Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-03-10 / 10. szám
2 1910. márczius 10. NAGYBÁNYA mális mértékére nézve czélszerü a törvényes intézkedés, nehogy egyes képviselőtestületek a maguk szükkeblüségé- vel tisztviselőik fizetésének megfelelő rendezését továbbra is halogassák, sőt azt teljesen elmulasszák. E tekintetben tehát a Lukács Ödön-féle törvényjavaslattervezet kiegészítésre szorul s a kiegészítést legbiztosabban a polgármesterek kongresszusának megállapodásai nyújthatják. A munkálat az állami kárpótlást kettős alakban kontemplálja. Alapul veszi a városok rendőri-, adó-, katona-és közegészségügyi, személyi és dologi rendes kiadásainak legutolsó 3 évi átlagát s e kiadások 60%-át mondja ki az állam által megtérítendőnek. Ezenkívül azonban tekintettel van a városi pótadó nagyságára is s ha a városok házi pénztárának szükségleteire a város 20 — 247o községi pótadót vet ki, az esetben további 10°/o-al, 41 — 50 pótadó %-átlag mellett további 20%-al, 61—80 pótadó °/0-átlag mellett további 30%-al és 40:/o-al kontemplálja az állami megtérítést, vagyis azok a városok, melyeknél a pótadó meghaladja a 8070-ot, rendőri adó, katona- és közegészségügyi, személjü és dologi rendes kiadásaik teljes összegét kapják megtérítve az államtól. Ili HésEt i ipMilerit Márczius 9. A szeretet nagy föllobbanása érlelte meg a modern emberben azt a gondolatot, hogy a züllő, pusztuló alsó néposztály megmentésében első sorban a gyermekeket kell keblére ölelnie. Nagy szocziológus volt, akinek legelőször hóditolta meg lelkét ama gondolat, hogy az embert gyermekkorában kell az emberiség számára megmenteni s ezt a gondolatát a társadalom szivébe üttette. Ezzel a jótékonyság, a szeretet uj utakat vágott a társadalom szivéhez. Egyesületek támadnak, ligák alakulnak, osztályok sorakoznak, melyek összeszedik az utcza porából, vagy a még veszedelmesebb helyekről: az elzüllött szülők környezetéből a szegény, gondozatlan gyermekeket, ezrenként etetik, ruházzák, nevelik őket, már évek óta. A gyermekvédelem gyönyörű nemzeti munkája fejlődik, szerető kézzel vezeti az élet felé a magyar faj jövendőjét. S a gondos, figyelmes szem észreveszi útjában mindazokat a hiányokat, fogyatkozásokat, melyeknek kipótlása eredményesebbé tenné a gyermekvédelem fejlődését. A társadalmi gyermekvédelem óriási munka- programmjából hiányzott eddig a beteg gyermekek megmentése. Nem azokról a gyermekekről beszélünk, akiket a gyermekvédelem már oltalmába vett, azoknak nincs hiányuk a leg- odaadóbb gondoskodásban, de azokról, akik kicsiny keresetű szülőik tehetetlensége mellett pusztulnak el. Azok felé a sápadt, vérszegény, beesett arczu, nehéz lélekzésü, köhögős kis gyermekek felé néz most a társadalom jóságos szeme, akik mint az elemi iskolák szomorú penészvirágai oly megdöbbentő képét nyújtják a jövőnek. Ezeknek gyönge szervezetéből akarja kiűzni a betegség csiráit a szeretet, Uj nemes mozgalmat szerveztek hát Széli Kálmán, Tisza István gróf, Prohászka Ottokár, Zichy János gróf, Bezerédj Viktor, Imrédy Kálmán, a gyermekvédelem nagyszivü apostolai s azt akarják, hogy társadalmi utón egy gyermekszanatórium építtessék. Vagyontalan szülők iskolaköteles beteg gyermekei részére, valamint a Balaton partján több nyári üdülőházat emeljenek s az ország nagyobb városaiban, hol sok az egészségtelen gyermek, gyógv- házakat. Ki ne tudná mérlegelni a gyermekvédelem eme uj mozgalmának nemzeti hivatását ? Ki ne állana az úttörők mellé, ha kell áldozattal is ? Ki ne sietne filléreivel egy-egy kis beteg feje alá helyezni a puha párnát? Ki ne vállalná örömest magára a Gyermekszanatórium Egyesület tagságának apró kötelezettségeit? Az alakuló diszgyülést Pertvármegye székházában csak a napokban tartották meg. Mi mindnyájan, kiknek szivéhez szól az uj alakulás, tetszésünket, pártolásunkat a gyermekmentés uj munkájában való szives részünket mutassuk ki azáltal, hogy belépünk az Orsz. Gyermekszanatórium Egyesület tagjai köze. (Tagdijak.- alapitó tagság: 1000 korona, pártoló tagság: 100 korona, rendes tagság évi 5 korona. Igazgatóság: Budapest, Dohány-utcza 39. szám. Adományokat és tagsági dijakat lapunk is szívesen közvetít.) Halmai József. Márczius 8. Egy becsületben megőszült férfiú hunyt el megdöbbentő váratlansággal. Mély fájdalommal töltötte el szivünket a szomorú eset, hisz, bár nem épen férfi kora delén, de mégsem a késő aggság idején rabolta el körünkből a halál a közbecsülésnek és osztatlan szeretetnek örvendő, örökké mosolygó öreget: Halmai Józsefet. Nem városunk szülötte s mégis az a két decennium, mely alatt Nagybányán munkás életének őszét leélte, sok hálás tanítványt, de még több jóismerőst és őszinte barátot szerzett neki. Szeretetreméltóságával, arany szivével, lekötelező modorával most is elénk-elénk lép — s nem tudunk belenyugodni, hogy nincs többé. Belőle már csak az a miénk, ami földi: a kihűlt test, a por;mig nemes leikéből csak az emlékezet tartogatja fenn a szépet, a nemest: hisz a múlandóságot csak ez kerülheti el. Halmai (Hiki) József Jánoshegyen, Bars megyében született 1847. október 11-én. Középiskolai tanulmányait Beszterczebányán végezte, ugyanott tett érettségit 1871-ben. Egyetemre Budapesten iratkozott be a bölcsészeti karba s olt folytatta tudományos kiképzését 1871—1874-ig. Tanári oklevelet nyert a természetrajzból és vegytanból 1876-ban. Tanári működését 1874 ben Modorban kezdte meg a városi polgári iskolánál és ott tanított 1877-ig, mikor Tresztenára nevezte ki a minisztérium az algimnáziumhoz. Itt 1877-től egész 1890-ig tanárkodon, mig saját kérelmére családi és egészségi okokból Nagybányára helyezték át. Nagybányán 1890-től működött, tehát majdnem teljes 20 éven át. Ez idő alatt nemcsak tanítványai, hanem városunk, sőt felettes hatóságainak szeretetét és elismerését vívta ki magának, A megnyerő öreg ur fehér hajával, galamb- szelidségével, mosolygó arczával az örök ifjú benyomását tette mindenkire. S senki sem mert Hogy dobhatnám ki az én egyetlen áldásomat, egyetlen átkomat? Ugy-e ez életben csak annak érdemes élni, aki szeret s akit szeretnek. Én pedig már nem tudok szeretni. Azt az egyet szeretem most is, ha szégyennel, ha a gyalázat emlékével is — de szeretem. Utána nem tudnék másra még ránézni sem. Ez a szerelem emelt föl, ez sújt le. Ez után a szerelem után nem lehet az oltárt beferíőz- tetni más szerelemmel. Szentségtörés lenne a régi templomba, ahol az Ur emléke van — valami idegen, faragott bálványt hozni. Nem, inkább össze kell törni az egész oltárt, mintsem az ő helyére más szentséget állítani. A világ legboldogabb emberévé tett, mig enyém volt, de a legnyomorultabbá, mikor elhagyott. Ennek a rajongó szerelemnek az első idejéről nincs mit beszélnem. Három év előtt láttam őt először, a mágnások által rendezett élőkép- előadáson. Ekkor ébredt fel hirtelen, pillanat alatt lelkemben az az érzés, mely azóta pusztító tűzként kiégetett onnan mindent. Fiatal szivem lázas hevével imádtam azt, akivel még csak nem is szólhattam akkor egy szót sem s akitől mérhetlen távolság választott el. De át akartam hidalni ezt a távolságot! S a szerelem óriási erőt kölcsönzött a tehetségemnek. Úgyszólván minden sort az ő kedvéért Írtam ; minden dolgomat az ő kedvéért igyekeztem nagyon széppé tenni, gondolván, hogy hátha valamelyik dolgom mégis a kezéhez jut és elolvassa. < A munka őrületes Hámora veit rajtam erőt ; dolgoztam, egyre csak dolgoztam, hogy minél gyorsabban, minél lázasabb sietséggel jussak fel a híres irók közé, akiket ismernek mindenhol s akikről beszélnek mindaifelé. Dolgoztam őrült szorgalommal, munkakedvvel s megaczélozott teaetséggel, hogy mielőbb feljussak olyan magasra ahol ő is meglásson. De hiába! Nem Iá ott meg. Vagy ha észre is vett, nem akarta elá’ulni, hogy észrevett. Én majd mindennap láttam az én szép grófkisasszonyomat. A Stefáiia-uton hajtott két remek fekete orosz trappot. Isteneknek való látvány volt, amint ott ül a magas giggen, szob- rászi tökéletességű termttével. Az arcza kipirult s gyönyörű szőke haja a sebes hajtás közben homlokára lebbent. El nem mozdultam az útról, mig ott kocsizott s mig néztem, nézem a száguldó kocsit, őrült gondolataim támadak. Hogy vessem magam oda a két prüszkölő patpa elé, azok tiporjanak össze s ő haldokolva ülfetne maga mellé, véres verejtékemet törülné 1< czimeres csipke-zsebkendőjével s ezután a palotában halnék meg, utolsó tekintetemmel is az ő felséges arczában gyönyörködve. Ma már magam is restellem, ha rágondolok ezekre az éretlen ostoba álmodozásokra. Egyszer azután végre találkoztunk, minden hiperromantikus póz és minden elgázolási jelenet nélkül. Az ínséges tótok javára rendezett a grófkisasszony egy ünnepélyt s arra egy csomó más íróval együtt engem is meghívott. Oh, hogy áldottam az ínséges tótokat! Azt hittem, megőrülök a boldogságtól, mikor először szemtől-szemben álltam vele s beszélhettem hozzá. Azt hiszem, gyerekesen dadogva mondtam el, hogy holdog vagyok, hogy láthatom. ő odanyujtotta kis fehér kezét s úgy mondotta : — A dolgait olvasom, azokból ismerem régóta. Nagyon nyájas és kedves volt hozzám s el- halmozott a legnagyobb és legkedvesebb dicséretekkel. Meg is hivott a legközelebbi fogadó estélyre. Ami ezután történt, az már olyan sablonszerű a harmadiknak. Csak annak a kettőnek nem az, akivel megtörténik. Beleszerettünk egymásba . . . Mikor először 66 tiszta bituuonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást va$y egyéb fpín~fpHnf?nVfi!7 -BITÜMINÁ“-val fedett tető bemeszelve szép fehér 99 A mázolást neu igénylő iuiU"iGUUailj alj. mara(i gs kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. ,BITUMINA“ régi zsindelytetők átfedésére is kiválóan ilkalmas. : Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. BITUMINA Gyári főraktái Nagybánya és vidéke részére: Karácsok Vilmos Utódai nagykereskedésében nagybányán.
