Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-05-26 / 21. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő: negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. , r Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. E G L Y MIHÁ LY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Hid-ufcza 13. szám, hova a lapközlernények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kffnyvkereskedő Üzletében is. Nőtisztviselők. Május 25. Késői dolog lenne arról beszélni, kell-e dolgozni a nőnek, vagy nem ? Ha nem kényszeritette volna ki őket az élet a kényelmes, gondtalan családi életből a nagyvilágba, biz ott lennének ők még ma is. Mondani is nevetséges, hogy puszta ambiczióból is megtették volna ezt a lépést, amelynek súlyos következményei az ő vállaikra nehezednek. Nagyon hosszú idő fog addig telni, amig a nőnek a vérébe, gondolkodásába teljesen beleivódik az uj helyzet elfogadása, amig annyira meg fogja találni lelki egyensúlyát, hogy az uj világban a régi higgadt nő lesz. Annál nehezebb ez, mert a férfiak egyáltalán nem igyekeznek a nőnek meg- könnyiteni ezt az átmeneti állapotot. A nőnek még nagyon szokatlan a munka.Meglátszik rajta,hogy csak muszájból fog hozzá, hogy természetellenesnek találja ő maga is a gondolatot, hogy neki dolgoznia kell. Aztán ha még akarna is dolgozni, a fizikuma nem birja. Hiába, a nő évszázadok óta kényelemben élt, gond nélkül. Óvták, beczézték. Még gondolkodni is mások gondolkoztak helyette. Biz erre születtek a mostani nők is. Az anyjuk, mikor a szivük alatt hordozta őket, mikor nevelte őket, igazán csak arra gondolt: jó asszony legyen a leányaiból. Ezek a jó asszonynak nevelt lányok igazán oly ritkán lesznek jó tisztviselők, hivatalnokok. Pedig azok akarnak lenni és nem rajtok múlik, ha ez : sehogy sem sikerül nekik. Példa erre az az eset, hogy Newyorkban egy nagy vasúttársaság elbocsájtja egyszerre a nő alkalmazottjait. Ez annyit jelent, hogy néhány ezer nő fog egyszerre állás nélkül maradni. Nagyon jól meg kellett tehát annak az igazgatóságnak a dolgot gondolni, mielőtt azt ». kegyetlen elhatározást szankcionálta Arról beszélni sem lehet, hogy itt vajra mi antifeminista tüntetésről lenne szó. El kell bocsátani a nőket, mert nem tudják elvégezni a rájuk bízott munkát. Ez a rideg valóság amely csakugvan valósság. Az igazgatóság az ^kadatolásban azt is kijelenti, hogy az *elbocs átolt nők helyére kizárólag férfiakat alkalmaz, akiknek ugyan sokkal több fizetést kell adni, de ennek ellenében h^sznavehető munkát végeznek. Ez a többlet az amerikai fizetési viszonyok szerint tekintélyes összeg lehet még egy | nagy vasúttársaságnak is. Ha nincsenek rákényszeredve, aligha adják ki ezt a>. összeget az igazgatósági tag urak. A női alkalmazottak nem kitartók a munkában. Felületesek, feledékenyek és figyelmetlenek. Egy és ugyanazt a hibát többszöri figyelmeztetés daczára újból és újból elkövetik. Az órájukat minduntalan előveszik munkaközben és valósá gosan lesik a percet, mikor szabadulhatnak. És ami a legfőbb, neinjndnak pontosak lenni. Biz ezek a vádak nagyon könnyen elhihetők. Igaz, hogy vannak férfiak is, akikről mindezeket el lehet mondani, sőt valószínűleg az amerikai vasúttársaságnál is vannak ilyen férfiak. Azonban úgy látszik elenyészően kisebb számban, mint a nők, különben nem vágyakoznának annyira a férfi-munkaerő után. Hiszen olyan természetes az, hogy a mai nők nem tudnak olyan alaposak lenni mint a férfiak. Aztán hogy felületesek, szórakozoltak, nincs kitartásuk. Úristen, hisz annyi és annyi száz esztendőn keresztül az volt az erényük. Milyen kedvesek, milyen ennivalóak is voltak még a nagyapáink szemében azok a rózsásképü, gyermekszemü, gondatlan leányok. A férfi pedig örökké figyelt, tanult, gondolkozott és már munkára született. Hogy is lehet összehasonlítani őket ? Igaz, hogy az amerikai vasúttársaságnak mindezekhez semmi köze. Még ha mégegyszer olyan lármát csapnak az amerikai szuffrazsettek, akkor sincs hozzá köze, a társaság azt mondja, ő fizet és ezért jó munkát akar. Ha pedig a nők nem tudnak jól dolgozni, akkor egyszerűen elbocsátja őket. Végre is a nő úgy találja, hogy az élet sem viczcz, és a társaság nem arra való, hogy feministák és antifeministák kísérletezzenek az irodáiban drága pénzért. S ebben igaza van. Félelmeten igaz. Az aztán már egyenesen más kérdés, hogy igazuk van-e a a szuffrazsetteknek is. Mit csinálnának például nálunk a nők, ha úgy a postán, az állami hivatalokban egyszer egészen komolyan statisztikát csinálnának a női és férfi hivatalnokok A „Nagybánya“ tárczája. Az életben. — Dolfu Jenő. — Madárdaltól hangos erdő, Kéklő ég és ezüst patak, Kiérve a küzdőtérre, Titeket rég elhagytalak! Kietlenség, ami övez : Mocsárok és lidérozfények, Kincsen virág, nincsen napfény, Kincsen lomb s nincs madár ének. Révedező tekintetem Köröskörül ha hordozom, /Sziklák és nagy szakadékok Öveznek itt lépten-nyomon l Bran LSrincz. Schakleton délsarki expedicziója. — Élet a téli szálláson. — Az Erebus-expeditio után az éjszakák nemsokára nagyon meghosszabbodtak és az utazók megtették az utolsó előkészületeket az áttelelésre. Amig csak lehetett, kint dolgoztak a szabadban. Nap-nap melleti tanulmány-kirándulásokat tettek, hogy gyűjteményeiket gyarapítsák és kiegészítsék. A geológusok bőven találtak anyagot. A növényzet azonban igen szegényes lévén, mindössze egy kevés mohát és néhány moszat-félét találtak, amelyek a puszta sziklákon is tenyésznek. Ez nagyon jellemző a délsarki vidékre, mert az északi sarkhoz ugyanilyen közeleső szigetekről valami 18-féle növényt és köztük egy törpe füz- fajt is ismerünk. A fauna valamivel gazdagabb. A pinguinek százezrekre menő csapatokban tanyáznak. Sok a sirály is. A fókáknak több faja él itt. Hanem a biológust ezeknél is jobban érdekelte az a sokféle apró és úgyszólván csak mikroszkóppal tanulmányozható élő lény, amelyek a kunyhó körüli édesvizü kis tavakból és a tenger mélyéből kerültek elő. Sok kísérletet végeztek ezekkel. Kitűnt például, hogy némelyik faj —130° R.-t is elbír. Általában sokat dolgoztak, mert kevesen voltak és a tenni való sok volt. Adams, az expeditio meteorologusa, reggel 8 órától kezdve este 8-ig minden második órában a meteorologiai kunyhóba ment és leolvasta a hőmérőket, lég- sulymérőket és utána nézett, vájjon a műszerek rendben vannak-e. Ezt a munkát éjjel ugyancsak két óránként kellett elvégezni, de akkor ez már az éjjeli őr feladata volt, amely tisztségeket naponkint váltakozva viselték. Az éjjeli őr szolgálata este 10-kor kezdődött és első dolga volt a meteorologiai műszerek adatait leolvasni, azután az istállóban tartott szemlét, mert az éjszakai rendért ő volt felelős. Ha tehát az éjszaka folyamán a lovak vagy kutyák nyugtalankodtak, neki kellett hozzájuk kimennie. A kunyhóban pedig gondozta a kályhát és az acetilen-lámpát. Viszont meg volt a joga, hogy meleg fürdőt készíthetett magának. Az őrök rendszerint arra is használták az éjszakát, hogy a ruhát, czipőt foltozzák, mert nappal nem igen értek erre rá, azután a naplókat egészítették ki, vagy olvastak. Az őr munkája azzal végződött, hogy fél nyolcz- kor a szakácsot és »napos«-t felkeltette. Az előbbi reggelit főzött, az utóbbi takarított, mert a köz- tisztaságról az egész nap folyamán ő gondoskodott. Fél kilenczkor mindenki felkelt, a napos leeresztette az asztalt és megtérített, azaz az asztalra rakta a kanalakat, mert abroszuk nem volt. Kilenczkor reggeliztek : tejbefőtt kását, esetleg befőttet. Utána mindenki a dolgára ment. Egy órakor és négykor teáztak, este hatkor pedig a főétkezés volt. A tél folyamán egyesek igen soká maradtak fenn. Ezek éjjel 11-kor megint teáztak, vagy egy csésze forró tejet ittak. Ilyenkor dominóztak, kártyáztak vagy beszélgettek. Még Londonban kaptak ajándékba egy kis kézi nyomdát teljes felszereléssel. Ketten meg is tanulták a szedést és nyomtatást, Marsion pedig, az ő művészük, a képek sokszorosítását. Ezek üres óráikban az »Aurora Australis* czimü újságjuk számára beérkezett czikkeket szedték ki, illusztrálták és ki is nyomták. Egy 120 oldalas kötet lett belőle az év folyamán. Télen persze majdnem mindig a kunyhóban tartózkodtak. Csak holdvilág idején járhattak a környéken. Sokszor csodálták meg a délsarki fényt, amelynek misztikus volta, változatos alakja és pompás színei mindig gyönyörködtették őket.
