Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-08-25 / 34. szám
2 1910. augusztus 25. kik az ő lelkének ihletésével az ő szellemének rokonai lettünk, hálásan ünnepeljük meg az ő emlékét. Az ő élete történetét dr. Morvay Győző gimn. igazgató irta meg a történetiró hitelességével, a mélyen érző lélek szerete- tével. A szülői házat pedig emléktáblával jelöljük meg, hol ő boldog időket élt, honnan utolsó útjára elindult. Az emlékkönyvet ma veszi a t. közönség. Az emléktábla pedig itt van. Az emlékünnep bizottsága nevében átadom azt Nagybánya sz. kir. város hatóságának, hogy őrizze, gondozza hü fia emlékét. Te pedig, megboldogult, nyugodjál békében az örök nyugalom ölében, mely után annyira vágyódtál. Te magad is a történelemé vagy már, de munkádnak eredménye élő valóság, mit mi meg fogunk becsülni. Áldjuk emlékedet! Égly Mihály főjegyző volt a város hivatalos képviselője s a következő rövid beszéd kapcsán vette át az emíéket a város gondozásába: Nagybánya sz. kir. város képviseletében mély meghatottsággal, de egy- szersmint nemes büszkeséggel veszem át ez emlékművet. Nemes büszkeséggel, hiszen abból a dicsőségből, melyet az elhunyt tudományos és irodalmi munkásságával önmagának kivivott, nem egy fénylő, ragyogó sugár esett városunkra is; de ugyanakkor mély meghatottsággal is, hiszen tekinthet-e más érzelemmel az édes anya, az édes szülőföld oly korán elhunyt gyermekére ? E kettős érzelemtől eltelve teszem le Nagybánya sz. kir. város koszorúját is az emlékműre. Ez az emlék múlandó, csak kérészéletű a rohanó idők végtelenjében, de az az emlék, melyet munkáiban hagyott hátra: örök. NAGYBÁNYA A nagvnevü tudós, s kiváló iró emlékét őrizni fogják az ő müvei, de a jó, szerető fiú emléke élni fog a mi sziveinkben! Ezután a koszorúk elhelyezése következett. Koszorúkat helyeztek az emlékműre: A m. tudományos akadémia megbízásából dr. Kosutány Ignácz. A történelmi társulat megbízásából gróf Teleki Pál. A nemzeti muzeum képviseletében dr. Rencz János. A múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelőségének megbízásából Balezer György. Alsófehérvármegve történelmi és régészeti egyesületének képviseletében dr. Kosutány Ignácz. A szatmári Kölcsey-Kör képviseletében Bakcsy Gergely főgimn. igazgató. A városi muzeum képviseletében Balezer György. A Teleki-társaság nevében Réimy Károly. Á kolozsvári egyetem képviseletében dr. Kosutány Ignácz. Gróf Teleki Géza és családja. Gróf Teleki Sándor. Gróf Teleki Pál. Dr. Zolnai Gyula egyetemi tanár. Ferenczy Károly festőművész. Fülep Imre és családja. Steibl Andor. Palmer Kálmán főrendiházi titkár. A leleplezési ünnepély alkalmából részint a rendező bizottság elnökségéhez, részint a boldogult családjához számtalan távirat érkezett, melyekből kiemeljük a következőket: Schönherr Gyuláról való megemlékezés- tekhez magam is őszinte érzelmekkel csatlakozom. Berzeviczy Albert. Schönherr Gyula emlékének szentelt ünnepélytől bár távol vagyok, de e perezben változatlan szeretettel és nagyrabecsüléssel gondolok én is reá. n n. Pap Géza. Végtelen sajnálom, hogy fontos dolog miatt ott nem lehetek. Teleki Sándor. Mai ünnepély alkalmából a hű barátság és kegyelet érzelmeivel mindnyájatokat köszöntőm. Gyula nemes emléke örökké élni fog. Nagyságod kezét mély hódolattal csókolja Szmik Antal. Őszinte sajnálattal, hogy a mai emlékünnepen nem jelenhettem meg. A távolból adózom igaz tisztelettel boldogult barátom emlékének. Dr. Hűl ti Dezső. Minden érzelemmel ott vagyok a holnapi ünnepen, de leulaznom lehetetlen. Kegyelettel küldöm koszorúmat felejthetetlen barátom szép emlékének; vajha a megdicsőülés ünnepe a legjobb és legmegpróbáltabb anyai szívnek is meghozná az engesztelődést abban a felemelő tudatban, hogy akit úgy szeretett, szeme láttára lép át az arasznyi léiből a halhatatlanságba. Igaz együttérzéssel pa/mer Lélekben egész lélekkel jelen vagyunk ünnepünkön. .. .. T . , r Kereszti István, Zilahi Kiss István. Szívvel lélekkel együtt érzek a mai napon nagyságos asszonyommal. Mindnyájatokat üdvözöl igaz tisztelettel „ , , ° Varga Sándor dr. A szeretetnek holnapi ünnepén igen szívesen vettem volna részt, ha módomban állott volna. Sajnos, hogy még mindig nem én rendel- kezhetem az időmmel, hanem a körülmények. Nagyon örvendek egyébként, hogy Gyulát Nagybánya úgy szereti s emlékét igy őrzi. Bár ill vagyok, holnap gondolatban olt leszek. Erdélyi Pál. Igen meleghangú sorokkal kereste föl a családot Fraknói Vilmos püspök, továbbá gróf Teleki Géza v. b. t. tanácsos, kit azon kőrül- i mény gátolt meg az ünnepélyen való megjelenésben s emlékbeszédének elmondásában, hogy nagybeteg feleségét külföldi útra kellett kisérnie. E megható mozzanatokban bővel- ! kedő szép ünnepnek harmóniáját nem i zavarta meg semmi s jóleső, büszke érzelemmel jegyezzük föl, hogy az mindenben méltó volt ügy a városhoz, mint nagynevű fia emlékéhez. A nagy, impozáns számú közönség a Szózat utolsó akkordjaira kezdett oszladozni. A „Nagybánya“ tárczája. Óda a naphoz. — Fordítás Bostand »Chanteder < - jéböt. — Imádták óh nap, kinek tüze, lángja Kicsiny füvek könnyét szántja fel; S ha levelét hullatja a fa ága Lágy pyrenéi széltől rázva, A kis virágból pillangót nevel. Kinek fénye, hogy boldogítson, áldjon, Bár mint az anya szive, egy marad, Ott van mégis minden kunyhón, virágon, Ott minden homlokon, oikázón, 8 adja a méznek a lágy aranyat. Papod vagyok, téged dalollak egyre, Ki ott fénylesz mély vizek kék tükrében, ti ha tüzkorongod nyugovóra megy le, Kis, alacsony ablaküvegre Süt akkor is még nyájas búcsuképen. Bagyogtatod a tornyon éreztestvérem, S a napraforgót felé fordítod; A hárslombokon átvillansz fehéren, S az árnyékos mezőn, a réten Teremtesz ezer fénykort, ragyogót. A korsó mázát zománezozza lángod, füzedtől zászló lesz a patyolat, Mely az udvaron szárad s te csinálod A köszörükő saruján a sávot, S a méhkason, a szép aranyosat. Gyönyörű vagy, óh nap, kapun, házakon, A mezőn, réten, venyigén, füvön, Szép gyikszemében s hattyúszárnyakon, Egész lényedben nagy vagy s hatalom Minden parányban külön és külön. Minden szépet kettőzve nyújtasz által. Amiben nekünk örömünk telik; A fényt együtt sötét és bús húgával Ki minden fényes tárgyról képet árnyal Annál gyakorta szebbet mégpedig. Imádlak nap, ki rózsát szórszj a légnek: A forrásba is te vittél tüzet; A kis bokorba Istent ád a fényed A sötét fák is csak téged dicsérnek, Mivé lenne nap, minden nélküled ? Palmer Tibor. Levendula báró. Az elszegényedett, lezüllött, ügynökösködő Pali báró, a harmadik Levendula, az egyik nagyváradi vendéglőben ült és gondolkozott. Pénzről, szép szeretőkről, lovakról, kutyákról, amelyek most mind föltámadnak s föltárnád velük együtt a levendula szinü ruha is. A régi emlékek, a nagyszerű jómód leginkább visszavágyott pompája, amelylyel még az arisztokratáknál is különbnek látszottak. Mondom, Pali báró, a harmadik Levendula gondolkodott, sőt a kinn ácsorgó bárókisasszonyra is gondolt, akit ugyan még soha nem látott, de akart, már tegnap megsürgönyözte a bátyjának, Menyus bárónak: — Bárónőt imádom, küldj előleget. Minden jó szándéka megvolt, hogy a menyasszonyával egy kicsit foglalatoskodjék, de ebben a pillanatban megjelent az ajtóban két újabb Levendula, a negyedik és ötödik. Nevük: Gida és Dénes. Gyors csókolózás, ölelkezés, aztán leültek és csak úgy füstölték az egyik czigarettát a másik után. Gida mondta: — Hallom Pali, hogy házasodol és visszaváltod a mi levendula fiú ruháinkat! Dénes ujjongott: — Bizony undok volt már ez a vigéczsors. Kolozsváron úgy bántak velem, hogy a belükbe szerettem volna taposni. FRANKOVITS ALADÁR könyv- és fényképészeti di czikkek raktára Nagybányán. Olcsó áiralcSzolid. Iciszolgfétléis-
