Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-09-29 / 39. szám
VIXX. é'V'fol^a.na. 1910. S2septenaTD©r 2ió 29. 3S-Í1C sZÁXX1. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kOnyvkereskedé üzletében is. A kolera. — Védekezés a kolera ellen. — Szeptember 28. A kiadott hivatalos jelentés szerint a kolera mindinkább terjed az országban s mind nagyobbak lesznek azok a területek, ahol e szörnyű veszedelem már felütötte a fejét. A közigazgatási s közegészségügyi hatóságok emberfölötti munkát fejtenek ki, hogy a veszedelmet elhárítsák, de minden preventív intézkedés hiábavalónak bizonyul, ha a nagy közönség a védekezés terén a maga részéről mit sem tesz s a legprimitívebb intézkedéseket is elmulasztja. Pedig ha már a maga jól felfogott érdekében is mindenki teljesítené a veszedelemmel szemben kötelességét, ha a közönség is támogatná a hatóságokat, úgy a legkisebb aggodalomal nézhetnénk a baj elé s azt már csirájában is elfőj thatnók. Nagy szerepe van a védekezés hiányosságában vagy teljes elmulasztásában a tudatlanságnak és a közönyösségnek. Ennek a tudatlanságnak a következménye az, hogy sok helyütt a hatósági intézkedéseknek ellene szegülnek, sokan megszöknek a hatósági intézkedések elől s ezzel nem hogy menekülnének, de még inkább széthurczolják a járványt. A koleráról s az egyéni védekezés módjairól és lehetőségeiről szerfölött érdekes és nagyfontosságu czikket irt dr. Preisz Hugó egyetemi tanár a B. H. egyik legutóbbi számában. Helyénvalónak tartjuk, hogy e czikket nagy vonásaiban ismertessük, melyből útmutatást nyerhetünk arra nézve, hogy a kolera ellen teljes sikerrel miképen védekezhetünk. A czikk főbb vonásaiban igy hangzik: Némileg igaza volt az ismert tudósnak, Mecsnikovnak, amikor azon való csodálkozását fejezte ki, hogy miképpen lehet manap még félni a kordától, mikor ez a betegség és az ellene való védekezés módjai úgyszólván a teljes befejezésig ki vannak dolgozva és ismeretesek előttünk. Igaza van Mecsnikovnak, de csakis a társadalom intelligens rétegeire nézve, akik tudomást vesznek a kolera csiráinak terjedési módjáról és ehhez képest védekeznek; de nincs igaza a szélesebb néprétegekre nézve, amelyek uj igazságokat nehezen és hitetlenül fogadnak és régi megrögzött szokásoktól csak nehezen téríthetők el, még akkor is, ha ezek a legszembeötlőbb egészségügyi érdekbe ütköznek. Mert csak az a meggyőződés, vagy legalább hit, hogy bizonyos védekezési eljárás, bizonyos életmód valóban képes védelmet nyújtani a kolerában való megbetegedés ellen, csak az indíthatja az embereket a védekezési rendszabályok igazán következetes megtartására. Ha majd valamikor a fiatalság nem az iskolának, hanem inkább az élet számára fog tanulni és ha majd a természettudományok tanítása nagyobb teret fog hódítani magának, akkor a ferlőző betegségek ellen való egyéni védekezés is szélesebb körökre fog elterjedni. A kolera ellen való védekezés nézőpontjából az újabb kornak egyik eléggé alig megbecsülhető vívmánya annak biztos felismerése, hogy a kolera csirái nem röpködnek a levegőben és hogy nem a belehelt levegővel veszi magába az ember. Ezt a tényt azonban sok müveit laikus sem tudja még. Igaz, hogy még alig harmincz éves orvosi könyvekben is azt olvashatjuk, hogy a kolera mérge a talajból a levegőbe száll s innen lélekzi azt be az ember. Hogy a koleraméreg nem illékony voltának felismerése mennyire fontos, bővebb magyarázatra nem iá szi?Yi4éíSÍert ha láthatatlan kicsiny- ségü koleracsirák a levegőben lebegnének és ennek áramlásával és a széltől hajtva mindenüvé elszánnának, akkor védekezésről szó sem lehetne, minthogy levegő nélkül nem élhetünk és minthogy nem tudnók, hol tiszta a levegő és hol nem. Ha a koleraméreg a betegből vagy váladékaiból a levegőbe szállni és ezen keresztül egészséges egyéneket fertőzni képes lenne, akkor el sem volna képzelhető, hogy kolerás betegek környezete, orvosai, ápolói egészségesek maradjanak. A levegőtől tehát nincs mit félnünk, még a kolerás beteg közvetlen szomszédságában sem, meri a koleracsirák a levegőbe nem szállnak föl. A koleraméreg a kolerás beteg tápcsatornájában óriási mértékben elszaporodik és a betegtől kiürített anyagokkal nagy mennyiségben a külső világba jut. Minden kéz, tárgy vagy anyag, amelyhez ilyen fertőzött anyagnak a nyoma is tapad, a kolera csiráit hordja magán és ha e csirák egészséges ember szájába, gyomrába jutnak, megkaphatja a kolerát. Ennek tudása az egyéni védekezés alapja. Hogy az olvasónak kellő fogalma legyen arról, hogy a kolerás anyag miként széledhet el a beteg körül, segítségére jövök a következő példával. Tegyük föl, hogy a betegből származó és koléracsirákkal telt anyag valamely intenzív festőanyag volna, például íukszin vagy karmin- vörös pora, amelynek csekély nyoma is puszta szemmel könnyen látható. Ugyebár, igy könnyen elképzelhető, hogy a kolerás váladékától a beteg környéke csakhamar megpirosodna és pedig a beteg körül követett tisztaság mértéke szerint; a beteg ruhája, ágyneműje, a padló, úgyszintén az ápoló keze, ruhája stb. Már pedig csak kísérelje meg valaki fukszinporral csak A „Nagybánya“ tárczája. Szénpor. Ormok. Két fényes orom Világit a föld szürkeségén: A templomtorony Meg a gyári kémény. « Tristia. Csak kettő szomorú a földön: Az üres szó s a teli börtön. Tisztaság. A hattyú szennyes árban is Fehér, mint szűzi váll; A disznó tiszta kádban is Csak pocsolyát csinál. A.rany. Egy zsák arany könnyebb teher, Mint egy zsák pehely. Mélységek. Vannak mélységei a létnek, Miken nem verhetsz hidakat. A bátor átugrik merészül, A gyáva az örvénybe szédül, A bölcs szépen innen marad. Sors. A szálfa sóhajt: bár lehetne árbooz 8 vágnak belőle tengelyt taligához. Sxamolányi Gyula. Kisértés. Nagy léptekkel járkál Thury Péter föl és alá, ideges. Egyik kezével a másikra üt és a reverenda messzi előrelebben, amikor a nyugtalanul mozgó lába hevesen meglöki. Már vagy tiz perce sétál, föl meg alá; föl meg alá a csipkés függönyöktől a sárgára mázolt szobaajtóig. A léptei egyre gyorsulnak és az arcza szinte eltorzul, hogy indulatosan, de magának mondja: — Az ostobák, a gazemberek! Amikor kimondta a szavakat, meglátni rajta, hogy megbánta, ám csakhamar elnyomja krisztusi érzését: — Igen, igen. Gazemberek! Erre, mintha párává foszlott volna az energiája : nem ült le, beleesett a széles karosszékbe. A feje mélyen lehanyatlott a mellére és az egyik keze úgy lógott le, térden alulig, mintha az erek nem szállítanának vért oda. A kezei közé temette a fejét, a válla megrángott, néhányszor és a síráshoz nagyon is közelállóvá vált az arcz- kifejezése, amikor, erős hangon, háromszor egymásután kiáltott: — Mari! Mari! Marii Néhány perez múlva egy leány lépett a szobába: Mari. Az arca üde, a szeme mosolygó, de a derüségének abban az árnyalatában, amely az ifjúság és nem a temperamentum kifejezője. Vagy két esztendővel ezelőtt került Thury parókiájára a háztartást vezetni, valami távoli rokonságban is volt a pappal. Két esztendő óta nagy gondossággal tett eleget kötelességének és a koldusok szemüvegén keresztül az egész falu népe olyannak látta őt, amilyen a szegényekkel szemben volt: jóságosnak. Tisztelték is, az ut- czán a módosabb gazdaemberek sem röstelték előre ráköszönteni, a templomban pedig mindig szorítottak számára egy ülőhelyet. Nagyon őszinte lány volt és a szemében annyira kiüít az ártatlanság, hogy hosszú időn keresztül elkerülte azt a sorsot, amelyben a papok gazdaasszonyainak rendszerint részük van. Annyira, hogy vagy két hónapja Bognár Pál megkérte a kezét. Thury is nógatta, a házhoz járatos emberek is, de Mari vonakodott. Nem adta okát, miért utasítja el a vagyonos paraszt ajánlatát és éppen ez a titkolózása okozta vesztét. A megsértődött Bognár az esel után szobájába bezárkózva, napokon keresztül csak ivott. Ha nagynéha az emberek elé került csak ennyit felelt a kérdezősködésekre: — Persze, persze, hiszen ott van a pap is! Eleinte rosszalták a rágalmat, Bognár csaknem hírbe került, de azután annyit terjesztették a szavait, hogy mindenki készpénzül vette. Szállt a pletyka; nyolez nap múlva már másról sem beszélt a falu. A visszautasításban úgy érezte
