Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-08-04 / 31. szám
2 NAGYBANYA 1910. augusztus 4. János, Stoll Béla, Thorma János, dr. Vass Gyula. Az ünneprendező bizottság Teleki Géza gróf és dr. Kosulány Tgnácz elnökök mellé elnöktársnak Égly Mihály városi főjegyzőt választotta meg, hogy az elnökségben városunk közönsége is képviselve legyen s ez a bizottság fog gondoskodni az emlékünnepély idejéről, a meghívók kibocsátásáról, a vendégek fogadásáról s elszállásolásáról s általában az ünnepség méltó keretéről. A bizottság működésében természetesen részt- vesz Kuszkó István, az előkészítő bizottság jegyzője, nemkülönben dr. Zoltán László, kit a rendező-bizottság választott meg jegyzőjéül. Az ünnepség programmja véglegesen még nincs megállapítva, de az valószínűleg a következő lesz: 1. Hymnus. Előadja a dalegyesület. 2. Teleki Géza gróf elnök méltatja az elhunyt érdemeit s eredményekben gazdag munkásságát. 3. Dr. Kosutány Ignácz elnök az emléktáblát beszéd kíséretében átadja a városnak, miközben lehull a lepel. 4. Egly Mihály főjegyző a város nevében az emléktáblát átveszi. 5. A küldöttségek az emléket megkoszorúzzák. 6. Szózat. Énekli a dalegyesület. Délben a városba érkező vendégek tiszteletére közebéd. Nincs kétség benne, hogy e kegye- letes ünnepély élénk visszhangot támaszt a nagy közönség szivében is s ez minden tekintetben úgy fog lezajlani, hogy az méltó lesz nemcsak az elhunyt emlékéhez, hanem ez ősi városhoz isi Akiket a saját kezük vert meg. — Érdekes statisztikai adatok. — Augusztus 3. A múlt év munkásmozgalmairól szóló hivatalos statisztikát a napokban bocsátotta ki a kereskedelmi miniszter s bár adatai az előző évivel szemben némi javulást mutatnak, bizony csak eléggé szomorú statisztika az még manapság is ! Munkásaink még mindig nem tudnak szabadulni az idegen befolyás alul, mely rajtuk élősködve úri módot biztosit azoknak, akiknek sohasem volt kenyerük a munka, akik úgy szívják a munkások vérét, mint az évszázados tölgynek ágabogál át és átszövő ihszalag. Már kezd ugyan nyiladozni a munkások szeme, már lassan-lassan magukhoz térnek a narkotikus álomból, melylyel az agyukat megbóditó izgató beszédek pilláikat lezárták, már kezdik észrevenni, hogy gyakorta tulságba vitt követeléseik jogtalan kívánságaik miatt a saját kezük veri meg őket, de még mindig nem tartanak ott, hogy munkás és munkaadó kölcsönös megértéssel, egyesült erővel járjanak a közös boldogulás utjain. Pedig azok a nagy szocziális eszmék, melyek a munkások lelkét izgatják, hevilik, csakis akkor válnak valóra, ha minden idegen befolyástól menten, egymással, egymásért veszik kézbe a szerszámot, melylyel saját jólétüket s az ország ipari fejlődését megalapozzák. A kimutatás szerint a múlt évben 208 alkalommal léptek sztrájkba a munkások s 20 esetben alkalmazták a boykottot, 1740 ipar- és gyártelepet, hosszabb rövidebb ideig tartó munkaszünetre kényszerítve. A sztrájkokban és kizárásokban 24458 munkás vett részt, kik 607307 I munkanapot veszítve 1,205,501 korona munka- ! bért vesztetlek, nem számítva azt a milliókra ! menő anyagi kárt, melyet az országnak okoztak az által, hogy beszüntették a munkát. Váltig azon sopánkodnak a munkások, hogy Magyarországon nem lehet megélni, ki kell vándoroluiok. Pedig messze, nagyon messze jár az igazságtól ez az állításuk. Aki tud és akar dolgozni, megkeresi itt is nemcsak a betevő falatot, hanem tisztes megélhetést, sőt némi jólétet is biztosíthat magának. A munkás sokkal inkább, mint bárki más. A középosztály latainer népe korántsem keres annyit, mint az igen jól fizetett munkás és sokkal rosszabb a helyzete már csak azért is, mert magának is, vele szemben a társadalomnak is igen nagyok az igényei. A muukásemberre ezen igények nem vonatkoznak. Amit keres, önmagának keresi és nem kényszeríti a társadalom semmiféle anyagi áldozatra. Legfeljebb a pártkasszának, a szakszervezeti pénztárnak adózik, melynek vezetői azzal hálálják meg áldozatkészségüket, hogy ötnegyed millió koronát sztrájkba kényszerítéssel kidobatnak velük az ablakon. A népszámlálás. Augusztus 3. Ismét megszámlálják majd országunk lakosságát. A népmozgalmakról vezetett statisztika megkívánja, hogy az időnként felujittassék, hogy megtudjuk, hogy bizonyos időn belül mennyit változott, mennyit szaporodott az ország lakossága. Nálunk tiz évenkiut szokták megszámlálni az ország népességét s igy fogjuk ismét megtudni azt, hogy Magyarországnak mennyi jelenben a lakossága. A népszámlálás ebbeli fontosságán kivül, azonban még sok olyan adat birtokába juttat, melyek segélyével reájövüuk olyan ténybeli dolgokra, melyek következményeiben s eredményében esetleg a magyar faj szupremá- cziájára károsak s épen ezért alkalmasak az ezek ellen való védekezés módjainak megállapítására. így első sorban meg fogjuk tudni, hogy tulajdonképen hány millió magyar ajkú, magyar anyanyelvű, magyar születésű ember lakja a négy folyó és hármas hegy hazáját. Megtudjuk majd mennyi a nemzetiségűek száma s hogy tulajdonképen a kultúra, az Írni, olvasni tudás minő fokban van elterjedve a magyarok, minő fokban a nemzetiségek között. Mert nemcsak a lakosság számarányától függ valamely ország uralmának kérdése. Nemcsak akkor mondhatjuk, hogy a magyar faj hivatott ez ország kormányzására, amely országot ezer esztendő előtt Árpád vezér karddal, Szent István kereszttel hódított meg nemzetének s amelyet ezer esztendő veszedelme, vihara közt véres küzdelmekkel tartottak fenn az utódok számára. Nemcsak a számbeli többség az, mely a magyar faj szupremácziáját ez országban biztosítja, nemcsak a történeti múlt s a hagyományok alapján levő jog biztosítja az államhatalmat a magyar fajnak, hanem igenis, ami manapság a legfontosabb, a kulturális előrehaladás, melyben épen úgy vezet, sőt nagyobb arányban, mint aminő arányban számbeli fensőbbsége a népszámlálási adatokból majd ki fog derülni. A népszámlálás még egyéb fájó sebeket is ki tud majd mutatni. Nemcsak azt, hogy az ország lakossága konglomerát, tehát nem képez nyelvileg egységes nemzetei, hanem ki fogja mutatni azt a fajó és égető sebünket is, melyet a kivándorlás okoz a magyar nemzetnek. Rengeteg nagy a száma a magyar kivándorlóknak. ellopta a fakó szegénység. Ajkára tódult egyszerre minden, ami lehetett volna és nem lett. Kifakadt lelkének feneketlen gyűlölete, amit egy ismeretlen rettenetes hatalom ellen érzett, aki ráfeküdt mellükre és borzasztó öleléssel szorította őket magához és szívta, szívta fiatal testükből az életerőt. Ez a rém, akivel nem lehet szemtől-szembe állni, aki mindig orozva settenkedik, a kulcslyukon lopódzik be, mikor pedig benn van, úgy megnő, mint egy óriás kígyó. Mégis testetlen, ezt nem lehet felelősségre vonni. De itt az ura . . . Érezte ugyan lelke legmélyében, hogy ő nem tehet róla, de kellett valaki, kellett akitől számon akart kérni mindent. Kínozta hát az emberét. — Meguntam már ezt. Érted, elég volt. Add vissza az ifjúságomat, add vissza a hitemet, a rajongásomat, kincses álmaimat, fakadó reményeimet. Add vissza két bársonyos, fehér lánykezemet, amely nézd, hogy kivörösödött, melletted a munkától. Add vissza karcsú, sugár derekamat, amelyik meggörnyedt. Add vissza homlokom gondtalan, szűzi simaságát. Add vissza az örömet, amit le elraboltál tőlem és nem adtál cserébe mást, csak könnyet, csak rosszagu szegénységet. — Csak ? Az első örömök és évek során át termékenységgel szentelt szeretet melege rezgett az egyetlen szemrehányó szóban. De az asszony nem akarta megérteni. Tüzelte a saját hangja, jól esett neki a lelke terhét odadobni a férfinek. — Nézz meg más asszonyokat. Nézd meg Németinét az udvarban, nézd meg Szabónét, nézz még akárki mást. Hogy járnak azok, hogy öltöznek. Hisz még a cselédjük is különb, mint én. Pedig mivel többek nalam. Annyi eszük van, hogy a Margit-krémet meg tudják különböztetni a Gyöngyvirág-púdertől. Én őröijem meg az agyamat azzal a gonddal, hogy a husszámla csak tinkét korona lehet. Belefáradtam, nem bírom tovább. _ Te beszélsz igy? Te? Nem elégtétel neked az a tudat, hogy azok viselhetnek selyemrongyot, amennyit akarnak, de el fog múlni mindazoknak megfakult foszlányaival, de te fölöttük állsz, mig élni fogsz mindig. — Köszönöm. Megelégeltem már ezt. Eltettem a jövő álmaival, mert fölkopik az állam mellettük. Ma adj.mindent nékem, ma kell minden. Nem kellenek járatlan, külön utak, véresre sebzik a lábam. Szép, széles, virágos, sima utakon akarok járni, mint mások. Piros arczczal, ragyogó szemekkel és nem reszketve, hogy mi lesz holnap. Nekem ez kell. Érted, ez kell nekem, ezt add nekem, akarom . .. — Mi lelt ? Mit akarsz tőlem ? Agyon akarsz gyötörni, kínozni? Nem elég, hogy járomba fogtam a lelkemet, hogy hitvány fillérekre váltom lelkem gyémántjait? Mit akarsz még tőlem? Azt akarod, hogy bevalljam, milyen czudarnak érzem az életet, hogy elfáradtam én is, oda vagyok en is. Ezt akartad hallani? Megmondtam. Már nem látták egymás arczát. Eiboritotta őket a sötétség. A gyerek elaludt. Az asszony gyöngéden csúsztatta odébb és fölkelt. Lassan botorkált ide-oda a szobában. Keresgélt az asztalon, szekrényen, ablakon. Tapogatódzott, de nem talált egy szál gyújtót, nem tudott világosságot csinálni, — Mikor lesz már vége ennek a sötétnek, kérdezte bizonytalan hangon az ember. — Mit tudom én, felelte az asszony. A gyerek mozgolódott es szelíden, későn, biztatóan gügyögte: — Édes anyam . . . AVomann. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. szereti Egészségét ? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak.
