Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-06-23 / 25. szám
2 NAGYBÁNYA 1910. junius 23. Gyermeknevelési bűnök. Junius 22. Minden nemzet erejét polgárainak erejében találja. Ezen sarkigazságból indulva ki, az egyes nemzetek czélludatos kormányai arra törekszenek, hogy a nemzeti erőt, a polgárság életerejét fokozzák, annak szaporodását előmozdítsák. Ezen a téren azonban, az elhagyott gyermekek védelmén kívül, nálunk vajmi kevés történt, legföljebb a szószékről hangzott el néhány ostorzó szó az egyke és a gyermeknevelés bűnei ellen. Már pedig az nem elég, törvényes intézkedések kellenek, még pedig sürgősen, hogy népünk, fajunk szaporodjék, hacsak a nemzeti tőkénket koczkára tenni nem akarjuk. Sürgősnek tartjuk az intézkedést azért is, mert a kivándorlás által a nemzet testén oly ér szakadt meg, amelynek vérzését megállítani ma már szinte lehetetlenség. Ha az egyéni szabadság, a szabad mozgás az ember veleszületet joga s ebből a szempontból el nem tiltható a kivándorlás, úgy kell utat-raódot találni arra, hogy a vérvesztesség pótoltassák. Elsősorban a kivándorlás okai volnának elháritandók, mert ma a kivándorló kereset czéljából megy ki, hagyja el hazáját, tehát nálunk is keresethez kellene juttatni honfitársainkat, ami azonban a mai nagyipari politika miatt lehetlen. Ezzel ugyan teljesen nem szüntetnők meg a kivándorlást, éppen csak csökkentenénk, de csökkenthetjük, mint agrárállam az által is, hogy latifundiumokat adunk örök haszonbérbe — nem parczellázó bankok uzsorás machiná- cziói által 1 — a főldéhes népek, amelynek jórésze csak azért megy ki, hogy egy kis vagyonhoz jutva, itthon horribilis áron szerezhessen ingatlant. De a nemzeti tőke, az eleven erő pusztulásának vethetnénk gátat a gyermektelen- ségi adó behozatalával is. Ha figyelembe vesszük, hogy a gyermekekkel biró családok az állam fentartói, mert azok szolgáltatják alája az oszlopokat, úgy ezen családokra magának az államnak különös tekintettel kell lennie. Ma, bármily szegénysorsu is a család, egy-egy gyermekének a csecsemőkortól való felnevelése a munkaképes korig, 15 évig, legalább is belekerül átlag évi 200 koronába, ami fokozódik 2-3—4—5-6 gyermek mellett, ezenfelül viseli a család az állami, községi, megyei, egyházi és társadalmi adókat. Mig a gyermeknélküli család teljesen ment a gyermekfentartási és nevelési költségektől. Elismeréssel kell tehát adózni társadalmunk minden egyes családjának, akik a gyermekek nevelése és fentartásával a haza oltárára súlyos adójukat lerakják. Az erkölcsi elismerés azonban nem elegendő, szükséges, hogy az szocziális szempontból anyagainkban is megnyilvánuljon. Közigazgatási politikánkat arra kell irányítani, hogy a haza minden egyes polgára megtalálja a maga munkáját, munkája után a tisztes munkabért, ezenfelül pedig az egyenlőtlen terhet kell egyenlősiteni, mert ne éljünk azon illúzióban, hogy a föld a nemzetfentartó alap, mert mit ér a föld, ha az kellő munkaerő nélkül parlagon hever. Ahhoz eleven erő, munka kell, a munkát pedig az erőteljes nép szolgáltatja. Minél jobban népesedünk, annál több munkaerővel rendelkezünk s annak okszerű felhasználásával nemzeti tőkénket gyara- pithatjuk. Csipke és himzés-kiállitás Nagybányán. \ Junius 22. E hó 18-án és 19-én a helybeli jótékony- czélu nő egyesület javára, a Kossuth Lajos-utczai uj állami elemi iskola termeiben, rendkívül érdekes és tanulságos fonalas, ipar- és népművészeti kiállítást rendezett Szmik Lajos igazgató mérnök Budapestről, akinek sok ezer koronát érő gyűjteménye van az iparművészet ez értékes ágazatából. Ez a kiállítás valóban egyike volt hazánk legszebb és legbecsesebb ilynemű gyűjteményeinek, amely a külföldön is kiváló hírnévvel bir már. A kiállítás tárgyai a Kossuth utczai iskola 4 nagy termében voltak kirakva, hol szombaton és vasárnap szép számú és igen előkelő férfi és női közönség tekintette meg azokak s igazi gyönyörűséget, műélvezetet talált bennök és sok tanulságot vonhatott le a látottakból. Szmik Antal hosszú évek sora óta nagy buzgalommal gyűjti össze úgy hazánkban, mint külföldön mindazt, ami a fonalas háziiparra, ipar- és népművészetre vonatkozik. Különös gonddal kutatja a régi magyar hímzéseket, szö- vészetet, csipkéket stb. szóval mindazt, amiben a magyar eredeti Ízlés, felfogás, karakter, motívum megnyilatkozik. Ezen gyűjteményét csakis jótékony és kulturális célokra állítja ki, azzal mindenütt méltó feltűnést és érdeklődést keltvén, az emberbaráti nemes célokra már is szép összegeket juttatott. Ma is a nőegyesület javára rendezte több napot igénybe vevő fáradtsággal a kiállítást, melyhez hasonló sohasem volt és nem is lesz városunkban. E kiállításon bemutatásra kerültek mindenek előtt hazánk háziipari, szövészeti készítményei és a szepességi takácsok 17. századbeli néhány igen becses oltárkendője a lőcsei Szent Jakab-templomból. Ugyancsak érdekesek voltak a gyönyörű franczia selyemszövetek Mária Antoinette királyné korából. Láttuk a magyar honi háziipar és fonalas népművészet bámulatosan szép alkotásainak hü képeit a magyar hímzéseket, Mezőkövesd gyönyörű kivarrásait, a vágvölgyi, nyilrai, zólyomi tót és délmagyarországi román, szerb, horváth bosnj'ák munkákat és az erdélyi régi, igazi var- rottasok gyönyörű gyűjteményét. Remek példányokban voltak képviselve a régi, magyar hímzések, csipkék, halotlas lepedők, kehelytartók, reczemunkák stb. Igen becses Zrínyi Ilona reczemunkával készült urvacsorai oltárteritője, melyet a Thököli késmárki vár kápolnája számára maga készített. Ritkaságszámba ment egy magyar nemes asszony arany csipke-fejkötője, a 17. század derekáról, nemkülönben egy arany és ezüst fonattal pompásan hímzett spanyol-zsidó imádkozó lepedő Widdinböl, a 18. század végéről. A világhírű dalmát »Keticzella« hímzésekből gyönyörű kollekczióbau gyönyörködtek a látogatók. Pompás példányokban mutatta be a finom varrott, vert, horgolt és recze-csipkéket, a hires halasi magyar csipkét, továbbá a cseh és szász érezhegységi, a magyarhoni és a franczia Clug vert csipkéket stb. A csodás szépségű és méltán hires brüsz- szeli »Pointe gaze« csipkékből gazdag kollekczió került bemutatásra és ezek között a közönség kegyelettel gyönyörködött abban a páratlan szépségű, rendkívül becses brüsszesi csipkében, amilyennel bold. Erzsébet királyné koronázási köntöse volt díszítve. Nem kevesebb érdeklődést keltett az a tüneményes finomságú és nagy méretű franczia Chantilly csipkekendő is, melynek párját Páris városa nászajándékul adta Eugénia császárnénak, III. Napóleonnal való egybekelése alkalmából. Eugénia császárné viszont a kedves keresztleánynak, Éna Battenberg herczegnőnek ajándékozta, midőn Alfonz spanyol király hitvesévé lön, aki azt rendszerint a nagyheti ájtatosságok alkalmával viselte. Ezt a lehelletíinomságu fekete, mesés szépségű kendőt 10 ezer koronára becsülik. Hű képet nyertünk a Valencienne, Mahne, Duchelte stb. csipkékről, a rendkívül finom ir-horgolt és a brazíliai sol-csipkékről s gyönyörködhettünk egy magyar nemes kisasszony 18. századbeli poétikus menyasszonyi fátyoléban. Rendkívül érdekes volt egy ó-német hímzésű kehelylakaró himzés-másolat, melynek eredetijét Wartburg várában őrzik és azt Luther Márton az első protestáns úrvacsora kiosztásánál használta. E munkáról vallásos protestáns hölgyek hazánkban már több helyen másolato— és Máté bácsi egyszerre megtudott felelni mindannyinak, boldogan forgott köröskörül, hajlongott, mosolygott és illatos bókokat szórt szét, pedig ő már nem volt a Barancsi márkik eleje s ezek itt nem kényes dámák a Mediciek udvarában, hanem csak egyszerű, kisvárosi polgárasszonyok valának. Az nem baj, ha el is csippent egy-két per- czet a hivatalos órából. Úgyis csak amolyan szinekura az az iktatói állás. Annak idején elfogta volt alispán uramöcsém az öreget: Te, Máté bátyám, huzz ki bennünket a sárból, a jó Isten is megáld. Az iktatónk eltestált s most nem lelünk a helyére alkalmas embert. Pedig fontos poziczió . .. Státustitok . .. És Máté bácsi kötélnek állt: bánja a kánya. Utoljára is ennyivel tartozik az ember a hazájának. A Barancsi Máté rezidencziája hm, annak nem volt valami kastély formája. Nádtetős födele közelebb volt a földhöz, mint az éghez. Száz meg száz szájnyílása volt ennek a divatból kiment háztartozéknak s feneketlen torkán vastagon csurgott be a szennyeslé, ha az egek csatornái megnyilának. Az utczaajtónak — amint a nóta mondja — madzag a kilincse. S ha Máté bátyánk egyszer arra vetemedik, hogy kikukucskáijon az ablakán, hát a rámákat kellene kiszedni, hogy visszahúzhassa ősz, buksi fejét. De azért ne tessék rosszat gondolni. Máté bácsi — illően származásához — nem szegény ember. Ö mondja, hogy nem. Onnan tudom, egy reggel szembe találkozott Melujzival, a mészárossal. Melegen üdvözölte a derék embert. — Pálinkás jó reggelt adjon az Isten. Hogy mint esett az éjszakai nyugodalom? Engem ne is kérdezzen: tele vagyok búval, gonddal. — Nono, morgott a mészáros. — Igenis. A birtokomról — amelyik ott terpeszkedik az ország túlsó oldalán, gonosz hírek érkeznek. Jégverés, májusi fagy, árvíz . .. A bérlő nem tud fizetni. Sok a gyerek, jövedelem semmi. — Gondoltam, bólong bosszúsan a mészáros. — Azért hát várjon avval a husszámlával a jövő elsejéig. Jó pénz ... hehehe . . . Elválnak. A mészáros nyomott kedvvel, Máté bácsi emelkedett lélekkel. Kutya nagy a szerencséje. Hanem — hivatalbamenet — két fűszeres boltot rendszeresen elkerül. Nem sajnálja az utazást a város körül. Ki tudja, nem áll-e a »speczerájos« a bolt küszöbén s nem kelt-e ballábbal ma reggel ? Ezek a kereskedők nagyon ordináré emberek. Ennek az Írásnak nincs meséje, mert Máté bácsi tipus, akihez hasonló száz, meg ezer kerülgeti a boltokat, mészárosokat az országban. Gyerekes füllentések, gavallér-nüánszok s vacsora nélküli napok teszik ki őket. És nagy, bolondos, meginduló szív. Onnan tudom, hogy tűzvész pusztított a megyében. Egy falu porrá égett. És megindult a gyűjtés, vulgó: koldulás. A Máté bácsi hivatalában is körbejárt az iv. Jókor. Elseje volt s csak az imént verte a markát Máté bácsinak a nagy summa: negyvenöt forint. Jóformán még zsebre sem vágta, mikor bejött az »alispán uramöcsém« karcsú felesége két dámával s oda tette az ivet Máté ur elé: — Segélyt a földönfutók számára. Máté bácsi az ivre nézett. Ott tündökölt rajta egy csomó név. öt, hat predikátummal és egy koronával. Valami az agyába villant. Fényes, czikkázó, hogy elvakult tőle. Egy gondolat. Ez az asszony itt s a többiek lenézik, kinevetik. Most letromfolja őket. Biztos, kemény vonásokkal beírta a nevét: »Marquise M. Barancsi: 90 korona.« Sárándy István. Magyar Vnlkánczementgyár Részvénytársaság Központi iroda: Budapest, V., Sas-utcza 25. sz. — Telefon-sz.: 107-16. Gyártelep: Selyp. — Telefon: Hatvan 46. A -i A 1 • Elsőrendű Selypi portlandczementet, Vulkánportland czementet, kitűnő xaJ Í1I11. minőségűt, mely a portlanozement szabványait 5O°|0-kal túlhaladja.
