Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)

1910-01-13 / 2. szám

2 1910. január 13. felkelteni és ha felkeltette erőssé és szi­lárddá tenni az erkölcsi szabadság ér­zését. Azt, hogy egyáltalában valamely törvény jó vagy rossz, csak az élet, a gyakorlat és alkalmazás igazolhatja. A törekvést ebben az irányban nemcsak a magyar bíróság szakképzettsége, emberi érzése, átértettsége fogja elősegíteni, ha­nem annak a társadalomnak a szakadat­lan és eredményes munkássága is, mely a gyermekvédelem gyűjtő fogalma alatt ismeretes. A törvényhozás, a társadalom éber, kitartó és következetes tevékeny­ségére számit első sorban. Ettől várja, hogy a javító nevelés céljára felállított intézmények gyakorlatilag megvalósitják-e az akarat felköltését és szilárddá tételét. Nagy Zoltán, törvényszéki biró. 1SJBa.ra-.rsx:. ----r— -.-r:--..-—.fr=—j = A nemi felvilágosítás. Január 12. Egy intelligens város közvéleményének szellemi érdekeit szolgáló újságnak, mint sok modern kérdésben, a nemi felvilágosítás peda­gógiájának kérdésében is határozott állást kell foglalnia. Hazánk iskolai nevelésének diszharmóniáját, rendezetlenségét, önkényességét mutatja az a körülmény legsajnosabban, hogy minden tanár, minden nevelő a saját egyéni elvei, meggyőző­dése, ingadozó éleíirányai szerint neveli a rá­bízott ifjúság lelkét. A mi pedagógiánk csak általános, elasztikus elvek között mozog, azért hiányzik a tiszta, vallásos, erkölcsös össznevelés. Mindenki maga állít elveket, rombol korlátokat, telit hézagokat, vagy támaszt szakadékokat. Ez az önkénykedés aztán, különösen a fiatal, még fegyelmezetlen lelkekben veszélyes irányokat teremt. Békésen az elmúlt héten a polgári leány­iskola IV. osztályának növendékei sztrájkba lép­tek s nem akartak iskolába járni, mert az egyik fiatal tanár, mint a nemi felvilágosítás pedagó­giájának harczosa, a nemi élet problémáiról, a fogamzásról, szaporodásról, szülésről tartott fej- ledező növendékeinek előadást. A bakfis-leányok sztrájkja gondolkodóba ejtheti a szekszuál-pe- dagógia híveit. És gondolkodóba ejtheti külö­nösen azokat a keresztéuy erkölcsi alapokról lebukott s mindenképen modernségre törekvő fiatal tanárembereket, kiknek a nemi felvilágo­stb. Holott, ha később dönt ki az elpohosodás- sal kapcsolatos jótékony guta, akkor legfölebb azt konstatálják, hogy: a jó öreg, veterán iró elment a pihenésből a pihenésbe. Most, hogy meghalt, most tudtuk meg, hogy még élt! Meg azután, lásd, nem is ér ez az élet egy fakovát se! Az egész abból áll, hogy nap-nap után várjuk a halált. Hát élet az, amely abból áll, hogy a halálra várunk ? Ugy-e csodálkozol, hogy én beszélek igy ? Én, aki szerintetek olyan boldogan, olyan vidá­man élek. Aki ismert, mindenki irigyelt, hogyne, hiszen elég hamar a többiek fölé kerültem (tud­tam, hogy mi kell az isteni olvasóknak, hát a szájuk ize szerint Írtam), az írásaimat veszik, olvassák, fizetik; átlag elég egészséges vagyok, egy csomó olcsó diadalom is volt a nők körül — mi kellene még! Pedig hát nem volt egy jó perczem se iga­zában egész életemben. Hiszen egy óra, egy perez se a miénk. A halál ő felsége olt vigyo­rog reánk a női szemek mellől, az ölelő karok ivei alól mindenhonnan. Nem tudom, más is úgy volt-e vele, de én valahányszor a karjaim között tartottam egy édes, kipirult arczu nőt, mindig az jutott az eszembe, hogy fog ez ott feküdni holnap vagy holnapután a ravatalon, lehet, hogy tiz-hnsz év múlva, de lehet, hogy a következő perezben. S igy voltam az élet minden élvezetével. Mig ti irigyeltetek, én állandóan azon tépelődtem, hogy miért vagyunk csak jövő-menő utasai az Elet nagy vendéglőjének. Az állandóság tudatának a hiánya irtózatos. NAGYBÁNYA sitás fontos, komoly kérdésében nincs más irá­nyítójuk, mint Fóréi nemi szélsőségeinek sta­tisztikája, Wedekind vizenyős színdarabjai, Ellen-Key merész írásai. A békési bakfisrleányok természetes kíván­csiságát legyőzte a legnemesebb, legtiszteletre­méltóbb, hamvas, üde női, szeméremérzet. Ez a szeméremérzet tiltakozik kicsiny sztrájkjuk­ban oly hangosan, hogy az egész országban minden anya meghallja, hogy kinek van joga a nő, a leány, vág" akár a fiú legféltettebb, legkényesebb erkölcsi érzetéhez, a szemérem- érzethez. Intellektuállis korunkra nagy arczulcsapás ez a békési bakfis-sztrájk. S ennek az arczul- csapásnak kijózanító erejét éreznie kellene a nemi felvilágosítással kaczérkodó pedagógiának. A pedagógia rideg keze ma már nem tud uj életet fakasztani a nemi élet bomlási procesz- szusában. Nem tud erős férfiakat, erényes nő­ket nevelni, hacsak a szigorúan következetes akarat és jellemnevelés irányában nem halad. A nemi felvilágosítás különösen az iskolák padjai közölt a nemi élet hajótöröttjeinek növeli szá­mát. Nem tiszta, nemes elhatározásokat indit, hanem beteges, lázas kíváncsiságot támaszt, mely áldozatul köyeteli a fiatal lelkeket. A nemi felvilágosítás, ha csak azután a tapasztalat után indulunk is, midőn egyik fiú, egyik leány a másikat felvilágosítja, a legvesze­delmesebb szuggeszció, a nemi ingerlékenység legerősebb tüzelője, mely luezatszámra ham- i vasztja el a gerincztelen ifjúságot. Abban a kor- i ban, midőn az ifjúság még az alsóbb iskolák elemein rágódik, embertelenség előttük a nemi \ felvilágosítás problémáival bíbelődni. Abban a I korban még hallgatni kell. Mi is hangsúlyozzuk: ki az iskolákból az ostoba naiv mesékkel! De a mesékkel együtt ne dobják ki az érintetlen, j tiszta gyermekielkeket. A mi iskoláinkban nem a felvilágosítás, hanem épen az ellenálló erő, az akarat, az ön­tudat kinevelése szükséges. Az ifjúságot külö- í nősen a nemi kisértésekkel szemben preventive I úgy kell megedzeni, hogy majdan benne az I alsóbb, állat-ember fölött diadalmaskodhassék i a felsőbb, tiszta ember, a démont kiölje benne 1 az Isten. Mindezzel azonban nem tagadjuk a nemi i felvilágosítás szükségességét. Igen is életbevágó dolog, hogy 15—16 éves ifjainkat, leányainkat a nemi életről, ha ugyan az utcza és a könyvek, újságok fel nem világosították már őket. tiszta fogalmakkal lássuk el. De ezt a felvilágosítást ne az iskola, hanem az okos anyák és okos apák vegyék kezükbe! . . . Érezni azt, hogy itt, ahol szeretnénk berendez­kedni, itt csak vendégek vagyunk. Ma élünk, kol- nap temetnek s holnapután a férgek járnak ar- ezunkon, ajkunkon, azokon a helyeken, ahová nemrég szerelmes csókok zápora hullott forró női ajkakról. Iszonyú, elgondolni, hogy mi, akiket a te­remtés urainak csúfolnak, hogy mi is csak any- nyit érünk a nagy világegyetemben, mint a légy, vagy az a kis bogár, melyet sétaközben össze­taposunk. De mindebből valahogy azt ne gondold, hogy a haláltól félek! Dehogy félek! Csak azt akartam neked jelezni, hogy az életet nem vet­tem komolyan a halál miatt. Itt mindenki, ha okosan akar élni, úgy éljen, ahogy neki legjob­ban esik. Nekem úgy esett jól, ahogy éltem! Adtam a léha, frivol legényt és írtam a léha dolgokat, amiket olvastak s amikből meg lehetett élni. Rossz dolgok voltak, hitványságok, de ezek kel­letlek. Ami igazán a lelkemből fakadt volna, arra nem kaptam volna kiadót. Az emberek léhák, frivolak s ha csöppet gondolkoznak, nem veszik az életet komolyan, hát azért kell nekik a léha, frivol olvasmány. »Az ember tragédiájáét meg »Karthausi«-t ke­vesen olvassák, de Bocaccio még mindig hódit. Nem szabunk irányt, de nekünk szab irányt a közönség. Nem komoly, filozofáló históriák kel­lenek, de léha ürességek. Hanem nem az íróról akarok én neked be­szélni, hanem az emberről. Azt akarom, hogy holnap, ha véletlenül ott maradnék a földön, ne Tanulmányút V enezia—Firenze—Rómáb a. — Tanárok és szülők figyelmébe. — Január 12. A Rákóczi-kollégium a f. évi húsvéti ün­nepek alkalmával két tanulmányutat rendez Olaszországba. Az egyiknek útiránya Budapest—Fiume— Venezia — Firenze—Róma — Ancona— Fiume— Budapest. Indulás 1910. raárczius 19-én reggel 7 órakor Budapest-keleti pályaudvar. Tartózko­dás Veneziában 2 nap, Firenzében 2 nap, Ró­mában 5 nap. Visszaérkezés Budapestre már- czius 31-én csütörtökön reggel. Útiköltség, melyben benfoglallatik az el­látás Fiúmétól—Fiúméig, utazás Budapesttől— Budapestig és belépő dijak, 160 korona. A másik utazás iránya Budapest—Fiume— Ancona—Róma és vissza. Indulás Budapestről márczius 22-én délután 4 ó. 10 p. a keleti pálya­udvarról. Tartózkodás Rómában 5 napig, hol a két csoport egyesül és kedden 29-én d, u. az örök városból Anconába, hazafelé indul. Útiköltség, melyben benfoglallatik az el­látás Fiúmétól—Fiúméig, utazás Budapesttől— Budapestig és belépő dijak, 115 korona. Jelentkezni lehet a Rákóczi-Kollégium igaz­gatóságánál (Budapest, II., Oszlop utcza 35.) már­czius 4-ig az útiköltség beküldése mellett. Részletes útbaigazítást a jelentkezések be­érkezése után fognak az illetőknek küldeni. Az előzetesen kibocsátott prospektus igy hangzik: Veneziában megnézzük a Dozsepalotát, a Sz. Márk templomot, a Sóhajok hidját, a hires börtönöket, a S. Giorgio Maggiore, a Szépművé­szeti múzeumot a világ legnevesebb festményei­vel, a S. Salvatorét Tizián és Bellini egy-egy hires képével, Sz. Tamás templomát, melyben most a Frari templom műkincsei láthatók s magát a Frari templomot. Azután a Scuola di S Roccót Tintoretto, Tizian festményeivel, a S. Sebastiano templomot Paolo Veronese képeivel. A S. Maria Formosa templomban Palma Vecchio leghíresebb képét, Sz. Borbálát nézzük meg, melynek közelében látjuk Bart. Colleoni neve­zetes lovasszobrát. A S. Giovanni e Paolo gótikus templom megtekintése után a Sz. Márk-téren s a Canale Grandén megyünk végig s látjuk Rialto hidját s a gyönyörű palotasort. Egyet-kettőt be­lülről is megnézünk, melyek stilszerüségüknél s berendezésüknél fogva érdemesek a megtekin­tésre. Ha az idő kedvez, Lidóra kirándulunk. Firenze felé menve Paduában utunkat né­hány órára megtörjük. Nem mulaszthatjuk itt el Páduai sz. Antal templomának megtekintését, Giotto festményeit a Madonna della Arena ká­polnában, a Salonet s az ősi egyetemet. gondold te is azt rólam, amit a többiek, hogy hál’ Istennek, hogy elvitt az ördög. Tudd meg, hogy becsületesebb voltam, mint a minőnek látszottam. A szerepemet csak ját­szottam. Csak kívülről voltam fekete, a lelkem tiszta volt. Más ne tudja meg soha, de te tudd meg, hogy volt szivem. Csakhogy jól eltitkoltam, hogy van. Mert láttam, hogy az életben csak annak van tekintélye, aki rossz, lelketlen, vagy aki leg­alább is olyannak látszik. Nos, hát megszereztem magamnak ezt a tekintélyt. Majdnem gazember­nek tartottak és respektáltak. Nem is akartam senkit meggyőzni az ellenkezőjéről. Minek? Csak hadd irigyeljenek, hadd féljenek tőlem. És a számításom jól ütött he! Kezdtem ne­ves iró lenni, mert föltételezték rólam, hogy olyan léha legény vagyok, aminő léha dolgokat írok. Az egyéniségem érdekelte a publikumot s csak másodsorban az, amit írtam. S most vége a dicsőségnek, ha megtudják, hogy miért mentem bele egy húsz lépéses, öt lépés avanszos párbajba! Még akkor is nevetség tárgya leszek, ha én ha­rapok a fűbe! Hogyne! Gaáry Feri az ártatlan­ság védője, aki meghal egy leány becsületéért! Egy leányért, aki még csak nem is volt a sze­retője ! Hát arra kérlek, hogy ha valami kis bajom történnék, csak neki, annak az egy a leánynak mondd meg, hogy érte haltam meg. És te tudd meg, hogy a te barátod nem volt olyan komisz, aminőnek mutatta magát. A többiek ne tudjanak erről semmit.

Next

/
Thumbnails
Contents