Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-08-05 / 31. szám
2 1909. augusztus 5. N AG Y B Á N Y A ról, — amely a törvény 2—3. |-ai szerint egy háznak tekintendő, — külön törzsiv veendő fel a tényleges birtokos nevére. Ott, ahol a tényleges birtoklás vitás, a telekkönyvi állapot az irányadó, megjegyeztetvén, hogy a kataszteri bejegyzés magánjogi következményekkel nem jár. A kiadott utasitás 6. §-a részletesen felsorolja, hogy mi képez törzskönyvezendő épületet. A kataszteri felvétel a házszámok sorrendjében történik. Ott, ahol házszámozás nincs, azt a helyrajzi számok pótolják. Amennyiben a házszámozás utczák szerint elkülönítve van, a törzsivek felvétele is ennek megfelelően készítendő. Több utczára nyíló ház oda sorozandó, ahová bejárata nyílik; ha pedig többfelől van bejárata, a ház ezek közül bármely utczába sorozható, de minden esetben a törzsiven minden utcza neve, házszámával együtt kitüntetendő. A munkálat befejeztével minden kataszterről a kiadott minta szerint ösz- szesités készül és az az illetékes pénzügy- igazgatósághoz beterjesztendő. Ezek az összesítések lesznek a jövőben a házadókivetés ellenőrző kulcsai, miért is a felvétel után bekövetkező változások az arra hivatott számvevőségek utján azokban is keresztülvezettetnek. Városi cselédszerző intézet. — Szatmárnémeti vezet. — Augusztus 4. Nemcsak Budapesten, de a vidéki városokban is ijesztő mérvet ölt a cselédhiány, úgy, hogy maguk a városi hatóságok veszik most már a cselédközvetités ügyét a kezükbe, amit a magán közvetítők meglehetősen elroníottak. A fővárosban a *Mártha-egyesület* fejt ki elismerésre méltó munkát e téren. Kassán már hatósági utón kívánják a cselédköz vetítést ellátni s az erre vonatkozó szabályrendeletet el is készítették. Szatmárnémetiből értesítenek bennünket, ott már a legközelebbi napokban a »Városi cselédszerző intézet« megkezdi működését. Az uj intézménynyel, melynek szabály- rendeletét a belügyminiszter is jóváhagyta, Szatmárnémeti város úttörő lesz ezen a téren s mint az előjelekből látszik, a vállalkozást nemcsak szép anyagi, de különösen fényes siker fogja koronázni. Magyarországnak úgyszólván alig van városa, ahol a cselédmizéria állandó ne volna. A cselédkérdést mindenütt huszadrangú kérdésnek tekintik és lankóczy Gyula szatmárnémeti rendőrfőkapitány az első, aki erős kézzel nyúlt ehhez a kérdéshez s hosszas fáradozással, tanulmánynyal, nagy körültekintéssel megteremtette az első hatósági cselédszerző intézetet Magyarországon. Az intézmény ezéija a cselédszegődletésnél felmerült bajok orvoslása és elhárítása, a szolgálatot adók érdekében a cselédtogadás, a cselédeknek pedig a beszegő- dés körüli segélynyújtás. Czélja továbbá a városi cselédszerző inté- j zetnek a cselédszerzésben a jelentkezők bősége | vagy hiánya között az egyensúly fentarfása és I e czélból a számíeletti cselédeknek az ország más részén való elhelyezése és az esetleges cselédhiányoknak az ország más vidékeiről cselédek behozásával való megszüntetése. A szatmárnémeti városi cselédszerző intézet tiszta jövedelmének fele a város közpénztárát fogja illetni, a másik fele pedig a szabály- rendelet szerint — egy alapítvány létesítésére fog szolgálni, melynek kamatjövedelme a hosz- szabb ideig ugyanazon munkaadóknál vagy azok egyenes leszármazottjainál szolgáló cselédek megjutalmazására, továbbá az önhibájukon kívül nyomorba jutott cselédek segélyezésére és férjhez menő tisztességes cselédleányok kiházasi- tására fog fordillatni. Ha pedig ezen alap vagyona az üzleti tiszta nyereség telének hozzácsatolása után megfelelő összegre felszaporodik, abból egy cselédmenhely létesítendő, melyben az ideiglenesen hely nélkül levő cselédleányok munkát és annak értéke fejében szállást, ellátást és emellett szellemi és erkölcsi életükre emelően ható szórakozást fognak találni. Ezek lesznek a főczéljai az első magyar hatósági cselédszerző intézetnek. Ezen az utón az évtizedeken elhanyagolt cselédkérdés ügye óriási léptekkel halad előre. Azok a mélyenjáró morális és szociális okok, amelyek a cselédkérdés mai tűrhetetlen és szomorú állapotát országszerte megterem- i tették, a közel jövőben radikális változáson fognak keresztülmenni. Az üdvös intézmény létesítése erős visszhangot keltett az ország majdnem minden városában s napról-napra tömé- ' ges megkeresések érkeznek Tankóczyhoz a hatósági cselédszerző intézet felállítása ügyében való felvilágosításokért és tanácsokért. Vájjon nem volna e czélszerü dolog, ha városunkban is. hol a cselédmizériák szintén a legmagasabb fokon állanak, megkisérlenék a városi cselédszerző intézet felállítását? Németh Gyula hangversenye. Augusztus 4. Óriási érdeklődés mellett, előkelő s fényes közönség jelenlétében folyt le ez a minden számában magas színvonalon álló hangverseny. Úgy látszik, hogy ebben a félig-meddig ték ki lelkűket fekete paripája ezüstös patkói között. * Kietlen hegyvidéken, mélységes szakadékoktól körülvéve, magas sziklaorom legtetején állott egy kicsiny, de erős fellegvár. Az alkony utolsó sugarai még rajta égtek; már a környező vidékre ráborult a szürkület. Az esti szellőben fáradtan csüggött alá a bástyafok árbóczán a nagy fehér aranynyal hímzett zászló. A rudhoz támaszkodva állott Szellem várur csodaszép leánya Eszme. Tekintete messze elkalandozott a kopár sziklatájon, de fényes szemei nem látták a rohanó patakot, a kanyargó ösvényt, a vándor fellegeket, mert szivének bánata forró könnyekkel árasztotta el arcát. A világ leghatalmasabb ura »Hamisság« király rávetette a szemét, megkérette a kezét és Szellem nem merte megtagadni a kérését. Talán nem is akarta ... De Eszme addig könyörgött, rimánkodott, amíg egy évi gondolkodási időt nyert. Ma múlt el az utolsó nap és hamisság pompás kíséretével megérkezett. Ott lenn mulattak vérszin bor mellett a nagyterem hűvös csarnokán. Egy kürt tiszta csengésű szava ébresztette fel merengéséből. A várkapu előtt koromfekete paripán, talpig gyászban egy lovag állott. — Ki vagy? kérdé Eszme. — Lovag, aki éjjeli szállást kér. — Neved ? — Valóság. — Híredet hallottuk. Eszme parancsára leeresztették a hidat és Valóság leugorván lováról, bevezette a várba. A várudvaron szemben találta magát Eszmével. Mintha tőr vágódott volna a szivébe, olyan fájdalom vett rajta erőt, mikor a tekintetük összevillant . . . Annyira hasonlított elveszett boldogságához, Eszményhez. Azután végtelen öröm támadt benne, mert érezte, hogy meggyógyult. Szótlanul állottak egymással szemben, hosszan, hosszan. Akkor a királyfi odalépett a leányhoz, megfogta két kezét, keblére vonta: művészvárosban mindig tárt karokkal fogadják az igazi művészetet s a megérdemelt elismerést és pártolást sohasem tagadják meg. Németh Gyula, a budapesti Ópera ösztöndíjas növendéke, már több Ízben rendezett hangversenyt városunkban, igy alkalmunk volt évről-évre fokozatos fejlődését látni. Műsorát változatosan állította össze; ez alkalommal az operát WagnerTannháuserjéből és Verdi Álarczosbáljából egy-egy ária, a mfidalt Brágának, Toslinak és Schumannak egy-egy dala képviselte s végül néhány magyar nóta is került műsorra. Németh újabban nagyot haladt Előadása nyugodt és sima, intonációja biztos, színezése megnyerő, hangja a bariton felé kezd hajlani, tömörebb és terjedelmesebb lett, az alsó és középső regiszterben kellemesen csengő, férfias árnyalatú, csak a felső regiszterben vészit valami keveset színéből, flageolettjei üvegtisztaságuak. Műsorából legjobban megkapta lelkünket az olasz szerzők műve; ennek talán az lehet az oka, hogy hangjának a tenornál kissé mélyebb színezete az olasz operákra teszi legalkalmasabbá s ezeket tudja természetesen, mint amelyek legjobban fekszenek hangjának, a legtökéletesebben érvényre juttatni. Mindmegannyi énekszáma után kitört a közönség körében az elismerés adója, a taps, melyet Németh a hangverseny végén még egy számmal hálált meg, a bordalnak eléneklésével Erkel Bánk bán jából. Nagy vonzóereje volt a hangversenynek, hogy énekét Zsembery Tivadar kisérte, kinek szereplése már magában véve is ünnepség számba megy s szerencsének tartjuk, ha művészi jájékában gyönyörködhetünk. A kíséreten kívül önálló számnak Liszt IX. magyar rapszódiáját játszotta a tudatos művész bámulatos virtuozitásával. A változatosan összeállított műsor kerelé- ben Révay Károly, a Teleki Társaság elnöke, nagy hatással olvasta fel ügyes kompoziczióju, lélektani momentumokban gazdag, jellemzésben és stílusban egyaránt kiváló novelláját, a Démont; Stella Gyula, a miskolezi Nemzeti Színház művésze, a komoly szórakozásban talán már kissé fáradt közönséget igaz közvetlenséggel előadott vidám mókáival, a Modern strófák-kal élénkítette fel. Nem szabad elfeledkeznünk Németh Béláról sem, ki Braga triójában képzett hegedűsnek mutatkozott, ezenkívül mint komponista is nagy elismerést aratott, mert két magyar nótáját, de különösen a Peregnek már kezdetüt, valóban szivünkbe lopta. Mindent összevetve el kell ismernünk, hogy igazi nagystílű és magas nívójú műélvezetben volt részünk; a közönség mindvégig éber figyelemmel kisérte végig az egész hangversenyt. A hangverseny után Adám Józsi bandája zenditett rá s az asztalokhoz telepedett közönség csakhamar tánezra kelt, mely csak a reggeli órákban ért véget. — Szeretlek! Eszme elragadtatva felelt: — Szeretlek! * A nagy csarnokban javában folyt a mulatozás, mikor egyszerre kitárult az ajtó és mint ragyogó kép megjelent keretében Eszme, aki kezénél fogva vezette Valóságot. Hamisságnak elborult a homloka, mikor az ifjút meglátta. Ismerte őt, mert vitézi tornákon ez volt az egyedüli ellenfele, aki le bírta győzni. Szellem, a várur csodálkozva kérdé: — Kit vezetsz hozzám, leányom ? — Én Valóság vagyok. Nevem mindenütt ismeretes, ahol jó emberek laknak. Eljöttem, hogy megkérjem a leányod kezét. — Az övé akarok lenni, szólt Eszme egyszerűen és azzal mindaketten térdre ereszkedtek. Valóság első szavaira Hamisság talpra ugrott és mind közelebb nyomult az emelkedettebb asztalfőhöz. Most éppen a térdelők mögött állt. 77 BITUMINA“ tiszta bitumonból készített valódi aszíált-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő „Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = SÜfß IS IlViäfl ijÜÜiiS Csakis védjeggyel ellátott tekercseket fogadjunk el! Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: ,111111“ rtíi zugiéi illeiiseie is iáin ielus Harácsolt Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
