Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-01-13 / 2. szám
2-113: szám. 4 fJu"^TXXX. évfolyam * # Y # 'y',för i ' CT. 1910. jan> ár lió 13. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzel küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is A fiatalkorúak. — A büntető novella életbe léptetése. — Január 12. Papiroson, a büntető törvény könyvnek módosításáról szóló 1908. évi XXXVI. t. czikknek, az úgynevezett büntető novellának a fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezése 1910. év január hó 1-én lépett életbe. Papiroson, ismételjük, miután a büntető novella végrehajtása tárgyában kiadott rendelet e fejezetre nézve a hatályba lépés napjaként a fenti napot jelöli meg, de mindezideig szabályozó rendelet nem jelent meg s a dolog ugv áll, hogy a törvény 1910. január hó 1-étől érvényben van, azt alkalmazni kell, de a mód, az eszköz, a törvény végrehajtása tekintetében még késik. Maga a rendelkezés azonban és e rendelkezésekben lefektetett elvek annyira fontosak és első sorban a nagy társadalmat közelről annyira érdeklők, hogy megismerni legalább az irányelveket nem lesz felesleges. Az 1880. évi szeptember 1-től alkalmazott magyar tételes büntető törvény- könyvnek a fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezése volt a legfogyatékosabb. Ugyanis büntető törvénykönyvünk szerint a fiatalkorúak (12—16 év között lévők) csak akkor voltak büntethetők, ha meg volt a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges képességük. A fiatalkorúak bűneit, a bűnösség és felismerés tekintetében, úgy bírálta el a törvény, mint a felnőttek (20 éven felüliek) cselekményei|j\Tem tett külömb- séget e két csoport bűnössége és társadalmi veszélyessége között, ugyanazon elbírálásban részesítette a fiatalkorúakat, mint a felnőtteket. Ajtókkal, kik valamely bűncselekmény elkövetésekor életük tizenkettedik évét még be i|sm töltötték, pedig egyszerűen nem t( 'ődött, magyarul mondva, hagyta őket futni. j\ fiatalkoruakra v »natkozólag csupán enyhébb büntetést álla >itott meg a helyett, hogy az egyénesitésli íz alkalmazkodva szabta volna ki esetre -esetre a büntetési nemet, hogy javítsa s ekként átalakítsa is a fiatalkorúakat, arra nem volt eszköze a törvény szerint alkalmazott büntetések által. Az európaszerte vezető uj kriminál- politikai irány, az élet felismerésén alapuló művelődés és tudomány fejlődés azóta megjelölte már, hogy úgy a bűnösség feltétele, valamint a büntethetőség alapja az erkölcsi szabadság. Az erkölcsi szabadság pedig a nevelés, a javítás eszközei által alakulhat meg; A szabadságot nem a felismerési képesség, hanem az értelmi és erkölcsi fejlettséggel együtt járó ellentálló erő biztosítja. S miután a bűncselekmény akarati elhatározás folyománya, erre az akaratra befolyást kell gyakorolni az érzéki ösztönök megfegyel- mezésével, a külső ingerek eltávolításával és a környezet helyes megválasztásával. Mindezeknek eszköze pedig nem a megtorlás az alkalmazott büntetés által, hanem a megmentés a nevelés eszközeinek kiválasztott felhasználása által. Különösen állt e tétel a fiatalkoruakra nézve. Ezért gerincze a vonatkozó novellának a fiatalkorúakat illetőleg, hogy az, aki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életének tizenkettedik évét már meghaladta, de tizennvolczadik évét még be nem töltötte, csak akkor vonható büntetőjogi felelősség alá, ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséggel bir. Ezzel kapcsolatos azután, .hogy ha ily fiatalkorú e képességgel nem bir, házi felügyeletre, esetleg javító nevelésre utalható és hogy az erkölcsi romlásnak kitett vagy züllésnek indult tizenkettedik évét még túl nem haladott gyermek gvermekmenhelybe szállítandó s a gyámhatóság intézkedik további javító nevelése iránt. A tulajdonképeni fiatalkoruakra nézve nem büntetéseket, hanem „intézkedéseket“ állapit meg a törvény. Ilyenek a dorgálás, a próbára bocsátás, a javító nevelés és végső fokon a fogház — vagy államfogházbüntetés. Ezek alkalmazásánál mindenkor a fiatalkorú egyéniségét, értelmi és erkölcsi fejlettségének fokát, életviszonyait veszi figyelembe a biró a szerint, a mint a fiatalkorú jövőbeli magaviseleté és erkölcsi fejlődése szempontjából szükségesnek tartja. A dorgálás erkölcsi hatása, a próbára bocsátás egyéni és erkölcsi biztosítékokhoz kötött, a javító nevelés eszközei és szervei által megválasztott fogház, e czélra szervezett és kijelölt. Mindannyiát átlengi a törekvés, hogy akaratot öntsön a bünbeesett fiatalkorú leikébe ellentállani a bűnös hajlamoknak, A „Nagybánya“ tárczája. Jöttek . . . Jöttek fekete asszonyok hozzám, Vörösek, szőkék jöttek el értem, És elrabolták véres kaczajjal Az én rajongó, az én virágos Huszonegy évem. Olyan rajongó, olyan virágos Huszonegy éve vaj’ kinek volt még ? Almot álmodtam, hogy a világnak, A világ minden bús asszonyának Jegyese volnék. Mentem gyönyörök pázsitos utján, Tapostam durván, sok virágágyat; Fekete asszonyok, vörösek, szőkék Nyugvó párnám mámorból szőtték 8 tovább czikkáztak. Láttam az évek sűrű fogyását S egyszerre hetven esztendős lettem. Itt hagytak engem, itt hagytak vénen, Elvitték az én huszonegy évem: Nagyon siettem. S fekete asszonyok, ha újra kérnék, Vörösek, szőkék jönnének értem, Újra odaadnám mohón, lihegve Az én rajongó, az én virágos Huszonegy évem. Kádár Mihály. Egy iró vallomásai. — Asszonyom, maga az imént nagyon, de nagyon leszólta az írókat. Erkölcstelen, léha, frivol legényeknek titulázta az egész bandát. Nos, hát én a védelmünkre elmondok önnek egy igaz történetet valakiről. Ismerte Gaáry Ferit? — Gaáryt? Nos, épen jót említett. Remélem, azt a Gaáryt érti, akit a minap lőttek agyon párbajban ? — Azt. — Nincs rossz szivem, de azt az embert nem tudtam sajnálni egy perczig se. Pedig oly fiatalon halt meg s talán tehetség is volt, sokra vihette volna, de én gyűlöltem az Írásai miatt. A holtakra nem volna szabad haragudni, de elfog a düh, ha rágondolok. Micsoda frivolitással gúnyolta az az ember a tisztességet, a becsületet; különösen a női becsületet; mintha minők, mindnyájan egyebek se lennénk, mint holmi utcza-hölgyek! Mintha annak az embernek soha se lett volna édes anyja, akiben megtanulta volna tisztelni a női nemet. Ne is beszéljen róla! Hiszen csak nem akarhat vele bizonyítani ellenem ? — De éppen vele akarom az ön állításait megdönteni. Az ő halálával akarom önt meggyőzni arról, hogy az embernek lehet azért szive, ha egész életén át nem is tesz egyebet, mint igyekszik azt eltitkolni. Hiszen a legtöbb ember úgyis fordítva cselekszik: azt igyekszik fitogtatni, ami nincs. Szegény fiú, ha nem lett volna nemesebb lelkű, mint a többi átlagember, ma is élne. — Csak nem akarja ráfogni, hogy becsületből halt meg! Elcsábított valakit, rajtacsipték s meg kellett verekednie. — Nos hát ide hallgasson! Elmondom szóról- szóra azt, amit utolsó este mondott el nekem. Ezt a beszédét másnap a halálával pecsételte meg. Az elbeszélő modora is bű volt önmagához, amint hogy az volt minden sor Írása. Ideges, rapszodikus, léhának látszó, de alapjában mély és lebilincselő. Hallgassa úgy, mintha ő beszélné el . . . — Az utolsó könyvem kéziratát égessétek el, ha a fűbe találnék harapni. Mert még emiatt nem ereszt be Péter a menyországba. De persze csak, ha meghalok; ha életben maradok, megjelenhet. Nem remélem ugyan, hogy meghalnék. Igen, igen, nem remélem. Holott ez lenne a legjobb. Mert minek megvénülni s elveszíteni las- sankint a hajunkkal, a fogunkkal együtt az életbe vetett minden illúzióinkat. Jobb lenne meghalni igy, fiatalon, kiforratlanul, meleg szívvel, lázas agygyal. Még a nekrológunk is szebben hangzanék most: —• Nagy reményekre jogosító ifjú tehetség NMYMNYA
