Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-03-16 / 11. szám
évfolyam. l©ll. mázczius 1x6 1©. ll-llc szám. Sí / jn “ - int Ja» s^]éíX'*xh.oi>^lXjm:i ttwttt. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. Akik a lelket megmérgezik. Márczius 15. Van már egyesületünk az alkohol ellen, van a pornográfia ellen is, tagjai is vannak mindkettőnek ezer számra, de eredményt felmutatni alig képes egyik is. Pedig küzdenek két lélekölő ellenség ellen'tollal, szóval, tettel, harczolnak tőlük telhető kitartással, lelkesedéssel s az eredmény mégis semmi, sőt kevesebb a semminél, mert folytonos vereségünk láttára csak annál nagyobb dühvei folytatják ellenfeleink a küzdelmet, önkéntelenül felmerül a kérdés: mi lehet az oka annak, hogy a társadalom küzdelmét az alkokol és pornográfia ellen nem kiséri a várva várt siker? Az antialkoholizmusról rendszerint a korcsma asztalok körül, bor mellett szoktak beszélni az emberek s ott is csupán akkor, ha valamely szenzácziós gyilkosság tetteséről kisüti a védő ügyvéd, hogy megrögzött alkoholista, ki tettének elkövetésekor nem volt beszámítható állapotban. Arról, hogy a pálinkamérések virágzása az államnak érdekében áll, hogy az bizonyos felekezeti!ek kisajátított életí'entartója és gazdagitója, igazán nem is érdemes már beszélni. Az a háromezer galíciai, kik a múltkoriban deputáczióban jártak Wienben, eléggé ékesen szóló bizonyság erre. De van a pálinkánál veszedelmesebb megmérgezője a lelkeknek s ez a kloa- kából kikerült szennyirodalom. A szennyirodalom eddig nebánts- virág volt nálunk épp úgy, mint az uzsora. Mind a kettőt egy védte, a liberalizmus alapelve: a szabad verseny. Ne legyen a közönség olyan gyenge, hogy kiuzsoráz- tassa magát és ne legyen olyan könnyen megtántoruló, hogy lelkét megmérgező olvasmányokat vásároljon. Legyen a jó irodalom a versenyben a győztes és verje le a szabad verseny feltételei alapján a szennyet. Hát ez igy elvnek kimondva szép és jóhangzásu, csak az a baj, hogy minden szép elv daczára is a közönség gyenge és könnyen megtántorul. Ezen pedig a legszebb elv és a legjobban hangzó liberális logika sem segít. A gyengét erősíteni, az elbukásra hajlandótól a kísértést távol kell tartani. Mert nem az a fő, hogy egyes, mesterkélt szellemi tornákkal kitalált elveket törik-szakad fentartsunk, hanem hogy a rosszal szemben mindenkor a jót juttassuk diadalra. Ha ez nem megy a szabad verseny alapján, tisztelettel félretesszük a szabad versenyt és nélküle, sőt ellenére fogunk boldogulni. A pornográfia mérge az elsők közt hívja ki az államhatalom teljes megtorló erejét. Itt nem lehet szó enyhítő körülményről, sem méltánylást érdemlő okokról. Ellenkezőleg, minden a legszigorúbb megtorlást provokálja. A pornografikus munka íróját és kiadóját a legaljasabb indok vezeti: a közönség nemtelen indulatainak felizgatása és kihasználása saját zsebük érdekében. A haszonlesésnek leghitványabb faja ez, mert piszokból vájja ki a maga százasait. Más büncselekmén 3Tnyel szemben lehet mentő körülmény a nyomor, a kétségbeesés, itt csak súlyosító körül- ményként szerepelhet az emberi, vagy helyesebben állati kapzsiság és az a gonosz kiszámitottság, mehdyel a cselekmény végrehaj tátik. A pornográfia ott is lop, a hová más tolvaj be nem juthat: a családi otthon legbensejében, a gyermekszobában. 0 ott is talál ellopni valót, a legtisztább, legdrágább kincset: a gyermek lelkének tisztaságát. Más tolvaj sötétben lappang: a pornográfia kiáll fényes nappal az utczai kirakatok üvegje mögé és onnan gyakorolja gyalázatos mesterségét. Egyben azonban megegyezik a tolvajokkalő is modernizálódik. A mai tolvaj már villamos fúrógéppel dogozik s diriamittal hárítja el az akadályokat. A pornográfia is nemcsak a nyomtatott betűt, hanem az illusztrá- cziót, a színházat, orfeumot, kabarét is felhasználja a közönség hálóba kaparin- tására. Sőt van egy tere a pornográfiának, mely a legveszélyesebb és ez az időszaki- ! sajtó egy részében található fel. Ez a legveszélyesebb. Olcsósága nagy A „Nagybánya“ tárczája. Az ablakból. Rokokó emlék. — Irta : Jörgné Draskóczy Ilma. — Mintha csók futna át a hárfahúron, Mintha csendülne fátyolüveg csengő, Muzsikája oly gyengéd, oly csengő, ódon óránknak zsinegét, ha húzom. Fölérez rá a miniatűr dáma Homlokzatán a zöld zománcz mezőben 8 amint emeli karját graoiőzen Megcsillan az ék puderos hajába\ S mély reverencziával meghajol Előtte a gáláns, szép lovag. Ajkán könyörgő, sóhajos szavak, .. . Mintha hallottam voln' már valahol . . . S oly ösmerős nekem ő maga szintén A. spádés, osipkezsabós vakmerő; És az az elefántcsont legyező, Melylyel, bűnt fedve-oldva meglegyintém. Óh mert. . . igen-igen .. .ős titok tárul . . . A bóknak folytatása csók volt, Az ajkad oly mámorosán csókolt! S illat záporozott ránk a rózsafárul. És valahonnan puhán muzsikálva, Mint selyemhúru álomczimbalom, Lopta szivünkbe át a lonozfalon Halk románozát az óra muzsikája . . . — Irta: Kortsák Jenő. — Rögtön itt lesz — mondotta a három alak közül a legfiatalabbik s türelmetlenül nézett a kávéház szürke márványasztalára kitett ezüstóra mutatójára. Háromnegyed három volt. A másik kettő letette az újságot, amelybe már félórával előbb beletemelkeztek s úgyszólván megszűntek a külső, lármás világ számára létezni s kíváncsian, várakozó arczczal tekintettek ki a kávéház magas tükörablakábó! az utczára. — Amott jön már, a sarkon túl — mondja megint a legfiatalabbik s idegesen nyújtogatta nagy szőke fejét, hogy minél jobban lásson. Jött. Apró, fürge lépésekkel; kicsi, keztyüs balkezével ruháját fogta össze ügyesen, diskréten. Azt a bizonyos rózsaszínű olcsó perkálruhácskát, ami olyan jólesően üt ki a sok divatos, selyemmel, bársonnyal fölezifrázott ruha közül, mint az üvegházi, kimondhatatlan nevű, meghatározhatatlan szinü virágok közül a búzavirág. Fehér bébés szalmakalapja nem takarta el eléggé a haját; néhány apró csintalan szőke tincs kibújt a szal- mabörtön alól s vígan repkedett a levegőben. Sötétkék szemét a földre szegezte szigorúan, komolyan, mikor tündéralakja mint valami mozgófénykép, ellibbent az ablak előtt. — Gyönyörű, elragadó és milyen tisztességes ! — mondta a lelkes fiatal, a másik kettő pedig komolyan és szakértelemmel bólintott rája. — Csak el ne késsen — mondta még az egyik s aggódva nézett a perczegő órára. Szerelmesek voltak belé mindhárman. Már többször elhatározták, hogy valamelyiköknek feltétlenül el kell vennie feleségül, mert ez "a leány nem arra való. hogy hivatalban hervadjon el, a gázvilág sorvasztó, lélekzsibbasztó sustorgása mellett. Ennek a leánynak napfény kell, melegség, szerelem. Olyan leány, aki boldoggá tenne egy embert. A családi körülményeivel is tisztában voltak. Egyszerű, valószínűleg iparos szülők gyermeke, akik egyetlen (föltétlenül egyetlen) leányuknak jó nevelést adtak. Négy polgárit végzett, aztán kereskedelmi kurzust s most egy éve, épen egy éve, valami bankban dolgozik, délelőtt kilencztől tizenkettőig s délután háromtól hatig. Józan, szorgalmas, takarékos s föltétlenül tisztességes leány. Ezeket az adatokat nem hallották senkitől. Ök maguk döntötték el innen az ablakból, ahonnan már évek óta figyelték a kívül nyüzsgő világot, a sürgő-forgó, lassan baktató, rohanó, nevetgélő, fásult arczu embereket, akik reggeltől estig lótnak-futnak kenyér vagy mulatság után s akiknek arczára, ruhájára, mozdulataira rá van írva a származásuk, állásuk, jellemük, néha a gondolatuk. így ismerték s szerették meg a kis könyvelőkisasszonyt, innen leltek szerelmesek belé s egyikük föltétlenül el fogja venni feleségül, csak az nincs még eldöntve, hogy melyikök. Képzeletükben már előre látták ennek az egyiknek a csöndes családi boldogságát. A férj hivatalt fog vállalni (itt hagyja ezt a csúf, léha bohéméletet) s reggel együtt indulnak karonfogva a többi rohanó, kenyérkereső, szorgalmas ember között a hivatalba. így tisztességes keresetre