Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-03-10 / 10. szám
1910. márczius 10. NAGYBÁNYA 3 soha arra gondolni, hogy az életerőtől duzzadó, fiatalos rugékonysággal biró ősz férfiú, kit barátai között beczézgető néven »papá«-nak szólítottak (ezt a nevet a megnyilatkozó igaz szeretet adta neki), — oly hirtelen, váratlanul kidőljön. Nemes szivének jóságát azzal jellemezhetjük legjobban, hogy talán tanítványai között sem volt olyan, aki ne szerette volna. Átérzelt vallásosságtól vezetett élete jó példa volt nemcsak a tanuló ifjúság előtt, hanem még a felnőttek is okulást meríthettek abból: mit tesz meggyőződésből vallásosnak lenni. De nemcsak ebben mutatott nemesitő példát. Kötelességludása annyira hozzánőtt jelleméhez, hogy akár tanítási idő volt, akár vakáczió, mindig ott lehetett látni a természetrajzi szertárban. Ott tett-veit, igazgatott, rendezgetett, szinte gyermekies örömmel és büszkeséggel tekintett szertárára, meiynek bámulatos rendje még a vallás- és közoktatásügyi minisztérium figyelmét is magára vonta, mert buzgó és érdemes fáradozásáért 1898. novemberében elismerő köszönetét fejezte ki. Tudása szorgalmához mérten, nem mindennapi volt. Azt lehet mondani, hogy Magyar- ország egy gimnáziumában sem sajátítanak el annyi vegytani ismereteket, mint amennyit ő plántálgatott — sokszor bizony hálátlan — tanítványai leikébe. S tette ezt főleg Nagybányának bányászvárosi mivoltáért. Folytonos tanítói munkásságban eltöltött életében, mely egész fizikai és lelki energiáját igénybe vette, szakított időt a tudomány művelésére is. Népszerű előadásokat tartott a természetrajz köréből, természettudományi értekezéseket irt az értesítőkbe. A természetrajzi szertár kezelésén kívül tandijkezelő is volt főgimnáziumunkban több éven át, továbbá a se- gélyző-egyesület pénzlárnoki tisztét is viselte. Csendes, visszavonult élete daczára részt- vett a hangos forum zajában is ott, ahol kellett. Városunk szellemi életében ugyanis tevékeny részt kért magának; igy a róm. kath. egyház- község tanácsosa, városi képviselőtestületi tag stb. volt. De városunkon kívül is érvényesült. Mielőtt Nagybányán telepedett volna meg. Felső- Árvában mint megbízott állami iskolalátogató szerepelt 1878—1890-ig. A természetrajzi, földrajzi társulatnak, továbbá az orsz. tanáregyesületnek tagjai közé tartozott. Becsületes, puritán jelleme, nyájas modora. sok fiatal embertől irigyelt fiatalos, vidám kedélye nyerte, meg számára városunk osztatlan szeretetél; vallási, hivatalbeli és családi kötelmeinek buzgó és lelkiismeretes teljesítése pedig nagyrabecsülését. Nem nagy zajjal, csendben munkálkodott, sok-sok ezer tanítványainak nemcsak a tudomány igéit hirdette, hanem jó példával mutatta, hogyan kell keresztényi nemes életet élni. Ezért fáj nekünk is: ismerőseinek és jóbarátainak korai kidőlése, de arany szive emlékét megőrizzük. A család a következő gyászjelentést adta ki: íme az igaz férfiú, kiben nem volt álnokság! Alólirottak szivük mély fájdalmával tudatják, hogy a legjobb férj, szerető apa, após, sógor, rokon és önzetlen barát Halmay József áll. főgymn. tanár, városi képviselő, a kath. egyháztanács tiszteletreméltó tagja, több tudományos társulat tagja folyó év és hó G-án este 9V2 órakor, élte 62 dik, boldog házassága35-dik évében, rövid haláltusa után jobblétre szende- rült. Felejthetetlen kedvesünk holttestét f. hó 8-án, délután 3 órakor fogjuk a r. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni s a helybeli r. kath. sirkertbe a boldog feltámadásig eltemet- tetni. Lelkének üdvéért f. hó 9-én d. e. 9 órakor mutattatjuk be az engesztelő szentmiseáldozatot. Nagybánya, 1910. márcz. 7. Az örök világosság fényeskedjék neki! Özv. Halmay Jó- zsefné sz. Hermann Mária özvegye. Imre és Aranka gyermekei. Halmay Imréné Hámory Amália menye. Hermann Emma özv. Albrecht Pálné, Hermann Adolf sógornője, illetve sógora. Az állami főgimnázium gyászjelentése igy hangzik: A nagybányai m. kir. állami főgimnázium tanári kara mély fájdalommal jelenti, hogy szeretett kartársa és nesztora: Halmai József áll. főgimn. r. tanár. Nagybánya szabad királyi város képviselőtestületének tagja, a nagybányai róm. kath. egyházközség tanácsosa stb. életének 63, tanári szolgálatának 33., ezen intézetnél való működésének 20. évében, folyó évi márczius hó 6-án, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése folyó hó 8-án d. u. 3 órakor lesz az elhunyt Bercsényi-utczai házából, a róm. kath. egyház szertartása szerint. Élete nemes és tiszta volt, kegyelettel őrzött emléke lelkesítő példa. Nagybánya, 1910. márczius 7. Az elhunytat nagy temetési gyászpompával ravatalozták. A ravatalos szoba és folyosó falait fekete drapériák boritolták. A középen volt elhelyezve a ravatal, mely fölé díszes menyezet borult, háttérben nagy fehér kereszttel. A ravatalon volt elhelyezve az aczélzöld szinü, dús aranyozásu érczkoporsó. A koporsón volt az özvegy és a gyermekek friss virágokból font koszorúi; mig 2 oldalon a főgimnázium tanári karának és tanuló ifjúságának hatalmas élővirág- koszorui voltak elhelyezve. A ravatalnál állandóan a temetésrendező diszruhás embere volt, mig a temetés napján a főgimnázium 4 tanulója állott diszőrséget. Temetése ma, kedden d. u. 3 órakor volt; hozzátartozóin kívül barátai, ismerősei s tisztelői impozáns nagy számban jelentek meg a gyászháznál s kisérték ki a megboldogultat a temetőbe. A főgimnázium tanári kara és ifjúsága zászló alatt testületileg vonult ki szeretett kartársuk, illetve tanáruk végtisztességére. A temetési szertartást Szőke Béla plébános végezte segédlettel. A ravatalról a gyászkocsira kollégái emelték a megboldogult koporsóját. A temetőben a szertartás bevégzésével Neuberger István tanár búcsúztatta el a meg- haltat kartársai és a főgimn. ifjúsága nevében. Méltatta az elhunyt érdemeit s a családnak, meg a megboldogulttal rokonszenvező jóbárátoknak súlyos vesztességükben vigasztalásul Isten rendelésében való megnyugvást kötötte lelkűkre. A búcsúbeszéd mély hatást tett a jelenlevőkre, mely után fájdalmasan hangzott fel a circum dederunt. . . HÍREK. Márczius 9. Személyi hírek. Jámbor Lajos budapesti műépítész hivatalos ügyekben pár napot városunkban töltött. — Bodnár György kir. tanfelügyelő a központi óvoda átvétele ügyében városunkban időzött. A r. kath. klérus köréből. Nagyvárad püspöke Potmer Antal r. kath. lelkészt Bihariba kisegítő lelkésznek nevezte ki. Ponner nemrégiben városunkban tartotta primicziáját. Főispáni beiktatás. Szatmárvármegve uj főispánját Csaba Adorjánt folyó hó 14 én fogják Nagykárolyban installálni. Ez alkalomból a következő meghívót bocsátották ki: Van szerencsém a törvényhatósági bizottság t. tagjait Nagykárolyban, folyó 1910 év márczius hó 14-ik napján a vármegye székházának gyüléstermé- ben — Ő császári és királyi felsége f. évi febr. hó 25-én kelt legfelsőbb elhatározásával — Szatmárvármegye és Szatmárnémeti szab. kir. város főispánjává kinevezett Csaba Adorján főispán ur Öméltóságának állásába való beiktatása czéljából délelőtt fél 11 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívni. Nagykároly, 1910. évi márczius hó 2-án. Hazafias üdvözlettel Ilosvay Aladár, alispán. — Szat- már sz. kir. város főispáni installácziója márcz. 17-re vau kitűzve. megvallottam neki, hogy szeretem, mosolyogva felelte: — Rég tudtam, hogy szeret. Kiolvastam a tekintetéből is, a keze reszketéséből is, nemcsak a tárczáiból. Nem hiszem, hogy lett volna boldogabb pár ember, mint mi s nem hiszem, hogy lett volna párja a föld kerekségén a mi szerelmünknek. A szerelem minden érzéki varázsa mellett meg volt benne az igazi szerelem minden üde- sége, minden hangulata, minden tisztasága. Szinte csodálkozom magamon, hogy tudok még élni, holott örökre vége van annak, hogy még valaha benézhessek azokba a csodásán szép szemekbe s hogy még egyszer beszéljen hozzám az a parányi száj eszesen, okosan, szellemesen, szerelmesen. Örökre vége van annak, hogy még egyszer szóljon hozzám az én tündérem, az én megváltóm, az én menyországom, az én poklom, az én gyönyöröm, az én átkom. Dehogy átkom! Csak gyönyörűségem volt. Az átokra nem szolgált rá. Szeretett, azután rám unt, eldobott. Nincs jogom tőle semmit számon kérni, ügy cselekedett, ahogy érezett s ehhez joga volt. Köszönjem meg, hogy addig megtűrt maga mellett. Ki vádolná a gyermeket érte, hogy összetöri a játékszerét, mikor már ráunt. Nem is vádolom. Hálás vagyok, amig élek, azért a gyönyörért, melyet nyújtott, mig szeretett. Azzal sem törődöm, hogy ami nálam szívből fakadó, erős érzés volt, az nála csak hangulat volt talán ? Lehet, de boldoggá tett vele. Olyan boldoggá, hogy ekkora boldogságot elveszítve, nekem kellett a föld legnyomorultabb emberévé válnom. De nem átkozom érte. A nevét most is úgy ejtem ki, mintha imádkoznám. Csak néha fog el mégis valami irtózatos gondolat, mely úgy ül a lel- kemen, mint valami nagy, nehéz, ólmos-szárnyu fekete madár. Az a gondolat, az a vád, hogy gyáva voltam s odaadtam gyáván, nyomorultul egyetlen kincsemet. De különben nem voltam gyáva. Nem lehetett volna megtartani. Csak ha megöltem volna. A halálban enyém maradhatott volna, de az életben nem. — Miért nem? Ha szerettétek egymást? — Úgy látszik, kedves barátom, te nem is ismered az előítéleteket; egy grófkisasszony csak nem lesz Deréki Istvánná! Férjhez ment egy magafajtáju grófhoz. S mikor eljegyzése hírére scénát csináltam, egyszerűen kiutasított. S igaza volt. Csak nem lehetett az én feleségemmé. Kidobott és igaza volt, hogy kidobott; joga is volt hozzá. Mindent nyújtott nekem ez a szerelem s hogy elveszett, mindenem elveszett vele. Mit csinálhatnék most már egyedül, nélküle ? Ha utána még tudnék valakit szeretni, valaki mást, olyan lennék, mint az a keresztény, aki pogánynyá lesz s az Isten helyett holmi alaktalanul faragott szobrot kezd el imádni. Ezzel a szerelemmel együtt vége lett az én életemnek is. Egy lángoszlop után miért égessen az ember apró mécseket? Egy rózsakert illatát szíva, ki vágyik utána más illatra? Nem, barátom, az én életem célja megszűnt. S életczél nélkül minek éljen az ember ? Csakhogy egyelőre még gyáva vagyok meghalni! Huzom az életemet napról-napra. Ha az ember harminczhároméves és már nem tud szeretni, akkor lőjje magát főbe. Tudom, hogy azt kellene csinálnom, de mondom, hogy gyáva vagyok! Ki tudja meddig ? Mig az alkohol nem tesz bátorrá s akkor aztán nem fogok tovább zülleni . . . Lehajtotta a fejét a kezére s úgy dünynyögte: — Konyakot is hozathatsz, azt is megiszom. Kívülről derengett s beszállt a piszkos terembe a hajnali napsugár. Kellemetlenül érezte magát. A fény bántotta, becsukta szemét. — Nekem már elég volt a világosságból, a fényből, sötét kell nekem .. . Vértesy Gyula. Megérkeztek a szezon legújabb divatu bei- és külföldi szobafestő-minták, Mindenféle szobaícstési munkálatokat elsőrendű kivitelben és jutányos árakon készít Templomfestés, czimirás, aranyozás, mázolás, tapetirozás, floderozás. ........—Te ssék árajánlatot kérni — Munkák felvállalása végett vidékre készséggel kimegyünk. Nagybánya, Rák-utca. luhn és Szenfmihalyi szobafestő czég
