Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-09-29 / 39. szám
1910. szeptember 29. NAGYBÁNYA 3 tás, hanem előre megfontolt szándékkal erkölcsi és anyagi praevalenciákat akarunk magunknak szerezni, úgy már elveszti ártatlan, szinte mulatságos jellegét, nyereségvágynak kell minősítenünk s nem lehet egyenes útnak tartani az embertársainkkal való nagy versenyben. Igaz, hogy az üzleti téren sok meg nem engedett, de elnézett ilyenféle dolog fordul elő, különösen a reklámozásnál, hisz hány meg hány tisztességtelen versennyel találkozunk szinte minden nap, de már ezt az üzleti szellemet a tudományra és művészetre átvinni, kissé túlságosan helytelennek és ízléstelennek kell minősítenünk. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a művészek és tudósok éljenek meg az igével, keressenek tudományukkal ahhoz mérten, hisz az anyagi javakra a szellemieken felül nekik is szükségük van, sőt joggal megilleti őket éppen szellemi elsőbbségüknél fogva az anyagiakból bőségesebb rész, — de ne alacsonyitsuk le a tudomány nemes mivoltát az üzleti reklámozás Ízléstelen dobverésével, mert akkor nem sokban különböznek attól a csepürágó bűvésztől, akinek van arcza igy plakát ózni magát »professor de Magik und höheren Phisik«. Legyen legalább az irodalom, művészet, tudomány olyan terrénum, hol a mindennapi élet vásárosbódéi csalogatása száműzve van, hol nem nagydobbal gyűjtik a baksisokat, hanem a tudás elismerésén alapuló önkéntes adózás teremti meg a tudósnak vagy művésznek intelligencziájához mért becsületes megélhetését. A tudomány és művészet még igen kevés embert tett gazdaggá, de megfelelő megélhetést biztosit — s az igazi tudós és művész nem keresi az anyagi elismerést, az nem váltja fel tudását aprópénzre, — csak a charlatan. Mindezeket pedig el kelleti mondanunk azon alkalomból, hogy a szatmári kihágási bíróság 100 koronára büntetett egy zeneiskola tulajdonost, aki magát és tanerőit oki. tanároknak hirdette, de e titulusra semmi jogczimük sem volt. A csatornázás. Szeptember 28. A város képviselőtestülete legutóbb tartott közgyűlésében döntött a városi általános csatornázás építési munkálataira beérkezett ajánlatok fölött. Nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy a képviselőtestület egyeteme lapunk álláspontját telte magáévá s nem volt hajlandó mintegy 140.000 koronát kidobni az ablakon csupán azért, hogy a városi csatornamű építését többé- kevésbbé közismert vagy nem közismert czég kapja meg. Hiszen itt nem a közismert vagy nem közismert czég játsza a főszerepet, hanem az, hogy az építendő csatorna jó és kifogástalan legyen. Láttunk mi nagyhírű czégektől is silány munkát produkálni s láttunk kevésbbé ismert czégektől derekas munkát végezni. Természetes, hogy minden vállalkozó, legyen az közismert vagy nem közismert, arra törekszik, hogy a vállalattól minél nagyobb haszna legyen. E törekvés mellett azonban a munka jóságát három tényező van hivatva biztosítani: 1. A kellő körültekintéssel megkötött szerződés. 2. A kellő biztosíték, melyből esetleg a város magát kárpótolhatja. 3. A szigorú ellenőrzés. A város képviselőtestülete gondoskodott arról, hogy a kellő biztosíték meglegyen, amidőn vállalkozót 50 000 korona letételére kötelezte s gondoskodott a szigorú ellenőrzésről is, amidőn a kiváló szakférfiú, Zarka Elemér műszaki tanácsos támogatására állandó ellenőrző közegekül az erdészeti vasút építési ellenőrző bizottságának tagjait küldte ki. Elképzelni is lehetetlen, hogy ily szakférfiak ellenőrzése mellett valami baj történhetnék, de a vállalkozó tiszta czéljait bizonyítja az a készség is,' melylyel az éppen nem csekély összegű biztosíték letételére vállalkozott. A közgyűlési tárgyalás alkalmával igen érdekes, de eredményeiben nagyfontosságu vita fejlődött ki azon kérdés körül, hogy az uj csatornázás alkalmával meghagyhatok-e azon régi rendszerű házi magáncsatornák, melyek nem betonból vannak készítve, hanem a régi módi szerint: egymásra rakott kövekből. A mi erős meggyőződésünk szerint ezeket a régi csatornákat, melyek nem betonból készültek, okvetlen kasszírozni kell, hiszen azok meghagyásával veszélyeztetjük azon főczélt, amit az általános csatornázással akarunk elérni. Ezek a primitiv csatornák, melyek a kiomló szenynyet nem képesek hermeticze a főcsatornákba vezetni, ezentúl is állandóan fertőzni fogják a talajt s állandó melegágyai lesznek továbbra is a ragályos betegségek baczillusai- nak. A fertőzött talaj kigőzölgéseinek veszélyességéről pedig fölösleges bővebben szólanunk. Hiszen az általános csatornázásra is éppen ezért van szükség, hogy a talaj fertőzése a zárt csatornák által megakadályoztassák. A szenny ne a főidbe kerüljön, hanem elvezettessék. Arról pedig nem fog senki sem meggyőzni bennünket, hogy a régi rendszerű, kövekből rakott csatornák is csak épen olyan jók, csak úgy szolgáljuk a czélt, mint a beton csatornák. Ahol az általános csatornázást már létesítették, olt mindenütt megszüntették, betiltották a régi, kövekből rakott csatornákat, épen a talaj inficziálá- sának elkerülése szempontjából. Belátjuk, hogy a régi rendszerű csatornák betiltása újabb terheket fog róni a háztulajdonosokra. De ha a város százezreket áldoz az általános csatornázásra, a közegészségügy érdekében és védelmében a háztulajdonosoknak sem szabad krajezároskodni! HÍREK. Szeptember 28. Személyi liirek. Bodnár György tanfelügyelő ma városunkba érkezett és itt néhány napot tölt. — Mól- dován László takarékpénztári igazgató pár napi bécsi tartózkodása után családjával haza érkezett. — Dr. Makray Mihály polgármester f. hó 24-én kezdte meg négy heti szabadságidejét. Felfüggesztés. Csaba Adorján, vármegyénk főispánja Pavella Zsigmond mátészalkai köz- igazgatási gyakornok tb. szolgabirót állásából felfüggesztette és fizetésének kétharmadát beszüntetni rendelte. Eljegyzés. Ercsényi István m. kir. erdőfőmérnök eljegyezte Dittrich Mariskát Szinérvár- aljáról. Az erdélyi püspök bérmautja. Gróf. Majláth Gusztáv erdélyi püspök megkezdte Szolnok- Dobokában bérmaulját s a jövő hónap közepén városunk környékére érkezik, t. i. 15-én Magyarláposon, 16-án Oláhláposon, 17-én Horgospatakon, 18-án Oiáhláposbányán, 19-én Kapnikbányán, 20-án Alsokapnikon bérmál. Hir szerint az egyházfejedelem Felsőbányára és Nagybányára is ellátogat. A tanítók házának felavatása Szatmáron. Október hó 4-én nagy ünnepségek között adják át rendeltetésének Szatmáron vármegyénk tanítóságának annyi évi fáradságos munkájának eredményét, a tanitókházát. Hosszú esztendők kellettek hozzá, hogy végre annyira óhajtott czéljukat elérjék, s most hogy kész az uj épület, örömükben résztvesz szinte az egész vármegye, de még azok is, akik a tanítóság nagyfontosságu kulturális ténykedését kellően méltányolják. Az épület átadása a szatmári városháza dísztermében lefolyó közgyűlésen lesz. Közgyűlés előtt a róm. kath. és a ref. templomban istentisztelet, melyen a közgyűlés tagjai megjelennek. Közgyűlés után megtekintik a tanítók házát és az ott rendezett kézimunka kiállítást. Utánna fél keltőkor társasebéd a Kos- suth-kerti kioszkban. Este fél nyolezkor ünnepi előadás a vármegyei tanítóság tiszteletére, melynek programja következő: Prolog, irta Mátray Lajos gimn. tanár, elmondja Hankisz Blanka urhölgy. A tél tündére, irta Tordai Grail Erzsi; daljáték, előadják a ref. tanítónő képző intézet és a felső leányiskola növendékei. Gaál: Epilog, Lángbaborult a lány arcza és öszlönszerü- leg kinyúltak a karjai a pap irányában. Thury mikor kimondta, valami nagyon különöset érzett. Mintha a szive igen nagyon fájna és a vére any- nyira hánykolódott, mintha tüdeje bort szívott volna be levegő helyett. Még sohasem érezte azt az érzést és maga is elvörösödött, amikor ránézett a leány kipirult arczára. Mintha a torka hirtelen megszükült volna és mintha minden hang mázsás kanalakat czipelne maga után, olyan nehezen jöttek ki ajkán a szavak. — Ezért kell elmenned. Menj, menj hát. Elfordult a leánytól és amig az ablak felé közeledett, remegve, félhangos mormolással imát mondott. — Mialyánk, ki vagy, miatyánk, ki vagy .. . Nem jutott tovább. Az agya elmondotta a szöveget, de képtelen volt kiadni egyetlen hangot is. Akkor rápillantott a feszületre. * A keresztülszögezett Krisztus látása valami kis erőhöz juttatta, az ajka sebesen mormogta az ima szavait s mintha csak a mennyezet súlya nyomná a fejét, maga sem tudta hogyan, térdre ereszkedett. Sirt, egészen őszintén. Nem szégyenkezett a könnyei miatt és megnyugtatta. Amikor elhalkult a zokogása, lassan felállott, arczczal folyton a feszület felé fordulva, mire kiegyenesedett, bátran — úgy, hogy maga is elcsodálkozott ezen — hátrafordult. Sápadt, zöldes-fehér volt az arcza. Ránézett a leányra, aki megérezte nézését és fölemelte a térdére hajtott fejét. — Ne űzzön el, hagyjon itt. Én meghalok, ha el kell mennem! Mig ezeket mondotta folyton csuklóit ahangja. — ügy kell lenni, úgy! Menj, mert elhágy az erőm. Thury segélykérőén nézett a feszületre, de az most hideg bronz maradt: nem szívta magába az ő nagy keserűségét. Hiába erőlködött, hiába fordította el a fejét, Krisztus testét már eltakarta előle a leány könybe ázó arca, nem látta tőle a feszületet és amikor a szoba másik sarkába fordította a fejét, ott is csak a Mari könyező, bánatos arcával találkozott. És a leány még egyre könyörgött. — Ne űzzön el, ne űzzön el! — Meg kell lennie, úgy kell lenni. A hangja már egészen erélytelen volt s magának is úgy tetszett, inkább marasztalás az. amit mond. Szédült a feje és zűrzavar tátongott abban. Zsolozsmák olvadtak bele a tavaszi erdők suttogásába, a keményen - csengő harang szavát elnyomta a csattogó dalu pacsirta éneke és az Ave Mária soraiba mindig betolakodott egy idegen hang, amely megborzongatta egész testét, olyan forrósággal mondta: szereted, szereted. A leány letérdelt úgy kérlelte: — Ne űzzön el, ne űzzön el, mert én nagyon, mert én, mert én, mert én, én nagyon . . . Mint amikor golyó süvít el a békén vacsorázó család feje fölött, olyan ijjedtséggel hallgatta Thury a leány epedő szavait. — Ne mondd ki, ki ne mondd! Rémült volt az arca és a keze fölnyull az az ég felé. Mintha megmerevedtek volna, a vonásai olyan mozdulatlanok maradtak. Valami végtelenül jóleső hűvösség áramlott a bensejébe, valami, ami megszüntette a vívódását, vére futását is elcsöndesitette, elaltatta a kalapáló szivét. Egy pillanatra még forró lett ereiben ,a vér: a a fülei teletömődtek a suttogással: Én is . . . én is . . . ám rövidesen visszanyerte az erejét. — Most már igazán elkeli menned! Kolostorba kell menned! A hangja végül nem is remegett és mig megindult az ajtó irányában, ki a szabad levegőre, annyira megnyugodott, hogy a kezét rámerte tenni a térdeplő leány fejére. Amikor becsukódott az ajtó, sikoltást hallott. Bán Ferencz. SZERETI EGÉSZSÉGIÉT ? Ki ne tudná, hogy utólérhetetleuül legjobb hashajtó a világhírű Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítvány okkal, mert ká rtékonyak. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó:
