Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-07-28 / 30. szám
1910. Julius 28. 2 vált, hogy a szolidaritás a legteljesebb s a bérbevevés ügye ily előzmények után becsületbeli ügyévé vált a város polgárságának. Hogy pedig ez a becsületbeli kötelesség, mely a város érdekeit s igy az adózó polgárság érdekeit is védné, üzletnek is teljesen reális és értékes, semmisem bizonyitja jobban, mint az a megállapodás, hogy a részvényesek között fele részvénynyel: ötvenezer koronával a városi takarékpénztár szerepel s csak a másik ötvenezer korona fog fedeztetni száz darab 500 korona értékű részvények kibocsátásával, melyre előjegyzések már eddig is igen szép számban történtek. A bérlet időtartama huszonöt év volna s a részvénytársaság évi 20.000 korona bérösszeget fog fizetni a városnak. A részvénytársaság a szállót és vendéglőt saját megbízott tagjainak felügyelete és ellenőrzése mellett szakmegbizot- tal kezeltetné, melynek feltételeit a kölcsönös megegyezés fixirozná. Mi a kérdésnek ilyetén való megoldását csak helyeselni tudjuk, mert mig a város építési költségeinek esedékes részletei a bérösszeggel már a legelső percztől kezdve biztosítva van, addig erős meggyőződésünk szerint a főrészvényes takarékpénztár a részvényjegyzéssel olyan jó üzletet csinál, hogy bizonyára e tevékenységével is nem csekély mérvben hozzá fog járulni a városi vagyon növeléséhez. A malicziozusan csipkedők öröme tehát egy kissé korai volt, mert a jövő fogja megmutatni, hogy díszes szálló- épületünk legkevésbbé" sem holttőke, hanem oly befektetés, mely busásan meghozza a maga kamataitI Tetemrehivás. Julius 27. Molnár Jánost, a családirtó postaszolgát, aki csak önmagával nem tudott jól végezni, átszállították a rabkórházba és két hét múlva, mikor rettenetes sebeiből fölgyógyul, bírái elé állítják s — humánusak vagyunk! — szép, szelíd szóval kérdezgetik tőle az igazság és törvény őrei, hogy miért cselekedte azt, amit cselekedett. NAGYBÁNYA És Molnár János, a vértelen arczu, a betegségtől és véres emlékektől roskadozó, szomorú, rabruhás Molnár János vallani fog. Újból elmondja, amit már a rendőrfogalmazónak a halál országának utolsó lépcsőjén állva elnyögött, hogy a nyomor, a kétségbeesés, a jövőjéért való aggodalom, a havi 66 koronák adták kezébe a gyilkos szerszámot és elvette az eszét valami olyan gondolat, mely azt súgta zavaros agyának, hogy azután már minden jó lesz. Ezt fogja mondani Molnár János, aki szorgalmas ember volt, becsületes ember volt, istenfélő ember volt, feleségét szerető férj, gyermekeiért rajongó apa volt, aki lemondott a legigénytelenebb igényről is, hogy nekik: az asszonynak, a gyermekeknek jusson egy falat kenyérre, pár szem főtt krumplira és aki végül egy beretvavágással metszette el azt a fonalat, az élet fonalát, amelyet eltépni csak annak van jussa, akinek a jóvoltából ez a fonalszál beleszövődik a mindnyájunk életéből szövött nagy, virágos oltárteritőbe, a fekete szemfödélbe. És Molnár Jánost, aki pedig derék, becsületes, istenfélő ember, csak a lelke roskadt össze a nyomorúságok kálvária utján a vállaira nehezedő megpróbáltatások keresztje alatt, az enyhítő körülmények tekintetbe vételével elitélik egy néhány évi fegvházra. Talán könyezve mondják ki a bírák az ítéletet, de kimondják, mert a törvénynek csak igaza van, szive nincs ! És tagadhatatlan, hogy Molnár megérdemelte a rászabandó büntetést, gyilkolt, a saját gyermekeit, a véréből való vért, a leikéből szakadt lelket ölte meg. De azok, akik idáig juttatták a vakságukkal, a nemtörődömségükkel, azok mit érdemelnek? A kenyéradó gazdája, az állam, a testi egészségét, erejét igénybe vevő társadalom, mit érdemelnek ezek? Mert ők tették gyilkossá, gyermekei gyilkosává Molnár Jánost. Az állam, mely kinyitja a Wertheim-szekrényt, hogy tisztviselői fizetését és lakbérét a drágasági viszonyokhoz képest rendezze, de mélyen lesülyeszti zsebébe a pénz- tárczát, melyből szolgáinak kellene pár fillér drágasági pótlékot juttatnia! A társadalom, mely ordító jótékonyságával keresi fel a börtönből szabadultakat, a prostituáltakat, a züllötteket és züllésnek kitetteket, mely protekciót és protek- tort keres akkor is, ha szűkölködő családon segít, mely preveniál akkor, mikor már elkésett. Az a nyomorgó, de szemérmes szegény postaszolga az öt éhező gyerekével, a sovány asszonyával nem ötlött szemébe senkinek? Nem, mindaddig, mig az apa a gyerekei omló piros vérével nem irta fel az odúja falára a rettenetes igazságot: nyomorgunk! Most küldenek pénzt a magára maradt beteg asszonynak, most, mikor már késő. Most adnak neki betevő falatot a gyerekei vérdijából! Most odaállnak mellé vigasztalásukkal, mikor már vigasztalhatatlan; most támogatják segítő karjaikkal, mikor ott roskadozik az öt kis koporsó, meg a rabbá lett ember között, térdig vérben, könyben taposva! Ő, a gyilkos felesége, az áldozatok anyja. Nem igaz! Molnár János csak eszköz volt, öntudatlan eszköz a gyilkosság végrehajtásában, a valódi, az igazi gyilkosok azok voltak, akik csak akkor látták meg ordító nyomorát a lemészárolt családnak, mikor patakzó vérükkel irta a homályos kis odú falára a kétségbeesett apa a rettenetes igazságot, a lelket remegtető fenyegetést: Mane tekel faresz ufarzin! Nagybánya dicsérete — 250 óv előtt. — (»Evlia Cselibi magyarországi utazásai.« M. tud. akadm. kiad. 1908.) — Hogyan lesz barátból világutazó? Török világ Magyarországon. Nagybánya — az Irem-kertje. — Hogy Nagybánya kedves, kellemetes kis hely, hogy vidéke egyike Magyarország legszebb tájékának — ez nem valami nagy mondás, halljuk ezt uton-ulfélen mindenkitől, kivált most, a nyári kirándulások évadjában ; de hogy már két- háromszáz év előtt megírta ezt róla egy világlátott ember, egy halálos ellensége hazánknak, a dúló, pusztító török egyike — az már valami, az már dicséretes dolog, nem mint a >Kis tükör« dicsérete Somogyvármegyéről anno 1800-ból, hogy aszongya : Somot, almát, körtét itt eleget ehetsz, De a tudományban vajmi kis részt vehetsz. Tehát Evlia Cselibi, Alláhnak igazhivő müez- zinje, papja, ki a török császárok, hadvezérek árnyékában beutazta 30 — 40 év alatt az akkori izlam világ minden országait Indiától a Feketetengerig, Észak-Afrikától Európáig, Spanyolországtól Sz.-Pélervárig... hogyan hagyhatta volna ki útirányából épen Magyarországot, a törököknek e legutóbbi gyönyörű hóditmányát, Európával szemben legféltettebb, legfontosabb hadi állását, véres végvárát ? . .. Bizony nem kerülte el a hitbuzgó müezzin, sőt három éven át ke- resztül-kasul utazta Csáktornyától, hol Zrínyi, a költő látta őt emberséggel egy héten keresztül — föl Egerig, Sz.-Gotthardtói, hol részt vön a vesztett csatában ... le Nagybányáig, hová az Erdélyt dúló pusztító Szidi Achmed szerdár seregével érkezett, égetve, pusztítva Kővár—Szinér- váralja vidékét, mivel, úgymond a buzgó barát : »A hitharcz a legkiválóbb isteni szolgálat.« így szolgált Alláhnak, de egyúttal a tudománynak is, mivel amit látott, tapasztalt, nyomban le is irta eleven, hü irályával, mely" tele van eredeti keleties képekkel, nagyításokkal és nem oly fakó, erőltetett, mint a mi nyugati, eről— Mennénk talán a te tanuló szobádba és ott fogom neked elmondani az Ur végzését. Mig beszélt, csodálattal hallá az angyal saját maga hangját. Olyan különös volt az. Mikor távozni akart, az igazlelküt kérte, hogy maradjon és lakozzék nála. Az angyalnak eszébe jutott az asszony. És újra érezte mint nehezedik rája annak pillantása, mint nyűgözi le szavának hangja. Mint villám czikázott el előtte egy intés: Menj, fuss innen! De az angyal maradt. Visszavonult pihenésre. Fáradtan dőlt le a nyugvó helyére, amelyre illatos virágszirmok voltak hintve. Bársonyos szirmok hozzásimultak az angyal testéhez, arczához. — Ilyen lehet az ő teste, — gondolta az angyal. Mintha kigyó mart volna belé, rémülten pattant föl a nyugvó helyről. Rettenetes, őrült gondolat volt ez. O az Ur angyala, az Isten kül- küldöttje, ime egy idegen nőre, egy földi ember asszonyára, annak testére gondol. Odavágta homlokát a kemény földhöz és lelkében megtörve kért bocsánatot az Úrtól. Aztán fölállt és kifelé ment. Elmegy, fut innen. El ebből a városból. Hisz itt átok fekszik, meg romlás a levegőben is. Amint kilépett a házból, jött elébe az asz- szony. Szólt hozzá: — Te el akarsz tőlem menni? Miért?Nem jól érzed te magad az én házamban? Jól van, menj! De te vissza fogsz jönni. Még nem kelt föl a nap és te itt fogsz állni az én ajtóm előtt és vágyva várod, hogy az megnyittassék te előtted. Nos menj 1 — és villámgyorsan feléje hajolt az asszony és rátapasztá parazs ajkát az angyal ajkára és eltűnt. Az angyal állt mozdulatlanul, merőn. A gyehenna lángoló tüzét érezte egyszerre egész testében. Két kezével megtépte kondor haját és rohant el abból a házból. Rohant kétségbeesetten ki a városból is. Futott, melle zihált, arczárói hullott a verejték, fürtéi homlokához tapadtak. Végre fáradtan ősz- szeroskadt. Szemei égtek, nyelve és ajka száraz volt. Ujjaival erősen leszorította szempilláit, de hiába. Ott állt előtte az asszony. A sötétségből csábitólag emelkedett kívánatos alakja. Az a forró asszonyi test ott kisértatt egyre mellette. Benne volt már a vérében. Azzal az egyetlen csókkal belopta, beásta magát minden porczikájába. Belemarkolt az angyal a durva homokba. Azzal dörzsölte a csók helyét. Hiába. Ott maradt annak a nyoma. Izzadt erősen. A vágyaknak egész légiója áradt onnan az angyal testébe. Minden paránya kívánta immár a csókot. Néha-néha világos percze volt az angyalnak. Ilyenkor imádkozni próbált. Ilyenkor arra gondolt, hogy leveti magáról ezt az állati testet. Hisz csak egy fohászába kerül. És feledve minden. Ö neki nem lesznek többé emberi érzései. Nem lesznek lázas, égő vágyai. Ezt az ereiben keringő parazsat nem fogja érezni. Megsemmisül minden és ő nem lesz más, csak ami volt, csupa szellem. Mikor ideért gondolataiban, szivszakadva kiáltott föl: — Nem, nem! Nekem ő kell, nekem a bűn kell és rohant újra vissza. Hozzá az asszonyhoz. Hozzá a bűnhöz. Nem érzett fáradságot. Nem vette észre, BITUMINA“ 99 A 7 A v mázolást nem igénylő „BITUMINA“ régi zsindelytetők átfedésére is kiválóan alkalmas tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb fpfn-fprlnflnViirT -BITÖMINÁ“-val fedett tető bemeszelve szép fehér ;énylő iGiu-iDUUűiljíüy. marad gs kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen--------- Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gy ári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Karács ek Vimos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
