Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-08-25 / 34. szám

NAGYBÁNYA 3 Jubileumi kereszt. — Felhívás a polgári állami alkalmazottakhoz. — ő császári és apostoli királyi Felsége 1008. évi augusztus hó 14-én a »Budapesti Közlönyé­ben közzétett legfelsőbb kéziratával országlása megkezdésének 60 ik évfordulója emlékezetére a polgári állami alkalmazottak részére jubileumi emlékkeresztet alapított. Ezen jubileumi emlékkereszt elnyerésére igénynyel bírnak : 1. Mindazok, akik az alapító okirat közzé­tételének napján tényleges állami polgári alkal­mazásban, vagy ehhez hasonló közszolgálatban állanak, továbbá azok — feltéve, hogy legalább tiz évig megszakítás nélkül ténylegesen szolgál­tak — kik vagy mint tisztviselők ezen okirat közzétételét megelőző évtizedben, vagy más minőségben a közzététel napját megelőző évben állottak ilyen alkalmazásban. Ideiglenes és végleges szolgálati minőség között különbség nem teendő. 2 Mindazok az állami szolgálatban vagy ahhoz hasonló közszolgálatban szerződésileg al­kalmazott mindkét nembeli személyek, akik a jelen okirat közzétételének napján tényleges alkalmazásban vannak és legalább három évi j megszakítás nélküli szolgálatot mulatnak ki. 3. Mindazok az állami vagy közalapítványi igazgatás alatt álló üzemben alkalmazott mind­két nembeli munkások, akik a jelen okirat köz­zétételének napján állandó minőségben három évi megszakítás nélküli foglalkozást mutatnak ki, 21 életévüket betöltötték és nyugdíjban vagy nyugbérben való részesedésre igényjogosultak. Azok a polgári személyek, akik katonai intézeteknél a fenti vagy ahhoz hasonló módon vannak alkalmazva, a polgári állami szolgálat­ban alkalmazott egyénekkel egyenlőknek tekin­tetnek. Állami alkalmazottak, akik fegyelmi utón el lettek bocsátva, vagy pedig az állami szol­gálatból kilépvén, rendjelek és díszjelvények elvesztésére szóló büntető Ítélet hatálya alá estek, a jubileumi keresztre igényi nem tart- i hatnak. A jubileumi keresztet a tényleges szolgá- j latban álló igényjogosult személyeknek felettes | hatóságuk osztja ki. A polgári állami alkalmazottak részére ala­pított jubileumi emlékjelvény egy aranyozott bronz kereszt, melynek ágait babérkoszorú köti össze, és amely 39 millimeter széles vörös szalagon a mell baloldalán viselendő. 1910 augusztus 25. A kereszt előlapjának közepén ő császári és apostoli királyi Felségének képe »Franc. Jos. I « köriratlal, a hátlapon az 1848 — 1908. számok láthatók. Rangsorra nézve a jubileumi kereszt a polgári állami alkalmazottak jubileumi érme után következik. Az udvari jubileumi keresztben, vagy a katonai jubileumi keresztben történt részesedés kizárja a polgári állami alkalmazottak jubileumi keresztjére való igényt. A keresztnek kisebbített alakban (en miniature) való viselése meg van engedve, azonban a szalagnak kereszt nélküli hor­dása tilos. A jubileumi kereszt tulajdonosának el­hunyta után, az örökösökké marad. Ezzel a kereszttel okmány nem jár. A büntető törvénynek a rend- és disz- j jelvények elvesztésére vonatkozó rendelkezései J ezen keresztre is érvénynyel bírnak. Mindazok, akik ezen jubileumi emlékke- \ resztre igényt tartanak, továbbá azon igényjo- i gosultak, kik tényleges szolgálatban már nem állanak, igényüket folyó évi szeptember hó 10 ig lakhelyük, állásuk és szolgálati idejük megje­lölésével Szatmár vármegye és Szaimár-Németi szabad királyi város főispáni hivatalához szó­val vagy Írásban jelentsék be. Nagykároly, 1910. augusztus 14. Kálnay Gyula, főispáni titkár. HÍREK. Augusztus 24. A király születésnapja. Ősz kirá­lyunk a napokban ülte meg nemcsak népeinek, hanem a külföldnek is osztat- j lan szerencsekivánatai között nyolczVa- i nádik születésnapját. Ily tisztes kor még | akkor is bámulatba ejt bennünket s az Isten ezen különös áldásával dicsekvő emberre még akkor is csodálattal tekin­tenénk fel, ha nem épen koronás főről volna szó, ha nem épen a mi szeretett ! királyunk születésnapját ünnepeltük volna. Nagy idő nyoíczvan esztendő, ily kort manapság joggal lehet mathuzsálemi kor­nak neveznünk, de ha valaki hozzá még teljes testi erőben, ép egészségben éri el, daczára annak a sok megpróbáltatás­nak, annyi csalódásnak, számtalan sze­rencsétlenségnek, melyek királyunk ere­jét megtörni még sem tudták, úgy csak a Gondviselő bölcsességén kell megnyu­godnunk s hálát adnunk a magyarok Istenének, hogy annyit zaklatott nemze­tünk hasznára jó egészségben eddig is megtartotta és ezután is tartsa meg. Tá­vol legyen tőlünk e napokban a politika, ne kutassuk mi jót, mi rosszat tett ve­lünk felséges királyunk mások tanácsára, válasszuk el királyunkban a királyt az embertől, s örvendjünk azon, hogy Fe- rencz Józsefnek, ki mint ember igazán atyja volt népünknek s ép ezért be is jutott lojális magyar nemzete osztatlan szeretetébe, ilyen irigyelt kort juttatott a Mindenható. Ne legyen a mi hidegsé­günk diszharmónia az annyi külső nem­zet szeretetének impozáns megnyilvánu­lásában, akiknek pedig talán sokkal ke­vesebb közük van a felséges uralkodónk­hoz, mint nekünk. A magyar embernek egyébként is jellemvonásához tartozik a királyhüség, hisz királyát „a legelső ma­gyar embernek“ tartja, maradjunk tehát hívek tradíciónkhoz és őszinte szívből kiáltsuk mi mi is: éljen a király! A ki­rály születésnapját méltókép ünnepelte meg városunk közönsége is. A középü­letekre, sőt sok magánházakra is kitűz­ték a nemzeti trikolort, s a lojális kö­zönség a templomba ment, hol ünnepi istentiszteletet tartottak a különböző val­lásfelekezetek rítusa szerint. A róm. kath. templomban 10 órakor Szőke Béla h. plébános celebrált fényes segédlettel, a bányászok asszisztálása mellett. A gör. kath. templomban 9 órakor Brebán Sán­dor h. plébános tartotta az ünnepi misét. A hivatalok testületileg vettek részt, de a polgárság is nagy számmal kereste fel ez ünnepély alkalmával a templomot. — Jó jó, intette le őket Páti báró, ne bánt­sátok a zsidót. — Persze — csaptak egyszerre a fejükre — hiszen az aranyborjú is zsidó. — Az aranyborjú, a kinn ácsorgó báró­kisasszony — bólingatott Pali báró, a harmadik Levendula. Aztán nem beszéltek, csak szívták a cziga- rettát és néztek ki az ablakon. Közben sürgöny­hordó jött és pénzt számolt az asztalra. Szegé­nyes kis pénzt, de kocsit vettek belőle és ki­hajtanak a pályaudvarra. — Bandériummal, négyes fogaton, mozsár­dörgés mellett szerettelek volna benneteket fo­gadni, szavalta Pesten Menyus báró, az első Le­vendula. Tudod Pali most terajtad a sor, hogy visszahódítsad a Levendulák nagyságát. És itt mindegyiknek egy perezre könyek gyűltek a szemébe. Hiszen a Levendulák nagy reneszánszának csak tegnap hántolták el első halottját, Gabi bárót, a második Levendulát. Si­ratták a halottat, aközben dühre ingerelte őket az alávaló gazság, hogy egy bolond zsidó meg­keveredett golyóbisa éppen egy Levendula bárót talált. És mi köze, mi joga volt ennek a zsidónak a kinn ácsorgó bárókisasszonyhoz? Gabi, a má­sodik Levendula, annak rendje és módja szerint magába bolonditotta az aranyborjat, az illendőség határai között megszöktette Soroksárra s már apai kegyelemben hozta vissza, hogy eljegyezze és feleségül vegye. Aki ennél becsületesebb és tisztességesebb dolgot látott, hallott, vagy gon­dolt, az már hazudik. S akkor előbb egy Rozen- kronc nevezetű fiskális a pályaudvaron kutya- korbácscsal hadonászik és a bolond jogász belelő a Gabi szivébe. Azon a czimen, hogy ő is szereti a kinácsorgó báró leányát. Vagy a millióit. Ez utóbbit azonban nem lehet csak úgy egy szóra, vagy egy golyóbisra kiszolgáltatni. A milliók úgysem a Gabié lettek volna, hanem a po­roktól megelevenedett Levenduláké. A Levendulák pénzét pedig senki fia el nem fogja kaparintani. A családi tanács eredménye az lett, hogy másnap Menyus megjelent a kinácsorgó báró előtt, aki éppenséggel nem tudta fölszáritani leá­nya könnyeit. Menyus előkelő, fölényes*és kérlelhe­tetlen volt. Hiszen a Levendulák millióiról volt szó. — Kedves öregem, mondta, nagyon szomorú az eset. Mi elvesztettük legkedvesebb testvérün­ket, de a Levendulák még minden bajból ki­vakaróztak. Erős fajta, ha elhullik is közülök egy, a többi bosszút áll érte s élünk, uralkodunk to­vább. Mi lesz azonban a te leányoddal, a szegény megtört menyasszonnyal. Mi nem sajnálunk té­ged, de szánjuk őt. És segítünk rajta. A világ úgysem tud még semmit. De kész volna a szé­gyen, ha a szökés után hónapokig marad hajadon fővel. A gaz és gálád fiskálisról természetesen szó sem lehet. Nincs más mód, minthogy mi föl­áldozzuk egyik testvérünket, Palit. Ö fogja el­venni a kisasszonyt s talán még boldogok is lesznek. Neked öreg ezt meg kell értened, a kisasszonynak pedig megmagyarázza majd maga Pál, akit ime ezennel szerencsés vagyok neked bemutatni. Felnyílt az ajtó és ott állt virággal a ke­zében Pál. Az öreg kinácsorgó még egy darabig kapálózott, végre megnyugodott, mert a Leven­dulák egyszerűen ráparancsoltak, hogy más úri megoldás nincs a világon. Kinácsorgó bárókisasz- szonynak sokkal könnyebben ment a dolog. Az első találkozás már nagy hatást keltett. A kis­asszony megesküdött ötször egymásután, hogy olyan hasonlatosság, mint Pali báró és az ő meg­boldogult és imádott vőlegénye, Gabi báró között van, ő még soha életében nem látott. A második látogatásnál már szerelemről volt szó s a harmadik találkozáson a kisasszony úgy nyilatkozott, hogy valahányszor Palit látja, min­denkor Gabira fog gondolni. Bár minél többet találkozhatnának, hogy a drága halott emlékét soha el ne feledje. Pál a Levendulák veszedel­mes, heves donjuanságával karjaiba kapta a leányt és dühösen ordította : — Sohasem fogod elfelejteni, mert minden­kor magad mellett fogsz találni engem. A bárókisasszony egy kicsit vonakodott, szé- gyenlősködött, de végre mégis megadta magát a sorsának. A Levendulák a szomszéd kávéházban várták az eredményt. És aznap este félretették a gyászt, pezsgőt ittak a Levendula-Kinácsorgó frigyen. Pogány Béla. „BITUMINA* tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőleraez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrá­nyozást vagy egyéb fpfő_fpr]nomr;f fi „BITUMINÁ'-val fedett tetff bemeszelve szép fehér mázolást nem igénylő iGlU'lGUUailjay. raaralj gs kittlnS védelmet nyújt a nap melege ellen „BITUMINA“ régi zsindelytetők átfedésére is kiválóan alkalmas. ===== Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Karácsok Vilmos Utódai nagykereskedésében nagybányán.

Next

/
Thumbnails
Contents