Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-10-27 / 43. szám
2 1910. október 27. Munkásgimnáziumok. A kor, melyben élünk, tele van hibákkal, visszásságokkal. A társadalom korrumpált, mert felfogásai tévesek. Az elmúlt idők nagy imperatorát: a nyers erőt, egy másik épp oly igazságtalan, épp oly kíméletlen önkényesség váltotta fel: a pénz hatalom, melynek szolidaritása cseppet sem kevésbbé szorítja a szegény embert, mint a régi földesur és a vele egy húrokat pengető, deresre fektető táblabiró. Ez korbácscsal kínozta a testet, a mai zsarnok a lelket marcangolja és mellette még éheztet is. Csak egy dolgot sikerült derültebbé varázsolni, a külszínt. Mindaz, ami alája rejtőzik, férges, szúette, romlott. S a hatalom birtokosai éberen őrködnek, hogy a külső máz folytonos fényesitése mellett a modern felfogásokban változás ne álljon be. Hirdessük csak egyre tovább, hogy a humanizmus, a haladás korát éljük s nyilvánuljon is a haladás különösen a technika terén, a valóban pedig haladjunk tovább azon az utón, hol az egyik rész mindig többet, egy élet alatt fel nem használható kincseket gyűjt, mig a másik, nagyobbik rész dideregve éhezik, s izomfeszitő munkájával gyarapítja amannak raffinált élvezeteit. Közben jogában állván, hogy igazságot követeljen, panaszkodjék nyomorról, ínségről, jajgasson — ha úgy tetszik — jogokért, de fel ne döntse valahogy ezt a rendet, mely oly szépen fest, de oly sokat piszkit is. Egy fegyvere maradt csak a keze munkájából tengödőnek — a tudás. Ez a fegyver van hivatva arra, hogy döntő szerepet játszón a jövő harcaiban. Mert a harc kikerülhettem Folyik már minden vonalon, de még nem érte el azt a hevességet, mely dűlőre fogja vinni az étet nehéz problémáinak megoldását. S téved, nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a tömegben szunnyadozó nyers erő, az erőszakosság révén győzedelem tesz elérhető. Erre csak a tudás hatalma alkalmas. A kincseket gyűjtőkkel szemben csak a tudománygyüj- tők szállhatnak sikerrel síkra. Ezért örömmel vesszük, hogy Budapesten egyesület létesült, mely munkások részére gimnáziumot fog fentartani. Ez az eszme a demokrácia jelszavainak gyakorNAGYBÁNYA lati megvalósitását jelenti. A tudomány ezáltal az eddigi kiváltságosak tulajdonából köztulajdonba megy át, valóságos kom- munismussá válik. Egy uj korszak kezdeténél tartjuk a munkás gimnáziumokat, noha nem hisz- szük, hogy eleinte képesek tesznek megfelelni hivatásuknak. Attól tartunk, hogy ezek az uj iskolák, az úgynevezett munkás gimnáziumok túlságosan tudományosak tesznek. Valószinü ugyan, hogy a tanárok előadási módja tekintettel a hallgatók még ki nem fejtett értelmiségi fokára, népies tesz, de az előadandó anyag nem tesz megfelelő. Bizonyos, hogy mindaz, amit a munkás a gimnáziumokban tanul, hasznára fog válni, ha egyébre nem, hát legalább műveltségének emelésére tesz jó a tanulás, de nem bizonyos, hogy a tanultat a gyakorlati életben értékesítheti. Pedig a munkás gimnáziumoknak ez kell, hogy célja tegyen. Az, hogy a munkás általános műveltséget sajátítson el, mindenesetre szép gondolat, diadala a demokráciának. Ám nekünk több kell. Olyan munkások keltenek, kik közgazdaságunkat tudásukkal emelik, akik a gimnázumban tanultakat nap-nap után a gyakorlati életben értékesíthetik. Sajnos, ami iskola általában nem felel meg az étet következményeinek. Tulhal- mozzák a fiatalságot olyan ismeretekkel, melyek kétségtelenül tágítják ugyan látókörét, de melyek túlnyomóan nagyobb részét az életben nem használhatja. A pedagógia e megrögzött irányát nem szabad a munkásgimnáziumokra átvinni. Szigorúan selejtezni kell ott a tananyagot, s mindent mellőzni, ami nem alkalmas arra, hogy a munkás az előadási termen kívül értékesíthesse. A munkásgimnázium csak akkor fog fenkölt hivatásának megfelelni, ha kizárólag a gyakorlati étet számára dolgozik. A protekczió. Ismét egy rendelet, melynek az a czélja, hogy társadalmunk valóságos rákfenéjét, a protek- cziót kiirtsa, vagy inkább szükebb korlátok közé szorítsa. A kereskedelmi miniszter ugyanis rendeletet adott ki, melyben az állások protekczió- val való betöltését eltiltja. De vájjon lesz-e ennek a rendeletnek eredménye? Megszünteti-e egy imperativ formában kiadott irás ezt a társadalom minden rétegében általánosan elterjedt visszaélést? Boldogok, akik hisznek. Újabb kor fel- virradását látják e rendelet üdvös intencziójában. Nem lesz többé érdemtelenek rokonságból, vagy pajtásságból való előretolása. A tehetség és tudás megkapja ezentúl jutalmát, nem kell a mellőzés és méltánytalanság szúró tövisét keblében hordani, amely annál jobban kiuzotta, hogy igazán tudatlan került elébe. Vajha igy lenne. De nem lesz-e e rendelet is csak írott malaszt? Ki lehet-e irtani ily megrögzött bajt pusztán rendeleti utón? Nem hisszük. A társadalom minden rétegének gondolkozásban, cselekvésben meg kellene változnia, egyedeinek pedig igényeit aszerint kellene támasztania, amennyire erőt, tehetséget és tudást érez a társadalomban való hasznos tevékenységre. Hol vagyunk ettől! Nem adja-e meg ezentúl is a tehetségtelen, de vagyonos, vagy előkelő családból származott embernek a protekczió azt, amit a szorgalmas és tehetséggel megáldott még egészségéi is aláásó tanulással sem tud elérni. Ezután a rendelet után, ha egy nyomorúságos kis állásra akarunk szert tenni, nem kell-e csakúgy kilincselnünk, kunyorálnunk s valami befolyásos ember után szaladgálnunk, hogy szekerünket az állásocskába betolja. Nem lesz-e ezentúl a pályázatoknál egy titkos minősitvény, melybe a protektorok vannak bevezetve. Hisz manapság már nem is a pályázók küzdenek egymás ellen, hanem a protektorok; s aki befolyásosabb, hatalmasabb, vagy ügyesebb, annak pártfogoltja győz. S ez annyira elterjedt ’dolog, hogy még titkot sem csinálnak belőle. A pályázó "büszke mellverés közt dicsekszik el legyőzhetetlennek hitt pártfogójával, a másik meg, akinek protek- tora nem bir oly befolyással, fíihöz-fához kapkod, rokonságot, összeköttetést keres, hogy legalább méltókép mérkőzhessen protektorára büszke ellenfelével. S ez a legelszomoritóbb; ha nem győz, beletörődik, mert nem volt elég jó protekcziója. Kevés van, aki kétségbeesetten a mellőzött tehetségre, a nem méltányolt tudásra és sok más elméletileg igen szép és hasznos dologra hivatkozik, de amik az állás megszerzésében édes-keveset használnak. Duzzog egy darabig s utána néz ő is egy kis protek- cziócskának. Mert protekczió van s anélkül még a stiflbe se lehet beadni a gyereket, pedig jó diák; mig másik szülő fiát rossz bizonyitvány- nyal is felveszik. Persze protekczió s újra protekczió. S ép ez okból hány kiváló ember kénytelen életét nyomorultul tengetni, pedig produktiv tehetség, akiből megfelelő állásban a társadalomnak mérhetetlen haszna volna shány agyonprolezsált alak okoz a meg nem érdemlett fülébe sugdostak. Anna hiába kérlelte, hiába intette fiát, még reá haragudott meg a király. Mancini kisasszony hatalmának tetőpontján állott. Bíboros bátyját is meggyőzte, miszerint ha támogatja a királynővel szemben, Lajos már beleegyezett és kész nőül venni őt. Mazarin, a sima olasz mosolyogva, mintegy húgának hiú álmodozásáról beszélt és puhatolódzott a királynőnél. A királynő megvetőleg és határozottan kettészakította e merész reménykedés fátyolát. — Ha fiam oly aljasságra képes volna — mondotta a királynő — fellázítaná Franczia- országot. Én a király testvérével magam állanék a lázadók élére. Nemsokára még inkább hanyatlóra fordult á királyi kegyencznő aranyos napja. A spanyol háborút fegyverszünettel szakították félbe. Mazarin bíboros De Haro spanyol miniszterrel már tárgyalták az infánsnő és a Lajos király közötti házasságot is, sőt Don Jouan d’ Ausztria a párisi udvarnál is megfordult a házasságkötés útját egyengetni, ekkor sújtott le a csapás Mancini Marira, mely a Mazarin bíboros féktelen becsvágyát is erősen próbára tette. Mielőtt ugyanis a bíboros elindult volna a franczia-spanyol határszélre a béke- és házasságkötés feltételeit nyélbe ütni, Anna királynő komolyan figyelmeztette, mennyire illetlen az ilyen leánykérés, midőn otthon a vőlegényjelölt még szeretőjével éli világát. A bíboros kénytelen volt igazat adni a királynőnek és húgát szigorú rendelettel száműzte az udvartól, valamint minden olyan helyről, ahol csak a király megjelenik . .. Lajos király most már maga ajánlotta fel a bíborosnak, hogy nőül veszi az unokahugát, de Mazarin hajthatatlan maradt. Marit Brouage városba száműzte, bár Lajos nehezen és sírva egyezett bele, hogy hü kedvesétől igy elszakítsák. Zokogva, megtörve emelte kedvesét az úti hintóba. — Ön sir ?! Hisz ön itt az ur I — ez volt az erősakaratu leány búcsúszava. Majd, hogy szórakozzon és felejtsen a király, szinte elutazott. Chantilli várkastélyába ment s még innét egy közös hírnök, egy gróf közbenjárásával leveleztek. Azonban beárulták az udvarnál a levelezést. A grófot száműzték és most már a két szerelmes között csakugyan megszakadt minden érintkezés. Árván maradtak Fontai- nebleauban a rózsalugasok. Cupidocska szobráról is letörte a nyilat valami ügyetlen kertiszolga és a fiatal király hü kedvesével, Mancini Mari kisasszonynyal csupán még egyszer találkozott, midőn Lajos király a béke megkötéséhez és a szép spanyol királyleányért utazott a határokra — Bordeauxt elérték. Bordeauxval közel szomszédvároska volt, Brouage s meg utolszor fellángolt a fiatal király szenvedélyes, szerelmes szive, úgy hogy még az anyja sem merte tartóztatni, beleegyezett a szerelmesek utolsó találkozásába. Cognac városban találkozott Lajos Mancinival. — Nagyon érzékeny volt a találkozás, de — írja Madame Motevilie — minden következmény nélkül maradt.. . Lajos még aznap tovább utazott jövendőbeli szép hitvese után, Mademoiselle Mancini pedig visszetért a szomorú száműzetésbe. A barna Mari szivregénye befejeződött; hanem azért Fon- taineblaeuban nem sokáig maradtak árván, üresen az illatos rózsaiugasok. Móricz Pál. „BITUMINA“ tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb tptrLfprlnanvarr ..BITUMINÁ“-val fedett tet3 bemeszelve szép fehér mázolást nem igénylő IClU^luUUfliljf ülj. marad és kitünd védelmet nyújt a nap melege ellen. „BITUMINA“ régi zsindelytetők átfedésére is kiválóan alkalmas. ====== Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Karácsok Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
