Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-07-28 / 30. szám

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—Í2 oldalon.

Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a

É f T _ _ lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

Cl L I M 1 H A LY. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is.

A városi nagyszálló bérlete.

Julius 27.

Gyönyörű nagyszállónk épülete közel áll a teljes befejezéshez s ha az idő kedvez, helyiségei már a jövő hó folyamán átadhatók rendeltetésének.

Nagy csodálkozással adtuk hirül azonban s még nagyobb csodálkozással olvashatták azok, akik a nagybányai viszonyok alapos ismerői, hogy a városi szálló bérletére megtartott nyilvános árverések nemcsak teljesen eredménytelenek maradtak, sőt megtörtént az a csúfság is, hogy díszes s minden modern kényelemmel ellátott szállodánkra, vendéglőnkre és kávéházunkra a három Ízben megtartott árverésen egyetlen egy aspirans sem akadt.

S hogy a talányszerü dolog még ta- Iányszerübb legyen, meg kell említenünk azt is, hogy az árverések előtt mindig voltak aspiránsok, akik provokálás nélkül is lelkesen ígérték, hogy teljes bizonyossággal részt vesznek az árverésen, de mire az árverés hivatalos aktusa elérkezett, a teljes bizonyosságból az lett, hogy ezek az aspiránsok bizonyára nem minden provokálás nélkül kámforrá váltak.

Miután azonban mi rebuszfejtésre nem vállalkozunk, átsiklunk e talányszerü, misztikus ködbe fuló jelenség előtt.

Denikve most, a tizenkettedik órában ott állunk, hogy van egy vármegve- szerte is megcsodált gyönyörű nagyszállónk, de nincs reája bérlőnk, ami

annyit jelent, mintha egyáltalán szállodánk sem volna.

És az ennek folytán beálló konster- | náczió talán a legteljesebb volna s talán e konsternáczió közepette a spekuláczió is érvényesülhetne, ha nem volnának városunknak oly, az ősi hagyományokban és erényekben ékes polgárai, kik készséggel sietnek a szorongatott város védelmére s áldozatra készen nyújtják feléje segitőkezüket.

Bár előre meg kell jegyeznünk s ki kell emelnünk, hogy áldozathozatalról senki részéről szó sem lehet. S hogy ez igv is van, megkíséreljük a helyzetről ! teljesen világos és áttekinthető képet nyújtani.

A szálloda építési költségeinek amor- tizácziós részleteit természetesen fedeznie kell a bolthelyiségek s a szállodai és vendéglői lokaíitások bérének. E bérösszegből a szállodai és vendéglői helyiségekre eső összegek mintegy évi 22.000 koronára rúgnak az cselben, ha a loka- iitásokat a bérlő bútorozza be, mig ha azt maga a város eszközli, akkor a bérösszegnek 26—27000 koronát kell kitennie.

A szállodának ötvenkét szobája van a vendéglős s az alkalmazottak lakásán kívül, azonkívül van szép vendéglői és kávéházi helyisége, nemkülönben egy szép díszes terme (a színháztermen kívül), mely tánczestélyek s más mulatságok czéljaira is értékesíthető.

Tehát az évi bér, tekintettel az utóbbi években egyre gyarapodó idegenforgalomra, mely joggal engedi remélni, hogy az ötvenkét szobának legalább háromnegyed része állandóan le lesz foglalva, ha olcsónak nem is, de soknak vagy tulcsigázottnak sem mondható! Hiszen az idei forgalom mellett is hány Ízben megtörténik, hogy a rendelkezésre álló szobák épen nem elegendőek s a szállodatulajdonosok kénytelenek privát lakásokat bérelni, csakhogy vendégeiket lakással elláthassák.

És ily kedvező viszonyok között és kilátások mellett sem akadt bérlő városi nagyszállónkra.

Előállott tehát a szüksége annak, hogy a város más utón védje meg a város érdekeit, amely jelen esetben szinte a város becsületbeli kérdésévé is vált.

Két modus vivendi kínálkozott erre. A szállót vagy maga a város veszi házi kezelésbe vagy pedig azt egy részvény- társaság veszi bérbe. A házi kezelés azonban már sok helyütt és sok alkalommal oly nagy csalódásoknak és kiábrándulásoknak vált okozójává, hogy afölött illetékes köreink csakhamar napirendre tértek. De annál több és lelkesebb hive támadt a részvénytársaság eszméjének s midőn e sorokat Írjuk, a részvénytársaság megalakításának előmunkálatai már annyira előrehaladtak, hogy annak sikerrel való megalakítása holt bizonyosságnak tekinthető.

Városunk összes vezető emberei a legteljesebb egyetértéssel indították meg e tekintetben a mozgalmat s már a tegnap tartott első értekezleten nyilvánvalóvá

J

A „Nagybánya“ tárczája.

Sodoma.

Az angyal sápadt arccal hallgatta az Ur haragjának félelmes kitörését. Két kezét remegve kulcsolta össze és térdre hullt az arany trón előtt:

— Uram! könyörgött, csak most az egyszer légy kegyelmes. Ha te ismernéd a gyarló földi népet, akkor az irgalom forrása fölfakadna lelkedben.

— Te porszem, mennydörgőit az Ur, te azt mered mondani, hogy én nem ismerem saját alkotásomat, az embert?

— Hatalmas Alkotó, hisz oly messze van a föld az égtől. Te nagyon is távol állasz az embertől. Aki a földet ismerni akarja, annak nem szabad a hetedik mennyországban fény és bibor közt lakozni. Hanem le kellene szállnod oda, honnan most csak a dicshimnuszok jutnak el hozzád. Majd meglátnád, ha ott járnál-kelnél a földön, hogy a bűn nem mindig bűn; a tömjén pedig nem mindig igaz. A bűnt nem követi el senki magáért a bűnért. A jót sem. teszi senki csak a jóért. Kérlek Uram, kegyelmezz meg ennek a bűnbe sülyedt városnak.

— Jól van. Menj. Ha fiz igazlelkü embert találsz Sodomában, én a várost meg fogom kímélni, felelt az Ur.

Az angyal felölté magára a lelkes alakját. Csodaszép férfiú vala ő. A szemében egy darabja a mennynek, az orcáján pedig egy sugara a bibor- képü hajnalnak ült. A járás-kelése csupa erő és csupa kellem.

így ment be Sodomába, a bűnnek és för- telmeknek hazájába. Úgy burjánzott ott a gonosz, mint réten a fű és szégyen- és gyalázattal valá- nak kikövezve ama városnak utjai.

Hiába volt ott utón és útfélen fény, pompa és ragyogás. Vakító sugaraik közül ki-kiüté rut arczát a kéjben és gyönyörben fuldokló lakóknak vétektől duzzadó teste.

Amerre csak járt az Isten küldöttje, csodaszép nők suhantak el mellette. Kábító illat járt velük, a pillantásuk szédítő, a mosolygásuk hódító volt. Mindegyik ráveté elveszejtő tekintetét a csodaszép férfiúra, de az ment tovább. Észre sem vévé őket. Az orczája nem lett neki sem pirosabb, sem halványabb.

És járt az angyal már három nap óta. De nem talált ő az ezer meg ezer gonosz közt egyetlen igazlelküre. Arcza egyre szomorúbb lett. Sajnálta ezt a csodaszép várost. Sajnálta a csodaszép nőket és ifjakat. Hisz nem is tudták ők,

hogy milyen vétkesek. Már a bűn csirájával együtt szüleiének ők. Akik nem látták maguk előtt soha a jót, hogyan tegyék azt ?

Végre a negyedik napon megtalálta őt, az egyik igazlelküt. Szivében mondhatlan örömmel ment el házába és szólt hozzá:

— Te vagy kiválasztva arra, hogy megmentsed a te hazádat. A te igaz lelked lészen megváltója ezer meg ezernek.

Még nem végzé az angyal szavait, mikor kinyílt az ajtó és belépett rajta egy asszony. Az igazlelkünek asszonya.

De micsoda asszony! Csupa erő és csupa ideg minden ize. Csak úgy sugározta magából a tüzet, mely ereiben keringett. A szeme két feneketlen örvény, ringó kebléből káb'tó illat áradott ki. Amint lépett, meg-meglebbenl a ruhája és látni engedte gyönyörű tagjait. Olyan tökéletes volt ezeknek formája, minő csak az ős asszonyé lehetett, ki magának az Alkotónak kezeiből került ki.

Az asszony üdvözlé a jövevényt. A szava lágy volt, mint Dávid zsoltárának melódiái lehettek. Aztán leült szembe vele és nézte őt.

Az angyal érezte a pillantást. Úgy nehezedett a lelkületére, mint egy gránitszikla súlya. Mintha nyelvét megbénítaná és mintha tagjait mególmositaná az asszony nézése. Szól az igazlelkünek :

« n ■fl’PCSWPCSV Kardos Jenő divatáru-üzlete a napokban nyílik meg

Jfc m J£aS9m az István Király Szálloda alatt. <8888888888888888888888$