Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)

1910-02-03 / 5. szám

2 1910. február 3. Hazánkban a törvényhatósági joggal fel­ruházott városaink üzemi bizottságainak sem intézkedési, sem pedig döntési joga nincsen, tisztán csak véleményeznek és felügyelnek, a döntés a tanácsé, illetőleg a képviselőtestületé. A rendezett tanácsú városokban, olt ahol a szervezési szabályrendeleteket felebbezés nélkül sikerült a vármegyéknél jóváhagyatni, több­kevesebb intézkedési jogot is találunk. Ennek oka abban rejlik, hogy a belügyminisztérium elvi okokból nem hajlandó a bizottságoknak döntő hatáskört adni s ezt az elvet egyöntetűen alkalmazza minden jóváhagyás czéljából oda kerülő szabályrendeletben, mig a vármegyéknél más-más elvek alapján történik a jóváhagyás. A tapasztalás hazánkban is azt mutatja, hogy egy bizottság mégis csak jobb üzemi igazgatóság, mint a képviselőtestület. A közüzemek kommunalizálásában a modern társadalmi elvek érvényesülését látjuk s ezért örömmel kell üdvözölnünk ezen fel­fogásnak minden újabb hódítását, mivel ez a közérdeknek diadalát jelenti a municzipalis életben. A Kereskedelmi Bank. Február 1. Amily nagy óvatossággal fogadjuk a gomba­módra termő uj pénzintézetek nagy reklámo­zással körülvett alapítási műveleteit, épen olyan megnyugvást keltő, jóleső érzés fog el bennünket, ha egy-egy régi, kipróbált pénz­intézet izmosodásáról, fejlődéséről adhatunk számot, Oly pénzintézetéről, melynek múltja bizonyítja, hogy nem kétes értékű spekulácziók, nem a végsőkig fokozott nyereményvágy, hanem a közgazdasági életnek akar hivatott és számot­tevő tényezője lenni. A Nagybányai Kereskedelmi Bank Rész­vénytársaság 1910. évi február hó 20-án tartja XX. évi rendes közgyűlését. Alkalmunk volt betekinteni az igazgatóság jelentésébe s a mérleg számadataiba s örömmel konstatáljuk, hogy ez a pénzintézet is azon i kevesek közé tartozik, mely a legszolidabb alapon a legzajtalanabbul működik ugyan, j mégis évről-évre az erősödés, a felvirágzás j utján van s az igazgatóság méltán rászolgált a részvényesek hálája mellett a pénzügyi körök s a hitelt kereső közönség elismerésére is. Mert ! minden pénzügyi műveletét a reálitás mellett a szolidság és gyorsaság jellemzi s e kvalitások j teszik e pénzintézetet képessé arra, hogy ma i már városunk és vidéke gazdasági, kereske­delmi és hitel igényeinek a lebonyolításában egyik jelentékenyül számottevő tényező lett. A reális és szolid üzletvezetés évről-évre mindjobban megizmosilja a közönség bizalmát is e régi intézetünk iránt, minek legfényesebb jele, hogy a betét állomány egyre növekvő­ben van. Az elmúlt évbon több mint 80000 koro­nával növekedett a betétállomány, úgy, hogy az összes betét ma már a félmilliót is meg­haladja. Szép gyarapodást mutat az intézet kötvény, váltó s jelzálog hitel forgalma is s ennek kö­szönhető, hogy az 1909. évben elért jövedelem 22.553 K 41 fillért tesz ki az előző év 15.809 K 79 f jövedelmével szemben. Más vidéki pénzintézeteknél, ha ily szép üzleti eredménynyel zárulnak, az igazgatóság­nak legelső gondja az, hogy az osztalékot föl­emelje. A Kereskedelmi Bank igazgatóságának azonban körültekintő gondoskodását bizonyítja, hogy nem az osztalékot emeli föl, hanem a nyereség jó részét a tartalékalap növelésére fordítja. A részvényeseknek, mint ez ideig is 5 százalékot fizet, a tartalékalapot pedig 9500 koronával növeli. Ez a szép eredmény tagadhatatlanul első sorban az igazgatóság s a tisztikar ügybuzgó- ságának köszönhető. De most sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy nagy érdeme van ebben Moldován Lászlónak, a Kereskedelmi Bank volt igazgatójának is, aki ez intézet fejlődési képességeit a legbiztosabb alapokra rakta le. Az ő nyomdokait követi Almer Károly, a bank jelenlegi igazgatója, ki valóban páratlan ambi- czióval buzgólkodik azon, hogy a pénzintézet a gazdasági, kereskedelmi s a hiteligényeknek gyors és olcsó kielégítésével minél intenziveb­ben szolgálhassa hivatását. S hogy nem eredmény nélkül, azt a bank mérlege, mely a legszigorúbb realitással van összeállítva, bizonyítja a legfényesebben. Ez az ügybuzgóság és szolidság már ab­ban is megnyerte a maga jutalmát, hogy a Kereskedelmi Bank részvényei az elmúlt évben a névértéken fölül 10—Í5 koronával emelkedtek. NAGYB Á N YA ___________ A „Nagybánya“ tárczája. Bál után. Illatos, fényes bálteremben Tánczolom át a hosszú éjét, E zajgó, örült forgatagban Talán az emlék úgy nem éget Feledni mindent, ami elmúlt, Alomnak is mi képtelen l Kaczagva pajzán zene mellett A szivemet temetgetem. Ledobva otthon csipkét, selymet, Vágyódva, hogy pihenni mennék, Feltámad újra minden, minden, Lelkemre száll a sok-sok emlék Csak azt tudom, hogy fáj a szívem, S hogy eltemettem: balga hit/ Siratok égő, forró könynyel Reggelig ébren — valakit. Jörgné Dr&skóczy Ilma. Nem vagyok szerelmes. — Magánjelenet. — Egy ur: Szőke és szerencsét­len. A szőkék rendesen szeren­csétlen teremtések. Hát szerelmes vagyok? (mosolyog). Éppen­séggel nem vagyok szerelmes. Nem, a legkevésbbé sem .. . Hiszen ha az lennék, ha tudnék szerel­mes lenni! . .. Ez olyan édes bolondság, olyan együgyű boldogság .. . szerelem! (Nevet.) Sajnos, olyan józan vagyok, mint egy . . . mint egy . . . (nem talál elég szellemes hasonlatot) mint egy börzelovag .. . Pedig mennyire szeretnék sze­retni . .. Szinte vágyom, epedek valaki után, aki utánam is vágyakozzék csak egy piczikét. .. csak ennyit . . . (Az ujja végét mutatja.) i De Margit! . . . (Ijedten néz körül, majd el­mosolyodik.) Nos ? .. . Margit ? . . . Semmi! Biztosítom, hogy semmi... (Ráteszi a kezét a szivére és hallgatódzik.) Lám! . . . Semmi! . . . Már most hogy érzelmeim felől ennyire nyugodt lehetek, csak arra vagyok kiváncsi, hogy támadt ez a dolog? Honnét van az, hogy az egész város tele van vele, hogy Margit és én... azaz én és Margit. .. (körülnéz óvatosan) sze­retjük egymást, azaz ... hogy én szeretem őt. (Fölényesen mosolyog, megböki a mellét.) Én? .. . Én? .. . Ha igy is lenne, éppenséggel nincs rá okom, hogy szégyenkezzem miatta, mert ami azt illeti, Margit határozottan csinos lány, sőt szép, ő a legfessebb a mi lányaink között, szellemes, okos és ügyes . . . Ezek mind olyan tulajdonságok, amikbe külön-külön is szerelmes lehet az ember, (kicsinylőleg) de azt hiszem, hogy éppen az, hogy ilyen nyíltan, ilyen elfogulatlanul beszélgetek róla, bizonyít mellettem, hogy (a szivére mutat és ke­zével tagadó mozdulatot csinál)— semmi, semmi... Tárgyilagosan fogom felvetni a kérdést: honnan gondolja a világ, hogy én Margitba sze­relmes vagyok ? ... A Polgári Kör tisztújító köz­gyűlése. Február 1. A Polgári Kör vasárnap délután 4 órakor tartotta meg tisztújító közgyűlését szokatlanul nagy érdeklődés mellett. Már jóval a közgyűlés megnyitása előtt tömötten megteltek a termek tagokkal s javában megindult a korteskedés, mely főleg a választmányi tagsági helyek be­töltésére irányult s amely vehemens kortes­kedésnek csaknem az lett a vége, hogy a régi választmányi tagok Almer Károly és Glavitzky Károly kivételével csaknem mind kibuktak. Nem tudjuk, minő befolyások érvényesül­tek a választásnál, de azt a törekvést, hogy egy egész választmányt egyszerre kibuktassanak, nem tarthatjuk helyesnek. Hiszen eltekintve a személyes momentumoktól, ne feledjük, hogy végre is a Polgári Kör sorsáról van szó s egy egész választmánynak kibuktatása, kik között sok régi, érdemes emberünk is van s a választmá­nyi helyeknek mind uj emberekkel való betöl­tése, nem hagyhatja rázkódtatás nélkül a Pol­gári Kört sem, mely hogy nehéz helyzetét dia­dalmasan leküzdte, épen a jelenlegi vezetőség ügybuzgóságának köszönhető. Torday Imre elnök a közgyűlést pontban 4 órakor nyitotta meg s a jegyzőkönyv hitele­sítésére dr. Makray Mihályt, továbbá Bozán Pétert és Csepey Ferenczet kérte föl. Ezután Szentkirályi József titkár terjesztette elő részletes titkári jelentését, melyben beszámol a múlt év nevezetesebb mozzanatairól. A körnek jelenleg két tiszteletbeli és 256 rendes tagja van. A múlt évben a tagok sorából elhaltak: Bálint István, Füvessy Lajos, Nagy János orvos, Szikla- váry Adolf, Szellemy Geyza, Szűcs Károly és Láng Gyula. A titkári jelentés megemliti, hogy a Kör résztvett a Mikszáth-jubileumban is, amennyiben megrendelte az illusztris iró mű­vének jubiláris kiadását. A pénztárnoki s a könytárnoki jelentést a közgyűlés tudomásul vette s azután pedig az 1910. évi költségvetési előirányzatot állapítot­ták meg. Végül a választásokat ejtették meg. Két bizottság előtt szavaztak, melynek el­nökei Incze József és Rusolán József voltak, tagjai pedig Benedek József, Kóczy Szilárd, Szappanyos Jenő és Tömlő Miklós. A választás eredménye a kővetkező: Elnök Torday Imre; alelnök Jancsovits József; titkár Szentkirályi József; ügyész: dr. Miskolczy Sándor; pénz­táros Bereyszászy Kálmán; ellenőr: Sziklai András; könyvtárnok Incze Lajos. Választmányi tagok: Almer Károly, Glavitzky Károly, Bányai József, dr. Makray Mihály, dr. Ajtai, Nagy Gá­bor, Bónis István, Ketney Mihály, Égly János, A múltkor — egy bálon — egy négyest lánczoltam vele. Ugy-e bár ez még nem ok ? ... A haját mesésen merészen fésülte ki ez al­kalomra, még sohasem láttam igy . .. Kérem csak semmi mosoly, lehet, hogy más látta már ügy, de én nem . . . ízléses fehér ruhácska volt rajta — különben, ha őszinte akarok lenni, kénytelen vagyok beismerni, hogy mindig rendkívül Ízlé­sesen öltözik — tehát csinos fehér ruhácskája volt, amely titoktartva mutatta teste lágy kör­vonalait. Ha nem félnék tőle, hogy elfogultnak mondanak, azt állítanám, hogy a termete csoda­szép, klasszikus ... de nem megyek olyan mesz- szire . . . mert... (zavart) hasztalan mosolyognak kerem . . . Az arczán csókolni való rózsákat fakasztott a táncz és szemében ezer ingerlő kis ördög ütött tanyát . . . pajkos, szellemes volt és én alig szól­tam néhány szót ... Ez a fölényes viselet, azt hiszem : imponált neki . . . Különben ha nem úgy van, — hát mit törődöm vele? . . . Figyeltem, hogy mással mikép tánczol és úgy sajnáltam léha, haszontalan tánczosaitól min­den szavat, minden pillantását s mosolyát. Egészen komolyan mondhatom, hogy nem érdemlik meg ezek az üres legények, akiknek egyedüli érdeme, hogy hajukat elválasztva fésülik és nadrágjuk vasalva van, bizony Isten nem ér­demlik meg, hogy olyan leány mint Margit, a karjaikon lejlsen, az ő együgyüségeiken mulas­son, az ő .. . (Meghökken.) De miért ne mulasson? Hiszen leány. Könnyelmű és léha, mint a többi, aki talán nem is érdemes rá, hogy utána gon-

Next

/
Thumbnails
Contents