Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-12-29 / 52. szám

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Tudnivalók a népszámlálásról.

— A közönség figyelmébe. —

Deczember 28.

A népszámlálólapok kitöltése a családfőnek lévén a kötelessége és csak ha ő e kötelességet nem teljesíthetné, hárul a feladat a számlálóbiztosra, kívánatos, hogy az adatok kitöltésére képes közönség az »önszámlálás« hazafias kötelességének minél nagyobb számban tegyen eleget. Ez okból szükségesnek tartjuk a számiáió- lapok kitöltésére vouatkozólag^ egyet-mást elmondani.

Arra nézve, hogy kiről és hol kell számlálólapot kitölteni, általános szabály az, hogy mindazok, akik decz. 31-nek éjjeli 12 órája elölt éleiben voltak, még akkor is felveendők, ha az összeírásig meghallak; ellenben akik éjfélután szüietlek, az összeírásból kihagyandók.

A számlálólap minden kérdésére a feleletek mindenkor kimerítően, tiszta Írással és magyar nyelven adandók. A 3., 5. c), 9., 10., 11, liés 18—25. számú kérdésekre a választ a megfelő dűlt szedésü felelet szónak egyszerű aláhúzásával kell megadni, ügyelvén arra, hogy az aláhúzás ne terjedjen tovább, mint ahogy szükséges.

A vezeték- és keresztnév Írására nagy gondot kelt fordítani. Férjes és özvegy nőknél a férj vezeték és keresztnevét kell beírni.

A születési hónapnak és napnak bejegyzése elmaradhat; a születési évet azonban mindig a legnagyobb pontossággal kell bejegyezni

A nem és családi állapot kérdőponljára a megfelelő dűlt szedésü szavak aláhúzásával kell válaszolni. Csakis a törvényes állapot veendő tekintetbe s az úgynevezett vadházasság nem létezőnek tekintendő. Elváltnak is csak az jegyezhető be, akinek a házassága bírói ítélettel bontatott fel, vagy akire nézve az ágytói asztaltól való elválasztás jogerős Ítélettel mondatott ki.

A gyermekek számát tudakoló kérdésre csak a házasságban élő, özvegy és elvált egyéFelelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztősé# és kiadóhivatal: Hid-ufcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is.

neknek kell felelni és csak a házasságból eredő s akár élve, akár halva született gyermekek együttes számát keli kimutatni, még pedig a távollevő és nagykorú, sőt családos gyermekeket is beszámítva. Örökbefogadott, vagy mostoha gyermekeket az örökbefogadónak, vagy mostoha szülőnek lapján nem keli kimutatni.

A foglalkozást, vagy keresetet általános gyűjtőnevek kerülésével tüzetesen kell megnevezni.

Önálló iparosok és önálló kereskedők számlálólapján az 5. c) rovatban a megfelelő dűlt szedésü szavak aláhúzásával tüzetesen meg kell jelölni az iparűzésnek, vagy kereskedésnek közelebbi módját.

Alkalmazott egyéneknél mpg kell nevezni az alkalmazó egyén, slb. nevét és pontos czimét.

Azokra a kérdésekre, hogy »mennyi idő óta van ennél a munkaadónál« alkalmazva, vagy »menyi idő óta van hely nélkül« a napok szarnál akkor kell bejegyezni, ha az alkalmazás, vagy alkalmazás nélküli állapot egy hónapnál rövidebb tartamú, különben elégséges a betöltött hónapokat, éveket kimutatni.

A tőkepénzeseket, járadékosokat, házbirtokosokat, magánzókat az esetben kell e néven kimutatni, ha tényleg tőkéjükből, járadékból, vagy házbirtokuk jövedelméből élnek Eszerint maganzoK gyanánt veendők szamba a volt iparosok és kereskedők, vagy egyéb üzlettulajdonosok, akik üzletükkel felhagylak s takaritmá- inukból, esetleg gyermekeik támogatásával tartják fenn magukat s azok az özvegy nők is, akik csupán a férj által szerzett takaritmányból, vagy saját kis vagyonkájukból élnek, vagy gyermekeik támogatásával tartják fenn magukat. De meg kell jelölni a korábbi foglalkozásukat, nőknél, hogy férjük milyen foglalkozású egyén volt; ilyenformán : »magánzó, volt szabómester«, vagy »magánzónő, szabómester özvegye« stb.

Nyugdíjasoknál meg kell említeni a hivatalos állást, vagy foglalkozást, amely után az illetők nyugdijukat élvezik.

A nőknél a foglalkozást — ha saját keresettel bírnak, vagy ha a családfő foglalkozásában rendszeresen segédkeznek, — szintén tüzetesen kell kitölteni Amely nők kizárólag, vagy túlnyomóan a háztartás körül foglalatoskodnak, az 5 a) pontban »háztartásbeli« néven veendők fel, a 8. pontban eltartójuk nevének és foglalkozásának feltüntetésével s a 7. rovatban esetleges mellékfoglalkozásuknak megemlítésével.

A ház és földbirtokra, földbérletre és részes földre vonatkozó kérdés kitöltésénél a férj, feleség, gyermekek közös ház- és földbirtokát (bérletét) csak a férj (családfő) lapján kell kimutatni, ennek saját birtokával egybefoglalva, a többiek lapján nem. Ha a feleségnek vagy családtagoknak ház- és földbirtokuk van, számlálólapjukon a »háza nincs«, »földje nincs« szavakat kell aláhúzni.

Kiskorúaknak nem a családfővel, hanem egymással közös házbirlokát, valamint közös családfő alá nem tartozó más egyénekuek közös házbirtokát minden egyes résztulajdonos számlálólapján ki kell mulatni.

Kiskorúaknak nem a családfővel, hanem egymással közös földbirtokát, valamint közös családfő alá nem tartozó más egyéneknek közös földbirtokát szintén minden egyes birtokosnál ki kell tüntetni.

Amerikában, Romániában, vagy külföldön, vagy a katonaságnál távollevő családfőnek a felnőtt családtag által kezelt ház- és földbirtokát ezeknek számlálólapján kell kimutatni. Ilyen esetekben azonban a számlálólap alján vagy szélén jegyzelképen meg kell említeni, hogy a kimutatott ház vagy földbirtok tulajdonképen a katonaságnál vagy a külföldön távollevőcsaládfőé.

A házbirtokra, valamint a földbirtokra és bérletre vonatkozó adatok bejegyzésénél nemcsak a községben, hanem az azon kívül, sőt az ország határain túl fekvő ház- és földbirtokot, illetőletőleg bérletet is figyelembe kell venni.

Szem előtt kell még tartani a következőket:

A „Nagybánya“ tárczája.

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga,. Sok-sok levelet E tintával írnék egy kis leánynak,

Egy kis leánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék S egy kacskaringéi, kedves madarat.

És akarok még sok másszinü tintát, Bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat.

És kellene még sok száz és ezer,

És kellene még aztán millió:

Tréfáslila, bor színű, néma-szürke, Szemérmetes, szerelmes, rikító.

És kellene szomorú-viola És téglabarna és kék is, de halvány. Akár a színes kapuablak árnya Augusztusi délkor a kapualján.

És akarok még égő-pirosat,

Vérszinüt, mint a mérges alkonyat.

És akkor írnék, mindig-mindig írnék Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal; Arany imát írnék az én anyámnak, Arany tüzet, arany-szót, mint a hajnal.

És el nem unnám, egy-egyre írnék

Egy vén toronyban szünes-szüntelen,

Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Kosztolányi Dezső.

A dinnye.

— Irta: Sándor Ernő. —

Édes, jó Istenem, hogy rövidülnek a napok ! A nyár elején még nyolca órakor is egészen világos volt, s most már hét órakor is alig látni valamit. Hanem azért szépek az esték. Hogy lebukik az öreg zsarnok, a nap és visszadugja tokjába perzselő nyilait, könnyebülten sóhajt fel a természet és sóhaja, a szellő víg tánezra készteti a nyárfák, topolyák és akáczok szegény kis, eltikkadt leveleit.

Az asszonyok ilyenkor kiülnek a ház elé és várják az embert. A kutyák vidámabban ugatják az elkésett szekereket, a kis macskák most folytatják a hajnalban abban maradt játékot, vidáman pletykál a szomszédasszony, mig meg szólal az esti harangszó . . .

Harangszó után indultam neki a határnak. Az egész napi fényességtől elfáradt szemnek jól esett a félhomály. Egybe folyt, minden, csak eS?Y'et»y magasabb fa tört szinte fenyegetően az ég felé. Csak nyugat felé volt pár világosabb bárányfelhő, különben jókedvűen hunyorgaltak a csillagok és a tücskök czirpelése bájos, kimondhatatlanul jóleső összhangban volt a kukoricza zizegésével.

Elfáradtam. Helyet akartam keresni az árokparton, mikor pár lépésre valami vörös pontot láttam. No itt pipázik valaki, gondoltam és odatartottam. Az öreg Ferencz volt, a kerülő. Ott hasalt a kunyhója előtt s épen kiverte a pipáját. Mellette egy kis fekete kutya rágott valami kenyérdarabot.

Köszöntem:

— Adjon Isten.

— Aggyon Isten.

— Mellé hasaltam s a magas, még alig harmatos, selymes fü lágyan ölelt át. Hallgattunk. Az öreg kiöntötte dohányzacskóját a fűre, meg- locsolta a dohányt egy kevés vízzel és gyúrni kezdte. Gyúrta jó öt perczig, mikor aztán jó kemény lett, megtömte a pipát. Meggyujtotta, s a nedves dohány valami orrfacsaró bűzt terjesztett.

— Jobb igy? — kérdeztem.

— Tovább tart — felelt az öreg és keservesen erőlködött, hogy ki ne aludjék a pipája.

Megint hallgattunk jó darabig. Az öreg pipájával volt elfoglalva. Majd minden perezben rágyújtott s a pipa szortyogott, mint valami vénasszony. Egyszer aztán megszólalt:

— Nincs még kilencz?

Egy gyújtó szál lángjánál megnéztem az órámat.

— Mindjárt lesz.

— Akkor gyün is egy óra múlva.

— Kicsoda ? — kérdem.

De az öreg nem felelt. Felállt s a pár lépésre levő messzilátóra kezdett felmászni.