Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-09-02 / 35. szám

2

NAGYBÁNYA

1909. szeptember 2.

mert a fizetési hiteltől eltekintve, a tőke ára a tőke termelékenységétől függ.

A pénz, illetőleg a tőke ára nem függ többé egy állam viszonyaitól, hanem a nemzetközi piacz állapítja meg.

Az önálló bank ellen egyesek azzal is érvelnek, hogy a bankbizottság által meghallgatott szakértők az önálló bank ellen nyilatkoztak. Ezzel szemben hivatkozik a mezőgazdaságnak, az iparnak és kereskedelmi érdekeknek egy-egy igen kiváló képviselőjére, akik az önálló bank mellett felhozott aggodalmakat nem tartják jogosultaknak. A közös bankisták azt mondják, hogy ezek nem értik a bankkérdést. Ezt a kölcsönt vissza adja nekik és az az ő üzenete, hogy az, amit az önálló bank ellen felhoznak, sulylyal nem bir, a kérdéshez alaposan nem értenek. Valamint, ha valaki 30 évig búzát termel, nem fog arra vállalkozni, hogy vámtarifát szerkeszszen, épp ugv, ha valaki bankigazgató, nem feltétlenül ért az állami bank kérdéséhez.

A függetlenségi párt egyébként teljesen szolidáris a bank kérdésében s ő teljesen kizártnak tartja, hogy a bankszabadalom meghosszabbittassék.

Azok a törekvések, melyek a függetlenségi pártot más irányban kísérelnék meg irányítani, hajótörést fognak szenvedni.

A szolidárilás a legteljesebb a vezetőség s a párt között.

Mi elveinkről lemondani nem fogunk, azokat nem fogjuk bebalzsamozni s a jövőre elraktározni, hanem küzdeni fogunk azokért.

Szól ezután az összbirodalomi érzetről, mely Ausztriában hova tovább erőteljesebben nyilvánul meg s ezzel szemben idézi Bismarck mondását, hogy a monarchia súlypontját Budapestre kell helyezni. Ez nemcsak a magyar nemzet, hanem a dinasztia érdeke is.

Külföldön már csak azért sem szeretnek bennünket, mert látják, hogy Ausztria uszályhordozói vagyunk.

A választóijog kérdésében a pluralitás ellen foglal állást. Mire az a pluralitás, mikor lépten-nvomon a pluralitásba ütközünk. Pluralitást nyújt a tudás, a

gazdagság, az előkelő származás, az összeköttetések. Ha Andrássy be tudná bizonyítani, hogy a magyarság uralmát csak a pluralitással lehetne biztosítani, akkor elfogadná azt, de nem hiszi, hogy And- rássy bizonyítani tudná.

Végül a szocziális kérdéssel foglalkozott beszédében és kijelentette, hogy úgy elméleti, mint gyakorlati téren mindig arra fog törekedni, hogy a munkás- osztálynak érdekeit előmozdítsa.

A lemondás, meghunyászkodás politikáját követni, hirdetni, előmozdítani nem fogja soha, mert ezáltal a magyar államiságot nem vihetik előre.

Ha összetartunk, akkor biztos a magyar állam természetes kialakulása, de ha a többségi pártot szétdarabolják, a legsötétebb jövőre lehet kilátásunk.

A beszámoló beszédet éljenzéssel fogadták.

Pap Béla, a nagykárolyi kerület képviselője szólott ezután, összetartásra és kitartásra buzdítva a választókat, majd felolvasták dr. Falussy Árpád főispán üdvözlő táviratát, melyet a beszámoló alkalmából intézett dr. Földes Bélához.

A beszámoló beszéd megtartásáért Ajtai Nagy Gábor mondott rövid szavakban köszönetét.

Dr. Földes Béla hétfőn Felsőbányán, szerdán pedig Szinérváralján tartott beszámoló beszédeket, időközben pedig több községet látogatott meg s küldöttségeket fogadott.

Dr. Földes Béla az eddigi megállapodások szerint pénteken utazik el városunkból.

A városok és a gyermekvédelem.

— Egy életrevaló idea. —

Szeptember 1.

Az elhagyott gyermekek fele törvénytelen ; a törvénytelen gyermekek legnagyobb része pedig a városokból származik, melyekben a születések a város nagysága arányában progresszive nagyobb százalékban törvénytelenek: 15—50°/o-ig.

Nemcsak erkölcsi, hanem közgazdasági szempontból is nagyjelentőségű dolog a törvénytelen gyermekek sorsáról való gondoskodás, mert a 7—15 éves elhagyott gyermekek gondozási költségei a városok költségvetését terhelvén, azok évről-évre növekednek, ami jó is, mert az elhagyott gyermekek gondozása által nemcsak a bűnesetek apadása idéztetik elő, hanem az életnek megmentett apróságokból idővel a cseléd- és munkáshiány is csökkenni fog.

Mindamellett a törvenytelen gyermekek után származó költségek ellen védekezniük kell a városoknak.

Egy gyermekgyilkossági ügyben törvényszéki tárgyaláson voltam a napokban és feltűnt nekem a tárgyalás során az, hogy két bűnös (anya és apa) közül a törvény csak az anyát vádolja, az apáról szó sem esett. Az anya fél évig ült vizsgálati fogságban és bizonyítékok elégtelensége miatt felmentetett az egész közönség és a bírói személyzet meghatottsága közt, mert éreztük, hogy az egyik (a nő) már eléggé megszenvedett, mig a másik (a férfi, az apa) nem is vádoltatott, jóllehet az erkölcsi felelősség az esetleges bűn miatt (a gyermek vizbe dobatott) őt is terhelte s azért még vagyonjogi büntetést sem szenvedett.

Nézetem az, hogy a törvénytelen gyermek apját a bíróság hivatalból tartoznék keresni, minden esetben bírói ítéletet hozni, mely a kipuhatolt apát nem a gyermek 7 éves koráig, hanem 15 éves koráig kötelezné az eltartási költségek fedezésére és ezen költséget nem az anyának, hanem a gyermekmenhelynek tartozzék űzetni és pedig az esetben is, ha a gyermek 15 éves kora előtt elhalt volna, nehogy az elhagyás vagy angyalcsinálás utján előmozdítsa a gyermek pusztulását. A gyermekmenhelyben egy gyermek tartási költsége 15 éves koráig 2220 koronába kerül, ezt kellene, hogy az apa megfizesse, ebből a városok terhe 1200 korona, mi visszatérülne, mi az eddig nevelésbe vett 50,000 gyermek tartási költségeinek 1ji részét (25,000 X 1200 = 30,000.000 koronát) tesz ki.

Idővel még az anyának is ennyi kárpótlás volna megítélhető, ha a gyermektartási költség nem apasztaná kellőleg a törvénytelen gyermekek számát. Ami kétszeresen hatna a házasság utjáni törvényesités előmozdítására is.

Azért kellene hivatalból megállapítani a tartási kötelezettséget és felszedni, hogy a per ne rontsa a szerelemből fakadt és igazán csak a házassággal jóvátehető viszonyt; gyakori eset, hogy a megítélt kártérítést se fizeti az apa és a szegény anya képtelen felhajtani.

Dr. Winkler József.

találkoztam. Sugárzó arczczal kérkedtem a kincsemmel. Pityó mellém kuporodott és szorosan egymáshoz bújva nézegettük a könyv színes képeit, amelyekhez rövid magyarázatot fűztem. Egészen kipirult az arcza és a sötét szeme csillogott. Mikor a könyvet becsuktam és fölemelkedtem, irigy sóvárgással pillantott rám.

— Szép könyv, mi? — kérdeztem boldog büszkeséggel.

— Gyönyörű — válaszolt egyszerűen Pityó, de a szemében kigyulladt a lelkesedés tüze. Azután gyöngéd szeretettel, mint anya a gyermekén, végigsimitott kis barna kezével a könyvemen, kis idő múlva pedig könyörögve szólt:

— Add nekem, Vili!

Ez a kérés annyira meglepett, hogy első pillanatra torkomon akadt a szó.

— Mit ? Ezt a könyvet . . . Robinson disz- kiadását, hogy én neked adjam ? kérdeztem a kérés merészségétől düledezve . . . Megbolondultál Pityó ?

— Neked adom érte a parittyámat, amelyért a minap olyan nagyon könyörögtél.

— Hogy beverjem vele az ablakomat és jó verést kapjak érte az apámtól?

— Add nekem a könyvet, — makacskodott Pityó — elviheted helyette a gitáromat.

Elszédültem a boldogságtól. Volt szebbDél- szebb, értékesebb játékom, még vasutam is, amely körben szaladt, ha befűtötték; de mi volt mindez a Pityó gitárjához? Néha kilopta a füzesbe, halkan pengette s hazája legszebb, leglágyabb melódiáit dalolta melléje. Azután ölébe fektette

hangszerét és csodálatos színes meséket regélt napsugaras, narancsillatos hazájáról és azokról a városokról, amelyeket dalolva és lantot pengetve szüleivel bebarangolt. Még a lélekzetemet is visszafojtottam ilyenkor, úgy hallgattam Pityó szavát. Szép ígéretek fejében sem akart eddig kincsétől, az egyetlen apai örökségtől megválni . . . Még egy héttel ezelőtt, nem, még tegnap is odaadtam volna érte az üdvösségem is; de most, hogy önként felajánlotta, leszálitotta az értékét, mig az a könyvemet óriási módon emelte.

— Kell is nekem a te gitárod, — vetettem oda fitymálóan, ez a könyv tiz olyat is megér.

Pityó egy perezre elcsöndesedett, de vágyakozó tekintetét nem vette le a könyvemről. Kis idő múlva újra könyörgésre fogta a szót:

— Add legalább kölcsön, édes jó Vilikém, hallod ?

— Hogy is ne, hogy piszkos kezeddel be- maszatold?

Ez az argumentum hatott, Pityó nem zaklatott tovább, hanem még egyszer rám vetette sötét szemét, amelyből a lelke esdekelt felém, azután sarkon fordulva gyorsan elszaladt. Valószínűleg szégyelte, hogy kövér könnyek peregtek le arczán.

*

Két napig nem láttam Pityót, helyette Er- zsók asszony cselédje hozta a reggeli süteményt. Tudakozódtam kis pajtásomról:

— Valami nyavalyája van a szegénynek, mert se nem eszik, se nem iszik, csak didereg

és úgy gubbaszkodik a napsütésben, mint a beteg tyuk, — magyarázta a kis cseléd.

A harmadik napon ismét megjelent Pityó. Már messziről láttam kis pupos alakját. Mintha valami ördög csiklandozott volna, felugrottam, kezembe kaptam a Robinsonomat és odaterpeszkedtem vele a nyitott ablak mellé. A kis nyomorult elhalványodott, azután elvörösödött, amint könyvemmel meglátott, ügy tettem, mintha észre sem vettem volna és színlelt érdeklődéssel lapoztam benne. így ment ez vagy egy hétig: Pityó mindennap sovárgó szemmel őgyelgett az ablakom alatt, én pedig kegyetlenül kérkedtem előtte kincsemmel. Egyszer-kétszer még könyör- gött érte, aztán nem szólt többet, csak a szemével simogatta. Ez a forró vágyakozás és néma bámulat nekem nagyon jól esett és a könyvet szememben igen, igen becsessé tette. Most a világért sem váltam volna meg tőle egy percre sem. A mesebeli sárkány nem őrizhette jobban királykisasszonyát, mint én a Robinson diszkiadását. Egyszer azonban mégis eltűnt.

Szüleimmel a szomszéd városban voltam rokonokat látogatni; amikor ismét haza kerültem, észre vettem, hogy a könyvem hiányzik. Rögtön Pityót gyanúsítottam. Elszaladtam Erzsók asszony portájára, éktelen lármát csaptam:

— Te tolvaj, elloptad a könyvemet 1 — kiáltottam Pityóra.

Az a határozottság, amelylyel rátámadtam, annyira megdöbbentette, hogy nem is védekezett, hanem tüstént megvallott mindent:

— Édes jó Vilikém, ne haragudj. Isten bi-