Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-10-06 / 40. szám

1910. október 6. NAGYBÁNYA 5 tanfelügyelő, elnök, Kótai Lajos társelnök, Neu­bauer Elemér igazgató, Némelhy Sándor egy­leti pénz tárnok, Vladár Ferencz köri elnök, Marosán János jegyző, Székely Árpád köri el­nök (Nagybánya), Irinyi Sándor köri elnök (Szinérváralja). Tagokul megválasztattak: Paládi Lajos, Székely József. Varga Benő, Tóth Julia, Paládiné Joó Emma, Papp János, Ányos Miklós, Jankovits János, Rozsos István (Nagybánya), Veres József (Nagysomkut), Siető Pál (Gacsály), Papp István (Pusztafentős). Egyesületi alelnök- nek Székely Árpád nagybányai állami elemi isk. igazgató választatott meg. A közgyűlés a jövő gyűlés helyéül Nagybányát jelölte ki. A pályadijak eredményéről Pap János bíráló bi­zottsági tag számolt be; a jeligés levelek fel­bontásával kitűnt, hogy a kézimunkatanitás s a fiuk és leányok együttes tanítása kérdésében kitűzött két pályadijat Buti Vincze szinérváraljai tanító nyerte meg. Vladár Ferencz köri elnök indítványára gróf Zichy János minisztert, dr. Boromisza Tibor megyés püspököt, Csaba Ador­ján főispánt, dr. Erőss Lajos debreczeni ref. püspököt, Falussy Árpád volt főispánt, dr. Va- jay Károly polgármestert, Ilosvay Aladár al­ispánt, Kőrösmezey Henrik min. tanácsost, dr. Kelemen Samu képviselőt, Madarassy Dezsőt, a Széchényi társulat igazgatóját s Kótay Pál ipar- isk. igazgatót tiszteletbeli tagoknak választották. A közgyűlés befejeztével az ünneplő közönség a tanítói internátus helyiségeit tekintette meg, majd a vármegyei tanítók s tanítónők állal rendezett ké­zimunka kiállítást Csaba Adorján főispán nyitotta meg. A kiállítás nagy szenzácziót keltett s a szebb­nél szebb tárgyaknak gyorsan akadt vevőjük. A kiállításon városunk tantestülete is igen szép dolgokkal vett részt. Feltűnést keltettek Alexy Kornél igazgató s tanítványai által kiállított s nyers fából készült mintasorozata, nemkülönben Rozsos István igazgató által kiállított Szatmár- vármegye domború térképe. A közgyűlést ban­kett követte, melyen mintegy kétszázan voltak jelen. A banketten a dikcziókból kijutott mind­azoknak, kik a tanítók háza létesítése körül ér­demeket szereztek. Este a közgyűlési tagok tisz­teletére a színházban hangverseny volt a taní­tók háza javára. Jegyeket az előadásra már az előző napon sem lehetett kapni. A hangverseny minden tekintetben igen fényesen sikerült s szép összeget juttatott a tanítók házának. Értekezlet. A láposvölgyi vasút segélyezési ügyét Szatmárvármegye törvényhatósága a f. hó 13-án tartandó közgyűlésén fogja tárgyalni. E segélyezési ügyben dr. Makray Mihály pol­gármester a nagybányai törvényhatósági bizott­sági tagokat holnap, csütörtök délelőtt 11 órára bizalmas értekezletre hívta össze a városház tanácstermébe. Feltűnő szép művészi fényképeket készít — minden időben — az általánosan elismert czég: Haszthy Mátyás műterme, Híd u. 15. sz. Kézimunka kiállítás Alexy Kornél igazgató azon kézimunka tárgyakat, amelyek a szatmári kiállításon szerepeltek, Nagybányán is bemutatja. A kiállítást a városház tanácstermében rendezi s vasárnap megtekinthető. BÚCSÚ. Kolozsvárra történt hirtelen elköltö­zésem miatt személyesen nem vehettem búcsút a nemes város nagyrabecsült közönségétől, mely engem éveken át olyan kiváló pártolásban része­sített, sem ismerőseimtől, barátaimtól, ezúton mon­dok tehát hálás köszönetét szives támogatásukért, becses jóindulatukba ajánlva továbbra is magamat. Nagybánya, 1910. szept. 30 Tisztelettel Klein Lipót. Elgázolta a vonat. A bikszádi vasút tegnap­előtt halálra gázolta Friedmann Abrahám és Stern Sámuel turvékonyai lakosokat. Friedman meghalt, Sternt életveszélyes sebével a szatmári kórházban ápolják. Szigorú vizsgálat indult meg, hogy az elgázolásért kit terhel a felelősség. Értesítés. Vizvezetékberendezés és cement­csatornázás elkészítését, szintúgy fürdó'k és ár­nyékszékek berendezését elvállalom a legjutá­nyosabb árak mellett. A munkák már megkezd­hetők ; mire a vízvezeték leérkezik, a házi ve­zetéket össze is kötik. Tisztelettel Gólya János, vízvezeték-szerelő. Forradalom Portugáliában. Lapunk zártakor értesülünk a Nap szerkesztő­ségének táviratából, hogy Portugáliában kitört a forradalom. A forradalmárok Mártiiéi királyt elfogták. A meteor időjóslása. Október havának vál­tozási napjai 4—7—11—18 — 19—24 — 25—28. és 30 ára esnek. Ezek nagyobb időközöket nem igen engednek, igy október havában hosszab­ban tartó, állandó jellegű időt nem nagyon várhatunk. Eleje, mint folytatása a szeptembe­rinek, szintén változatú, kezdetben azonban in­kább állandó jelleggel, csak a 4-i hoz már hű­vösebb, esetleg szeles időjárást, melyet követő- leg 11-ike körül várhatunk még állandóbban enyhébb és szárazabb időt, amelyet a 19-iki csapadékossá alakit s aztán kisebb-nagyobb mértekben változóan tart a hónap végéig. 23 körül még aránylag a legállandóbb jelleggel fejük az időjárás. A vakbélgyuladás veszélye lebeg mindenki felett, aki emésztését elhanyagolja, mert e komoly betegség alapoka rendszerint a kiválasztandó anyagoknak a belekben való torlódása. A ter­mészet gondoskodott arról, hogy a már az egész világon nagyrabecsült Ferencz József-keserüviz- ben biztos eszközünk legyen az emésztés szabá­lyzására. A valódi Ferencz József-keserüviz (éhgyomorra fél pohárral véve) nemcsak a bele­ket tartja rendben, hanem egész sereg más kel­lemetlen és komoly bajt, veszélyeset is távol tart. A Tótfalusi Kiss Miklós emlék alapra újabban adakozott: Gólya János 2 K. Köszönettel nyug­tázza Nánásy István. — Az alap eddigi összege 216 korona 50 f. Erdővétel. Gróf Teleki László Gyula nagy- somkuti 1200 k. hold töigyerdejél 3 millió koro­náért Barna Károly kolozsvári parkettgyáros vette meg. Népmozgalom. A nagybányai anyakönyvi hi­vatal bejegyzése szerint f. év szeptember havá­ban házasság köttetett 10, született 31, elhalt 17. Az év elejétől kezdve szept. hó végével be­zárólag házasság köttetett 82, született 344, el­halt 277. Hasonlítva az előző év hason idejével, akkor volt a házasságkötések száma 94, most 82, kevesebb 12. A születések száma 386, most 344, kevesebb 42. A halálozások száma 261, most 277, több 16. Saját előnye, ha hajat vágatni, borotválkozni Tréger modern berendezésű fodrász-termébe jár, hói jó, tiszta és gyors kiszolgálásban részesül. Tyúkszem vágást, mindennemű masszírozást szak­szerűen végez Tréger Lajos. Országos állatvásárok vármegyénkben. Ok­tóber 10-én Szinérváralján, 17-én Nagypaládon, 18-án Érendréden, 21-én Csengeren, 24-én Avas- újvároson, 28-án pedig Magyarberkeszen lesz országos állatvásár. Bikszád. Daczára az előrehaladt idénynek, Bikszádon még mindig igen élénk élet van. So­kan keresik fel ulókurára a nagy gyógyerejü fürdőt. Az idei szezonban a fürdővendégek száma a másfélezret jóval felülhaladta. A fürdőigazga­tóság most az utószezonban a fürdőt felkere­sőknek árkedvezményt biztosit. Anyakönyvi közlemények. A nagybányai anyakönyvi hivatalnál szeptember hó 28-tól a következő bejegyzések tétettek: Születtek: Szept. 21. Szelezsán Demeternek »Anna«; szept. 21. Lá­zár Jánosnak »Anna«; szept. 21. Andor György­nek »Erzsébet«; dr. Lakatos Mihálynak »Magda Mária«; szept. 25. Babán Sándornak »Sándor«; szept. 17. Vigdorovics Dávidnak »Bernát« nevű gyermeke. — Elhaltak: Szept. 23. Balog Lajos r. kath., 54 éves, fuvaros, tüdővészben; szept. 26. Szelezsán Anna g. kath., 6 napos, napszámos gyermeke, veleszületett gyengeségben; szept. 27. Laboda István r. kath., 40 éves, bányamunkás, tüdőgyuladásban; szept. 28. Gorgán Mihály g. kath., 26 napos, bányamunkás gyermeke, görcsök­ben; október 1. Futó Mihály ref. 84 éves, ny. börtönőrmester, szivhüdésben. — Házasságot kö­töttek: Csatári Sándor és Pap Flóri nagybányai; Spán László nagybánya-borpatakteíepi és Juhász Flóri erdőszádai; Csornai János és Szalontai Róza nagybányai lakosok. — Kihirdetés alatt ál­lanak: Kosztin János és Havasi Anna nagybányai lakosok. Vízcsepp. Emlékeztek-e a vén Hemzsegi-Nyüzsögire, a kopottruhás varázslóra, aki Andersen fantá­ziájából született ? Ez a Hemzsegi-Nyüzsögi volt az, aki az egyik barátját, egy szintén érdemek­ben megőszült agg varázslót, alaposan becsapta egy csepp vízzel meg egy nagyitóüveggel, amit akkor talált ki ő maga. Azt mondta neki: — Nézz ide; mi ez? És megmutatott neki egy csepp vizet a nagyitón keresztül. A vén kolléga befogta az egyik szemét, a másikkal belenézett az üvegbe és mivel azon keresztül millió meg millió apró ázalékot látott a vizcseppben, amelyiket tépték, marták, lök- dösték egymást, azt hitte, hogy valami nagy város utczáit látja, amikben hemzseg a nép és ki is bökte: — Hát ez bizony valami nagy város! Amire Hemzsegi-Nyüzsögi elnevette ma­gát és gúnyosan mondta: — Szamár vagy! Ez bizony csak egy csepp viz, semmi más 1 A vén varázsló nagyon elrestelte magát és bosszún törte a fejét. A bosszú sikerült is neki. Ezt Andersen már nem mondja el; ezt én magam tudtam meg egy esős őszi éjszakán, amelyiken erős lázam volt. A dolog úgy történt. Hemzsegi-Nyüzsögi az eset után nehány nappal kiment a folyó partjára úgy alkonyat felé sétálni. Mivel nem járt arra senki, szépen lefeküdt a folyó partjára a füzények közé és a nagyitó-üvegen keresztül figyelmesen néze­gette a parti kövek közé szorult poshadt, ápo- rodott vizet, illetve az abban hemzsegő ázalé- kokat. Most már őt magát is végtelenül érde­kelték ezek a kis bestiák, amelyikek az egymás húsával táplálkoztak, egymást tépték, marták, marczangolták. Hemzsegi-Nyüzsögi e látottak hatása alatt tűnődni kezdett. — Úgy veszem észre, hogy ezek a kis állatok veszedelmesen hasonlítanak az em­berekhez. Azok is úgy tépik-marják egymást. . . Engemet is hány ember megmart! Az én éle­temet is hány ember megmérgezte! Különösen az a feketeszemü, haloványarczu leány, akinek bizony már a nevét is elfelejtettem. Akkor lett belőlem varázsló. Az a leány mindenféle csodaszép világba röpítette a lelkemet, aztán amikor egyedül hagyott, megpróbáltam utána röpülni, de ezt csak varázstudománynyal lehe­tett megcsinálni. Attólfogva beleszoktam ebbe a mesterségbe. Hemzsegi-Nyüzsögi nagyon elszomorodoit ott a folyó partján. Utóbb már nem is,a pos­hadt vizet nézte, hanem a csillagokat. És kicsit sóhajtozott és csak úgy véletlenül vette észre, hogy már egészen beesteledett, sőt hogy már közeledik az éjszaka, hiszen a csillagok már ragyognak az égen, Ékkor felugrott és hazabaktatott. Hanem akkor már lekésett a baktatással, mert a nedves fűben alaposan meghűlt. Már amire hazaért, láza volt. Szomorúan ette meg a vacsoráját, az ebéd­ről maradt bablevest, meg a túrós tésztát, meg­ivott reá két pohár erős, zamatos bort, aztán dideregve bebújt a paplanja alá. Lehunyta a szemét csakhogy éppen, amikor már szundi­kálni kezdett volna, csodálatos dolgok kezdték zavarni. Valami ódon kisváros jelent meg előtte és annak az utczáin csupa ismerőssel találko­zott. Beszélt az apjával is, aki éppen ezelőtt húsz évvel halt meg; jöttek köhécselve bizo­nyos öreg hivatalnokok, azután egészen tisz­tán látott virágos akácfákat, amelyikek pedig szintén húsz éve virágoztak utoljára. Es a fe­hér, illatos akáczvirágok mögül mindig elő­bukkant a feketehaju, halavány leányka arcza, aki őt úgy cserben hagyta. Hemzsegi Nyüzsögi végtelenül szomorú volt és emellett még a láza is egyre nőtt. És az olyan öreg embereknek, mint ő is volt, vala­hogyan megérzik, hogy baj van, hogy már nem

Next

/
Thumbnails
Contents