Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-02-03 / 5. szám
f If TTIII. évfolyam. 1SÍLO. fe"br-o.á,r 2ió 3. 5-ils: szám. Előfizetési Arak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. számViipva a hirdetések s előfizetési pénzek küld^A^k. lapközlemények, Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletébe* Í9 Városi közüzemek s azok szervezése. Február 1. Dr. Ripka Ferencz, a Ganz-féle villamossági részvénytársaság főtitkára, kinek jelentős része van a nagybányai villamos mű megalkotásában is, Városi közüzemek s azok szervezése czimen igen értékes fölolvasást tartott a fővárosban, melyet közérdekű voltánál fogva a következőkben ismertetünk: Dr. Ripka felolvasásának bevezelő részében utal a városok nagyarányú fejlődésére s a városi lakosságnak gyors szaporodására. Megállapítja azonban, hogy ezzel a gyarapodással a jövedelmi források nem tartanak lépést s korántsem nagyobbodtak oly mérvben, mint aminő arányban a városoknak a közérdek kielégítéséből folyó terheit növekedni látjuk. így Budapest lakossága az utóbbi 34 év alatt 207-%al, mig az évi költségvetés kiadási része 4£$°/0-al növekedett. A városok gyakran oly kiadások fedezetére is kölcsönöket vesznek igénybe, amelyeknél ez a dolog természeténél fogva sem volna megengedhető, de kénytelenek vele, mivel az adókkal túlterhelt lakosság a pótadó további emelését nem bírja. A technika vívmányai egyrészt, bizonyos elsőrendű szükségleteknek tökéletesebb kielégit- hetése utáni törekvés másrészt, oly intézmények létesítésére vezettek, melyekből idők múltán a modernebb és praktikusabb felfogás térfoglalásával a városoknak uj és pedig oly erőforrásai fejlődtek, melyek a közterhek fedezetéhez járulván, hivatvák arra, hogy az adózó polgárság terheit lényegesen csökkentsék. A nagy nemzetgazdászok elméletének s a modern socialpolitika tanainak felhasználásával meggyőzően bizonyítja dr. Ripka annak az irányzatnak észszerüségét, amely a közüzemek municzipalizálását sürgeti és sorra czáfolja azokat az ellenvetéseket, melyeket a községesités ellenzői rendszerint hangoztatnak. Vájjon miért ne lehetne ugyanaz az üzem, mely a magánvállalkozás kezében (a várositás ellenzői szerint tehát szakszerűen kezelve) búsás hasznot produkál, — municzipális kezelésben is ugyanolyan jövedelmező vállalkozás? Hiszen a községnek ép úgy módjában áll a sikeres miiködhetésnek feltételeit előteremteni, mint a magánvállalkozásnak; a község is biztosítani tudja annak az üzemnek a technika legmodernebb elvei szerint való létesítését s megszerezheti az üzem vezetéséhez azt az elsőrendű szaktudást, amelyet a magánvállalkozás! Ez tisztán pénzkérdés! És egy olyan község, amely a municzipalizálás elvének nívójára tud emelkedni, kétségtelenül azt is átlátja, hogy a községi üzemek alkalmazottainak fizetésénél a a magánválalkozással egyenlő mértéket kell alkalmaznia. A községi administráczió nehézkességének a közüzemek üzletvitelére való kihatását az üzemek helyes szervezésével lehet és kell is kizárni. Az az üzem, amely helyesen van beállítva a községi közigazgatás keretébe, nincsen hátrányosabb helyzetben a magánvállalatnál. Ezt a budapesti gázgyárak házi kezelésének előkészítése a legmeggyőzőbben igazolja. Azt a kérdést, hogy mily üzemek, illetve vállalatok alkalmasak arra, hogy azok községi kezelésben létesittessenek, elvi tételekkel eldönteni nem lehet, hogy valamely üzemet vagy vállalatot egyáltalában és mikor municzipalizáljunk, azt mindig az adott körülmények és a gyakorlati élet követelményei állapítják meg. Mindazonáltal vannak üzemek, melyekről általánosságban is megállapítható, hogy azok helyes községi politika szempontjából csakis municzipális kezelésben létesítendők; ilyenek a vízvezeték s az azzal kapcsolatos csatornázás, továbbá a világítási vállalatok. A vízvezetéki üzem ismertetésével kapcsolatban rámutat dr. Ripka azokra a kedvező pénzügyi eredményekre, melyeket a magyar és külföldi városok produkáltak. Ennél az üzemnél a jövedelemszerzési szempont alárendelt szerepet játszik, mégis legtöbb helyen nem csekély mérvben járul a közterhek csökkentéséhez. Egészen más elbírálás alá esnek a városi világitó vállalatok. Ezek már valóságos üzleti vállalkozásai a városnak; gyakran a magánvállalkozással is föl kell venniök a versenyt s már a koczkázat is tekintélyes szerepet játszik. Ezek a körülmények lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy eme vállalatokkal szemben a magyar városok csak a legközelebbi múltban helyezkedtek a kommunahzálás álláspontjára s bármenynyire kedvezők is azok az üzleti és közérdekű eredmények, melyeket a városi kezelés ezeknél az üzemeknél eddig el tudott érni, még napjainkban is nagymérvű idegenkedéssel találkozunk eme vállalatok várositásával szemben. A modern felfogás és a közérdek h,.!yes megismeréséből leszürődő irányzat igen nehezen tud megküzdeni a konzervatív gondolkodással és a szűk látókör csökönyösségével s gyakran a felsőhb- ségnek forma szerint illetéktelen beavatkozására van szükség, hogy a közérdek kárt ne szenvedjen. A kizárólagossággal, vagyis konczessiós alapon létesült világítási vállalatok ismertetésével rámutat dr. Ripka eme szerződések lényegére. A technika folytonos és nagymérvű fejlődése úgyszólván napról-napra bővitette eme vállalatok produktumainak alkalmazási körét, miáltal egyre szaporodott a közönséget ezekhez az üzemekhez fűző érdekszálak sokasága s ebből folyólag egyre szembeszökőbbé váltak a kon- czessio-szerződések feltételeinek hátrányai, ami idővel oda vezetett, hogy ezek a konczessiós alapon létesült üzemek népszerűtlen intézményekké váltak. Behatóan ismerteti dr. Ripka a községesi- tésnek e téren mutatkozó előnyeit s hivatkozik a tapasztalásra, mely meggyőző adatokkal igazolja, hogy ezek az üzemek, amellett, hogy a közérdek szempontjából hozzájuk fűződő várakozásoknak teljesen megfeleltek, a városoknak bőséges jövedelmi forrásokul is szolgálnak. Ennek illusztrálására a magyarországi és külföldi városok egész sorára utal, ahol a városi gáz- és elektromos művek óriási feleslegeket szállítanak a közpénztárakba. A magyarországi városok közül Temesvár, Pozsony, Debreczen és Fiúméban tudott legjobban teret hódítani a municzi- palizmus elve, de már kisebb városainkban is érezhetővé válik annak kiváló jelentősége. Nagy- becskerek 4 év előtt 8°/0-al apasztotta a városi pótadót az elektromos telep jövedelméből. Rendkívül tanulságos a külföldi városok üzemi gazdálkodása, ahol ezen a réven milliókkal gyarapszik a városok bevétele. A bécsi elektromos mű legutóbb kerek 0 millió, a gázgyár pedig 3 millió koronával járult a közterhekhez; Breslauban a kél üzem 2 5, Kölnben 2, Dilsseldoriban 15, Brémában 2, Nürnbergben 15, Münchenben 2 5 millió márka nyereséget adott; fényes jövedelmezőséget ért el a többi között az esseni (12%), a frankfurti (1T6%), a kopenhágai (18%) stb. városi elektromos mű. Ezek a nagyszerű eredmények, illetőleg azoknak nagyjelentőségű városgazdasági fontossága indította az olasz törvényhozást arra, hogy a közüzemek kisajátilhatására külön törvényt alkosson. Az 1903. évi 103. sz. márcziusi törvény jogot biztosit a községeknek a következő üzemek átvehetésére: vízvezeték, világítási üzemek, csatornázás és trágyafeldolgozás, közúti vasút, telefon, gyógyszertár, köztisztasági berendezés, temetkezési vállalat, malom és sütő, lermokémiai telep, vásárcsarnok, fürdő és mosó intézet, jéggyár, éjjeli menhely, omnibusz, automobil és hasonló vállalat, hidraulikus és elektromos hajtóerő, hirdetési vállalat, kukoricza- száritó, mag- és oltványtermelés és faiskola. A törvény részletesen megállapítja az eljárást és módozatokat, amelyek mellett valamely község, vagy több, de ugyanazon tartományhoz tartozó község együttesen kisajátíthatja az illető üzemet. Megegyezés híján első fokon egy 3 tagú választott bíróság dönt, melynek határozata egy szintén 3 tagú választott bírósághoz felebbezhető. A törvény szerint a pótadó nagysága nem képezhet akadályt valamely üzem kisajátításánál s az illető község jogot nyer e czélból olcsó állami kölcsön igénybevételére. Azu. n. konzorcziónális üzemekre is kiterjeszkedik ez a törvény. E szerint jogot nyernek a községek arra, hogy többen együtt társulhassanak valamely üzem létesítésére. Amint az egyes képviselőtestületek külön-külön elhatározzák az illető üzemnek közös létesítését,, megbízottakat küldenek ki, akik testületté alakulnak. Ez a konzorczionális gyűlés az illető üzemre vonatkozólag ugyanazokat a jogokat gyakorolja, mint a községi képviselőtestület. A törvény megállapítja, hogy a községi üzemek, a közigazgatástól külön választva, önálló üzletként kezelendők; több üzem egységesítése megengedtelik A községi üzem szervezése megfelelő szabályrendelet alapján történik. A szabályrendelet főbb intézkedéseit maga a törvény állapítja meg. Ezek között találjuk azt a rendelkezést is, hogy az üzemi bizottság tagjainak száma nem lehet 7-nél több és 3-nál kevesebb. Rendkívül szigorú intézkedéseket tartalmaz a törvény az üzemi alkalmazottak inkompatibilitása tekintetében is. Megállapítja, hogy az üzemi igazgató vagy alkalmazott nem lehet tagja a képviselőtestületnek s a képviselő- testületi tagnak még harmadizbeni rokona sem vállalhat üzemi alkalmazást. Az idézett törvény rendkívül nagy kihatással van az olaszországi községi üzemek fejlődésére és nagy jelentősége van abból a szempontból is, hogy az egész országban kereskedelmi elvek alapján való egyöntetű szervezési biztosit a közüzemeknek. Nálunk Magyarországon a municipálizmus elvének kifejlődhelését nemcsak az ósdi felfogás hátráltatja, hanem a modern kereskedelmi alapon való szervezhelés nehézsége is megbénítja Minél inkább eltér valamely üzem a köz- igazgatási természetű funkcziótól s czéljában minél nagyobb része van a nyerészkedésnek, annál közelebb kell azt hoznunk szervezetében ahhoz a formához, mely a nyerészkedésre alapitolt vállalatoknak leginkább megfelel, tehát a részvénytársulali szervezethez. Nagyszámú, megfelelő hatáskör nélkül delegált bizottság működésében nehézkes s végeredményben képtelen valamely üzletszerű üzem vezetésére. Ezért látjuk a németországi közüzemeket kis tagszámú, de nagy hatáskör és felelősség mellett működő bizottságok vezetése alatt. A berlini gázgyárnak 9, a vízműnek 11, a bécsi gázgyárnak 9 tagú bizottság intézi a sorsát.
