Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-06-09 / 23. szám
2 NAGYBANYA 1910. junius 9. lése ezzel a fehér inges és fehér gatyás táborral, főleg, ha a táborba szállás motívumait és indokait is firtatjuk, gondolkozóba kell hogy ejtse a független 48-as Justh-párti képviselőket, akik az általános, egyenlő, titkos és községenként! választójogot Írták zászlajukra. Vajha e rikitó jelenség kellő értékelése is meghozná a maga várva várt gyümölcseit. Értékes tanulsága volt a választásnak az is, hogy egy régi, indokolatlan felfogást döntött meg. Eddig ugyanis az volt a hit, hogy Nagybánya város a választásoknál csak amolyan csöndes kibiczelő szerepet játszik, a döntő szerep a vidéki választók kezében. Akié a vidék, azé a győzelem. Hát ez a felfogás is immár üres frázissá vált. A lezajlott választáson a döntő szerepet Nagybánya játszotta s a győzelmet a városi polgárság ritka és felemelő hatású együttérzése, összetartása s szinte egy emberként való állásfoglalása vivta ki. Foglalkozhatnánk még a lezajlott választás sok más egyéb apróbb sajátosságaival is* de jelen sorainknak czélja a jelentősebb tanulságok leszűrése s megrögzítése volt, hogy azokat úgy a legilletékesebbek, mint a választó polgárság városunk s a választókerület javára értékesíthessék. Nyári kézszoritások. — Egy fontos társadalmi kérdés. — A választási hadjárat összeesett az első, végérvényesen nyárnak nevezhető meleg nap- sorozattaí s igy kétszeresen megéreztük, mit jelent emez egyszerű szócska: izzadunk! Hogy mennyi vér folyik el egy választáson, azt szá- monlartják, főleg azokat a cseppeket, amelyeknek az ellenpárt az okozója, de annak a töméntelen hektóliternyi verítéknek, amely egy ilyen tömeg-erőlködés alkalmából kilép a hör likacsain, nem akad krónikása. Pedig az iz- zadás is, mint általában az ilyen, nyáron főleg, mindennapi, tehát megszokott események, megérdemlik, hogy ebből vagy abból a szempontból foglalkozzunk velük. Mert szép a veríték, ha a munkás homlokáról omlik, szép, ha a versenyló ágyékán tajtékkal koronázottan gyűl meg, szép, ha birkózó vagy távfutó trikóját tapaszta az izmokhoz, szép, nem bánom, akkor is, ha a szupé- csárdások féktelen szilajsága nyomán lágyítja nedves rongygyá a feher ingperkált, sőt szép akkor is, ha a szerelmi együttlét forróságaitól jelentkezik rózsás vállukon és kebleken csillogó harmatként, egyszóval a veríték is gyakran szép, határozottan ellenszenves és rut azonban, ha vörös és szeplős, avagy bármilyen szinü és bőrű egyének kezén csillog s ömlik át a mi kéznyujtásra kényszerült kezünkre. Már pedig ez most a nap apró és folyton ismétlődő aktualitása. Az izzadó kéz, az a férfiú vagy hölgy, akinél sohsincs vízhiány, mivel pórusaiból állandóan patakzik a veríték. S meggondolva azt, hogy a városokban a legritkább esetben jelentkezik ez a tiszteletreméltó nedv oly költői és vonzó viszonyok közt, mint ahogy néhány példában jeleztem, a nyári veriték-ömlés egy állandó csapásnak minősíthető. Mert bizony sokan eszünkbe juttatják, hogy az emberi test összetételében túlnyomó hányaddal bir a viz. Kávéházba, vendéglőbe s más nyilvános helyre járó emberek számára súlyos szenvédéssé fajul ez az önmagában, egyetlen kézszoritást véve, csekély kellemetlenség. Az ember ugyanis e helyeken megfordulva, naponkint egy-két tuczat emberrel szőrit kezet. Ha ezek közül csak minden második izzad, akkor már ez is alkalmas az undor nem épen kellemes érzésének meg- rögzödésére. S tényleg, egy-egy ilyen szép nyári nap, a maga elengedhetetlen husz-harmincz kéz- szoritásával, valóságos kényszerképzetté teszi a más kezétől való irtózást. Ami nem egyszer kellemetlen helyzeteket teremt s félreértésekre ad alkalmat. Itt van az a pont, ahol ez az aktuális sóhajtás egy állandó érvényű kérdésbe, a kéz- szoritás problémájába lyukad be. Nem tisztán holmi unalom-elüző jour téma ez a kérdés, hanem az emberiség évezredes szertartás-rendszereinek, társadalmi érintkezés-módjainak szerves alkotórésze. Nem véletlenül alakult ki a kézszoritás divalja, In, íem mély művelődéstörténeti gyökérrel bir. Viszont bizonyos, hogy a mai kulturéletben már mellőzhető s igen üdvösen be is szüntethető. Az üdvözlés külső szertartási részének minél kisebbre való redukálása egyáltalában nem árt az emberek együttérzésének, nem árt a szocziális élet fejlődésének. Sőt, a primitiv népeknél sokkal több és mester- kéltebb köszönési és üdvözlési czeremóniák uralkodnak, mint a fejlettebbeknél. A Kelet összehasonlítása a Nyugattal minden világot ismerő emberben fölébreszli ezt a megismerést. A föld legfejlettebb, főleg ami a szocziális érzéket illeti, leghaladottabb népe, az angol, hires zárkózottságáról, ridegségéről, kimértségéről. Ömlengő üdvözlést, ölelést, kézszorongatást az angol legjobb barátjával szemben sem fejt ki. Jó tehát most, az izzadt kezek évadján, figyelmeztetni arra az embereket, hogy a meghajtással és fejbillentéssel való üdvözlés nem fejez ki kevesebb tiszteletet és rokonszenvet, mint a huzamos és erős kézszoritás. A parolázó kedv, akárcsak a tegeződés, jellemzően, bár természetesen nem kizárólag, magyar szokás. Mig azonban a tegeződés nem jár a baczillus- közvetitésből származó testi fertőzés veszedelmével — legfölebb szellemivel — s a más verítékében való fürdésnek se teszi ki az embert, addig a kézszoritás nagyban elősegíti mind a kettőt. Itt az ideje tehát, hogy minél több ember térjen át a kézszoritás boykottjára. Ennek eredménye az lesz, hogy nem is fogja várni mindenki a feléje nyúló baráti jobbot. A testi zárkózottság ezzel gyarapodni fog, ez azonban épen a műveltség jele. Mert hiszen nem a baráti jobb, hanem a baráti vagy legalább is felebaráti szív a fontos. Sz. Z. A képviselőválasztás. — Karczolat-féle. — Junius 8. Lezajlott hát végre a városunkat hetekig izgalomban tartó esemény, a képviselőválasztás. Nem akarjuk a választás hivatalos lefolyását újra regisztrálni igen sok okból, de különösen azért, mert olvasóink legtöbbje személyes tapasztalatai alapján úgyis eléggé tud róla. Inkább egvet- mást, ami talán elkerülte sok ember figyelmét, mondunk el; apróságok, az igaz, de talán a választásról alkotott nagy képet egy-egy érdekes vonással élesebbé teszi. Jó ideje annak, hogy mandátumot nyert képviselőnk az előző országgyűlés berekesztése után beszámolóját megtartotta s mégis a legutolsó pillanatig komoly ellenjelölje nem akadt. Voltak ugyan nem is egyen, se nem ketten, akiknek nevét a jelöltséggel kapcsolatban emlegették, de bizony szinte nap-nap után folyton más és más ismerős, meg ismeretlen név került a repülő hir kósza szárnyaira. Mintha nem is akartak volna ellenjelöltet állítani egyedüli komoly képviselőjelöltünkkel szemben. Alig egy héttel a választás előtt megérkezett az uj jelölt titkárja kíséretében s amint a fáma beszéli, dagadó bugyellárissal; de hogy mennyire lesoványodott a választási ütközet alatt ama hasas erszény, az mutatja, hogy az idegen korteseket a választási ital-kontóért két erősen tekintettel alapitana magának, egy hazugság volna — én pedig nem akarok bűntársa lenni a hazugság megokolásában. — Tehát visszavonhatatlanul szilárd elhatározásod Kristóf, hogy nem segitsz rajta? — Igenis, elsó; dolog az igazság. Itt a levél, amelyben értesítem a meglopott céget, hogy nem szándékozom megtéríteni a becstelenné vált fiam által elkövetett kárukat és hogy magam is kívánom az ügyészségnél való följelentését. Még ez órában elküldöm rendeltetési helyére a levelet. Erre fölállt a kis férfi, aki nem volt gazdag, mint a fivére, csak egyszerű magántanitó lett belőle — és remegő kezét az udvari tanácsos vállára tette. — Nem Kristóf, nem hiszem, hogy elküldöd a levelet. Mert nem montam meg mindent, ami 'szegény szerencsétlen fiadnak kimentésére tart igényt. Reméltem, hogy nem lesz rá szükség. Rövidlátó, kemény szivüséged és becsületesség! hóbortod, sajnos, beszélni kényszerítenek. Fivérének utolsó szavainál a tanácsos hevesen lerázta válláról a megnyugtatni kívánó kezet. — Gondosabban válogasd meg a szavaidat, kérlek! Senki se merészkedjék becsületességi hóbortról beszélni. Azt hiszem, hogy egy kifogástalanul élő embernek szabad hivatkozni a makulátlan tisztességre. — Makulátlan elő életű embernek talán . . . neked nem szabad ezt megtenni Kristóf, neked nem. Egy ugrással fennállott a tanácsos hosszú alakja. — Hogy merészkedel , . . — Kérlek, maradj nyugodtan! Megmondottam, hogy nem kívántam beszélni erről. Har- mincz év óta rejtegetem a szivem mélyében — még továbbra is ott lehetett volna — ott lehetett volna — eltemetve. De nem hallgathatom tovább, amikor itt, ahol egy fiatal emberélet forog koczkán — nagyképü szentencziákat han- goztatol egy olyan hazug existencziáról amely érdemtelen becsületességen épült fel. Mert ha jobban megnézzük tiszteletteljes existencziád, a te nagyra becsült állásod sem egyéb ilyen hazugságnál. A tanácsos nehezen rátámaszkodott az iró asztalára. Arcza meg-megrándult. — Nem értlek. ügy látszik megőrültél, hogy >gy merészkedel beszélni hozzám. — Nem Kristóf, nem őrültem meg. És az emlékező tehetségem éppúgy nem csal, mint ahogy a szemeim nem csaltak akkor éjjel, amikor titokban feltörted atyánk iróasztalfiókját, hogy megszerezd magadnak egy könnyelmű adósságod fedezésére szükséges összeget. Akkor nem találták meg a tolvajt, mert én hallgattam. Nem tudhattam, hogy a bünhődés tekintetében oly szigorúak a nézeteid. Nem tudhattam, hogy harmincz évvel később, egy sokkal csekélyebb bűnért, tönkre juttatod majd a saját fiadat — pusztán az igazság kévéért. Megszokott szelíd hangján mondta, de a szavai ökölcsapások hatásával lehettek a tanácsosra, mert kezeit a szemeire borította és sovány vállai remegtek. Azután gépies mozdulattal fordult az íróasztal felé, kezébe vette az előbb említett levelet és szó nélkül apró darabkákra tépte. — Menj ki! mondta hangtalanul. Nem bírok most embert látni ! — De a fiadat, ugy-e elküldhetem hozzád, hogy kikérhesse a megbocsátásod ? Most reményiem már nem tűnik előtted oly megbocsáthat- lannak, amit elkövetett? — Eljöhet! — felelte a tanácsos anélkül, hogy föltekintene. De amikor halkan elköszönő fivére mögött becsukódott az ajtó, a székbe rogyott és kezeibe temette arczát . . . Gerd Harmstorf. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. S2JEB.ETX HCrÉSZSÉO-ÉT ? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokká!, mert kártékonyak.
