Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-08-04 / 31. szám

ISIO, augusztus Xló -4.

31-ilu szám.-----;

II

I. évfolyam.

Előfizetési ára}» : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős ■ .erkesztő:

negyedévre 2 korona, egy szám ára ÜO fillér. , ’

Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. EGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is.

A Schönherr-ünnep.

Augusztus 3.

Keg}reletes ünnepet fog ülni e hó folyamán városunk közönsége. Ez a ke- gyeletes ünnepnap dr. Schönherr Gyula emlékének lesz szentelve, kinek bölcsője városunkban ringott s kit egy rövid, de gyönyörű páh7afutás után a nagybányai szülőházból szólított el a kifürkészhetetlen isteni gondviselés.

Halála nagy csapás volt a tudományos világra, mely a legszebb reménve- ket fűzte nagystílű egyéniségéhez, hisz fiatal kora daczára tudományos eredményekben már oly gazdag múlt feküdt mögötte, melyet a legnevesebbek is büszkén vallhatnának magukénak.

De nagy csapás volt halála városunkra is, hiszen Nagybánya egyik leg- hübb fiát vesztette el az elhunyt fiatal tudósban, ki rajongó szeretettel csüggött ez ősi városon s mig írásaiban múltját dicsőítette, nem egy tettével buzgólko- dott azon, hogy jelenje, jövője is méltó legyen a múlt nagyságához, fényességéhez.

S hogy e nagy vesztességet mindnyájan érezzük, hogy kiváló érdemei efőtt mindnyájanmeghajlunk, semmisem bizonyítja jobban, mint az a kegveletes mozgalom, mely halála után alig másodévre megindult, hogy emléktáblával jelöljük meg azon házat, melyben az elhunyt boldog gyermekéveit töltötte s a melyből utolsó kálváriái útját tette meg.

A mozgalmat a városunkból elszármazott nagybányaiak indították meg s ez figyelemreméltó jelenség. Mert a kortársak csak a legritkább esetekben mél- tánylói és elismerői a legkiválóbb erényeknek s a legdusabb érdemeknek is, melyeknek elismerése, dicsőítése rendszerint csak akkor szokott történni, ha az idők távola bizonyos patirával vonja be azokat. Nagy egyéni kvalitások, nem kisebb érdemek szükségesek ahoz, hogy a kortársak kegyeletes érzelmeiknek, elismerésüknek el nem múló emléket állítsanak.

S ezekben Schönherr Gyula nem szűkölködött

S ezért oly egyöntetű, harmonikus a törekvés, hogy Schönherr Gyula emlékezetének s munkásságának méltó emléket állítsunk. Ezért csatlakoztak oly lelkesen az elszármazottak mozgalmához nemcsak városunk közönsége, hanem a tudományos és irodalmi testületek is, már az első felhívásra készséggel jelentve be, hogy ünnepélyünkön képviseltetni fogják magukct s az állítandó emlékre koszorút helyeznek.

Hogy ez az ünnepély méltó keretekben fog lefolyni s hogy méltó lesz a boldogult emlékezetéhez, arra elég biztosítékot nyújt, hogy a mozgalom élén Teleki Géza v. b. t. tanácsos áll, ki már életében a legnagyobb tisztelője volt a fiatal történettudósnak s egyik legalaposabb ismerője értékes és maradandó nyomokat hagyó irodalmi munkásságának.

Az ünnepély napja véglegesen még nincs eldöntve, de már az ünnepség keretei egész impozáns nagyságukban kezdenek kibontakozni.

Az előkészítő bizottság, melynek leglelkesebb agitátora Kuszkó István, az orsz. történelmi ereklyemuzeum tb. al- elnöke volt, kegyeletét két módon óhajtja leróni nagynevű halottunk iránt. Egy díszes, művészi kivitelű bronz-emléktáblát helyez el a Bercsényi-utczában levő Schön- herr-ház falába, mely emléktáblán rajta lesz Schönherr Gyula arczmásának hűen sikerült reliefje is; továbbá a leleplezés alkalmára egy igen díszes füzetben kiadja Schönherr Gyula életrajzát s mindazon munkákat, miket a boldogult irt s Nagybányával vonatkozásban állanak. Az előkészítő bizottság az életrajz megírására s a könyv szerkesztésére dr. Morvái) Győző budapesti főgimnáziumi igazgatót kérte föl, ki munkájával már el is készült s az jelenleg az Atheneum nyomdájában van.

Mindannak, mit az előkészítő bizottság végzett, méltó keretet adni a nagybányai rendező-bizottság s az ünneplő közönség feladata lesz.

Ez a rendező bizottság már meg is alakult dr. Kosutány Ignácz kolozsvári egyetemi tanár elnöklete alatt s tagjai a következők: Almer Károly, Balezer György, Égly Mihály, Fülep Imre, Fábián Lajos, Glavitzky Károly, Harácsek Vilmos, Jancsovits József, Kovács Gyula, Kupás Mihály, Moldován László, dr. Mor- vay Győző, dr. Nagy Gábor, Neubauer Ferencz, Neuberger István, dr. Rencz János, Réti István, Révay Károly, Révész

A „Nagybánya“ tárczája.

Elseje.

Az asszony a kanapé sarkában húzódott meg. Mellette kis fia rugdalódzott, nevetgélt. Az ember a hús- és füszerkönyvet számolta. Újra meg újra kezdte. Aztán az előtte fekvő pénzt kezdte remegő kezekkel szétosztani.

A kályha nehéz szagot gőzölgött ki, az olcsó szén kellemetlen gázát.

— Két korona huszonkét fillérrel adósok maradunk, szólalt meg az ember.

Szavai nehezen törtek utat asürü levegőben.

— Csak nem teszem nevetségessé magam azzal, hogy két koronával adós maradjak, felelte az asszony.

— De ha nem fizethetünk többet. Megmondtam elsején, hogy a számláknak nem szabad az ötven koronát meghaladniok. Elmegy és fizet, két korona huszonkét fillérrel adós marad.

— Én, én megyek? válaszolt hirtelen az asszony. Hogy én álljak meg az előtt a senki előtt és én kunezogjak nála két koronáért ? Én ? Hogy gondolod ezt? Hisz kiégne a szemem. Két koronával,két rongyos koronával maradjak adós? Te, hisz az utolsó napszámos, az utolsó utczaseprő,

felesége se tenné meg. Ha húsz korona lenne, ha harminc vagy negyven, de két korona . . .két koronáért alázkodjam? Nem, ezt nem éred meg.

A férfinek égett a két szeme, de hideg, közönyös hangon mondta:

— Dehogy nem. E! fog menni.

Az asszony nem felelt. Végre a férfi megunta a szótlanságot, újra kezdte:

— Igen, mondtam már elégszer, hogy takarékoskodni kell.

— Takarékoskodni? mondta az asszony előre hajolva, az ura arcába nézve. Hát lehet még jobban takarékoskodni ? Az már nem takarékosság lesz, hanem koplalás. Nézd át ezt a könyvet. Találsz-e egyetlen tételt, amire ne lett volna szükség? Aztán ebben a hónapban fát is vettünk az üzletből. Az is kitesz több mint egy koronát. Meg jól tudod, hogy mindennek emelik az árát. Mit akarsz hát tőlem.

— Én semmit sem akarok. Én csak azt akarom, hogy érts meg már egyszer, hogy egy fillérrel sem költhetünk többet háztartásra ötven koronánál. Nem lehet.

— Sajnálom. Én nem tudom ezt a csudát megcsinálni. Nekem vagy adj többet, vagy nem törődöm semmivel.

— Ez maga. Ismerem már ezt. Nem törődik semmivel. Tehetek én róla? Honnan vegyek többet? Lopjak? Hát nem főz, nem főz. Legfeljebb

éhen halunk. Nem olyan nagyon rózsás az életem, hogy valami nagyon sajnálkoznám itthagyni.

Elhallgatott. Odakünn leszállt a korai est és a sötétségből sürü pászmákat eregetett a szén- szagu szobába. Az asszony sápadt arczczal nézett a sötétségbe, amelyből észrevétlen bontakozott ki Gonda asszony árnyalakja. Teste könnyekkel kevert sóhaj. Rettentő, sápadt arczát vigasztalan éjszakákba belezokogott sírásban füröszti. Lehel- letétől megdermednek a szivek és megkövesednek az ölelésre nyilt karok. A szikár rémalak nyúlt, nyúlt előre. Szeméből fekete gyász integetett ki és két súlyos öklét rányomta az asszony fejére. Az meggörnyedt, összeroppant, összeesett, a két halántékából tüzkigyó tekerődzött az agyán és gondolatai mint apró, mérgezett tőrök fúródtak szivébe.

— Ötven korona, gondolta, ebből éljünk egy hónapig? Ötven korona! Ennyiből legyen minden ? És még én vagyok a hibás ? Még én nem takarékoskodom ? Jól van. Nem fogok főzni. Nem fogok. De hát meddig fog még ez tartani? Hisz nem lehet ezt kibirni. Micsoda élet, micsoda nyomorúság!

Lassanként elöntötte hosszú éveknek letagadott titkolt könnyekbe fűlő keserűsége. Rázúdullak a be nem váltott remények, vágyak, átkinlódott esztendők elképzelt és nyomorúságba belehalt szépségei, örömök, amelyeknek bíborát

I Kardos Jenő divatáru-üzlete megnyílt az István ■ Király Szálloda alatt. >8888o8o<)^>o8o88<>888888$íxp88$8888^