Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-10-13 / 41. szám

vili. évfolyam.

1910. ©IstóToer lió 13.

szám,

MX Jkiss »Z3É3P2R.O£>AIjMI SXITIli

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és ki,adóhivatal: Hid-uicza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is.

T •• •• I T •• r

Lövöldözés.

Október 12.

Szomorúan kell konstatálnunk azt a tényt, hogy itt a városban nagyon elharapódzóit a flóberezés. Inasok, diákok, kereskedősegédek, sőt felnőttek is uton- utfélen — a szó szoros értelmében — durrogatnak madarakra, a járó-kelők nagy örömére.

Hogy az emberélet veszélyeztetésén kivül mily nagy kárt okoznak ezek a lövöldözők, alig lehet kellően értékelni. Mennyi éneklőmadarat elpusztítanak, melyek mind gyümölcsfáink esküdt ellenségeivel, a hernyókkal táplálkoznak. De micsoda barbarizmus kell ahhoz, hogy ezeket a valóban igen hasznos kis jószágokat talán épen költés idején lövöldözik, mikor egy flóberlövés sokszor egész csipogó íészekaljat éhhalálba kerget.

Hiába, a humanizmus az állatok, különösen a hasznosak iránt sehogy sem tud meghonosodni nálunk. A város szélén, a szőlők aljában, sokszor még magában a városban is látni dologkerülő diákot, vasárnapi munkaszünetét élvező kereskedősegédet puskával kezében, vigan dur- rogatva az apró madarakra, mig a sörét a harmadik-negyedik szomszédban békésen foglalkozó embereket, vagy a szabadban járó-kelőket riasztgatja veszedelmes csörgésével.

Kettős kára van ennek a puskázásnak : a hasznos madarak valóságos irtása, továbbá az emberéletben való kártétel.

Ne gondoljuk, hogy ez utóbbi ritka eset. Majdnem minden évben előfordul nálunk is, csakhogy rendesen el szokták titkolni. A szülők, hogy drága gyermeküknek valami baja ne legyen, fizetnek, betömik a megsörélezett száját, ha persze nagyobb baj nem esett. És tovább engedik, hogy flóberezzenek.

Pedig ha jól meggondolnák a dolgot, nem adnának gyermekük kezébe ilyen veszedelmes szerszámot. Hisz egy eltévedt lövés képes az embert megölni, a gyermekben pedig megvan a fiatalos meggondolatlanság, a higgadtság nélküli szeleburdiság. Csodálkozhatni a szülőkön, hogy nem élnek örökös rettegésben, ha puskát adnak gyermekük kezébe.

De nagy tévedés azt hinni, hogy flóberrel egyáltalában a szabadban meg van engedve a lövöldözés, pláne madarakra. Éneklőmadarat a vadászati törvény értelmében még a hivatásos vadásznak sem szabad lőnie, hogy volna akkor szabad flóberrel olyannak, aki fegyveradót nem fizet. Meri a flóberért nem szoktak fizetni. Nem azok, akik kertben, vagy szobában ezéllövésre használják, de akik már élővadra, mégha az a törvény által annyira védett éneklőmadár is, lövöldöznek, azoknak fizetniük kell s ha nem fizettek, joggal elveheti tőlük az arra illetékes közeg a fegyvert.

Bár elvennék és büntetnék meg, hogy végre megszűnjék a madarak irtása.

De az ellenőrző közegek, csendőr, pénzügyőr, nincs és nem is lehet min! denütt jelen. Azért kellene minden embernek a fióberezőket üldöznie. A feljelentést i mindenki megteheti s végtére Nagybánya I nem oly nagy város, hogy valakit többé- I kevésbbé ne ismernének. Büntetne csak : a szolgabiróság egy-két flóberezőt, majd I megcsappanna a számuk és nagyon is zárt területen űznék a czélbalövés egyébként nemes sportját.

Minap is egy gondtalanul járókelőt ért lövés. Az isten őrzötte, hogy sokkal komolyabb következménye nem lett. A bal szemhéján ment keresztül a flóber- golyó és átütötte kalapját. Ha egy kicsit lejebb, nemcsak szemét futtasztja ki, hanem — amint ezt az orvosi szak- vélemény állítja — a szemüregen keresztül behatol az agyvelőbe és halált okoz.

íme egy. — még aránylag elég szerencsés kimenetelű — elrettentő példa a flóberezés ellen. Micsoda lelkiismereti furdalással kell az illetőnek lennie, ha eszébe jut, hogy csak csepp hija múlt, hogy egy ember halálának nem lett oka, Hívei vagyunk mi a ezéibalövésnek, de csak szakszerű vezetés és kellő felügyelet mellett, amint az iskolai zászlóaljak felállításának reformját oly melegen üdvözöltük, de nem várhatunk jót attól, ha a gyermek megfelelő érettség és higgadtság hijjával fegyvert kap a kezébe maga, embertársai és az állatok veszedelmére.

Van a lövöldözésben még egy nagy abuzus városunkban — természetes nem is szólva a sok vadorzóról — és--A „Nagybánya“ tárczája.

A holnappal.. .

(Bminescu.)

A holnappal toldod élted,

Mely rövidebb a tegnappal S mindig szembe találkozol Az örökös mai nappal.

Egy letüntén másik jön meg,

Hogy kövesse itt a létben,

Mint a nap, ha lemegy nálunk, Ugyanakkor másutt kél fel.

Mintha osak a hab volna más S nem futna a patak vele,

S más volna tán még az ász is,

Örök csak a fa levele.

Boldog reggel királynéja Éjünk elöfutárja csak,

És vj élet kincsesháza A halál is, mely csak látszat.

Minden tűnő életperezböl Tanulom az igazságot,

Mely az öröklétet tartja S forgatja a valóságot.

7 unj ék tehát ez az év is,

Hadd enyésszen el a múltba,

Az életnek kincsözönét Tenlelkedben bírod újra.

A holnappal toldod élted Mely rövidebb a tegnappal,

8 mindég szembe találkozol Az örökös mai nappal.

A csillogó látnivalók,

Melyek jönnek éltünk nyarán, Nyugodjanak változatlan Örök eszme fénysugarán l

Brán Lőrincz.

Leány, hozzám jössz-e?

Fiatal özvegy-menyecske ringatja magát a hintaszéken. Fekete ruha jelzi gyászát; szive nem érzi azt.

Sokkal fiatalabb még, hogy erőt ne vett volna kaczagő életkedve az őt alig érintő bánaton, mely szeretetlen férje halálával ezelőtt fél évvel érte; az egész világ is azon volt, hogy arról a redőtlen homlokról, melyen a bánat maga sem ült meg szívesen, azt onnan elűzze.

És ha az egész világnak nem sikerült volna, megtette Tornyos Pali; a Pali bohó beszéde.

Most is őt várja a szép özvegyasszony, mert öt órára Ígérkezett a Pali s a négyet már rég

! elverte, ügy tetszik az árva özvegynek, hogy a i szerelem szárnyait, melyeken hozzá repülni fo- gadkozott tegnap a Pali, megtépászták.

Ö nem oka semminek. Ha egy pereznyi késedelemért egy fél óráig is e!-elduzzog, azt nem veheti tőle rossznéven; hisz azzal csak magamagát, nagy szerelmét árulja el. Talán azt I vette zokon, hogy megpirongatta illetlenségéért? De hát hogy is merészelte megcsókolni egy asz- szony karját fél araszszal följebb a kezefejénél? És ha ezerszerte kedvesebb is volna neki a Pali, akkor is megfenyítette volna; mert ami nem szabad, hát az nem szabad.

S az özvegy-menyecske a tükör előtt fel- türi ruhaujját, mely alól gömbölyű karja villogó fehéren tűnik elő.

De nem volt-e ő a hibás, — fűzi tovább gondolatait, — hogy ő előtte cserélte föl az aranyhalak vizét frissel, amihez — akarva, nem akarva — föl kellett tűrni a ruha ujját? ügy van. Ö az oka mindennek, az ő kaczérsága.

Nem is lesz ezután oly heves, oly kegyetlen ahhoz a fülig szerelmes Palihoz.

Csak már itt lenne!

A karját csak azért is fedetlen hagyja addig.

Ideges türelmetlenséggel ugrott fel a billegő karosszékből s járíában-keltében a szomszéd szobába tévedt.

Szeme a boldogult férje asztalán heverő könyveken akadt meg; fölkapja egyiket a másik után, beléjök nyit, egy pár soron végig fut, azután ledobja. Csupa orvosi könyv. Az irószekrény