén el az, hogy kinek ki legyen a partnere ? Elsőnek Csüdör Gyula vívott Magyar Gézával. A verseny eredménye, hogy Magyar Géza 6 tust kapott, mig Csüdör Gyula egyetlen egyet sem. Azután Magyar Géza mérkőzött Gferrer Miklóssal. Magyar Gézának 6 voltja, Gferrernek 2 voltja volt. Végül Csüdör Gyula Gferrer Miklóssal versenyzett. Csüdör Gyula 3 tust, Gferrer Miklós 6 tust kapott. Az értékes czigaret ezüsttárczát a zsűri Csüdör Gyulának ítélte oda. Ezután a birkózók léptek sorompóba általános, nagy érdeklődés mellett. Elsőnek sorshúzás utján Turman Zoltán mérkőzött Aliner Lajossal. Érdekesen szép, izgató küzdelem volt, mely teljes harminczhat perczig tartott s azzal végződött, hogy egyikük sem tudta legyőzni a másikat. Általános volt a vélemény, hogy Aliner Lajosnak nagyobb a testi ereje, mig Turman Zoltán készültebb s trenirozottabb birkózó, aminek jelét adta azzal is, hogy Almer Lajosnak egy ízben fekvő állásból a parketten kívül tust adott, bár ez a versenyszabályok értelmében nem számított. A harminczhat percznyi küzdelem a küzdő feleket alaposan kimerítette s a zsűri be is szüntette a mérkőzést, mely igy a két versenyző között eldöntetlen maradt. Később Turman Zoltán mérkőzött Pöttinger Aladárral s őt derekas küzdelem után 3 perez alatt kartusában legyőzte. Még Almer Lajosnak kellett volna birkóznia Pöttinger Aladárral, de Pöttinger karrándulás miatt a versenytől visszalépett. E versenyben tehát a győztesek Almer Lajos és Turman Zoltán voltak s igy sorshúzás utján döntötték el, hogy a dijat ki kapja. A sorshúzás Almer Lajosnak kedvezett, ő kapta a győztesnek kitűzött ezüst czigarettatárczát. A zsűri Turman Zoltánt is kárpótolni akarta, de Turman megelégedett azzal, hogy a győzelmet a saját czigarettatárczájába graviroztassa be a zsűri. Verseny után táncz következett s a legvidámabb hangulatban a kora reggeli órákig tartott. A négyeseket mintegy 16 pár tánczolta. Az estély szép jövedelmet hozott a Kaszinónak is, melynek javára rendezték. Az összes bevétel 136 korona volt, melyből a csekély kiadást leszámítva, kerek 100 korona jutott a Kaszinónak. HÍREK. Márczius 8. Személyi hir. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató hivatalos ügyekben városunkba érkezett. Esküvő. Lengyel Miklós, a szatmári kereskedelmi s iparbaDk r. t. főkönyvelője vasárnap tartotta esküvőjét Steinfeld Móricz kereskedő leányával: Ilonkával. Az esküvőn mint tanuk: Küszner J. (Szatmár) és Steinfeld Béla szerepeltek. Az esküvő után a menyasszony szülei házánál nagy vacsora volt. Az ipartestület uj alelnöke. Kovács István, az iparíestület alelnöke, alelnöki tisztéről lemondott. Az elöljáróság uj alelnökül Szent- Iványi Sándort választotta meg. Bánya közgyűlés. Vasárnap, f. hó 5 én tartotta a városi takarékpénztár helyiségében a borpataki »Miksa« bányatársulat Molcsány Gábor ny. erdőtanácsos elnöklete alatt közgyűlését, melyen a nagybányai érdekeltek szép számmal voltak képviselve. A Moldován László által előterjesztett számadásokból beigazolást nyert, hogy mily óriási kincsek vannak hegyeink között, miket részint szerencsés véletlen folytán, de leginkább kellő szakértelemmel és megfelelő befektetések áldozásával felszínre lehet hozni. A felülvizsgált s helyben hagyott számadások szerint az 1904. évi október 7-től 1911. február 7-ig összesen 209 389 koronát fizettek a bérlők az az anya társulatnak, akik ugyanezen idő alatt legalább hason összegű nyereségre tehettek szert üzemök után. Hogy ily eredmény elérhető legyen, a bányából legalább 2.000 000 K értékű érczet kellett kitermelni, mely összeg nagy része vidékünkön maradt, (munkabér, kohököltségek, anyagok, fuvar stb. czimek alatt) s ezáltal városunk és környékének jóléte, kereskedelme, pénz- forgalma nagyban előmozdittatott. A számadási idő alatt a 128 részvényre osztott anya társulat minden egyes részvényére 1502 K osztalékot fizetett ki a bányatársulat pénztára, vagyis évenként és részvényenként 235 koronát. Á Ketney Mihály bányatársulati igazgató üzemi jelentése szerint a bánya eddigi feltárása, valamint a »Kornélia« teliér rövid időn belül való elérése hosszabb időre biztosilják a bánya jövőjét, amihez mi is — ösmerve városunk ez őstermelési ágának óriási fontosságát — bányász szokásként kívánunk »Jó szerencsét« 1 NAGYBÁNYA Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyuk. Ki ne tudná, hogy utólérheletlcnül legjobb hashajtó a világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak
