Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-06-23 / 25. szám

1910. junius 23. NAGYBÁNYA 3 kát készítettek egyházuk részére, így Nyíregyhá­zán, Nagyváradon stb. E kehelytakarón galambok viszik az olajágat s kétoldalt stilizált tornyokon kakasok őrködnek. Szirtik Antal szombaton G órakor nyilvá­nos felolvasást is tartott a csipkéről, ismertetvén annak történeti fejlődését, különféle nemeit. A renaissance hatását a csipkeiparra, a belga, franczia, angol, olasz, német csipkeipar művészi fejlődését, azok hatását a kultúrára stb. igen sok értékes történelmi adattal világítva meg a dolgot. Kár, hogy az idő rövidsége miatt a magyar csipkeiparra ki nem terjeszkedett, félve, hogy elunja a közönség, noha a legna­gyobb élvezettel hallgatták s lelkesen megélje­nezték a rokonszenves előadót. E kiállítás megtartását városunk közön­sége osztatlan örömmel köszöni s iránta nem­csak Nagybányán, de a vidéken is a legnagyobb érdeklődés nyilatkozott meg, amennyiben a lá­togatók és hallgatók soraiban igen sok idegent láttunk. A látogató közönség igen nagy gyönyö­rűségét találta a fáradhatlan és csodálatosan ügyes női kéz sok páratlan szépségű remeké­ben, ezzel egyszersmind az évek hosszú sora óta áldásosán működő nőegyesületünk anyagi javát és érdekét mozdította elő. Ismételve elismerésünket és köszönetünket kell kifejezni a művészi lelkületű, nemes gon- dolkozásu Szirtik Antal iránt, aki valóban pá­ratlanul gyönyörűséges és tanulságos kiállítással gazdagította Nagybánya történetét. Tótfalusi Kiss Miklós. A huszadik század gyermeke tisz­tában van azzal, hogy az óriási haladást, mit maga körül lát, legfőképpen a nyom­dászatnak köszönheti. A tudományokat a sajtó tette közkincscsé s a középkor 1—2 lelkes szellemi munkása helyére millió gondolkodó főt állított be a nagy versenybe, akik aztán előbbre viszik foly­ton a közművelődést s eszközlői annak az óriási haladásnak, amit a hajnal gyorsasá­gával látunk magunk körül kibontakozni. Ebből önkéntelenül következik, hogy becsüljük meg a sajtó munkásait, a sze­dőt, aki a szekrény mellett görnyed nap­hosszat s róvja egymáshoz bámulatos türelemmel az apró szilánkokat, mig ki­tartó, pepecselő munkával hasáb lesz belőlük. Becsüljük meg a gépmestert, aki a világra szóló alkotmány apró tit­kaiba belemélyed, a betűmetszőt, aki al­kot, stilizál, újat teremt, mint a festő, épí­tész vagy a szobrász. A közönség minden nap olvas újsá­got. Rászentel egy órát, tehát 365 órát egy év alatt vagyis, ha 8 órás munka­napot vennénk számításunk alapjául, akkor ma egy ember 45 napot fordít újság- olvasásra évenként, az az másfél hónapot. Enélkül nem tudna ellenni, tehát élet- szükségletéhez tartozik, de azért arra nem gondol, hogy a mai sajtó kiváló életképessége, haladása csakis hosszas fej­lődés eredménye. Századok nehéz küz­delme és kitartó munkája fejlesztette idáig a nyomdaipart s ha a múltnak nem lettek volna nagy, úttörő alakjai, a jelen még mindig csak a kezdetlegesség stádiu­mában volna. Az egész világ közművelődésének ilyen előharcosa volt Tótfalusi Kiss Miklós a XVII. század második felében. Akitől Aethiopiába, Afrikába, sőt a római pápá­hoz is rendeltek betűket, noha Tótfalusi protestáns volt. Nem csak a hazájának élt, de a messze külföld elismerésének megnyilatkozása, mégis a mi hazánk büszkeségét, értékét emeli. Tótfalusi Kiss Miklós 1650-ben Misz- iólfaluban született, Szatmár megyében, elvégezte az akkor szokásos legmagasabb iskolákat s végre, nyomdász, betűmetsző, betűöntő lett, aki maga tervezett, stili­zált, alkotott, újat, szépet, művészit, emel­lett élt az irodalomnak is, sürgette a magyar tanítás nyelvét a latin helyett s újabb helyesírási szabályokat hozott forgalomba, melyek még ma is érvényben vannak többnyire; mint nyomdász érezte, hogy erre igen-igen nagy szükség van. Szenvedett sok lenézést, üldöztetést, megtámadtatást iparáért, irodalmi mű­ködéséért. A magyar akkor is lenézte a maga iparosát, akit a külföld piedesz- tálra helyezett volna. S ebben nem javultunk semmit, most is csak úgy vagyunk, mint száza­dokkal ezelőtt. Tótfalusinak szülőfalujá­ban nem jelzi semmi azt, hogy ott egy világraszóló férfiú látta meg a napvilá­got, akit bátran lehet a magyar nyom­dászok királyának nevezni. Mi nagybányai nyomdászok elhatá­roztuk, hogy Kiss Miklós szülőfalujában emléket állítunk a nagynevű férfiúnak s nem nyugszunk addig, mig ez meg nem lesz. Megkísértettük másszor is, hogy mozgalmat indítsunk, de alig értünk el valami eredményt. Ismételve a nemzet­hez fordulunk tehát, újólag kopogtatunk, zörgetünk, a lenézett, az elhanyagolt magyar ipar nevében, a babérkoszorus, világraszóló iparos megbecsüléséért, ki­ről hálátlan honfitársai megfeledkeznek, holott a világ tudja, hogy ki volt Tót­falusi Kiss Miklós. Nem szégyellünk megint kérni, buz­dítani mindaddig, mig meghallgattatást találunk, mert a magyarnak, ha van benne életerő, van érzéke dicső múltja iránt, végre is öntudatra kell ébrednie s mikor annyi jeles iparosa volt a múltban is, nem szabad átengednie a nemzetek nagy haladásában, minden ki­vívott szép eredményt az idegennek. Fölhívjuk tehát a közönséget, hogy adományaikkal megkezdett célunkat elő­mozdítani szíveskedjenek. Adományok Nánásy István nyomda­tulajdonos címére Nagybányára külden­dők. A szives adományokat lapunkban nyugtázni fogjuk. A nagybányai könyvnyomdászok. HÍREK. Junius 22. Személyi liirek. Dr. Máiy Engelbert főigazgató az érettségi vizsgálatok vezetésére városunkba érkezett. — Dr. Síiklamry Zoltán orvos pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. Esküvők. Kari József cs. és kir. 5. gyalog­ezredbeli hadnagy a napokban tartotta esküvőjét özv. Kövy Gyuláné Hermann Márta leányával: Mariskával. — Dr. Köves Miklós ügyvéd ma, szerdán délután 3 órakor tartotta esküvőjét Beszterczén Izsák Rózsikéval. Illusztris vendég. Zempléni Árpád koszorús költőnk, a Petőfi-Társaság nagyérdemű titkára tegnap pár napi tartózkodásra városunkba ér­kezett. Zempléni sógoránál: Révész János szer­kesztő kollegánknál szállt meg. Az illusztris veu- dég tiszteletére a Teleki-Társaság ma, szerdán este fényes bankettet rendez a Finum csárdában. Doktorrá avatás Markovits Márton nagy­bányai ügyvédjelöltet a napokban a kolozsvári egyetemen a jogtudományok tudorává avatták. Érettségi vizsgálatok A nagybányai állami főgimnáziumban az érettségi szóbeli vizsgálatok dr. Mázy Engelbert kassai tankerületi főigazgató I elnöklete alatt ma vették kezdetüket. A maturans jelöltek száma 26. A csipke és hímzés kiállítás. Azon valóban nagy feltűnést keltő csipke és hímzés kiállítás­ról, melyet nagy áldozatkészséggel és fáradhat­lan buzgalommal Szmik Antal igazgató-mérnök rendezett városunkban a nőegylet javára, lapunk más helyén számolunk be részletesen. A kiállítás a nőegyletnek 102 K 40 fillért jövedelmezett. A nőegylet nevében dr. Kádár Antalné elnök lapunk utján is hálás köszönetét fejezi ki Szmik Antal igazgató-elnöknek, ki a kiállítás művészi rendezésével s annak ismertetésével nemcsak a nagybányai közönségnek szerzett élvezetes per- ezeket, de a nőegyletet is szép jövedelemhez juttatta. A városi nagyszálló bérlete. A városi István- szálló bérletére folyó hó 20-án tartották meg a második nyilvános árverést. Az árverés ezúttal is sikertelen maradt, amennyiben pályázó nem jelentkezett. Csodálatos, hogy mig az árverés előtti időszakban többen jelentkeznek aspirán­sokul s személyes tapasztalataik alapján Ígérik is, hogy az árverésen részlvesznek, ugyanakkor az árverés napján már senki sem jelentkezik. Ez a körülmény azonban legkevésbbé sem veszi el a város kedvét, még kevésbbé a szálló­ban való bizalmát, hanem annak rendje és módja szerint meghirdeti a harmadik árverést, mely értesülésünk szerint julius 18-án lesz. A hólabdaszerü imádkozás ellen, ügy váro­sunkban, mint számos más helyütt a r. kath. hívek névtelen levelezőlapokat szoktak kapni, amelyeken imádság s azon figyelmeztetés olvas­ható, hogy az illető még kilencz helyre küldje el, ez esetben nagy szerencsében fog részesülni. E babonaszerü visszaélésre figyelmessé tették gróf Széchényi Miklós győri püspököt is, a ki a következő körlevelet intézte e tárgyban egy­házmegye papságához és híveihez; Utóbbi időben gyakrabban hallottam panaszt jólelkü katholikus hívektől, hogy levelezőlapon valamely imádságot küldenek czimükre névtelenül azzal a kéréssel, hogy ez imádságot leirva ismét kilencz czimre küldjék eL Ez esetben nagy szerencse, bol­dogság lesz jutalmuk. Ha azonban nem továbbítják az imádságot, szerencsétlenség éri őket. Megkérem a tisztelendő plébános urakat, hogy e babona terjedésének vegyék elejéi. Szentbeszédeikben figyelmeztessék hí­veiket arra, hogy ezen eljárás nem fér össze a kér. kath. anyaszenlegyház tanításával. Akik jó szándékkal, de tudatlanságból vesz­nek részt ily eljárásban, kioktatandók arra, hogy a kath. vallás szellemének nem hasz­nálnak, ellenkezőleg ártanak c hamis fel­fogással, helytelen jámborsággal. E hamis buzgóság senkinek sem lehet lelki hasznára. Mivel inkább városokban van elterjedve e hamis felfogás, a nagytisztelendő plébános, hitoktató urak, kongregácziók vezetői ne mulasszák el a kedvező alkalmak felhaszná­lását, hogy ismételten kitérjenek oktató be­szédeikben e babona megszüntetésére. E körlevelet ajánljuk a mi r. kath. híveink szives figyelmébe is. Negyedszázados jubileum. A felsőbányái kath. legényegylet folyó évi julius hó 3-án tartja negyedszázados fennállásának örömünne­pét. Az ünnepély sorrendje a következő : Junius 3-án reggel fél 9 órakor gyülekezés az egylet helyiségében, 9 órakor testületi felvonulás a templomba, ahol hálaadó istentisztelet és szent­beszéd tartatik. Délután 5 órakor díszközgyűlés az egyesületben; a) Himnusz; b) elnöki meg­nyitó ; c) az egylet 25 éves története, ismerteti az alelnök; d) Szózat; e) záróbeszéd, mondja Pályi Ede, az egyesület védnöke. Fél 8 órakor társasvacsora az egylet helyiségében. A vidéki vendégeket, kik az ünnepélyen résztvenni kíván­nak, kéri a rendezőség, hogy ebbeli szándékukat egy levelező-lapon bejelenteni szíveskedjenek, hogy az elszállásolásról idejekorán gondoskod­hassanak. Az állami elemi iskolák évzáró ünnepe. Az állami elemi iskolák záró ünnepét f. hó 18-án tartották meg a Kossuth Lajos utczai központi iskolában, hol az összes elemisták, mintegy 1300-an gyűltek össze nemzeti lobogó alatt. Az ünnepély a Szózat eléneklésével kezdődött, majd Székely Árpád igazgató és Stoll Béla gonknoksági elnök tartottak szép beszédeket a növendékekhez. A sok boldog apróság a Hymnus hangjai mellett oszlott szét a két hónapos pihenőre.

Next

/
Thumbnails
Contents