Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-07-21 / 29. szám
ISIO. Julius Hó 21. 2S-iH szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő: negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. , Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. EGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 18. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kOnyvkereskedé Üzletében Is. A magyar föld legyen a magyaroké! Julius 20. Rombolva járnak fölöttünk az évek- Pusztitó erők korhasztják nemzetünk fáját. Fogyvást fogy népünk. A temetők sok siratásban kikopott harangjai szüntelen azt verik: kevés a magyar! Nem a modern anthropológia elméletei nyernek beigazolást nemzetünk sorsában, nem a dolichocefálok és brachi- cefálok, a keskeny koponyájúak és a kerekkoponvájuak elkeseredett, makacs küzdelme tizedeli népünket. Más, sötétebb végzetszerüség ássa a magyar faj sírját, önmagunk. Francziaország, mely légiókat vészit évenként népesedéséből, ugyanazt az utat tette meg, amelyen mi járunk. Csak avval a különbséggel, hogy a mi járásunk ro- hanósabb. Statisztikáink, a ma és a holnap történetének tragikus számadatai, azt bizonyítják, hogy könyörtelenül öldököljük népünket. Ha szavuknál fogjuk a fajelmélet filozófusait, azt kell látnunk, hogy Magyarország erősen romlása felé halad. Országunkban nincs fajegység. Földrajzi prognathizmusunk szerint domináns faj a magyar. De nem ez a legerősebb. Sőt ahogy most szabad pusztulásának engedik ezt a fajt, kezd erősen lemaradni. A magyarnál eilenállóbb, szivósabb, erősebb, életképesebb, akár a tót, akár a horvát, akár a szász, akár a román, akár a sváb. A születések perczentje 1907-ben még 37 volt a magyar fajban, 1908-ban leesett 36 8-ra, 1909-ben pedig 33-ra A nemzetiségi vidékeken, különösen a szláv népek között a születési arány folyton emelkedik, úgy, hogy ma általánosságban a nemzetiségiek születési perczent- száma 38! Ennek az elszomorító eredménynek még legszelídebb oka az egyke, az abortus, vagy a gyermekgyilkosságok. Beigazolt tény, hogy a magyar fajt egyedül a pálinka fokozza le. Szaporodnak mindenütt a korcsmák, a butikok s ezzel arányban telnek a temetők, gazdátlanokká válnak a kicsiny porták s ijesztően esnek a népesedési számok a statisztikában. A pálinka nemcsak mámort okoz, de betegségeket terjeszt, melyek kimerítik, kifosztják, elerőtlenitik a generácziókat. Nem csoda aztán, ha az enervált magyar faj, itthon már nem tud boldogulni, Amerikába vándorol egy végső erőfeszítésre, melybe aztán, rendszerint belepusztul. A kivándorlásnak pedig legfőbb oka, hogy Magyarországon a földbirtok megosztása a legegészségtelenebb, mert szerfölött kevés föld van a nép kezében s tulon-tul sok a nagybirtok. Erre nézve érdekes statisztikai adatokat közölhetünk. Az 1895-iki statisztikai felvétel szerint a 100 holdon aluli birtokokra mindössze 19 millió katasztrális hold esik, a 100 holdon felüli birtokra pedig 17 millió katasztrális hold esik, a kisgazdák az összes területnek alig több mint felét bírják. Tekintetbe kell vennünk azonban, hogy úgyszólván az összes erdőség és a nemtermő területek nagyrésze a nagybirtokhoz számit. Ha ezeket a mezőgazdaságilag használhatatlan területeket levonjuk, azt látjuk, hogy a 100 holdon aluli kisgazdák kezén van 18 millió k. hold, a 100 holdon felüli gazdák kezén van 11 millió k. hold mezőgazdaságilag használható terület. Ez a két szám már valamivel jobb képet ád a helyzetről. Azonban mezőgazdasági szempontból legértékesebb terület a szántóföld. Az összes területből 1895-ben 20 millió hold volt a szántó és ez igy oszlott meg: A 100 holdon aluli birtokosokra esett 13 millió hold, a 100 holdon felüli birtokosokra esett 7 millió hold. Az utolsó 15 év alatt legalább más- félmillió hold jutott a kisgazdák kezébe és igy ma a szántóföldnek legalább háromnegyede kisgazdáké és csak egy negyede jut a 100 holdon felüli birtokosoknak. Országos átlagban tehát a szántóföld megoszlása nem hogy rossz volna, de a kisüzemeknek kedvez. A birtokmegoszlás aránya megvé- ről-megyére változik. Egyik vidéken az a baj, hogy túlontúl sok a törpebirtok és a szétforgácsolt területeken nem fejlődhetik ki erős gazdatársadalom és hátramarad a mezőgazdasági termelés. Más helyen a nagy kötött birtokok útját állják a nép terjeszkedéseinek. A „Nagybánya“ tárczája. A múlt. A múlt erősebb, mint te vagy Te drága, tiszta, szent. Most leél fel csak a te napod, Az enyém már lement. S jönnek a múltak árnyai, Rám támadnak vadul, A lelkem gúzsba kötözik, Úgy ejtenek rabul. És nincs menekvés, nincs sehol, Sok pribék elczipel — Gyönge karod hiába véd, Énnekem menni kell! Olyan vagy mint a kegyelem, Mely későn érkezett, Hiába csók, hiába könny — A hóhér végezett. Vérteasy Oyula. Rejtélyes ember. — Irta: Vass Gyula. — A zsuros társaság minden tagja csak Be- rendi Károlyról pletykált. Hát bizony ez az én Berendi Károlyom csakugyan a legfurcsább emberek egyike volt s még hozzá azt sem tudtuk róla megállapítani, hogy különczködik-e, vagy pedig valami bűncselekményeket palástol viselkedésével ? Tudnunk kell róla, hogy valódi lakását a legélelmesebb fővárosi gyerek se tudta soha kifürkészni. Hogy miből él, nem tudtuk, csak azt konstatálhattuk mi figyelők egyhangúlag, hogy egyszer Pozsonyból, egyszer Kassáról, egyszer Kolozsvárról, másszor meg Zágrábból vagy Fiúméból érkezett czimére — mindig csak a vendéglő éttermébe a törzsvendég Berendihez utalva — egy-egy jókora vastag pénzeslevél, melyeknek feladóiként részint pénzemberek, bankok, részint teljesen ismeretlen egyének szerepeltek. Öltözködése, ruházata, modora, viselkedése és elegán- cziája rendkívül finom Ízlésről tanúskodtak; alakja, termete s arcza pedig mesésen szép külsővel ruházták föl, daczára annak, hogy már saját beismerése s hivatalos anyakönyvi kivonattal igazolt előadása szerint is 55 éves volt a kérdéses évben. Arcza, annak vonásai s tainje oly üdék, szabályosak és simák voltak, hogy egy 30 éves legénynyel bátran versenyezhetett volna; gyönyörű, egészséges fogsorai vakítóan fehérlettek, bőre sima, járása fiatalos, gyors és ruganyos, termete mint a ezédrusfa; csupán dús hajfürtjei voltak hófehérek s bár raffinált ügyességgel voltak fején s homlokán befésülve s elrendezve, egyedül azok mutatták, hogy a legény már csakugyan nem fiatal. No meg érett gondolkozása s komoly, nagyarányú tudása, tapasztalatai, melyeknek elsajátításához csakugyan idő és sok gyakorlat volt szükséges. Nem volt tehát csoda, hogy a kis zsuros társaság beható találgatásokkal s apró-cseprő pletykákkal igyekezett erre a férfiúra egy kis világosságot vetni. — És magok — kezdé a karcsú, szép fiatal háziasszony — magok, akik már másfélévé étkeznek vele együtt, még mindig nem tudták meg, hogy mivel foglalkozik egész nap, hol lakik állandóan s hová szokott — mint mondják — olyan rejtélyesen el-eltünni ? — Lehetetetlen, nagyságos asszonyom — válaszolta egyszerre mind a három étkező társ és pedig dr. Kelen Miksa a fiatal, de már is nagy praxisu orvos, Pereszlényi Elek, a gazdag magánzó és többszörös háziúr és Adorján Zoltán, az ügyvédjelölt, a legélelmesebb asztaltárs valamennyiek között. — Lehetetlen! — fűzte tovább Adorján; — ha ez az ember nem maga az ördög, hát legalább is annak a sógorai A napokban is pompás haditervet szőttem az asztaítársakkal s daczára a legóvatosabb eljárásomnak, Berendi mindent tudott s a kivitel legkritikusabb pillanatában csúnyán lefőzött. — Nos, kedves Adorján! egy negyedóra múlva biztosan itt lesz Berendi is, addig is szépen megkérjük magát, mondja el nekünk ezt a történetet. Adorján Zoltán, az élelmes ügyvédjelölt párszor megsimitotta hajfürtjeivel beárnyékolt homlokát, meglátszott rajta, hogy félelmes res- pektussal van Berendi rejtélyes személye iránt s mintha most is attól félne, hogy Berendi lát- hatlanul jelen van s figyeli szavait, csak nagy- nehezen kezdett elbeszélésébe.
