Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-09-22 / 38. szám

1910. szeptember 22. NAGYBANYA 3 többen akadnak ilyenek s a sok erkölcsileg be- ieg egyedtől beteggé lesz az egész társadalom is. Hisz ma már alig van újabban megjelenő könyv, melyet nyugodt lelkiismereltel olvasat- lanul kezébe adhatnánk serdülő leányunknak, fiunknak; el tudunk-e menni a színházba anél­kül, hogy a piszkos trágárságok ne késztetnének pirulásra. Tisztelet a kivételnek, a keresztény szellemű irodalom erkölcsi felfogása ma is oly nemes erkölcsű elveket hirdet, mint azelőtt, de azokat miy kevesen olvassák. Nem gondolunk mi épen a Bolianden-féle regényekre, sem azokra az irodalmi termékekre, melyek folyton vallást prédikálnak, nem. Az egyszerű, puritán erkölcsök szellemében kontemplált művekre gondolunk, ezeket pedig olvasóközönségünk nagyrésze ma kineveli. Meg is látszik társadal­munkon hatása, soha annyi erkölcstelenség nem volt még, mint éppen ebben az erkölcsileg de- generált társadalomban, hisz mily borzasztó, ha még Szókéné Grün Aranka naplója is irodalmi termék számba megy és abból irodalmi sikere­ket remél. " s. a. HÍREK. Szeptember 21. Személyi hirek. Moldován László takarékpénztári igazgató családjával pár napi tartózkodásra Nyíregyhá­zára utazott. — Schmidt Sándor esztergom-doroghi kő­szénbánya igazgató családjával városunkba érkezett. Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte a felsőbányai-utczai iskolá­hoz Hajdú Sándort tanítóvá, Szaucsek Dániel kapnikbányai igazgató-tanítót Nagybányára he­lyezte át, illetőleg a veresvizi iskolához rendes tanítóvá nevezte ki. — Csaba Adorján főispán a misztbányai állami elemi iskolai gondnokság elnökévé Kende Dániel kir. erdőmeslert ne­vezte ki. Áthelyezések. Lakatos Ottó minorita rend- főnök Nagybányáról Nagyenyedre helyezte Bán Bonifácz minoritarendi áldozárt segédlelkésznek az ottani minorita plébániára, helyébe pedig Kolozsvárról ide helyezte Gogl Rezső tanár­jelöltet, minorita áldozópapot. — Csaba Adorján főispán dr. Vida Gyula tb. szolgabirót saját ké­relmére Erdődről a mátészalkai szolgabiróság- hoz helyezte át. Fényes esküvő. Fényes esküvő lesz holnap, csütörtökön Nyíregyházán. Tóth Béla nyírbátori szolgabiró ugyanis ekkor tartja esküvőjét néh Mikecz János volt alispán és orszgy. képviselő és neje Moldován Emilia leányával: Mikecz Katával. Az esküvőn mint tanuk Moldován László takarékpénztári igazgató és Kállay András volt szabolcsmegyei főispán fognak szerepelni. A Teleki Társaság. Irodalmi társaságunk a j nyári szünet után újra megkezdi működését. E hó 19-én tartott zárt ülést, melyben a társulat folyó ügyiéit intézték el és megbeszélték a kö­vetkező évadi programmot. Mindenekelőtt a tár­saság tisztikarának kiegészítéséről tanácskoztak, j A leköszönt Iványi-Grünwald Béla alelnök he- í lyébe egyhangúlag Réti István, szintén festő­művészt jelölték. Ugyanis a tisztikar választá­sánál úzus, hogy az egyik alelnök mindig a tár- 1 saság festőművész tagjai közül választassék. A j titkári állásról lemondott Fliesz Henrik helyébe szintén egyhangúlag Németh Béla gimn. tanárt javasolják a közgyűlésnek. Továbbá elhatároz­ták, hogy az idei felolvasó ülések sorozatát ok­tóber 1-én 7 órakor kezdi meg a társaság a városi színházban. A magas színvonalú, művészi programra összeállításán most fáradoznak és értesülésünk szerint a felolvasó ülésen helybeli zongoraművésznők, továbbá Németh Gyula éne­kes és Stella Gyula színművész is szerepelni fognak. Ugyanezen napon nyitja meg a részvény- társaság a szállót is. Akik jegyre elő akarnak jegyezni, Kovács Gyula könyvkereskedőhöz for­duljanak. A felolvasó ülés belépődíj mellett lesz megtartva. Névmagyarosítás, Glasz János borpataki tanító nevét Kertész-re magyarosította. Esperesi gyűlés. A nagybányai r. kath. espe- resi kerület e hó 22-én tartja évi rendes őszi papi gyűlését Józsefházán, melyen városunkból Szőke Béla h. plébános és Brogyányi Kázmér mino­rita házfőnök, mint giródtótfaiusi plébános vesz­nek részt. Elmarad az ellenőrzési szemle. A hivatalos lap közli, hogy a m. kir. népfölkelés időszaki | jelentkezései a koleraveszélyre való tekintettel ; a folyó évben nem fognak megtartatni. Alarm-hír. Ma szerdán reggel futó fűzként terjedt el városunkban az a hir, hogy Kővár- hosszufaluban két koleramegbetegedés fordult elő. Azonnal utána jártunk a dolognak s az I alarm hir a valóságban oda redukálódott, hogy Kővárhosszufalu mellett a 12 sz. őrházban a vasúti őr tényleg kolerára valló jelenségek mel­lett megbetegedett s az elöljáróság ezt telefonon jelentette a nagybányai állomásfőnökségnek, ki viszont dr. Herczinger Ferencz főorvost értesí­tette. A gyanús beteget a nagybányai járvány­kórházba akarták szállítani, de ezt dr. Makray polgármester a leghatározottabban megtiltotta. Délfelé jött meg a távirati jelentés, hogy az őr jobban van s csak erős hasgörcse volt. Ez a jelentés általános megnyugvást keltett. Girsik iánosné. I tiszteletreméltó mat­_____________J róna halt meg tegnap va­rosunkban. Girsik Jánosné szül. Herchenzörer Adél, néhai Girsik 'János volt kolozsvári erdő­igazgató özvegye, leánya: özv. Stoll Gáborné házában, hová ezelőtt pár héttel látogatóba ér­kezett, éleiének 82. évében, végelgyengülésben jobblétre szenderült. A boldogult a régebbi idők­ben férjével s családjával hosszabb ideig lakott városunkban s nemes egyénisége általános nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendett. Ahogy városunkból véglegesen eltávoztak, sokszor Iá fogatott el ide rokonai körébe s akárhányszor nyilatkozott úgy. hogy legjobban Nagybányán szeret tartózkodni s itt is szeretne meghalni. E vágya most immár teljesült. Leánya: Stoll Gá­borné és dr. Herczinger Ferencz főorvos min­dent elkövettek, hogy megmentsék az életnek, de nem lehetett Csöndesen, minden fájdalom nélkül elszenderült leánya karjaiban. Halála hire széles körökben keltett igaz részvétet. A boldo- gultat a ma délelőtti vonattal Kolozsvárra szál­lították sott helyezik örök nyugalomra férje mellé. Na gy művészi kiállítás A nagybányai festő• kolónia és festőiskola a jövő évben ünnepli meg fennállásának tizenötödik évfordulóját. Ez ün­nepi alkalomból a festőiskola nagyszabású, or­szágos jellegű képkiállitást rendez, melyen mind­azon mesterek képviselve volnának müveikkel, kik a lezajlott tizenöt év alatt akár a nagybá­nyai festőiskolának, akár a kolóniának tagjai voltak. Százakra rúg azon értékes képek száma, melyek Nagybányán készültek s melyek nem­csak Magyarországon, de a külföldön is nagy feltűnést keltetlek. Ennek a kiállításnak még meglesz az a nagy erkölcsi értéke is, mint be- renczy Károly festőművészünk mondotta, hogy ki fog tűnni, hogy az utóbbi tizenöt év alatt készült összes valamire való képeknek legalább kétharmada vagy Nagybányán készült, vagy pe­dig olyan művészek készítették, kik a nagybányai festőiskolával kontaktusban voltak. Nagy munkát fog igényelni e kiállításnak az összehozása, hiszen a képek legnagyobb része vagy állami, vagy magántulajdont képez, sőt közülök igen sok van — Hazudtam mikor igennel feleltem, el vagyok veszve, kimondhatatlanul boldogtalan vagyok. Az élelem egy folytonos tortura. — Ab, pajtás úgy meredsz rám, mint egy őrültre ... ne hidd, hogy elvesztettem az esze­met ... de már közel vagyok hozzá . . . — Csilapulj Róbert! mondtam lesújtva. Ta­lán csak képzelődöl . . . — Nem képzelődöm ... a boldogtalanság itt lakik velünk éjjel-nappal velünk van . .. nem érted ugy-e? Tudd meg hát, hogy közöttem és a közölt egy halott árnyéka lebeg, a bűn vigyo­rog felénk! . . . Hosszabb szünet után folytatta: ■— Jól ismered elmúlt életemet, ezért be- valihatok neked mindent. A feleségem első há­zassága boldogtalan volt. Három évvel ezelőtt ismertem meg. El se képzelheted, hogy mily őrülten szerettük egymást, dacára annak, hogy nem lehettünk egymásé, mert én egészen szegény voltam és csak a keresetemből tartottam fenn magam. Nem vétettünk a férj ellen, a szerelmünk tiszta volt egészen és csak azért mutatkoztam be az urának, hogy többször láthassam Hortenset. Nem akarok beszélni a sok becstelenségről, annak a harmadiknak szerepéről, aki tolvajként jön be a férj házába és becsületes mosolylyal fog vele kezet. Egy évnél tovább válaltam a szerepet! Azután következett az a borzalmas eset, amely megmérgezte mindkettőnk borzalmas életét . . . A férj vidéki birtokán tartózkodtam. Nagy barátja volt a vadászatnak és bennünket sokszor hagyott magunkra. Egy délután, amikor a szalon­ban beszélgettem Hortensei, hirtelen rémüietes sikitás hallatszott a kertben. Kirohantunk és egy pádon láttuk meg a bárót, halálsápadt volt, hörgött és a kezei görcsösen kulosolódtak alsó teste köré, amely merő seb volt, — Oh, orvos ur, dadogta az erdész, aki reggel elkísérte őt vadászutjára; milyen borzal­mas szerencsétlenség! A báró ur szalonkát lőtt és amikor meglátta, hogy a madár a nádasba bukott, fegyverét kezében tarva, odafutott! Nem tudom, hogyan történt, de csakhamar lövés dördült el és amikor odafutottam én is, a földön fekve találtam a báró urat, arccal az iszapba fordulva, ideczipeltem nagy nehezen . . . Megparancsoltam, hogy szobájába vigyék a sebesültet és vetköztessék le. Csakhamar vissza nyertem hidegvéremet és úgy találtam, hogy a súlyos, nagy seb daczára, amely a job csípőjétől a felső lábszárig húzódott, nem egésszen remény­telen a sebesült állapota, noha egész alsó testét szétmarczangolták a serétszemek. Rögtöni be­avatkozást csak a nagy seb igényelt, amelyből dűlt a vér. ügy látszott, hogy egy ütőér sebesült meg. Ujjamat szorítottam rá a sebhelyére és hangosan kiáltottam:-- Gyorsan a műszereimet az olvasóterem­ben vannak. . . Az inas elfutott, közben kijentette: — Milyen nagy szerencse, hogy itt van a doktor ur! Felemeltem a fejemet és megláttam Hor- tensét. Ott állott a fakó arccal az ajtóküszöbön. Remegett mint a nyárfalevél. Érthetetlen félelem fogott el hirtelenül. Kiáltani szerettem volna : Ne jöjjön ide — menjen el innen! De hallgattam. Nagyon lassan közeledett felém, rám szegezve kérlelő pillantását. És én, folyton a sebhelyre szorítom ujjamat, bámultan meredtem reá, mint ahogy a halálraítélt azt a fegyvert nézi, amely arra hivatott, hogy a következő pillanatban átfúrja a szivét. Végre dadogva mondtam: — Távozzék innen! — Nem megyek! mondta és szorosan meilém lépett. Minden gondolatomra árny nehezedett. Az asszony pillantásában ott volt a bizalmas kére- relem, nem távozott el tőlem és azt látszott ki­fejezni ; — Most tiéd lehelnék, megszabadíthatsz mindkettőnket, mindig csak a tied leszek ... ha akarod!... — Távozzék innen! dadogtam. De a szemei folyton beszéltek: — Gyáva! Szívtelen! Hát ez a szerelmed ? — Mire vársz még ? A véletlen jött segít­ségünkre ! Az ujjaim akaratlanul meglazultak és a véredény megremegett alattuk. Kábultan emeltem le a szememet és az az érzés támadt, mintha ANATÓMIAI cipőgyár % ^ főraktára Feltűnő szép újdonságok!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents