Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-09-01 / 35. szám
2 NAGYBÁNYA 1910. szeptember 1. Eddig az orosz, a galicziai és az olasz volt a legtöbb, — most azonban a magyar kezdi már túlszárnyalni valamennyit. Mintha csak a haragvó gondviselés akarna bosszút állni ezen a szerencsétlen nemzeten. Egyik elemi csapás ijesztő gyorsasággal halmozódik a másikra; a falvakat tűz perzseli el, az egész Hegyalját jégeső teszi tönkre, a délvidéket árvíz pusztítja el. .. A fekete kivándorlási koporsók kóbor vándorai pedig — a saját hazájukból menekülő magyarok — kétségbeesetten, félő reménykedéssel vergődnek a nagy vizen úszó fekete hajókoporsók fenekén. Vájjon eszükbe jut-e azoknak, akik már előbb partot értek, hogy a hajótöröttek nagy vizi országutján: — a tengeren — magyarokkal megrakott nagy fekete gályák közelednek a new- yorki kikötő felé. És vájjon eszükbe jut-e azoknak, akik ebben az esztendőben még itthon, Magyarországon aratnak és szüretelnek, hogy a végtelen vízfelületen bús utasokkal teli koporsók úsznak a túlsó part felé. Hová mennek, hol kötnek ki a nagy fekete gályák, a nagy fekete koporsók? Ki tudná azt megmondani. Azt mondják Amerika partjain: Columbus szabad földjén. Hát lehet. Lehet, hogy Magyarországon úgy hívják az Újvilágot, ezt a nagy Nirvánát, ahol összefolyik a világ minden folyója, minden tengere, ahol egybeolvad, egygyé forr a világ minden népe, minden nemzete . .. Odahaza azt gondolják, — poéták, költők dalba is fonják, — hogy a magyar ember életberendezése és lélektana teljesen olyan, mint vándormadáré: — Ősszel hirtelen szárnyat bont, búcsút int az elhagyott kedves tájnak; de tavasszal a kikelettel és napsugárral együtt visszaérkezik, visszaröppen elhagyott, régi fészkébe . .. Hej pedig hányszor nyit addig a kikelet, hányszor virágzik és hányszor hervad el újra az akáczfa virága, hányszor hullatja el levelét az őszi rózsa, hányszor hinti szét illatát a rezeda és a bazsalikom és hányszor sodorja el a szél a kék nefelejts szirmait és a fehér gyöngyvirág bájos harangvirágait —: amig a kék vizen ringó fekete koporsók bús vándora — a hazát cserélő magyar ember — az elhagyott hazába újra visszatér ... Ha ugyan még valaha is visszatér! Mert hát az Újvilág igérelföldje, ahová véreink — fekete gályák bús vándorai — kimennek — a valóságban végnélküli küzdelmes csatatér, ahol minden napnak megvan a véres csatája, ahol egyetlen nap sem múlik el halottak és véres sebesültek nélkül.. . Csak a gyászoló árvák és özvegyek ezrei tudnák megmondani, hogy mennyi is hát azoknak a szerencsétlen, hazájukból száműzött magyar munkásvértanuknak a száma, akik nem fognak többé szüretelni és aratni sem itt, sem ott az elhagyott szülőhazában. A kolera elleni védelemről. Az Oroszországban és Olaszországban nagymértékben pusztító, újabban Romániában és Bécsben is jelentkező Ázsiai kolera ellen a belügyminiszter rendeletére megtette városunk is az óvintézkedéseket. A rettenetesen pusztító vésznek elejét venni csak a preventív intézkedések legszigorúbb megtartásával lehet, ép ezért városunk tanácsának ez ügyben kiadott fontos és imperativ formájú rendeletét teljes egészében közöljük. Rendelet az ázsiai kolera elleni óvintézkedésekről. Mivel az ázsiai kolera az előjelekből Ítélve komolyan fenyeget, a város tanácsa a szükséges óvintézkedéseket a következőkben ajánlja a nagyközönségnek, egyben annak betartására rendeletileg kötelezi: 1. Minden betegség elleni védekezésnek legbiztosabb alapja a tisztaság, igy ezen kórral szemben is elsősorban ez tartandó szem előtt. Igyekezzünk tehát, hogy lakhelyeink tiszták, gyakran szellőztetve legyenek, sok egyénnek szűk lakásban való összezsufolása meg nem engedhető, az udvarok, kutak, árnyékszékek, emésztőgödrök szigorú büntetés terhe alatt tisztán tartandók. Ne tűrjünk házunkban, udvarunkban szemetet, szennyet, trágyát és pocsolyát, testünkön, ruháinkon, élelmünkön tisztaságot tartsunk, a gyümölcsöt mindenkor mossuk tisztára, kivált a piaczon és utczán árult gyümölcsöt legfeljebb főzve, párolva együk, kezeinket, arczunkat és szájunkat gyakran mossuk és öblintsük. Tejet is frissen forralva együnk. Kenyeret, zsemlyét pirítással fertőtlenítsük (dezinflcziáljuk). Evőeszközöket és edényeket forró vízzel és lúggal tisztítsuk ; kerüljük az állott viz ivását. A gyanús vagy fertőzött viz ártalmasságát legjobban elhárítjuk, ha a vizet felforraljuk s aztán lehűtve isszuk, de a felforralt viz is ártalmassá válik, ha csak 2—3 órán át is állott. A szódavíz ivását, ha csak lehet kerüljük; különben a tisztátalan szódavizet olyan palaczkokban, melyeknek oldalán és fenekén lerakodások vannak, vagy melyeknek üvegén más gyáros czége van feltüntetve mint kupakján, forgalomba hozni nemcsak a gyárosnak hanem vendéglősöknek, korcs- márosoknak, czukrászoknak, kávésoknak, kereskedőknek, szatócsoknak is szigorú büntetés terhe alatt tilos. 2. A napi- és heti piaczokon a tejtermékek eddig szokásban volt kóstolása eltiltatik, Emlékezett fölindulására valahányszor csak látta, szomorúságára, ha elhagyta, az álmatlanul töltött éjszakákra, mikor reá gondolt. Reggelenként arra ébredt, mintha kevésbbé szerette volna mint este. Miért? Milyen szép is volt akkor, csinos, szőke, bodros fürtü, mosolygó! Sandres nem volt olyan ember, aki neki tetszhetett. Most már Sandresné is ötvennyolcz éves. ügy látszik boldog. Oh, ha őt szerette volna egykor, ha őt szerette volna! Es miért nem szerethetné Savait, amikor ő olyan nagyon szerette Sandresnét. Ha legalább észrevett volna valamit . . . Nem vett-e észre semmit? nem látott, nem tudott meg soha semmit? És vájjon mit gondolt volna? Ha beszél, mit válaszolt volna? És Savai még számtalan dolgon törte fejét. Újból átélte életét, apró részleteket is iparkodott föleleveniteni lelkében. Emlékezett a hosszú, Sandreséknél töltött estékre, mikor az asszony még fiatal, bájos volt. Eszébe jutottak a szavak, miket neki mondott, a hangsúlyozásra, ahogyan mondta, a titkos néma mosolyokra, melyek annyi gondolatot árulnak el. Fölujultak lelkében az együtt tett séták a Szajna partján, a reggelik a fűben vasárnaponként, mert Sandres kis hivatalnok volt. S most hirtelen tisztán emlékezett egy vele töltött délutánra a folyó partján egy kis erdőben. Reggel mentek ki, az élelmet magokkal vitték pakkokban. Élénk tavaszi nap volt; ama tavaszi napok egyike, melyektől megrészegülünk, minden illatos, minden boldognak látszik; a madarak vidámabban kiabálnak, gyorsabb a szárnycsapásuk. A fűben leheveredve reggeliztek, füzek árnyékában, közel a naptól szendergő vízhez; a levegő lanyha volt, telve a fák nedves illatával; gyönyörködve szívták magukba. Milyen szép is volt az a nap. Ebéd után Sandres hanvat fekve elaludt: »Életem legédesebb álma« szólt felébredtekor. Sandresné karon csípte Savait és igy ket- tecskén sétáltak a folyam partján. Egészen reá támaszkodott; nevetve szólt: Részeg vagyok, egészen kapatos. Savai reá nézett, egész testében remegett, érezte, hogyan halványodik el, félt, hogy tekintete merész, hogy kezének reszketése elárulja titkát. Vizi liliomból és hosszú fűszálakból koszorút font fejére, és ezt kérdezte Savaitól : »Szeret-e igy?« Minthogy nem válaszolt nehogy azonban a vevőközönség az eladó túlkapásainak legyen kitéve a város tanácsa elrendeli, hogy a kóstolás akként történhessék, hogy a tejterméket eladó kanalával vevő kanalába téve ízlelhesse meg, amit azonban eladó többé edényébe vissza nem tehet, hanem köteles azt kiönteni, illetve eldobni. Péksütemény, kenyér- és gyümölcs a por és legyek ellen csakis tülltakaró alatt engedtetik meg elárusitásra s azokat kézzel fogdosni megtiltatik; dinnyét pedig folyó évi szeptember hó 1-től, mivel az már úgy is idényét múlja, árulni tilos. A város belterületén egy házas telken 4 drb sertésnél több nem tartható, melyeknek ólja naponként fertőtlenítendő. Nyilvános helyek, mint a középületek, iskolák, vendéglők, kávéházak, korcsmák, indó- házak árnyékszékei tisztán tartandók, mésziej- jel naponként legalább egyszer fertőtlenitendők. Vizelők gyakran lemosandók s ahol gyakran használják, kötelesek zöld vagy kék gálicz kőoldattal vagy kárbolos vízzel leöblíteni. A városba érkező idegeneket és külföldieket úgy a szállodások mint a magán szállás-adók azonnal, legkésőbb 24 óra alalt a rendőrhatósághoz bejelenteni tartoznak. 3. Mindezen rendelkezések állandó és szigorú ellenőrzésére a rendőrhatóságot utasítottuk azzal, hogy szigorú büntetés alkalmazásával fentieknek érvényt szerezzen. Nem kételkedünk azonban, hogy ezen und- doritó és felette veszélyes járvány kiütésének elhárítása végett a nagy közönség saját és embertársai érdekében is nemcsak hogy ezen óvintézkedéseket be fogja tartani, hanem az által, hogy ki-ki a szomszédjánál esetleg észlelt tisztátalanságot és rendetlenséget a rendőrhatóságnak azonnal tudomására fogja hozni, annak anélkül is terhes eljárásában hűséges támogatója is lesz. Végül felhivatik a nagy közönség, hogy a legelső alkalommal észrevett gyanús hasmenéssel vagy hányással járó megbetegedéseket a hatóságnál. esetleg orvosoknál azonnal bejelentsék. A város hatósága különben inti a nagyközönséget a mérsékletes életre s a szeszes italok mértékletlen fogyasztásának nagy veszedelmeire. Nagybánya, 1910. augusztus hó 27-én. Dr. Makray Mihály polgármester. HÍREK. Augusztus 31. A kolera. A kolera újra fenyeget, legalább ezt következtethetjük a város óvóintézkedéseiből, de olvashatjuk a napilapok hasábjain is. Csodálatos, hogy bár a kultúra terjedées erre semmit, mert nem jutott eszébe semmi válasz sem, jobban szeretett volna térdre borulni előtte, Sandresné kezdett nevetni, haragosan, elégedetlenül és szeme közé vágta; Ostoba! Takarodjék, legalább beszéljen! Majdnem sírva fakadt, amiért egyetlen szó sem jutott eszébe. Minderre most emlékezett, egészen tisztán, akár az első nap. Miért mondta neki az ? »Ostoba! Takarodjék! Legalább beszéljen!« És eszébe jutott, milyen gyöngéden támaszkodott Sandresné reá. Egy reájuk omló fa alatt baladva el, arcza arczához ért és ő hirtelen hátra lépett, mert félt, bogy Sandresné kiszámi- tottnak hiszi ezt a közelítést. Amikor pedig Savai azt mondta: »Nincs-e még ideje visszatérni ?« Milyen különös tekintetet vetett reá. Csakugyan különös arcza volt. Akkor nem is gondolt reá, most pedig milyen jói emlékszik mindenre. — Amint óhajtja, barátom. Ha fáradt, visszatérhetünk. Erre ő igy válaszolt: — Nem mintha ki volnék fáradva, hanem mert Sandres már fölébredhetett. 44 „BITUMINA régi zsindelytetők átfedésére is kiválóan alkalmas. , BITUMINA' tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb fptfi-fpflníHlVílfl ••BITUMINÁ“-val fedett tető bemeszelve szép fehér mázolást nem igénylő lclu lCuuaiijüjj. marad és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. — Csakis vódjegygyel ellátott tekercseket fogadjunk elGyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében nagybányán.
