Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-05-11 / 19. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő: negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. , Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. EGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kOnyvkereskedé Üzletében Is. A Kálvineum Nagybányán. Május 10 Igazán szép nap volt a vasárnapi! Gyönyörű ünnep, melyen rombadőltek a szűkös felekezeti korlátok s a város egész közönsége szinte egy emberré vált érzésben, gondolatban a mindent átható szeretet varázslatosságában. Mert ez ünnep a szeretet jegyében fogantatott s a szeretet jegyében zajlott le. A szeretet ünnepnapja volt. Az árváké, kikre időnap előtt szakadt le az árvaság, az elhagyatottság, a támasznélküliség. Akik már nem mondhatják gügyögő hangon senkinek: édes apám! Akiket ez- ideig többnyire nyom nélkül elsodort az élet viharzása, vagy pedig a gyermeki lélek keserves, szivettépő fájdalmával járták a megpróbáltatások kálvária-utját. így volt eddig, de nem lesz igy ezután! Az országos ref. lelkészegyesület, évtizedes mulasztásokat pótolván, az elmúlt év őszén elhatározta, hogy a ref. lelkészek árvái részére árvaházat fog építeni. Hogy ez a nemes elhatározás mily hatalmas visszhangot keltett az egész országban, semmi sem illusztrálja fényesebben, minthogy alig félév alatt több mint háromszázötvenezer korona gyűlt össze az árvaház, a Kálvineum czéljaira. Ez a gyönyörű eredmény első sorban Kiss Ferencz püspökladányi lelkész, a Kálvineum-bizottság elnökének érdeme, ki fáradhatatlan buzgalommal, igazi apostoli lángolással fárad, munkálkodik, szónokol a nemes elhatározás megvalósítása érdekében. Az ő ötlete a hangversenyek rendezése is, mely már is tekintélyes összeggel g3rarapitotta a kálvineumi alapot. Vidéki hangverseny-kőrútjában érkezett városunkba a Kálvineum, miután a próbálkozás a Dunántúl nagyobb városaiban fényes sikerrel végződött. Soltész Elemér lelkész körültekintő gondossággal, mindenre kiterjedő figyelemmel és tapintatossággal készítette elő az útját. A rendezés nehéz munkája könnyűvé vált, mert mihelyt közönségünk tisztában volt a nemes czéllal, melyet a Kálvineum tűzött maga elé, egy szívként dobbant össze a szive s az elhagyott árvák iránt érzett szeretete a krisztusi szeretetig magasztosult. És az érzelmek e kristálizácziójával a hangverseny sikere is biztosítva volt! Igazán szép nap volt a vasárnapi! Gyönyörű ünnep, a szeretet ünnepe, melynek fölséges harmóniáját nem zavarta meg egy disszonáns hang sem s amely csak kedves emlékeket hagyott maga után. A lezajlott ünnepnapról a következőkben tudósítunk: Az érkezés. Vendégeink zöme s a debreczeni hires kantus már szombat délután, a gyorsvonattal megérkeztek városunkba. A vendégek fogadására a rendezőbizottság, a vendéglátó házigazdák s igen nagy közönség gyűlt össze a pályaudvaron. Midőn a vonat berobogott, hatalmas éljenzés hangzott fel s a vendégeket a város nevében Torday Imre h. polgármester üdvözölte nehány szívélyes szóval, melyre Csiky Lajos theologiai professzor válaszolt, majd a kantus a jeligét énekelte cl. A bemutatkozások után vendégeink hosszú kocsisorban hajtattak be a városba. A gyorsvonattal érkeztek: Csiky Lajos theologiai profeszor, ki Veres Lászlónak volt vendége; dr. Lencz Géza theologiai tanár Révész Jánosnál szállt meg; Jánosi Antal énekvezér Sólyom Ferencznél; Jánosi Zoltán lelkész, Kiss Ferencz lelkész Soltész Elemérnél; Mácsai Sándor tanár Torday Imrénél; Babus Gyula th. Égly Jánosnál; Balogh Mátyás th. Jancsovics Józsefnél; Bányai Lajos th. özv. Thurzó Fe- rencznénél; Bay József th. L. Bay Józsefnél; Bodnár László th. Kovács .Gyulánál; Csompó András th. Beregszászy Kálmánnál; Csüry István th. Imricsák Gyulánál; Dancsházy Sándor th. Gálffy Pálnál; Egey István th. Szűcs Károlynál; Farkas Sándor th. Géresy J' osnál; Fóris Endre th. Jancsovils Józsefnél; Hodossy Orbán ih. Benedek Józsefnél; Hörömpő Dezső th Incze Józsefnél; Kiss József th. Stella Sándornál; Kocsis Kálmán th. Kiss Lajosnál; Kónya Gábor th. Kiss Pálnál; Kovács László th. Kovács Istvánnál ; Márton Sándor th. Jég Károlynál; Masáth Ferencz th. Incze Lajosnál; Nagy Béla th. Nagy Sándornál; Nagy János th. Székely Árpádnál; Nagy Károly th. Kovács Gyulánál; Nemes Imre th. Székely Miháiynál; Palágyi István th. Benedek Józsefnél; Sándor László th. Várady Józsefnél; Soós Jenő jh. Brogyányi Kázmérnál; Streleczky Sándor th. Beregszászy Kálmánnál; Szabó Lajos th. Imre Károlynál; Szathmáry Károly th. Szűcs Károlynál; Szőnyi József th. Virág Istvánnál*’; Tariska Gábor th. Incze Lajosnál; Tóth Gyula jh. dr. Weisz Ignáczuál; Vincze Lajos th. ifj. Burján Sándornál; Vörös Lajos th. Virág Istvánnál. Megérkeztek továbbá: Sátor Dávid szinér- váraljai, Szabó József aranyosmedgyesi, Nagy Lajos felsőbányái, Oláh Sándor szamoskrassói, Melegh Albert kőszegremetei, Kiss Sándor misztótfalui és Miszti Mihály józsefházai lelkészek. Az első estét vendégeink többnyire vendéglátó házigazdáiknál töltötték, de sokan voltak közölök, kik megjelentek az István szállóban rögtönzött ismerkedési estélyen. Némelyek pedig a kereszthegyi bánya kivilágítását nézték meg. Az istentisztelet. A vasárnapi ünnepséget a ref. templomban délelőtt tiz órakor tartott istentisztelet vezette be. A nagy templom zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel s bizony sokakra rúgott azok száma is, akik teljesen kirekedtek. Az istentiszteleten Jánosi Zoltán debreczeni lelkész, a hires szónok és irópap prédikált. Szónoki nagy hire, mely megelőzte, cseppet sem volt túlzóit. Jánosi egyike az egyház legkitűnőbb szónokainak. A szeretet ünnepén a szerétéiről beszélt, azt glorifikálta s magasan szárnyaló gondolataival, gyönyörű hasonlataival egészen magával ragadta hallgatóságát. Bár hangja egy kissé fátyolozott volt, de szónoki készségével is meglepett mindenkit. A főiskolai énekkar az istentisztelet alatt két darabot adott elő. Schubert A Teremtőhöz ez. darabját, továbbá a LXXX1X. zsoltár első versét Mácsny Sándor tanár átiratában. Mindkét egyházi ének a kantus remek, precziz előadásában nagy hatást keltett. Pia- nisszimói meglepően érvényesültek s a kanlus fegyelmezettsége a karmesteri páleza legkisebb elhajlását sem hagyta figyelmen kívül. Istentisztelet alatt a Kálvineum javára persely volt fölállítva. Ezúton is eléggé csinos ösz- szeg gyűlt össze a Kálvineum czéljaira. A képkiállitás. A kálvineumi ünnepség alkalmából a nagybányai festőkolonia rögtönzött képkiállitást rendezett az újonnan épült díszes iskolamüterem- ben. A kiállításon azon műveket állították ki, amiket nagybányai festőművészek készítettek s amiket a műpártoló közönség bocsátott rendelkezésre. A kiállítás összehozásán főleg Thorma János és Réti István mesterek buzgólkodtak, kiknek készséggel segédkeztek Réthy Károly és Borisok Samu festőművészek. Közel száz darab vászon került bemutatóra s a festmények egészen megtöltötték a nagy iskolatermet, valamint a mellette levő két kisebb termet. A kiállításon mintegy tizenhat festőművész volt képviselve több-kevesebb képpel. Nagyon sajnáljuk, hogy több kitűnő név egészen hiányzott a kiállításról. így Thorma János, Ferenczy Károly. Réti István is csupán egy portrait-val szerepel. A kiállítást a déli órákban nehány szóval dr. Makray Mihály polgármester nyitotta meg. Közönség ekkor nem igen volt jelen nagy számmal, de később, úgy délután is tömötten látogatták a kiállítást. A rendezők intencziója főleg az volt, hogy egy korán elhunyt nagytehetségü fiatal ember, Maticska Jenő szétszórt képeit gyűjtsék össze, hogy e kiállítás anyaga is elénk tárja azt a nagy vesztességet, mely Maticska halálával érte a festőművészetek A kiállított képek, melyekben igy összegyűjtve ezideig még sohasem gyönyörködhettünk, valóban beszédesebbek minden méltatásnál. Egy gyorsan elrobbant élet megnyilatko-» zásai e képek, melynek villamfényénél káprázatos szépnek érezhette a világot és sietve jegyezte fel e szépségeket. E feljegyzéseknek egy jelentős része van összegyűjtve a kiállításon. Maticska Jenő sokat festett; rövid idő állt rendelkezésére, nagyon kellett sietnie. Nem ért rá theoriákkal bíbelődni, csak az ösztönére, az érzésére hallgathatott és az oly erős és oly finom volt, mint a legerősebbeké és a legfinomabbaké. Festő kollegái egy-egy képe előtt Corot-t, Courbet-1 emlegetik. Ezzel azonban nem remi- niszczencziákra utalnak, hiszen Maticskánál erről szó sem lehet. Ő sohasem ismerte a nagy fran- cziák művészetét, talán még a nevüket sem. Bámulatos előadásbeíi készsége nem eltanult technika és sohasem üres tecknikázás; teljesen az ő érzésének eszköze az. Egy ecsetvonása sem festészeti közhely, mindig van tartalma, saját mondanivalója. Ez az előadásbeli készség nem keresett, nem is öntudatos. 1902 év óla rövid élete vé-
