Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-12-15 / 50. szám

4 NA G Y B A N Y A 1910. deczember 15. A Botrány-bői annyira előrehaladottak a próbák, hogy anapokbaumár »teljes szereptudás­sal« volt a próba kiírva. Nyárai azonban elnézte a próbatáblát és bizony nem készült el teljesen a szerepével. Mit csináljon, ha nem tudja kifogás­talanul a szerepet, biztos hogy fölirják és az sokba kerül. Cselhez folyamodott. Jelenése kö­vetkezik, bemegy a színpadra és dadogónak vette szerepét. Végig dadogta a darabot. A ren­dező, aki az egész próba alatt idegesen izgett- mozgott, próba után megszólítja: — Te Bandi, az lehetetlen, hogy ezzel a fölfogással játszd el ezt a szerepet. Azt én nem engedhetem meg. — Nem ? ? • - mondja meglepetést szín­lelve Rudi — hát akkor holnap már nem fogok dadogni. * Egy kollegája diszkréten kérdi Sugár Gyu­lától : — Van pénzed? — Nincs — mondja büszkén Gyula — minden vagyonom a hangom! — Sohse rőstelkedj — feli a kollegája — a szegénység nem szégyen. * A bűnbak. A drámai hős idegesen jön a próbára. A hős: Kérem, súgó, ma ne súgjon nekem egy betűt sem. Bízza rám. Érti? Rendező: Hát kérem ne súgjon a művész urnák. Súgó: Értem. A hős: (idegesen) És szeret engem Luizára még? Az én szivem.... Az én szivem... . .. . még . . . (szünet). Súgó: Az én szivem még a régi. A hős: (dühbe gurul) Hallgasson ! Hát nem látja, hogy művészi pauzát tartok, hát nem érzi, hogy erre a szünetre itt szükségem van! Maga nélkül is tudom, hogy a szivem a régi. Rendező: Hát nem értette, hogy ne súg­jon! Ne .. . súg...jonl Súgó: Igenis, rendező ur. A hős: Keresztül látok lelkeden, mint... keresztül mint... (nagy szünet). Súgó: (hallgat). A hős: Keresztül mint. .. (Kinos szünet.) A hős: (ordítva, lábával dobbantva) Ke­resztül mint . .. Súgó: (Körmeit piszkálja). A hős: (kitör). A mennydörgős isten­nyila ..! Hát nem látja, egy szó kell, egyetlen egy szó (sir) és azt nem adja. Hát minek ül itt, miért fizetik magát .. . hahaha ! (Zokog) Egy szó kell és azt nem adja. Hát hogy látok ke­resztül a lelkeden, mint . . . mint. .. Rendező (dühösen) : Hát hogy lát keresz­tül a lelkén, mint . . . mint ... (A súgóhoz) ön abszolút hasznavehetetlen, érti; abszolút lehetetlen önnel dolgozni. Érti?! Súgó (nyugodtan): Igen is. rendező ur. Csaláu. HÍREK. Deczember 15. Személyi hírek. Moldován László takarékpénztári igazgató pár napot családi ügyekben Nyíregyházán töl­tött. — Szinyay József vízvezetéki mérnök, ki súlyos betegségéből csak most épült föl, egészségének teljes helyreállítása végett Budapestre utazott. — Plachy Gyula pénzügyigazgató hivatalos ügyekben városunkba ér­kezett. Kinevezés. A főispán Kerekes Zsigmoud vármegyei aljegyzőt tb. főjegyzővé nevezte ki. Áthelyezés, tíoromisza Tibor szatmári megyés püspök Körösi Károly nagybányai róni. kath. s. lelkészt ideiglenesen Áknasugatagra ren­delte. Visszajövetelét mihamarabb várjuk. Emléktábla a szatmári békekötés helyén. Ferenozy Károly hírlapíró több évi kutatás alap­ján az 1711. évben kötött szatmári békének helyét a báró Vécsey László Deák-téren lévő palotájának udvarán tavaly megtalálta. Régebben a szatmári várnak itt volt az úgynevezett pro- funtháza, hol három napi tárgyalás után Károlyi a császári hadak vezérével békét kötött. A vá­rosi közgyűlés e helyet emléktáblával jelöli meg és megbízta Ferenezyt, továbbá Bagossy Bertalan és dr. Feohtel János főgimnáziumi tanárokat az emléktábla szövegénok elkészítésével. A bizottság kérésére az emléktábla művészi tervét Papp Aurél róm. kath. tanár már elkészítette. A le­leplezés országos jellegű lesz, mivel a város törvényhatósága meghívja az ünnepélyre a tör­vényhozás mindkét házát, az összes törvény­hatóságokat, a tudományos és művészi társasá­gokat. A felavatás napját a szatmári békekötés utolsó napjának 200 éves fordulójára, 1911. május 1-ső napjára tűzik ki. Nagy vesztesség érte az ág. hitv. evangélikus egy­házat. A tiszai egyházkerület nagymüveltségü püspöke, Zelenka Pál 71 éves korában Mis- kolczon hosszas betegeskedés után meghalt. Az agg főpap szívós ereje győzedelmeskedett volna a betegségen, ha tudőgyuladásba nem esik. E gyorsan ölő betegség aztán rövidesen elrabolta életét. Zelenka püspök ritka nagy kvalitású ember volt, valóságos oszlopa egy­házának s elvesztése szinte pótolhatatlan. Te­metése e hó 7-én, d. e. 11 órakor ment végbe óriási részvét mellett. Papsága impozáns szám­ban, de iskolák, intézetek, egyesületek, testü­letek is lerótták a végtisztességen a fáradságot nem ismerő tevékenységű egyháznagy iránt a kegyelet adóját. Gyurátz Ferencz dunántúli püspök tartotta a megboldogult felett a halotti beszédet és költői lendületű, magvas szavaival nem egyszer indította könnyekre a gyászoló közönséget. Városunkból Bévisz János vett részt a temetésen, a Szabó család pedig, amelyet rokonsági kötelék fűz az elhunyt püspökhöz, díszes koszorút küldött a ravatalra. A meg­boldogult egyháznagy életrajzi adatai követke­zők : Zelenka Pál a, nógrádmegyei Csehbrézón született 1839-ben. Ősei a huszita harcok idején Ziskával jöttek Magyarországba és történelmi szereplésü emberek voltak. Nemességüket Má­tyás királytól kapták. A család a XVI. század­ban szakított a katonai hagyományokkal és papokat nevelt. Pap volt Zelenka Pál apja is. Miután Aszódon, Selmeczen és Pozsonyban elvégezte középiskolai tanulmányait s az utóbbi helyen a teológiát, Jénába ment egyetemre. Hazajövet 1862-ben Székács József püspök mel­lett segédlelkész lett, két évvel utóbb pedig lelkész Irsán. 1866-ban Miskolczra hívták meg lelkésznek, ahol aztán élete végéig megmaradt. A Jeruzsálemben épült első evangélikus templom fölavatására Vilmos császárral együtt utazott, a püspök ugyanakkor bejárta Palesztina délvidékét, Afrikát és hazajövet Olaszországot. Az iroda­lomban harmincz esztendő óta szerepel, több­nyire egyháztörténeti tanulmányokkal és egy­házpolitikai és nemzetiségpolitikai czikkekkel. A főrendiház tagja volt, 1908-ban pedig a Lipót- rend középkeresztjét kapta a királytól. Élete utolsó hónapjaiban már csaknem elhatalmaso­dott rajta betegsége, családja rábeszélésére ekkor Olaszországba készült, enyhébb éghajlat alá, de már nem volt hozzá elegendő ereje. Halála előtt négy nappal Budapesten járt, hol Terray Pál egyetemi tanárral értekezett beteg sége ügyében. Nov. 29-én visszament állomás­helyére, Miskolczra, hol szerdán tüdőgyuladás tünetei mutatkoztak rajta. Deczember 4-én szen- derült jobblétre, nagy vesztességére a tiszai egy­házkerületnek, melyhez a nagybányai egyház- község is tartozik. Törvényszék Nagybányán. Hirt adiunk múlt számunkban arról a törekvésről, hogy Nagykároly városa a miniszternél deputáczióban járt régi törvényszéke visszaálliiásának kiszorgalma­zására. Most hasonló dolgot jelenthetünk váro­sunk képviselőtestületének szombaton megtartott gyűléséből. Ugyanis Stoll Béla azt az indítványt vetette fel, hogy tegyen város lépéseket régi tör­vényszékének visszaállítására. A képviselők egy­hangúlag hozzájárultak a javaslathoz, s az indít­ványt emlékirat alakjában Stoll Béla szerkeszti meg, a törekvés támogatására felkérik Földes Béla és L. Bay Lajos képviselőket, esetleg a polgármester szintén deputácziót vezet ez ügyben a miniszterhez. Az ököritói emlékoszlop leleplezése. E hó 11-én leplezték le az ököritói tűzvész alkalmával elpusztultak emlékére állított siroszlopot. Az emlékművön a következő felirat olvasható: »Az 1910. márczius 27-én történt lüzkatasztrófa ál­dozatainak emlékére.« Jobb és baloldalon, az oszlopok között 5—5 fekete márváuykoczkán a felismerheletlenségig összeégett áldozatok nevei vannak feljegyezve. Az emlék, mely Harkányi Ede szatmári szobrász müve, közadakozásból Zelenka Pél. épült, Németh Jenőné kezdeményezésére. A kö­zös sirt, amelyre az emlékoszlopot emelték, sok ezren állották körül, kik közül ott voltak : Csaba Adorján főispán, llosvay Aladár alispán, Szu- hányi Ferencz orsz. gyűl. képviselő, Péchy László főszolgabíró, Dienes Dezső szolgabiró, Jékey László, Jékey Zsigmond, Andrássy Jenő, Németh Jenő, Németh Jenőné stb. A gyászünnepély, melyet istentisztelet előzött meg, az ököritói énekkar gyászdalával kezdődött, mely után Ko­vács Lajos ököritói ref. lelkész beszélt. Utána Szuhányi Ferencz emlékezett meg a világren- ditő szerencsétlenség áldozatairól s a hátramaradt szerencsétlen hozzátartozók gyengédlelkü istá­polójáról, Németh Jenőnéről. A gyászünnepély befejezte után Németh Jenő házához gyűltek a megjelentek, hol Csaba Adorján főispán szép szavak kíséretében adta át a király által ado­mányozott koronás arany érdemkeresztet Né­meth Jenőnének. A szép ünnepséget diszebéd fejezte be, melyen a kitüntetett úrnőt számos pohárkőszöntőben éltették. Felolvasás. Kápolnai Pauer Viktor, az or­szágos bányászati és kohászati egyesület nagy- bányavidéki osztályának e hó 10-én, a bánya­igazgatóság tanácstermében tartott felolvasó ülé­sén a Vasbeton-szerkezetről ez. mély tudomány­nyal megirt értekezését folytatta, melyből egy sorözatot már az előző ülésen felolvasott. A ta­nulságos essayt a szakemberek nagy érdeklő­déssel hallgatták. Vendégszereplés. Alig távozott el még kö­rünkből a Nemzeti Színház kiváló művésznője, Fáy Szeréna, kinek megrázó drámai alakításai élénk emlékezetében vannak a szinházjáró kö­zönségnek, az ügyes Szabados direktor újabb attrakczióról gondoskodott e hétre. Megnyerte három vendégszereplésre Komái Bertát, a Víg­színház kiváló énekesnőjét. Komái csütörtökön, pénteken és szombaton lép fel a Tatárjárás­ban, az Obsilos-ban és a Milliárdos kisasszony­ban. A vendégszereplés iránt városszerte nagy érdeklődés mutatkozik és az összes előadásokra már most előre válthatók a jegyek a rendes színházi pénztárnál. Az Erzsébet óvó ünnepélye. Az »Erzsébet« kisdedóvó karácsonyi ünnepélyét f. hó 21-én d. u. 1/34: órakor tartjuk meg, melyre a szives érdek­lődőket ez utón is meghívom. Nagybánya, 1910. deczember 10-én. Papp Izabella, az óvóda vezetője. Csausz István f. Felsőbánya városának ________________' egy érdemekben meg­őszült, köztiszteletben álló férfia dűlt ki az élők sorából: Csausz István. Az általános szeretetnek örvendő öreg ur, Felsőbánya Nesztora, egyike volt a város legagilisabb embereinek. Nem volt az az ügy, melyből vészt ne kért volna és teljes buzgalommal, odaadással ne fáradozott volna megvalósításán. Ép ezen kitartó igyekezete miatt tisztelték meg városának polgárai több helyen megkülönböztetett bizalmukkal. Most már meg­tért. Elvesztését nagykiterjedésü rokonságán kívül számtalan barátja, jóismerőse és városá­nak fiai gyászolják. Haláláról a mélyen lesújtott család a következő gyászjelentést adta ki: Alul­írottak Isten akaratában megnyugodva, mély fájdalommal tudatjuk, hogy az édes jó apa, nagy­apa, após és rokon: Csausz István volt gyógy­szerész, nyugalmazott postamester, takarékpénz­tári pénztárnok, a felsőbányái róm. kath. egyház világi elnöke és városi képviselő folyó 1910. évi deczember hó 11 én, életének 75-ik évében, a halotti szentségek ájlalos felvétele után elhunyt. Drága hallottunkat folyó hó 13-án d. u. 3 órakor fogjuk a r. kath egyház szertartása szerint örök pihenőre kisérni s lelki üdvéért az engesztelő szentmiseáldozat folyó hó 14-én d. e. 9 órakor lesz megtartva. Áldott legyen emléke! Felső­bánya, 1910. deczember 11. Harant Gyuláné, Csausz Kornélia leánya, özv. Csausz Tivadarné, Piskolty Klára menye, Harant Gyula veje, Harant Dezső, Csausz Etelka, István, Mariska, unokái. Az első debut. E czim alatt mai tárcza- rovatunkban érdekes visszaemlékezést közlünk Jeszenszky Dezső, színtársulatunk érdemes tag­jának tollából, aki csak a napokban fogja meg­ünnepelni harminczadik évfordulóját annak, hogy a színészi pályára lépett. A szerfölött ér­dekes visszaemlékezésre e helyütt is felhívjuk a figyelmet. A nöegylet tombolaestélye. A jótékony nő­egyesület karácsonyi kiadásainak fedezésére f. hó 26-án az István szálló éttermében tombolá­val összekötött tánczestélyt rendez, amelyre a

Next

/
Thumbnails
Contents