Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-09-29 / 39. szám

2

N A G YBÁ N Y A

191Ö. szeptember 29.

kevéssé is bekent ujjakkal manipulálni és azt fogja tapasztalni, hogy csakhamar minden piros, amihez csak hozzányúlt. Ha szakácsnőnek volt piros a keze, piros foltok tapadtak a tőle érintett eszközökre, ételekre, ha péké vagy czukrászé, akkor a süteményekre, ha a gyümölcs kofáé, akkor gyümölcsre és igy tovább. Aki ilyen festékes élelmiczikket eszik, aki ilyen tárgytól, anyagtól pirossá lett kézzel élelmiszert magába vesz, az a piros festéknek részecskéit is magába szedi.

Egészen igy, csakhogy szemmel nem követhető módon terjed a kolerás anyaggal a kolera mérge is. A különbség csak az, hogy az ekképpen elszéledt koleracsiráknak sorsa nagyon változíó lehet. A kiszáradásnak kitett csirák csakhamar, esetleg már kevés óra alatt elhalnak; de a nedves, nyirkos helyre jutottak sokáig, hetekig is élve maradhatnak, sőt, bizonyos körülmények között, el is szaporodhatnak, igy például vízben, tápszerekben gyümölcsnek czuk- ros nedvvel bevont felületén, nedves fehér- és ruhanemüeken stb.

A gyümölcs kolera idején régóta gyanúba vett élelmi és élvezeti czikk; de a laikus közönség szemében még mindig mint olyan szerepel, amely kolerajárvány idején a kolerát önmaga is előállítani képes. Pedig a gyümölcs csakis mint a kolera-csirák vivője és közvetítője játszik ilyenkor fontos szerepet. Az az ut, amelyet a gyümölcs megtesz, amig a termőfáról a fogyasztóhoz eljut, nemkülönben az érett gyümölcsnek sokszor a czukros nedvétűi tapadós felülete nagyon is alkalmas arra, hogy a gyümölcs mint elsőrendű terjesztő szerepeljen a kolerajárvány idején. A fáról való leszedés, a gazda udvarába, majd a piaczra való szállítás közben, végül a piaczon a gyümölcs bőven ki van téve kezek által való fogdosásnak, szeny- nyezett tárgyakkal való érintkezésnek, szennyezett talajra való kiborulásnak. Innen a gyümölcsnek jogosulatlan rossz hire a kolerás időben. A nem fertőzött gyümölcs, nevezetesen az, amit fájáról tiszta kézzel szedünk, kolera idején is épp oly kevéssé veszedelmes, mint máskor, A nagy közönség abban a hiszemben él, hogy a fertőzött gyümölcsöt mosással ártalmatlanná lehet tenni. Nem tagadható, hogy ez oly gyümölcsfajoknál, amelyek sima felületüek (például alma, körte, szilva) és amelyeket mosás után ruhával alaposan le lehet dörzsölni, sikerülhet is; de máskor ez teljesen lehetetlen. Ismeretes, hogy az őszi baraczk bársonyos felületéről mennyire nehéz egy loltof letisztítani. A szokásos megfürösztése a szőlőnek pedig ártalmas csirák eltávolítására ugyancsak illuzórius.

A kolerának gyakori terjesztője a viz is, mert a belé jutott kolerás anyag abban elszéled, a folyóvizek pedig ezt magukkal sodorván nagyobb távolságokra is elhordják, A kolera csirái vizekben ugyanis napokig, hetekig élve maradhatnak s ily víznek ivása, vagy ily víztől nedves élelmiczikkeknek élvezete kolerát okozhat. Az eddig megállapított koleraesetek kivétel nélkül a Duna mentére szorítkoznak és alig szenved kétséget, hogy a betegek egy része nyers Dunaviz ivása által fertőződött meg.

Ha a kolera mérgének elterjedéséről mondottakat tudjuk, akkor az egyéni védekezés a lehető legegyszerűbbé fog alakulni. Ha valamely helységben kolera van, akkor mindent, amit házunkon kívül megérintünk (pénz, közlekedő eszközök, kilincsek stb.) és minden anyagot, a mit házunkba hozunk, gyanúsnak kell tartanunk. A védekezés aranyszabályai egészen röviden ekként fejezhetők ki:

A kezünket étkezés előtt alaposan mossuk meg és minden kívülről beszerzett olyan tárgyat vagy élelmiczikket, amelyről nincs kizárva, hogy kolerás anyaggal közvetve vagy közvetlenül érintkezett, tegyünk ártalmatlanná.

A kolerára gyanús anyagokat, tárgyakat aránylag könynyen, különös munka vagy költség nélkül lehet ártalmatlanná tenni, mert a kolera csirái nagyon kevéssé ellentállóak. Nemcsak sütés-főzés pusztítja el őket azonnal, hanem csekélyebb hőfokon is hamarosan elhalnak. 80 C. fokon például már néhány perez alatt elpusztulnak. Az égő tűzhely sütőjébe helyezett kenyér, sütemény, vagy egyéb tárgyak felületén tapadó koleracsirák 5—15 perez alatt ártalmatlanná vannak téve.

Egyébként is a kolera baktériuma kevéssé szívós aprólény, amennyiben például ecetben vagy erősen eczetes vízben csakhamar elhal, úgyszintén borban is. De azért ne gondoljuk, hogy a bőséges borivás megóvhat a kolerától, sőt ellenkezőleg, Mert a mértéktelen borivás, valamint egyátalában a gyomor rendes működésének megzavarása étrendi hibák folytán a kolera iránt fokozza a hajlamosságot. Tudjuk is ennek okát. Az egészséges gyomor nedve ugyanis erősen öli a kolera csiráit, a romlott gyomoré ellenben sokkal kevésbbé,

A kinek tehát gondja van arra, hogy csak főtt- vagy sült élelmiszerekkel éljen, a ki a piaczon vett gyümölcsöt is csak párolt állapotban veszi magába és egyéb tápszerekhez (például kenyérhez, süteményhez) tapadható koleracsirákat melegítéssel elpusztítja, az kolera ellen megvédheti a házát.

Ez a védekező eljárás attól az órától fogva megokolt, amikor alapos a feltevés, hogy a közforgalomban szereplő anyagok vagy tárgyak kolerás méreggel be lehetnek szennyezve.

Amennyire egyszerű, annyira biztos ez az egyéni védekezés, csak következetesnek kell lennünk kivitelében.

Mennyire más ez a védekezés, mint a régi,

— talán még nem is egészen kihalt — eljárás, amidőn a csatornákba zöld gáliczoldatol öntöttek, hogy a kolera onnan ki ne szálljon, aztán nyugodtan élvezték a fertőzött ételeket és italokat.

A társadalom intelligencziájának feladata, hogy a népet a kolera terjedésének útjaira és módjaira kioktassa és igy a tudatos egyéni védekezés szükségességét vele belátlassa, Igaz, hogy ez nem könnyű föladat, mert a nép a védelmet a hatóságoktól várja és azt képzeli, hogy teljesen meg is védhetik. Pedig a kolera olyan ellenség, amely ellen nemcsak a hadvezetőségnek, de minden egyesnek is a saját érdekében küzdenie kell.

Czimkórság.

Szeptember 28.

Gombamódra szaporodott el már nálunk a mindenféle őnadományozta czim és rang, melylyel illetéktelen viselőik szinte vakmerőséggel mernek a nagyvilág előtt megjelenni. Dühöng a czimkórság, mert azt reméljük, hogyha nagyobb czimünk van, talán a világi javakból is nagyobb részt vehetünk; befolyásunk, tekintélyünk növekszik, talán botorul még azt is merjük hinni, hogy a hangzatos czim még árnyékunkat is megnöveszti.

Legtöbbnyire azonban a hiúság késztet a meg nem illető czim bitorlására; ámítjuk magunkat és másokat a kölcsönkért czimmel, mely előtt az elnéző bíróság jóakarólag szemet huny; mit háborgassa mások kisded játékait, legyen szegényeknek valami örömük. Mert legtöbbnyire olyanok veszik fel az idegen czimet, rangot, akik szeretnének olyat, de megszerezni nem tudják.

S ha pusztán beteges hiúságukat akarják a czimmel kielégíteni, még végre is megbocsájt- ható, de annál inkább elítélendők azok, akik a czim bitorlásával mások rovására anyagi előnyöket akarnak maguknak biztosítani.

Felesleges sok példával illusztrálni a czim- kórságot, hisz ha körül tekintünk, még a legszűkebb körben is frappáns példákat találunk reá. Hisz ma mindenki »nagyságos ur«, akinek jóravaló vasalt nadrág verdesi bokáját s csodálatos, nem tiltakozik senki a túltitulálás ellen. Az iparos, a kereskedő, a hivatalnok szinte arasszal nő örömében, ha rangján felül czime- zik. De, ismételjük, ez még szelidebb formája a czimvágynak, végtére is az élet a hiúság vására s helylyei-közzel legyezgetni kell hiúságunkat, hisz kielégítése hozzátartozik egyik-másikunk boldogságához, S nyugodtan elnézhetjük mi is ezt az ártatlan csalást, hisz senkinek kára belőle nincs.

De ha a czimbitorlás nem puszta önámiminden paraszt, neki is van'egy kicsinyke szégyen, a közülök való kikosarazása valamenyire kellemetlenül hatott. Eleinte csak gőgösnek mondták, de mert a magyar paraszt nem áll meg a fél megállapításoknál, kikerült egészen a rágalom országutjára. Színezték, szőtték Bognár szavait s rövidesen jelentkeztek a szemtanuk is, akik csókok közben lepték meg a papot és Marit. Már hosszú idő óta nem köszöntötték és a pap is gúnyos, czélozgató pillantásokkal találkozott mindennapos sétautján. Nem volt nehéz kitudnia a változás okát, faluhelyen még annak is a szemébe mondják a pletykát, akiről költötték, nyilván mert képtelenek fölfogni, mennyi, mennyi fájdalmat okoznak. Thury Péter napokig emésztődött, amig arra az elhatározásra jutott, amit most akar közölni Marival. Maga is elrémült, milyen nehéz küzdelmébe kerül ez, nagyon megszokta maga körül a leányt, akiben ő legalább igy gondotla, észre sem vette a nőt. Azután Mari dolgos, vidám és nagyon eszes leány. Iskolázatlanul került hozzá és most már irodalmi, politikai nézeteiben is tudott gyönyörködni, ha beszélgetésbe kezdett vele. Friss, fogékony volt Mari agya, de azonkívül valami vágy is hajtotta hogy méltó legyen a tisztességre, hogy Thury házában él. Nagyon sokat olvasott: falta a könyveket és gyakran könnyek szöktek a szemébe, annyira hálás volt, ha Thury elbeszélt egyet s

mást a nagyvilág dolgairól. Becsületes, dologszerető volt a vére is Marinak és a feje józan: nem vetette meg a cselédmunkát akkor sem, amikor értelme messze tulfejlődött az ilyen foglalatosságokon és öltözésében is egyszerű maradt.

— Mari!

így kezdi a szót Thury Péter, de megakadt az a torkán és egészen elsáppadt, amikor ránéz az arcára. Fojtogatja valami a torkát és a szeméből úgy érezte mindjárt kibuggyant a köny.

— Mari, Mari! Mi most elválunk egymástól. Mari, te most itt hagysz engem.

Fölállt és elgondolkozott egy pillanatra, azután megerősödött hangon folytatja:

— Igen ... Én azt tanácsolom, menj kolostorba.

— Kolostorba?

Rémült volt a leány hangja és amint végig csendült a szobában, Turynak úgy tetszett, a szivében is viszhangra talált, onnan is föl- bugott valami keserűség válaszul a rémületre.

— Igen ennek igy kell lenni I

Sóhajtott.

— De miért, Istenem, Istenem, hát miért, de mit tettem én mi rosszat tettem én.

Sirt szegény leány és a kendővel eltakart arcát még el is fordította Thury elől. Megrogy- gyanó lépésekkel, előreszegezett fejjel indult az ajtó felé. Ott megállóit egy pillanatra, félénken,

nagyon félénken visszafordította a fejét. A pillantása fájdalmas volt, ott tükröződött szemeibe a tudat, hogy többé nem látja a megszokott bútordarabokat, hogy meg kell vállnia ettől az édes környezettől. Amikor Thury szemei közé tévedt a pillantása, sokkal erősebbé vált a zokogása és nagyon bánatosan nézett.

A leány gyámoltalansága, hogy még magyarázatát is alig merte kérni kiutasittatásának és az a különös, még soha nem látott színárnyalat a szemében, odakényszeritette Thuryt a leány mellé.

— Várj csak!

Megfogta a kezét, húzta maga után és leültette egy székbe. A leány akaratlanul követte, mintha nem is tudná, mi történik vele.

— El kell mondanom, miért küldelek el. Az emberek nagyon gonoszak és az emberek nagyon ostobák.

Nem tudta, hogy folytassa. Elveszítette a bátorságát, hogy elmondja az ocsmány pletykát, amikor odapillantott Mari arczára. A szegény leány olyan gyámoltalanul nézett kék szemeivel. A bárányok szemében látni hasonlót ehhez, a mikor torkukban érzik a kést.

Bele kellett harapnia az ajkába és igy kicsöppent néhány könnye és folyt le az arczán.

— Igen, azt mondják, hogy én meg te, hogy mi ketten, érted, hogy mi ketten, hogy te a szeretőm vagy.

ANATOIVIiA! cipőgyár % ^ főraktára

líü Ki Sül

Feltűnő szép újdonságok!