Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-09-22 / 38. szám
2 NAGYBÁNYA 1910. szeptember 22. 2 pódium. 2 spanyolfal. 20 drb iskolai állvány. 1 nagyobb, többrekeszü polcz (ahol a tanítványok holmiikat tartsák.) 12 szék. (Hársszékek, támla nélkül, különböző magasságúak.) 2 fapad. 1 fásláda. 1 fogas. Ezeken kívül később egy kis záros Íróasztal és egy záros szekrény is esetleg. 5. Minden festőiskola berendezésének egyik fontos kelléke régi v. újabb mesterművek repro- dukcziói a falakon, mint a művészi nevelés egyik eszköze. Sokat egyszerre nem vehetünk, de évről-évre egy bizonyos összeget erre fordítva, ennek a szükségletnek is eleget tehetünk. Ez idén pl. mindjárt egy pár Holbein-reprodukczió beszerzését ajánlanám. Ugyancsak az iskola íölszereléséhez tartozik évről-évre egy-két művészeti munka, (monográfia, reprodukcziók könyvalakban) beszerzése is, ami aztán évek során egy kis művészeti könyvtárt tenne ki. E tekintetben az állam is bizonyára támogatná az iskolát. 6. Az iskola és ennek révén a kolónia föl- virágoztatására igen nagyjelentőségű lenne évenként egy bizonyos összeget a tehetségesebb és szorgalmasabb növendékek támogatására, illetve jutalmazására fordítani és pedig olyan formában, hogy az iskolában készült jobb tanulmányok közül minden évben megvennénk egy párat 50—100 koronájával. Ezek aztán az iskola falait díszítenék, oktatásul és buzdításul a többieknek. Vásárolni kell azonkívül az iskolán kívül is az idevaló fiatalabb festők arravaló munkáiból is, amelyek a rendelkezésre álló összeget meg nem haladnák. Ezt a vásárlást egy, minden őszszel itt az évi termésből rendezendő kis kiállítás alkalmával lehetne megejteni. Nincs kizárva, hogy igazán művészileg becses művek kerülhetnének ily módon a város birtokába, sőt esetleg muzeális értékűek is, amelyek javaslatunkra — a városi múzeumban nyernének elhelyezést. Másrészük pedig a városi hivatalok helyiségeit díszítené. Ily formán a rideg hivatalszobákba is beköltöznék lassanként a művészet, ami az ízlés fejlesztésére szélesebb körben is hatással lenne. Ez utóbbi pontban kifejtett czélra — a studium és művásárlás czéljára — évente legalább 6—800 korona fordítandó s ha mód lehet rá, még sokkal több. Ebben az esztendőben már ez a kiadás úgyis elmarad, mert egyrészt elkéstünk, másrészt az ezen évi berendezkedés, bútorzat stb. költségei ezt az összeget felemésztik. Másrészt ez évről elmarad a szolgafizetés is, leg- föllebb november és deczemberre folyósítandó, ha az uj iskolahelyiség készen lenne Ugyancsak elmarad ez évről az írnok fizelése is. Ezek a költségek jövő évre a jövő évi szubvenczióból fedezendők. Ha a tisztelt vegyes bizottság a fentebb kifejtett javaslatunkat elfogadja, akkor már ezen a télen meg kell indítanunk a hírlapi akcziót, hogy a város ilynemű áldozatai minél szélesebb körben köztudomásra jussanak. Külföldi lapokban is elhelyeznénk apró híradásokat a kolóniáról, esetleg rendes hirdetéseket is. A télen külföldi iskolákat látogató nagybányaiak élő- : szóval is propagandát indítanának ez irányban. Ezen igazságot hirdető, tehát tisztességes reklám következtében hiszem, nagyon fölszökkenne egykét év alatt a kolónia hire és látogatottsága. Fényes, színes képek merülnek föl képzeletemben ezen a nyomon a nagybányai művészet jövő fejlődéséről. Ezeknek részletezése azonban nem tartozik e jelentés keretébe, amelylyel különben is hosszasan igénybevettem a t. bizottság becses figyelmét. Nem mulaszthatom el azonban, hogy Nagybánya városának és a bizottság tagjainak a festőkolónia nevében hálás köszönetünket ne fejezzem ki eddigi működésükért. Ha továbbra is mindnyájan, úgy a kolónia tagjai, miként a város és közönsége teljesítjük kulturális kötelességünket: az egész világ és ellenségeink előtt is le- tagadhatatlanul nyilvánvalóvá lesz, hogy itt egy nagy és szép dolog történt. Réti István. Memoárok. Szeptember 21. Társadalmunk beteg, nagybeteg, erre mutat az a szomorú tény, hogy a Széchényi dráma hősnője memoárjait ki szándékszik adni. Jánosi hírhedt memoárja után most Szűcs Aranka pályázik az irodalmi babérokra. Hisz ez még nem volna a diagnózis megállapításához elég; a társadalomban igen sok beteg egyed van, de azért a társadalom, mint egész lehetne egészséges, ha az ilyen és hasonló tartalmú iratok nem számítanának a nagy közönség érdeklődésére. Ez a rettentő bünper úgyis olyan nagy szenzácziót keltett, hogy még a mostani erkölcstelen irodalomtól meg nem rontott Ízlésű ember is érdeklődik, hátha Szókéné Grün Aranka naplója nagyobb világosságot vet a dologra, s ha elolvasta, bizonyára csalódni fog. Hisz miről lehet abban a könyvben szó. Grün Aranka egy családi élet feldulásának rugóit szándékszik-e feltárni, fűszerezve a kisvárosi flirtelés élénk színezésével, magát mint egy tragikus hősnőt állítva be a millieuba, mint aki a vidéki ellenállhatatlan, a nőktől körülrajongott nőhóditó ostromának ellent nem állhatott s el kellett buknia. Rajzolni fogja családi életüknek intimitásait, melyeket az erkölcsileg meghibbant olvasóközönség a legnagyobb kéjjel fog szürcsölni. Hisz annyi visszataszító momentumnak kell lenni ebben a jóizlésü ember előtt piszkos ügyben, amelyet azonban igen sok olvasó mint pikantériát fog élvezni, nem törődve azzal, hogy egy szerencsétlen ember erkölcsi megrontásáról van szó. Vagy talán mindezek megírásáról lemond Szókéné Grün Aranka és csak saját maga tisztázására szorítkozik, csak önönmaga erkölcsi szennyesét fogja mosogatni. Szüksége is lehet erre, mert mikor a bíróság Szőkéi felmentette, ugyanakkor hallgatagon Szókénét elitélte. S most ha Szókéné magát memoárban akarja igazolni, nem kell e férjére kigyót-békát kiáltania, hisz máskép ügye igazáról senkit sem tud meggyőzni. S Szőkéről mit mondhat olyat, ami megokolttá tenné az ő visszatorlását a házasság- törés terén. Mi mindent fel kell hoznia családi életükből, amik legkevésbé tartoznak a nagy- közönség elé, de amik épen pikáns voltuknál nagy irodalmi tetszésre találnak egyeseknél. De azon kezdtük, hogy beteg a társadalom; nem kell-e betegnek lennie, ha az ilyen bizonyára piszkos tartalmú könyv tetszésre számit, sőt tetszésre talál. Egy könyv, amelynek tárgya a házasságtörés minden szennyével együtt, keresett czikk lesz a köny vpiaczon! Hát már any- nyira sülyedtünk, hogy csak a bűn, piszok, fortéiéin érdekel. De nem csoda, az ízlésünk annyira el van rontva a modern irodalmi termékek által, hogy csak az ilyen idegizgató, erkölcstelen tárgyak nyerik meg tetszésünket. Ha végigtekintünk irodalmi és művészi termékeink legnagyobb részén, azt tapasztaljuk, hogy erénynyé teszik a bűnt, istenitik az erkölcstelenséget, dicshimnuszt zengenek a puritán erkölcsök lábbailiprásáról, nemesnek és szépnek a bűnt, a házasságtörést, csalást, erkölcstelenséget állítják oda s természetesen az ilyen irodalmon neveit lélek az igazi nemesben, szépben örömét nem leli, a művészi szépet benne fel nem fedezi, a modern szabad eszmék emlőin nevelkedve félrehúzott szájjal lekicsinyli, vagy megmosolyogja. Viszont vannak olyanok, akiket a pornográfia izü irodalom tökéletesen megrontott s nemcsak ilyent kívánnak olvasni, hanem igy akarnak cselekedni. S valóban mind többen és A „Nagybánya“ tárczája. Asszony fáj dalom. Én elmegyek és nem lesz folytatásom, Megújult élő másom. Két barna szemem írisze Kern marad, nem száll senkire; Piros szám hajlós vonalát, Nem adom másik ajknak át; Sötét szemöldök ivemet Sem hagyom én itt senkinek; Szivem nyugtalan üteme, Lelkem, a tiizekkel tele, Mit hoztam onnan messziről, Kire sem marad örökül. Mindössze néhány holt betű, Asszonyos rajzu, jellegű, Hebegi majd el halk beszédben, Hogy egyszer én is éltem . . . Éltem ? ? / . . . Jörgaó Draskóczy Ilma. Hortense. Volt tanulótársain, doktor Enviers Róbert félsötét szobában fogadott engem; mély sötétségben volt a szoba minden sarka és csak a a kályha előtt fekvő kis szőnyeget világította meg reszkető fényével a kályha tüze. A lámpa mélyen le volt csavarva és már érkezésekor összeszori- totta szivemet a gyász és kétségbeesés megérzése, amely a szobát betölteni látszott. — Ah, te vagy, szép tőled, hogy eljöttél. Róbert bizonytalan gesztussal nyújtotta felém a kezét. Csak három éve, hogy nem láttuk egymást. Oldalt fordult és halkan mondta: — A barátom, akit már többször említettem, — a feleségem. A gyér világításban karcsú nőalakot pillantottam meg, aki egy karosszékben ült, fáradtan és törődötten. Félig felemelkedett és elnyomott, de mégis csengő hangon mondta: — Isten hozta nálunk! — Barátom széket tolt felém és én némán ültem le. Róbert csak néhány hónap óta volt nős, de feleségével már évekkel ezelőtt ismerkedett meg; tudtam, hogy imádják egymást. Róbert vontatottan érdeklődött, egészségesnek érzem-e magamat és miképp alakult az életem ? Kimerítően mondtam el neki mindent, azután én kérdeztem: — Hát te Pajtás? Reményiem, hogy nagyon boldogan élsz ? — I—gén . . . Halkan furcsa hangsulylyal mondta; fel- kaczagott és hozzátette: — Boldog. Persze . . . persze. A felesége köhécselve állt fel a helyéről és felém fordult: — Bocsánatot kérek, de vissza kell vonulnom, nem jól vagyok ma este. A férjéhez ment, aki ajkaival érintette a homlokát, azután automata módjára és lehor- gasztott fejjel ment az ajtó felé. Hallgattunk, végre Róbert rekedt hangon kezdett el beszélni: — Az kérdezted az imént, hogy boldog vagyok-e ? Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. Ki ne tudná, hogy utólérhetellenül hashajtó a világhírű I Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisitvAuyokkal, mert kártékonyak.
