Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-07-14 / 28. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-ulcza 13. szám, hova a É * lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. G L I M I H A L Y. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Az adóreform elhalasztása. Julius 13. A képviselőház asztalán fekszik a törvényjavaslat, mely az 1909. évi VII., VIII, IX, X, XI. és"XII. t.-czikkek hatályba léptének idejét két évre elhalasztja. Az elhalasztás indokául a pénzügyminiszter a törvényen kivüli állapotot hozza fel, mely körülmény az oka állítólag annak, hogy a törvények 1911. év január hó l én életbe léptethetők nem lesznek. Nyílt titok azonban, hogy a jelenlegi kormánynak egész más tervei vannak az adóreformról szóló törvényekkel. Ha nem csalódunk, a törvények hatályba helyezésének elhalasztása azt jelenti, hogy azok jelenlegi formájukban soha életbelépni nem fognak. Azok után a nagy küzdelmek után, melvet a városok is és min- den produktiv munkából élő érdekcsoport az adótörvények ellen annak idején kifejtettek, csak örülni tudunk annak, ha ezek a törvém'ek soha életbe nem lépnek. Nem szorul bizonyitgatásra, hogy Magyarország az igazságtalan, embertelen és aránytalan adóztatásnak klasszikus hazája. Mentői kisebb a jövedelem és a teljesítőképesség, annál súlyosabb, kegyetlenebb és elviselhetetlenebb a kivetett adó. Kétségtelen, hogy minden jogállamban az állampolgárok nem egyforma mértékben és mérvben élvezik azokat az előnyöket, melyeket részükre a közhatalom biztosit. így igazságos és helyes adóztatási elv csak az lehet, — hogy az állampolgárok az államtól élvezett előnyeik arányában viseljék a közterheket. Ezek szerint a közteherviselés eszményi mértéke az élvezett előnyök nagysága volna; de másrészt a modern felfogás és az igazságosság szempontjából a helyes adóztatási rendszernek összhangban kell lennie a jövedelemelosztás mindenkor fennforgó állapotával. A most hatályon kivül helyezendő adótörvények aránytalanul súlyosan érintették a városok kereskedő- és iparososztályát, a munkásosztályt, — de kedveztek a földbirtokos osztálynak. Ismét csak a gyengébb váltakra rakott a törvény minden terhet; homályos, furfangos rendelkezéseivel pedig sok félreértésre adott volna okot. Azok között a teendők között, melyeket az állam a városokra ruház, a legnagyobbak és legterhesebbek egyike az állami adók kivetése, elkönyvelése, beszedése és az ezzel együtt járó egyéb ! teendők ellátása. Magyarországon nemcsak Jiogy nincs törvény arra nézve, hogy mily teendőket lehet és szabad a városokra átruházni, hanem egy puszta I miniszteri rendelettel az állami teendőknek , olyan tömege ruházható rá a városokra, mely azok egész háztartását felfordit- hatja. Ilyen nagy tömegű és sokoldalú teendőt ruházott az uj adótörvény is a' városokra minden külön rekompenzáczió nélkül. Mi egy uj és modern adótörvény- i ben egész más szempontoknak érvényre- jutását szeretnők látni, mint eddig láttuk. Tudjuk, hogy Magyarországon va- i gyünk s igy hiába állítjuk oda a világ j legfejlettebb adórendszerét, Angolországét például, hol még a városi adókat is az állam veti ki, hajtja be és szolgáltatja át a városoknak, mi ennek elkövetkeztét nem reméljük, de igenis, azt óhajtjuk és kívánjuk, hogy az állam ne ugyanazon adóforrásokra támaszkodjék, melyre a városok. Az adófizetésből eredő előnyöket és hasznot az adófizető polgárok különféle formában és módon élvezik. Az állami adóíizetés révén az állampolgárokra háramló előnyök közvetettek, ellenben a községi adó fizetéséből származók közvetlenek^ és az életrendben jobban érezhetők. Épen azért helytelen és czélszerütlen a községi adó kivetését az állami adó kivetésétől feltételezetté és függővé tenni Követeljük és kívánjuk tehát az önálló községi adóztatási jognak a városokra nézve törvén}rbe iktatását. Közismert dolog, hogy törvényen kivüli állapot idején, mikor állami adó sem ki nem vethető, sem be nem hajtható, a városok háztartása szenvedi meg ezt az állapotot legjobban, mert a községi adó kivetésének is szükségszerüleg szünetelnie kell. Hogy ez a városok gazdasági és kulturális fejlődésére van nagy hátránynyal, hosszasan bizonyítani szükségtelen. A hatályon kivül helyezendő adótörvények sem e tekintetben, sem egyebekben semmi olyan intézkedést nem tartalmaztak, melynek következtében sajnálkozni kellene elodázásukon. Nagyon ismeretesek az okai, hogy az elmúlt kormány miért volt kénytelen az adótörvényeket megalkotni, azok az okok ma is fennállanak, ez az ok nem az adóterheken való könnyítés szándéka, hanem az államcsőd elkerülésének megakadályozása szempontjából az állam bevételeinek nagymérvű fokozása. Azonban ezek a törvények az állam bevételeit a produktiv munkát végző osztályok meg- nyomoritásával akarták fokozni, holott annak más és igazságos módja van. Ezt a módot a kiváló angol államférfiu, Loyd George mutatta meg: behozva aprogres- sivitást az egész vonalon, de különösen a progressiv földadót. — Lesz-e Magyar- országnak egy Loyd Georgja, — a jövő mutatja meg/ A „Nagybánya“ tárczája. A hegyen. — Valakit temetnek. — Borongás, bús tavaszi délutánon Őszi színek szürküllenek a tájon, Fázós sötétbe foly a messzeség: A virágos völgy s a mélységes ég. Oh, láttam már ily fojtogató képet . . . Mikor gyermeklány nagy bánatba mélyed S mig könyre köny hűli íves szép szemébül, Lenszin haja gyászfátyoltól setéiül; Tizenhat égé, virulása Elvész fekete fátyolába. A délutáni ködös félhomályba Bélévág mélyen a harang sírása, Öblös bugással, ezüstös csengéssel Valamennyi sir, jajong, jajveszékel. Jaját elkapja egy-egy szélroham, A sikongás hegytől hegyhez rohan, 8 nem tudjuk mért, nem tudjuk hogy kiért, Csak érezzük, valami bánat ért, Hogy elfognak a bánatos sejtelmek. — Valakit temetnek . . . Hát igy lesz akkor is l Midőn az óra Énnékem is kondul majd búcsúzára. A fény kilobban, a szemem lezárúl És álmodom álmatlan éjszakárúi. Majd engem is, nagy riadással búgva E harangok kisérnek a nagy útra. Lesz gyászpompa, tán részvét is kevés 8 végcsattanónak egy nagy feledés! ... A völgyből kis ház fehérük felém, Apró, fiókás fészek: az enyém! Elnézem hosszan s a szivem remeg meg, Mi lesz velők, ha engemet temetnek? Égly Mihály. Levél. ... A megbánás csak a kislelküek tulajdonsága. Jegyezze meg, az erős, az sohasem hátra, hanem mindig csak előre siet. És jegyezze meg, aki nagy célokat akar elérni, az nem forgácsolja szét magát, hanem egy pontba konczentrálja az akaratát ... Megbánás . . . rósz szó, csúnya szó, mert céltalan és eredménytelen. A büszke embereknek oktalan megalázkodása. Miért? A megtörténtet úgy sem lehet meg nem történtté tenni. A ruhát, sőt manapság még az emberi testet is tudják foltozni. De a tett, az tett marad örökké. Meg aztán mit bánna meg ? Azt, hogy egy hajadon ember elfelejtett egy óráig okos lenni. Ezt bánta meg? Hagyja el. Ki fejtette meg, ki meri azt állítani, hogy nekünk nem volt-e igazunk. Ki tudja azt, hogy az a jó, ami szabad, vagy az-e, ami nem szabad. Neícem egy törvényem van. Az élet czélja, hogy a lehető legszebben éljük le. Mindent megszabad tenni, hogy ezt elérhessük. Aki érzi, hogy van erkölcsi ereje tetteinek következményeit f Kardos J©nő divatáruháza julius hóban nyílik ■ meg az István Király Szálloda alatt. 8o8SS8&8oS88o8<
