Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-09-01 / 35. szám

1910. szeptember 1.

NAGYBÁNYA

3

kimondhatatlan óriási előnyökben részesíti az emberiséget, mégis igen sokszor épen a kultúra okoz olyan bajokat, melyek régente teljesen ismeretlenek, vagy legalább is csak hírből hallottak voltak.

Épen ez oknál fogva akaratlanul gondolkodóba esik az ember, nem volt-e igazuk a régieknek, mikor minden uj dolgot elleneztek konzervatív felfogásukban és azon tapasztalaton okulva, hogy a legtöbb újításnak nagy előnyei daczára van hátránya, ha még oly kicsi is. Hátha még nagy !

De szomorú volna, hogy a technika vívmányainak annyi milliójánál mind csak az apró- cseprő hátrányokat mérlegelgessük, még a nagy bajokat is el kell viselnünk a kultúra érdekében, különösen akkor, mikor a kuliura képessé tesz a védekezésre.

Bebizonyított tény, hogy a kolera megjelenése Európában épen a kuliura fejlődésének a következménye. A múlt század elejéig nem igen ismerték e borzasztó betegséget, mely egyes vidékeken szinte kiirtja a lakosságot. A múlt század elejétől kezdve terjedni kezd bölcsőjéből, Indiából nyugat-felé, mert a közlekedési eszközök tüneményszerü fejlődése lehetővé tette, hogy a kolera csiráját magában hordó ember még messzeföldre elmehessen, ott kitörjön rajta a betegség és szülőanyja legyen a pestis távolfekvő helyen való elterjedésének.

S hogy ez igy van, legjobban mutatja az a körülmény, hogy Ázsiából rendesen a karavánok hozták eleinte, de később bizony a tengeren keresztül is bekerült Európába a gőzhajókon s igy nemcsak Európa keleti részei szenvedtek a rettentő szerencsétlenségtől, hanem a »müveit nyugat* is, épen műveltsége következtében.

Valóban nem lehet elvitatni, hogy a kolera Európában a kultúra csapása és hogy milyen borzasztó csapása, fogalmat szerezhet bárki, ha Eötvös »Nővérek« c. regényét elolvassa. Abban megtalálja a kolera művészi leírását s ezen országos csapás minden szomorú következményeinek remek rajzát.

De ha a kuliura eredményének kell betudnunk terjedését, viszont az is beigazolt tény, hogy maga a kultúra egyszersmind a legnagyobb ellensége is. E rettentő betegség terjedését semmi sem gátolja annyira, mint a tisztaság, továbbá a fertőtlenítés. Természetes, azt mindenki láthatja, hogy ezen óvszerek épen a műveltség követelményei, melyek alkalmazása mellett az orvosi vélemények szerint elég biztosan lehet védekezni ellene, amint az városunkban már hivatalosan meg is kezdődött. Az ázsiai kolera ugyanis ismét terjedőben van Európában s bizony minket fenyeget legközelebbről a veszély, azért intézkedett a városi hatóság idejekorán a preventív eszközökről.

Nagyon helyesen. Nem akkor kell kapMire Sandresné vállatvont:

— Az már más, ha férjem fölébredésétől fél; forduljunk vissza.

Visszatértükkor egészen hallgatag volt Sandresné ; most már nem nehezedett karjára. És miért nem?

Ezt a »miért«-el sohasem firtatta eddig. Most azonban feltűnt valami, amit eddig nem értett ...

Vájjon lehetséges-e?

Savai érezte, mint pirul el; fölkelt ültéből, fölháborodva, mintha harmincz évvel fiatalabb volna s hallaná Sandresnét, amint azt mondja neki:

»Szerelem.«

Lehetséges-e ? A lelkében felötlött gyanú kezdte kínozni. Hogy is lehetett, hogy nem volt szeme, hogy nem födözte föl ? Oh, ha igaz, ha elment volna a szerencse mellett, anélkül, hogy üstökébe kapott!

Savai igy szólt magához: Mindent tudni akarok. Nem maradhatok e kétségben. Tudni akarom!

Gyorsan öltözködni kezdett. »Hatvankét éves vagyok, ő pedig ötvennyolez; most már megkérdezketem tőle.« És távozott.

Sandresné az utcza másik oldalán lakott, majdnem szemközt vele. Odament. A kis cseléd föinyitotta az ajtót a kopogtatásra. Egészen meg volt rémülve, hogy ilyen korán látja: »Ön az Savai ur; valami szerencsétlenség történt?«

— Semmi baj, válaszolt Savai; menj leányom, kérdezd meg asszonyodat, elfogad-e; szeretnék vele rögtön beszélni.

kodni, mikor már a nagy baj elérkezett, nem akkor kell jajveszékelni, mikor már a szerencsétlenséget orvosolni nem lehet, hanem okos előrelátással igyekezni kell a bajt csirájában meggátolni. Azért nem hagyhatjuk dicséret nélkül a város előrelátó bölcs intézkedését.

Kinevezés. Nagy László nagybányai m. kir. erdészt a földmivelésügyi minisztérium Apatinba helyezte át és ott az erdőrendezőség vezetésével bízta meg.

Tanulmányút. Dr. Kádár Antal kincstári kerületi főorvos körülbelül 3 heti tanulmányútra szándékszik menni, hogy a világhírű Ehrlich-féle szerrel való oltást elsajátítsa és tanulmányozza. Egyben a nagynevű orvosprofesszorral is meg akar ismerkedni, hogy a csodaszerből ide is hozhasson. Távolléte alatt teendőit Wagner József dr. bányaműorvos látja el.

Az István Király Szálló átvétele. E hó 22-én kezdte meg Nagybánya város az újonnan épített remek palota átvételét, mely hihetőleg hetekig el fog tartani. Az építő Grünwald testvérek az építkezés végösszegét 715484 K 95 f.-ben állapították meg. A város kérelmére a minisztériumból Pünkösdy Ferencz műszaki főtanácsost küldték ki a szálló átvételénél a felülvizsgálat teljesítésére.

Idb. Takáts János f. Tisztes kor elérése után hunyt el köztiszteletben álló polgártársunk, id. Takáts János, kiben városunk nagynevű fia, Takáts Mihály operaénekes édesapját gyászolja. Temetése f. hó 27-én ment végbe nagy gyászoló közönség kísérete mellett. A temetésre leutazott Takáts Mihály is. A család a gyászesetről a a következő jelentési adta ki: Takáts Károly és neje Lendeczky Anna, ifj. Takáts János és neje Levendovszky Mária, Takáts Mihály és neje Kégly Czeczilia, Takáts Kálmán és neje Fábián Erzsébet gyermekei, Erzsi, Annus, Laczi, Elin unokái, Barta Evva dédunokája, Deézsy Sámuel és gyermekei sógora, valamint az összes rokonok nevében is mély fájdalomtól eltelve tudatjuk, hogy forrón szeretett felejthetetlen jó apánk, drága nagyapánk s szeretett dédapa és sógor idb. Takáts János f hó 27-én délután 3 órakor, tevékeny és munkás életének 84-ik évében, hosszas szenvedés és az utolsó szentségek példás felvétele után, csendesen az Urban elhunyt. Elköltözött drága halottunk áldott porrészeit f. hó 29-én d. u. 5 órakor fogjuk a Nagypénzverő- utcza 35. számú gyászos háznál a róm. kath. vallás szerint beszenteltetni és a helybeli róm. kalh. temetőben levő családi sírhelyen örök nyugalomra helyezni. Lelki üdvéért pedig a szent miseáldozatot f. hó 30-án d. e. 9 órakor fogjuk a Szentháromság templomában az Egek Urának bemutatni. Nagybánya, 1910 augusztus hó 27. Legyen áldott emléke!

Térzene. A bányászzenekar szokásos keddi térzenéjét ezentúl 5 órakor kezdi.

— Most éppen a körte szárításával van elfoglalva télire; a kemenczénél foglalatoskodik ; képzelheti, nincs felöltözve.

— Igaz, hanem azért mond csak, valami fontos dologban ...

A szobaleány távozott, Savai pedig elkezdett sétálni a szobában nagy, ideges léptekben. Most azonban nem érzett semmi zavart. Oh! most megkérdi akár csak valami étlap felől tudakozódnék. Hiszen hatvankét éves.

Az ajtó kinyílt; Sandresné megjelent. Gömbölyű, széles, vaskos, teli arczu, csengő nevetésü nő volt; kezét fölemelve tartotta, meztelen karja czukros lébe volt márta, Nyugtalanul kérdezte:

— Mi baj van, barátom ; talán nem beteg ?«

— Nem kedvesem, válaszolt, Savai; valami előttem fontos dolgot akarok kérdezni, ami kínozza szivemet. ígérje meg, őszintén válaszol.

A nő mosolygott.

— Mindég őszinte vagyok, Nos, mondja.

— Szerettem önt ama naptól fogva, hogy megláttam. Kételkedett-e ebben? Sandresné nevetve válaszolt, s avval a hajdani hangsúlyozással mondta: — Ugyan menjen, beh ostoba! Mindjárt észrevettem első nap .. .

Savai reszketni kezdett.

— Ön ‘tudta? . .. Akkor . .. hebegé. És elhallgatott.

— Akkor . . . Nos, mi az ? kérdé a nő.

— Akkor... mit gondol?... hogy... hogy Mit felelt volna?«

Még jobban kezdett nevetni. Ujja hegyéről lecsöpögött az édes nedv a parkettre.

Kifosztott családi sirbolt. A csengerbagosi ref. templom tatarozása közben a templom alatt lévő Bagossy-család sírboltját kifosztotta két szatmári iparosember, kik a javítás munkálataival voltak megbízva. A halottfosztogatásról nem tudtak volna meg semmit, ha a szatmári csendőrséget névtelen levélben nem figyelmeztették volna. A levélre a csendőrség nyomozni kezdte az ügyet és a tény beigazolódott, sőt már a tettesek is kézrekerültek. A két mester munkája közben észrevette, hogy néhány tégla beesett a templom alatti pinczébe. Utána néztek s akkor látták, hogy ott kripta van. Ekkor fo- gamzott meg agyukban a fosztogatás gondolata. Á velük dolgozó inasokat lerészegitették, hogy semmiről se tudjanak. Majd akkora lyukat vágtak a templom padozatán, hogy kényelmesen leszállhattak és onnan sok értékes arany tárgyat elloptak. A lopott tárgyak számát és értékét megállapilani nem lehet, mivel a kriptába utoljára 1865-ben temették el a család utolsó tagját s igy az ott lévő értéktárgyakról senki se tud felvilágosítást adni. A tettesek a lopás után értékesíteni akarták a drágaságokat, de félelmükben csak elcsaklizták potom pénzen, mert még zálogházba se merték becsapni. A csendőrség befejezte a nyomozást és az iratokat áttette a szatmári ügyészséghez.

Beiratás az áll. főgimnáziumban. Az állami főgimnáziumban a tanulók fölvétele a jövő tanévre 1910. szeptember 1. 2 és 3-án lesz. A főgimnázium I. osztályába csak oly növendékek vétetnek föl, kik életük 9 ik évét mar betöltötték, de a 12 évet nem haladták túl és vagy arról, hogy a népiskola négy alsó osztályát jó sikerrel végezték, nyilvános népiskolától nyert bizonyítványt mutatnak elő, vagy felvételi vizsgálaton igazolják, hogy hasonló mérvű képzettségük van. A 12 évnél idősebb I. osztályba iratkozó tanulók felvételéről a tanári kar határoz. A magántanulók bejegyzése szintén a beiratási napokon történik. Minden beiratkozó tanuló személyesen, szülei, gyámja vagy ezek megbízottja kíséretében tartozik az igazgatónál jelentkezni, hiteles iskolai, születési és himlőoltási bizonyitványnyal ellátva. Felvételi dij 10 K, melyet kivéteí nélkül minden tanulónak megkell fizetni; az ifjúsági könyvtári-, értesítői-, kirándulási-alap és műénekdij (egyházi és világi) 5 K 40 I. Az évi tandíj 48 K, mely négy részletben is fizethető, azonban a jó magaviseletü és kellő előmenetelő tanulók tandíjmentességért folyamodhatnak minden tanévben kétszer, u. m. szeptember 15-ig és február 15-ig. Tandíjmentességet írásban kell kérni, még pedig az intézet igazgatójához czimzett és nála benyújtandó szabályszerű folyamodvány alakjában; a folyamodványhoz melléklendő szegénységi bizonyítvány, melynek egy évnél nem szabad régibbnek lennie; továbbá az iskolai bizonyítvány, illetőleg időszaki értesítő. Rendkívüli tárgyakra

— Hogy mit válaszoltam volna? ... De hisz’ semmit sem kérdezett. Nem nekem kellett vallomást tennem.

— Mondja csak ... és Savai egy lépést tett feléje . . . Emlékszik még arra a napra, mikor Sandres elaludt ebéd után a fűben . . mikor magunkban voltunk, ott a fordulónál. . . lenn .. .

Elhallgatott. A nő abba hagyta a nevetést, szemébe nézett:

— Igen, emlékezem.

— Nos, ama nap .. . szólt reszketve Savai, ama nap, ha én ... ha meg támadtam volna ?

A nő mosolygott, boldogan; őszintén, csengő hangon s egy kissé gúnyosan válaszolt:

— Barátom, akkor engedtem volna.

Aztán sarkon fordult, futott befőttéihez.

Savai ismét kiment az utczára leverten,

mintha valami nagy szerencsétlenség érte volna. Nagy léptekkel haladt az esőben, maga elé nézve, letért a folyamhoz, mit sem törődve, hogy megy. Mikor a magas parthoz ért, jobbra tért. — Lassan lépdelt, mint hogyha belső ösztöne hajtotta volna előre. Ruhája csurgóit a víztől, kalapja elázott, nedves, mint valami rongy ... S ő ment előre, mindég csak előre. És aztán ott találta magát azon a helyen, hol réges-régen megebédeltek ama napon, melynek emléke úgy meggyötörte szivét.

És leült a lombtalan fák alá és elkezdett sírni.

Fordította: Gurnesevits K. Lajos,