Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-12-15 / 50. szám
1910. deczember 15. kapó jeleneteivel, realisztikus irányával egyike a nagy hírnévnek örvendő frauczia iró legjobb alkotásainak. A biró bivatalbeli kötelességének túlzott, sőt beteges lelkiismeretességgel való teljesítésében, a paragrafusokhoz minden emberi tekintetek nélkül való ragaszkodásában tönkreteszi egy család boldogságát. Etchepare boldog házaséletet élt feleségével, mig a törvényszék elé nem kerülnek, hol a biró faggatására az asszony bevallja, hogy előélete nem tiszta, pedig ezt férjének tudni nem lett volna szükséges. De a biró a szegény agyongyötört asszonyt kérdéseivel arra is ráveszi, hogy férje ellen tanúskodjék. S mi az eredménye a biró eme kíméletet és okosságot nélkülöző eljárásának ? Etcheparet mégis csak fel kell menteni bizonyíték hiányában, de a biró lulbuzgalmában oly titkot pattan- tolt ki, oly dolgot tétetett a feleséggel, hogy a férj elkergeti magától. A kétségbeesett nő meg- rontójától, a biró!ól számonkéri a történteket és elkeseredésében megöli. Fáy Szeréna drámai magaslaton álló előadása és pompás alakítása elragadta a közönséget. Jelenetek között is, de felvonás végén szűnni nem akaró tapssal ünnepelték a művésznőt. Színtársulatunk tagjai is igen derekasan megállották helyüket, különösen Jeszenszky és Ungvári jól átgondolt alakítását kell kiemelnünk; de nem győzzük ismét eléggé dicsérni Farkast, ki az egyik tanú szerepében nagy talentumának olyan jelét adta, hogy a legfényesebb reményekkel nézhetünk jövője elé. Pénteken Fáy Szeréna utolsó vendégjátékául Rákosi Jenő Magdolna-ja került színre. A görög végzettragédiák szelleméül ezen borzasztó- ságával megrázó és mégis sok valóságot tartalmazó darabon. Egy nőnek erkölcsi sülyedésél rajzolja oly rémilő színekkel, melyek még a legerősebb idegzetű embert sem hagyhatják hidegen. Magdolna miatt apagyilkos lesz kedvese; majd hogy kedvesét a bitótól megmentse, Magdolna lesz szeretőjévé egy pesti ficsurnak. Az első félrelépés elkövetése után mind mélyebbre sülyed, lesz belőle először elegáns maitresse, később megöregedve, keritőnő, ki egyetlen gyermekét hajlandó —- bár tudtán kívül — eladni. Rémes képek ezek; az ádáz gyűlölet, az oltha- tatlan szerelem, a sötét bűnök, a förtelembe taszító végzetes tévedés, mind-mind mintha nem is manapság, egy modern nagyvárosban történnék, hanem az Oreszlesz családját üldöző sötét végzet elevenednék fel újra. háy Szeréna a czimszerepben megmutatta, mire képes az Istentől adott nagy tehetség a színészet terén. A szánalom, rokonszenv, szeretet, gyűlölet, az irtózat ép úgy kelt fel a nézők szivében, amint azt a művésznő szerepének megfelelően tolmácsolta. Az ensembleből kiváltak Jeszenszky, Korda, Petényi Sári. A művésznőt ez este is lelkesen ünnepelték, a város közönsége pompás koszorúval lepte meg, melynek a város színeit viselő szalagBe is mentünk, jól uzsonnáztunk. Bámultam az én három uj barátom ét- és itvágyát. Ki is tanítottak meglehetős czeh árán. Estére hajlott már az idő. A fiuknak a színházhoz kellett menni. Velük tartottam. Szegedy Mihály bátyánk már akkor a pénztárbódéban ült s leste azt a publikomol, amely sehogysem akart jönni. Meglátott engem, rám kiált: — Hát te pöflikölyök, még nem ültél fel a spórhertre? — »Vonat«-ot értett alatta. — Nem utaztam el, igazgató ur, én mindenáron színész akarok lenni. — Nem kellesz, mondtam már! Nó most elő a betanult mondókéval. — Hát úgy sem, igazgató ur, ha három hónapig nem kell fizetés? — dadogtam, nem gondolva meg, miből fogok megélni. — Szervusz, csapj bele, nyújtja felém két marokkal felérő tenyerét. Belecsaptam! — Színész vagy! — ropogtatta jobbjában kezemet s bal öklével baraczkot nyomott fejem búbjára. Ha a püspök a növendékpapot áldozópappá keni fel, ha a király lovaggá üt valakit, kél-e annak nyomán olyan érzés, mint amily boldogság fakadt az én lelkemben e baraczknyomás révén. Áradoztam. Szerettem volna Szegedinek kezet csókolni, az egész világot keblemre ölelni. De a jó öreg nem sokat teketóriázott velem, hanem rögtön rendelkezett: — Működésedet most mindjárt megkezded. Felmégy a karzatra jegyet szedni. NAGYBÁNYA jón a következő felírás volt olvasható: »Nagybánya város közönsége Fáy Szerénának.« A Teleki-Társaság nevében Révai Károly elnök, Németh Béla titkár és dr. Ajtai Nagy Gábor r. tag tisztelgett felvonás közben a művésznőnél s megköszönte azt a magas művészi élvezetet, melyben a város közönségét részesítette. Fáy meleg hangon viszonozta Révai szívélyes szavait. Szombaton Goldfáden remek operettjét, Szulamit-ol láttuk. Nem egyszer adták már ezt Nagybányán, talán alig van szinházjáró ember, aki ne nézte volna meg és mégis nagyon tetszett. Hiába, a csodaszép muzsika mégis csak megtartja varázsát. Azonkívül az előadás maga is olyan, hogy ezt is joggal lehet a társulat »parádés« darabjának nevezni. A czimszerepben Görög Olga nemcsak behízelgő énekével, hanem pompás játékával is rászolgált az elismerő tapsokra. Partnere Sugár (Absolou) bár játékában kissé hidegnek látszott, remekül előadott dalaival ért el nagy hatást. Nyáray, Demeter és Korda a kérők szerepében jókedvre hangolták a közönséget, mig Mészáros Aranka, Wiesmüllerné, Petényi Sári, de különösen Szabadosné remek táncukkal keltettek feltűnést, Földes Zingitangja megjárta, mig Hikisch Abigailja egyszerűen rossz volt. Hogy lehet ilyen kedves szerepet oly hidegen, érzés nélkül ledarálni ? A nézőtér egyébként meglehetősen megtelt. Vasárnap délután Huszka Herczeg operettje, a Rébusz báró ment zónában, mig este ifj. Bokor József Gyerekasszony ez. énekes vig- játéka került szilire. Tárgya a nép köréből vau véve, elég érdekes a feldolgozása, bár kevésbé valószinü helyzetek is vannak benne. A szereplők jó kedvvel, ambiczióval játszottak élükön Szabadosnéval, aki a czimszerepet megszokott bájjal, kedvesen alakitolta. Jeszenszky és Je- szenszkyné remek játékukkal szolgáltak rá a közönség elismerésére Ügyes volt Korda, Ungvári, sok derűs perczet szerzett Nyárai a molnárinas szerepében. A jól sikerült előadást nagyszámú közönség nézte végig. Hétfőn zónában Luxemburg grófját adták ez idényben harmadszor, mig kedden Theodor és társa ez. kaczagtaló bohózat mulattatta a kisszámú publikumot. A társasezég, a csávába került emberek kiszipolyozására alakult szövetkezet, mely bámulatos csirkefogó zsenialitásával egy házasságlörő nőt ment ki a bajból, közbe a leglehelellenebb, de egyszersmind a legkaczag- tatóbb jeleneteket teremtve. Pikantéria is van benne jó adag, még pedig elég vaskosan feltálalva, sőt hogy stilszerü legyen, vetközödési jelenet is fokozza a hatást, amint már ezt az ember el is várja. Az bizonyos, hogy a moral feje tetejére van benne állítva, de hát ki várjon manapság a bohózatban morált. A szüzséje i ugyan nem uj, megírták már vagy 1000 esztendővel ezelőtt. A kikapós nő gyanakvó férjét úgy teszi bolonddá, hogy hozzá hasonló más idegen nőnek adja ki magát. Az előadást nem lehet ép a legjobbnak mondani. Egyedül Szél Erzsi alakítása emelkedett felül az általános alacsony nívón, úgy játékban, mint előadásban határozottan megfelelőt adott. Kívüle Farkas igazán finoman átgondolt és megjátszott szerepét tartjuk dicséretre méltónak. Földes nagy iparkodással próbálta a czimszerepet személyesíteni, de kevés sikerrel; Ungvári és Korda már igen sok jobb alakítást adtak ennél. Legnagyobb baj megint az volt, hogy a szerepet nem tudták jól. A darabot kétszer élveztük: először a súgótól, másodszor a színészektől. Ez is valami, sőt több a valaminél, mert néha a súgó egy-egy mondatot úgy nüan- szirozott, hogy még a színésznek is becsületére vált volna. Közönség alig volt, talán Komái vendégszereplésére tartogatja erejét. Heti műsor: Szerdán: Iglói diákok. Csütörtökön: Tatárjárás. Pénteken: Obsitos. Szombaton: Milliárdos kisasszoy. Vasárnap d. u. Obsitos; este: A paraszt kisasszony. Arczképcsarnok. — Színészek pongyolában. — A karmester, vagy másként: dirigáló automata. Ha beledobsz két darab százkoronás bankjegyet, akkor harmincz napig dirigál, —- sőt kiabál. Kiabál a zenekarban, mert a dob-szoló 3 hamis; kiabál a színpadon, hogy kezdjék már, mert elmúlt nyolez; kiabál az öltözőben, hogy nagysád az énekszöveget nem tudta; és kiabál délután a kávéházban a dominó mellett, hogy minek vesz a kezébe dominót az olyan ember, aki csak annyit ért hozzá, mint Demeter a művészethez. Minden kiabálása mellett azonban mégis csak jó fiú. A haragja csak műharag s egy perez alatt úgy elszáll, mint a színházból a meleg. Szereti is mindenki, különösen a dominó partnerei, akik délutánonként rendszerint visszanyerik tőle azt a pénzt, amit hamis intonálás czimén büntetésképen reájuk sózat. Olyan fiatal, hogy sokan el se hiszik róla, hogy már nős. Pedig sajnos, az. Ő is hordja a ke ..................mény kalapot, jeléül, hogy ő az ur a háznál; odahaza az ő akarata a mérvadó, az igaz, hogy csupa udvariasságból mindig azt akarja, amit szeretetreméltó oldalbordája. Méli- kéről szólván, ki kell azonban jelentenünk, hogy ha odahaza is olyan kedvesen dorombol, mint a Csókkirályban, akkor érthetőnek találjuk, hogy a dominós Miska a családi tűzhelynek is olyan nagy hive, mint a dominónak. * Görög Olga, a társulat legújabb csillaga (vagy talán csak a Móriczé ?) Őt még nem nagyon ismerjük, legföljebb csak a toillettejeit. Öltözködni, azt tud. Sőt szellemeskedni is — csak a a helyesírással nincs egészen tisztában. Róla mesélik, hogy valamelyik nyári szünidőben tengerre ment és onnan leveleket is küldött ismerőseinek. Egyik levél igy szólt: . . . Három óra múlva érkezünk meg Ve- lenczébe. Fiume gyönyörű volt, nagyon jól érzem magam. Itt a ..hajcin roppant érdekes. Minden jót kívánok. Üdvözlöm és bocsásson meg, ha helyesírási hibákat csináltam, de a hajó nagyon himbálódik. * Korda Sándor, a tenor és bariton komikus hihetetlenül sokoldalú ember: tenorista, baritonista, komikus, bonvivant, naturbursch, jellem- szinész, szerelmes, énekes, férj és a súgók réme. Hogy hogyan telik ki belőle ennyi mindenféle, annak nagyon egyszerű a magyarázata: egy operácziónak köszönheti karrie'rjét. Az eset néhány évvel ezelőtt történt, amikor még bankhivatalnok volt. Állandó fejgörcsei miatt orvoshoz fordult, aki konstatálta rajta, hogy sok az agyveleje, agv-tultengésben szenved. Megoperálták tehát. Kivették fejéből a nagy agy jobb féltekéjét, hogy azután ebből kioperálva a fölösleges mennyiséget, a maradékot ismét visszahelyezzék. É czélból néhány nappal az agy kivétele után ismét föl kellett volna mennie az orvoshoz, aki azonban hiába várta. Két héttel később találkoznak az utczán. Az orvos megszólítja : — Hallja barátom, miért nem jön már fel hozzám, hogy visszategyem koponyájába az agyát? Hiszen anélkül nem ember az ember! — Oh kérem, már nincs is rá szükségem — feleli — azóta már baritonista leit belőlem. Histrio. Borsszemek. Egy színész, aki közismert arról, hogy sok orvosi bizonyítványt küld, betér ebédelni a szokott vendéglőjébe; csirkelevest kér. A pinezér elhozza. Művészünk egy darabig nézi, aztán megszólal: — Hé, pinezér! Hol a csirke ebből a levesből ? — Orvosi bizonyítványt küldött, feleli sunyin a pincér. * Korda szeret kártyázni, de nagyon peches játékos. A minap, amikor ismét leült a zöld asztalhoz.^ felsóhajt: — Édes Istenem, add, hogy ez egyszer nyerjek vagy ötven koronát és én ígérem, hogy felét jótékonyczélra adom. Hogy, hogy nem Sanyi nyert, de csak huszonöt ^koronát. Búsan felsóhajt: — Édes Istenem, hát te sem hiszel már a szegény színésznek, előre levontad a jótékony czélra valót! *
