Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-02-03 / 5. szám
1910. február 3. 3 Bálint Imre, dr. Káplány Antal, Lerch Ignácz és Kupás Mihály. A hivatalos listában változás csak annyi történt, hogy Szász József a választmányból kibukott. Választás után tartotta meg a Polgári Kör Széchényi-lakomáját, melyen a tagok igen nagy számban jelentek meg. Az első felköszöntőt Torday Imre mondotta, üdvözölve a Kör vendégeit s tagjait, majd felkérte dr. Káplány Antalt ünnepi beszédének megtartására. Dr. Káplány, kezében a Széchenyi-serleg- gel, nagyszabású s igen hatásos beszédet mondott, melylyel zajos tetszést aratott. Ünnepi beszédét egész terjedelmében a Kör jegyzőkönyvében örökítik meg. Felköszöntőket mondottak még : Stoll Béla, Szerencsy József, Jancsovits József és dr. Káplány Antal, ki két Ízben is felszólalt. A lakoma a legvidámabb hangulatban a késő éjjeli órákig nyúlt el. A telefon. — Nagy panaszok a telefon ellen. — — Abczug, le a telefonna!! — Önagysága: Halló! Ki beszél, a központ ? Egy hang: A központ! Önagysága: Kérem kisasszony kössön össze Rumpolddal. Csengetés. Önagysága: Rumpold? Ki beszél ott? Pinczér: A pinczér. Ónagysága: Ott van az uram? Pinczér: Itt sok ur van. Önagysága: Én X-né vagyok. A nagyságos ur ott van? Pinczér: Itt. Önagysága: Mit csinál? Pinczér : Most rendelte a harmadik pörköltet s a„ tizenkettedik pohár sört. (Önagysága úgy tesz, mintha elájulna. Jó eev órával később otthon a következő jelenet folyik le.) .4 nagyságos ur: Bocsásson meg édesem, de annyira el voltam foglalva a hivatalban, hogy észre sem vettem, hogy elszaladt az idő. Önagysága: (Huzva. hosszasan) Szegény! A nagyságos ur: (Verejtékező homlokát törölgetve) Az embernek egészen agyon kell strapáim magát s amellett még folyton mérget kell nyelnie. Önagysága : (Huzva, hosszasan) Szegény! A nagyságos ur: Ha ez sokáig igy tart, valóban meg kell az embernek őrülnie. Tudom, édesem, most is kitűnő ebéddel vár, hát azt hiszi, ilyen tortura után tudok enni? doljanak, ábrándozzanak felőle és elsóhajtsák a nevét, igy: — Margit!.. . (sóhajt) Margit! . .. Nem lehet semmit sem tudni. Talán a legszebb lelkű leány, akit csak ismerek, de mi haszna, ha nem gondol vele senki .. . A minap arra mentem az ablakja alatt. A szobát takarította és ehhez illő háziruha volt rajta . . . Más leány ilyenkor reDdetlen, a dolgozó ruhája piszkos, önmaga elhanyagolt; de a kis Margit olyan volt, hogy — bizony Isten — az ember önkénytelenül is kiszalajtotta a száján: — Milyen édes volna ilyen kis feleség i . .. Kár, hogy nem érdeklődöm úgy iránta. Beszélnék vele. Megfognám kis kezét, megszorítanám gyengén és ha úgy érezném, hogy visszaszorítja, vagy azt tudnám, hogy nem egészen idegen hozzám, egy alkalmas pillanatban megkérdezném tőle : — Édes Margitkám!... mondja, nem találná maga türhetőnek ezt az életet az én oldalamon ? (Megijed, körülnéz, megzavarodik és a zsebkendőjével megtörli homlokát.) Az én oldalamon?... Mi köze az oldalamnak hozzá, avagy neki az oldalamhoz? Ha nem tudnák, hogy ennyire sem (mutatja a körmét) érdekel a kislány, még bizony gondolnának valamit, de igy (bizalmasan) azt hiszem, gyanútlanul beszélhetek. — Aha, megvan! . .. (A homlokára üt.) Ez az! Most jut eszembe, hogy tánczoltam én vele még egy négyest azóta. Természetesen ... És ez a nagy szerelem oka, hogyne I... Ha valaki két hét alatt egymásután két négyest tánczol egy \ NAGYBANYA Önagysága: (Huzva, hosszasan) Szegény! A nagyságos ur: (Még mindig verejtékező homlokát törölgetve) Annyira ki vagyok merülve, Jiogy ie kell egy kissé dőlnöm. Önagysága. ügy ? (csípőjére téve két kezét) Ki van merülve? Le kell dőlnie? Nem is tud ebédelni? S még ezen csodáikozhatik valaki ? Hahaha! Három pörkölt és tizenkét pohár sör után? Hahaha! Szegény! Csakugyan nagy strapát kellett kiállania. (A nagyságos ur egyszerre úgy néz ki, mintha rák volna s a forró vízből vették volna ki. Az első pillanatokban bambán, érthetetlenül néz körül, majd észhez kapva, az irodába rohan s a telefont ököllel megfenyegeti.) * (Másnap.) Önagysága: Rumpold ? Ki beszél ? Pinczér: A pinczér? Önagysága: Ott van az uram ? Pinczér: Egy teremtett lélek sincs itt! Önagysága: Nincs ott? S nem is volt ott? Pinczér : Egy két vigéczen kívül senki sem volt itt. Ha igy tart, akár be is csukhatjuk a boltot., Önagysága: Köszönöm. (A nagyságos ur, aki a félkagylót tartva kihallgatta a beszélgetést, önelégülten mosolyog s beszélgetés végéu két hatost csúsztat a pinczér kezébe: Na lássa, igy kell azt csinálni máskor is. Na, hozzon csak még egy pohár sört!) (Öt perczczel később) Önagysága: Ki beszél, a hivatal ? János: János, a hajdú. Önagysága: Én X-né vagyok. Ott van az uram 9 János: Nincs itt kézit csókolom! Önagysága: Mikor ment el ? János: Ügy tizenegy óra előtt, kézit csókolom. Önagysága: Nem tudja, hol van? János: A nagyságos ur ilyenkor Rumpold- hoz szokott menni, kézit csókolom. Ónagysága: Nézze meg kérem ott van-e s mit csinál? János: Igenis, kézit csókolom. (Öt perczczel később.) Ónagysága: Nos ott van? János: Igenis, kézit csókolom. Önagysága : Mit csinál ? János: Most rendeli a harmadik pörköltet s a tizenkettedik pohár sört, kézit csókolom. Önagysága: Köszönöm. János magában önelégülten: Na, ennek az urnák ugyan beadtam, legalább megtanulja, hogy máskor nem fog komiszkodni az emberrel. (Öt perczczel később igen heves csengetés.) Önagysága: Rumpold ? leánynyal . .. Persze, persze . . . (Mosolyog.) Szegények, ha tudnák, hogy el is felejtettem máraz egészet. De hadd beszéljenek... (Vállat von.) Hát nem úgy van? Egyébként ennek a négyesnek kedves története van. Hallgassák csak I . . . Látom, hogy a kislány, már mint. Margit, magányosan áll az anyja oldalán. Kicsit búsul is, vagy szórakozott. Megszólítom : — Van már négyes-tánczos Margitka? — Igen — mondja bizonytalanul. — Kivel fánczolja? Kissé habozott, majd az unokabátyja nevét mondta. Láttam, hogy nincs kedvére a tánczosa és szerettem volna megszabadítani tőle. — Nem hagyhatná őt ott? A kislány szeme felvillant, ragyogott és alig rejtett örömmel mondta: — De nem ingyen ám! — Hát mit akar érte ? — Adjon egy gombostűt . .. Adtam, adtam volna mást is, mert mint már azt előbb is említettem, nagyon édes gyermek Örömest beszélek, szívesen tánczolok vele, de még nem ok rá, hogy telekürtöljék a várost: — Balog Péter szerelmes a Bérczy Margitba fülig . . . Nem bizony, mert Balog Péter nem az a legény, akit egy pár ragyogó szem, néhány kéz- szoritás levegyen a lábáról. Újra ismétlem, hogy nem vagyok szerelmes, de ha szerelmes tudnék lenni, hát inkább Margitba szeretnék, mint másba . . . Mert elképzelni is édes a jelenetet, mikor az ember nyaka köré fonja Pinczér: Rumpold. Önagysága: Itt X. Igen sürgős ügyben óhajtanék beszélni Y. nagyságos úrral. Pinczér: Kérem alássan! Azonnal küldöm. 4, nagyságos ur : Na, maga az X? Ónagysága: Igen én vagyok s ha még egy pörköltet, meg még egy pohár sört mer rendelni, hát haza se jöjjön ! Érti ? .4 nagyságos ur dühösen csapja le a kagylót s öklével még dühösebben megfenyegeti a telefont. * Ezek után a nagyváradi posta és távirda- igazgatóság legkevésbbé se csodálkozzék majd, ha nemsokára a hölgyek azon instáncziá- val fognak az igazgatósághoz fordulni, hogy a telefon éjjeli szolgálat is sürgősen bevezettessék. A telefon pedig egyre-másra fog a hivatalokban, vendéglőkben leszereltetni, mert már ez ideig is sok családapának dúlta fel szivbeli nyugalmát és lelki egyensúlyát . . . A főgimnázium hangversenye. Február 2. Óriási érdeklődés mellett folyt le f. hó 1-én főgimnáziumunk hangversenye. Az a lázas készülődés, mely megelőzte, megtermetté gyümölcsét. Oly nagyszámú közönség jelent meg a hangversenyteremben, amilyent évek hosszú sora óta Nagybányán együtt nem láttunk. Kovács Gyula könyvkereskedőnél az összes jegyeket megvették, úgy, hogy este a pénztárnál ülőhelyet már nem lehetett váltani. A rendezőség körülbelül 250 széket tudott elhelyezni az L. alakú teremben s e helyek előre mind elkeltek. A közönség 8 óra felé kezdett gyülekezni, ami elég galibát okozott. Akik előre megváltották jegyőket, nem siettek, mig azok, akik jegyhez előre nem juthattak, iparkodtak a pénztárnál szerezni, s a vége az lett, hogy a Kaszinó előszobájában hatalmas tolongás keletkezett. De ez már igy szokott lenni olyan helyen, ahol sok ember egybegyüi. A hangverseny jóval 8 után vette kezdetét. A gimnázium zenekara a bányász zenekar közreműködésével Meyerbeer Hugenották ez. nyitányát adta elő. A diákokból kerültek ki a vonósok, a bányászokból a fúvósok, úgy, hogy teljes volt a zenekar, mig a főgimnázium eddigi hangversenyein a fúvósokat a zongora és harmonium pótolták. A nyitányt igen ügyesen, minden részében kidolgozva adták elő, s szinte meglepett az apró fiuk készsége, melylyel a precziz előadáshoz hozzájárultak. A bányászok nem veszik rósz néven, ha a zenekar diáktagjait névszerinl felemlítjük, hisz az ilyen dilettáns muzsikusoknak nagyobb az érdemük, mint nekik, kik folyton gömbölyű karját és engedi, hogy megöleljék és szépen lesüti ábrándosán a szemét, amikor a fülébe súgják : — Ó be szeretem ! Azután ráfelel az ő behízelgő, dallamos hangján: — Én is! . . . Lám egész költőt csinál belőlem ez a lány, hogy olyan dolgokat képzeljek, ami lángra gyújtja az ember vérét... De nézzük csak !.. . Hátha más is ilyen ábrándokat szövöget és ha ö is másról szövi álmait? ... Mert az könnyen meglehet, annál könnyebben, mert Vári Pista sokat legyeskedik körülötte és ő is csinos legény. Vári Pista ! (Kicsinylőleg mosolyog.) Hát mit bánom én ? . . . Mit törődöm vele, ha ő, ha más?... Mit nekem a leány? Bár bosszantana, ha olyan semmi ember kaparitaná el, mint Pista, de hát mit tegyek? Én érzem és tudom itt belül, hogy egész érdektelen vagyok az ügyben, de a város azt beszéli, hogy fülig vagyok vele . . . Nem adtam és nem is adok az egész városra semmit és éppen azért megmutatom a jó nyelveknek, hogy nem vagyok egészen fülig.., (Fel és alá jár: izgatott.) Jó lenne, ha egy csokrot küldenék neki!. .. Talán levelet is irok hozzá! . . . Tudja az Isten, mit és hogyan ? Mert igy van az ember, ha nem ért az ilyen érzelmi boldogságokhoz . . . (Zsebkendőt vesz elő és a homlokát törli. Ingerülten.) Talán nem jó lesz a csokor . . . avagy a levél?!.. . Egyébként hiába mosolyognak, mert nem vagyok szerelmes Margitba . . . nem 1 . . . Honti Henrik.
