Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-06-09 / 23. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-uteza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. Tanulságok. — A képviselőválasztás. — Junius 8. Meglehetősen izgalmas és szenvedélyeket korbácsoló előcsatározás után a nagybányai választókerületben junius hó másodikán zajlott le az országgyűlési képviselőválasztás, mely dr. Földes Béla udvari tanácsos, egyetemi tanár, az európai hírnévnek örvendő tudós és közgazda- sági iró győzelmével végződött. Amilv heves volt az előcsatározás, a választás épen olyan csendben és rendben folyt le, bár érdekességben és drukkos izgalmakban nem szűkölködött. A szerencse istenasszonya, hol az egyik, hol a másik jelöltre mosolygott s nagyon ihleteit prófétának kellett volna lennie annak, aki a késő délutáni órákig a választás végső eredményéről holt bizonysággal be tudott volna számolni. Mi a tárgyilagos kritika fedett helyéről nyitott szemmel néztük az eseményeket s talán nem lesz hiábavaló munka, ha a politika labirinthusait gondosan elkerülve, megrögzitünk egv-két jelenséget, amiket a hozzánk hasonló higgadt szemlélő most épen úgy lát és tud, mint mi, de évek múltán, krónikás hiányában e jelenségek teljesen íeledésbe merülnének. Mindenekelőtt ki kell emelnünk, hogy a mi választókerületünkben nem a politikai pártok küzdöttek egymással, hanem a pártokká tömörült választók küzdöttek a jelöltek személyei mellett. S a választás eredményét amint nem lehet a független 48-as Justh-párt győzelmének tekinteni, az épen úgy nem jelenti a Ivossuth-párt vagy a hatvanhetes alapon álló pártok vereségét. Ez a győzelem tisztán, egyedül és kizárólag dr. Földes Béla győzelme, kinek köztiszteletben és szeretetben álló személye mellett pártkülörabség nélkül csoportosult a választókerület összes intel- ligencziája. S ez az állásfoglalása az intelligencziának, a pártállás béklyóit is lerázva annál könnyebb, sőt kényszerítőbb volt, mert egy hírneves tudóssal, politikai életünk egyik vezéremberével szemben, egy teljesen ismeretlen, egészen fiatal fiskális merte fölvenni a küzdelmet, kiről senki sem tudta: vaj’ ki ő és merre van hazája s aki a kerület megszerzésére elégnek tartott egy-két befolyásos fővárosi Djotektort, egy-két vizitet, a fővárosból kihozott tagadhatatlanul ügyes korleseket, no még meg más egyéb valamit, a mit fáma szerint két kézzel szórogatott. Még arra sem méltatta a kerületet, hogy programmbeszédet mondjon s egész politikai hitvallásából csak annyi volt tudható, hogy állítólag kormánypárti. De hiszen hány százezer törtetője akadna az országnak, ha a képviselőség megszerzésére elégséges volna az a néma vallomás, hogy ő kormánypárti. Ennek a fejtetőre állított szituáczi- ónak azután az lett az eredménye, hogy A „Nagybánya“ tárczája. Igazság. Prätorius városi tanácsos oly egyenesen és mereven ült az Íróasztala előtt álló karosszékben, mintha hosszú sovány alakja fából volna kifaragva. Élesen markáns, csontos arczán törhetetlen eltökéltség kifejezése volt és hideg fényű szürkeszemei szigorúan néztek, amikor a rosz- szalás hangján beszélt. — Igazán csodálom, hogy te Frigyes any- nyira védelmére kelsz egy aljas gazficzkónak. Mert tudd meg, hogy ezután nem illetem őt más névvel, noha a tulajdon fiam. Hozzányúlt a főnöke pénzéhez, hogy egy könnyelmű nőszemélyre pazarolhassa. Erre nincs mentség, mint ahogy elnézésről sem lehet szó. Szenvedje végig a büntetést, amelyet megérdemelt. Piészemről az ügy elintéződött és szeretném, ha többé nem hallanék beszélni róla. E szavak egy kis jóságos — e perezben mélységesen szomorú — arczu férfihoz intéződtek, aki nehéz sóhajtással szaporán törülgette verejtékes homlokát. — Istenemre mondom, túl kegyetlen vagy hozzá Kristóf! Még ha százszor rosszabbat követett is volna el, őszinte megbánása által kiérdemelte a sajnálatodat. Ha jól meggondoljuk, talán nem egészen ártatlan vagy benne, hogy eny- nyíre juthatott 1 A tanácsos gyér szemöldökei magasra húzódtak. — Minthogy én? Miféle beszéd ez? A lehető legnagyobb lelkiismeretességgel neveltem a fiút. Es nem volt előtte más, mint a legszigorúbb becsületesség mintaképe. Álljon velem szembe, aki olyat tud rólam, ami a legkisebb árnyékot vethetné a becsületemre. Avagy más véleményen volnál te — a fivérem? A kis férfi maga elé nézett. — Nem ezt gondoltam Kristóf. Jól tudom mily nagy mértékben birod polgártársaidnak bizalmát és tiszteletét. De máskép is lehet véteni a gyermekek ellen, nem csupán rósz példa, avagy elmulasztott tanítás által. A szigort is túlzásba lehet vinni. Kristóf! Es azt hiszem, hogy éppen ebben hibáztál néha. Nagy szerencsétlenség volt Hermanra, hogy oly korán vesztette el az anyját. Ezáltal sok napsugár, sok melegség tűnt el az életéből. Te mindenkor csak megfenyítetted és kegyetlen bírája voltál. A te tőled való félelme megölte a bizalmát. Megszokta, hogy titkoljon előtted mindent, mert tudta, hogy sohse számolhat részedről elnézésre, még az esetben sem, ha bűnei csak korának természetes tévedéseiben rejlettek. Szeretet és gyöngédség után való vágyódása oly soká nem nyert kielégülést, hogy talán nem is annyira érthetetlen, ha annyira elveszítette a megitélőké- pességét, amikor végre oly valakit vélt feltalálni, aki beteljesíti a vágyódásait. Elcsábittatott, mint. ! ahogy már sok ezren csábittattak el. Ha lett volna jó akaró barátja, aki jókor figyelmezteti, nem az intelligenczia sutba dobva politikai hitvallását, Földes zászlaja mellé csoportosult, sőt a legmegcsontosodottabb hatvanhetesekből igen értékes és befolyásban nagyon számottevő gárda vette kezébe a F'öldes-lobogót. A kerületekre ráküldött ismeretlen jelöltekre nézve ez az egyik tanulság. A másik tanulság, mely az előbbivel karöltve jár, annak az osztatlan tiszteletnek megnyilatkozása volt, mely Földes személyét körülveszi, akiért igen-igen sokan még azt az áldozatot is meghozták, hogy feláldozták érte politikai hitvallásukat. Vájjon a szeretetnek és tiszteletnek ezt a spontán megnyilatkozását köz- megelégedésre nem lehetne-e valahogyan úgy értékesíteni, hogy az a kapocs, mely dr. Földest városunkhoz fűzi, még szilárdabbá, még elszakilhatatlanabbá váljék? Nagyon érdekes problema, melyen érdemes volna azoknak elmélyedni, kiket legjobban s legközelebbről érdekel. Nem kevésbbé érdekes tanulság az, melyet a választásra összegyülekezett választók két táborának külső képe tíítt- tatott. Az egyik, a Pap Béla tábora messze fehérlett a lenfonatu fehér ingektől, amely fehér tengeren legfölebb a közöttük czirkáló csendőrlegénység alkotott egy-egy íekete foltot; a Földes- tábor ellenben óriási többségében ha nem is vasalt nadrágu, de nadrágos emberekből került ki. Az intelligencziának ilyen eg)Töntelü s óriási arányokban való szembekerütörténhetett volna meg, ami megtörtént, ügy gondolom, kissé a te kötelességed lett volna vállalni a baráti szerepet. — Ne vedd kérlek zokon, de ez nem más, mint üres fecsegés. Mindig védelmezője voltál a fiúnak, amikor arról volt szó, hogy valami rossz cselekedetért megkapja a kellő büntetést. Es amikor most látta, hogy nálam nem érhet el semmit, természetesen megint téged igyekezett megnyerni magának. Valóságos szerencsének tekintem, hogy nem engedi meg vagyoni helyzeted, megadni neki a sikkasztott hatezer koronát, amelynek visszafizetése által az ügyészségnél teendő följelentést meg lehetne gátolni. Mert nem akarom, hogy e följelentés elmaradjon. Ha most kibújnék, biztos vagyok benne, hogy az eset megismétlődnék. Egész életemben azt az elvet vallottam, hogy mindenki viselje cselekedetének a következményeit és hogy — személyre való tekintet nélkül — legyen igazság! Mindig és mindenben. Hűtlenné váljak az elvemhez, csak azért, mert nem idegen, de a saját fiam a bűnös? — Es ha ez által tönkre teszed az életét? És hogyha az a folt, amely rája tapad, egyenesen megakasztja abban, hogy tehetségének megfelelő helyet vívjon ki magának a társadalomban ? — Akkor is magát okozhatja. Finom kis moral az, amikor büntetlenül marad egy tolvaj, mig igy szegény ördög fia kegyelem nélkül a börtönbe kerül. Ha kimenteném őt cselekedetének következményei alul, vétenék a köz ellen, amelynek pedig életem végéig szolgálni kívánok. Az az existenczia, amelyet büntetlen elő életére való NAGYBANYA TAWAPAT.IVrX ±1» »ZÉPIRODALMI TTTTITTT.AT».
