Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-07-29 / 30. szám
1909. julius 29. 3 gyakorlatok;*! végeztek. Gyermekjátékokat is rendeztek. Slöjd munka kiállítás is volt. Szóval a németek gondoskodnak arról, hogy a német be ne olvadjon a román elembe. A czigány román nótákat játszott, de megtudva, hogy magyarok vagyunk, csárdást is játszottak. Azután román szerelmi dalt játszott és énekelt a zenekar. Az ebéd 3—5 Leiba (3—5 K) került. Minden rendkívül drága. De Azogá- ban véletlenül német vendéglősre találtunk, ki nem nyúzza az embert, mint Sinajában a vendéglősök, kik háromszorosát is elkérik a magyar- országi áraknak. így ittunk 70 fillérért egy pohár sört. Vettünk egy kifli formát, mi nálunk 10 fillér, 30 fillérért (30 báni.). Szóval van szép nyaraló telepük, de van hozzá mért drágaság is. A kirándulásunk össze esett Ferencz Ferdinand trónörökös megérkezésével. Azogáról Bustyenire mentünk gyalog és vonalra ültünk délután 4 és fél órakor. 5 óra előtt Sinajába értünk. Itt felállítva láttunk két század vadász katonát. A katonák megtermett legények. A katonai zenekar vagy 16 személyből állott. Az állomáson csak 10 —15 tiszt volt jelen. A közönség száma 4—5 százra tehető. Mi olyan állást foglaltunk el, hogy jól lássuk a katonák tisztelgését és az elvonulást. Mikor mentünk, a román trónörökös a határig utazott a trónörökösünk elé. A vonal megérkezésre mig várakoztunk, addig megtörtént négy lovatu fogatokon és automobilokon az előkelőségek megérkezése és fogadása. Ott voltak a román herczegek és udvari méltóságok. Jött Carmen Sylva fehér ruhában nagy boával nyakában a nép éljenzése közt. Utána jött a román király. Azután végig mentek a disz századok előtt; a katonák folyton szetreászkét kiáltottak. A katonazenekar a román himnuszt játszotta, a közönség a kalapot levette. Midőn ez megtörtént, nagy csendesség következett. Az utczán a közönség sorfalat állott s polgári rendezők tartották fent a rendet. A kokárda román és osztrák színekből volt összeállítva. Akadt nehány tulsoviniszta román, ki szidta a magyarokat, hogy nem tesznek fel jelvényt. Sőt egyik-másik kartársam arról is panaszkodott, hogy meglökdösték, úgy, hogy pa- naszszal fordultak a rendezőkhöz, kik lecsende- sitetlék a lulhazafiakat. Az állomásokon román, magyar és osztrák zászlók voltak. A vonat fü- työl s a katonai zenekar rázendít a Gotterhal- léra. A trónörökösök megérkeznek. A román király és királyné fogadják. Végig mennek a diszszázad előtt, mely folytonosan éljenzett. A katonai zenekar rendkívül figyelmesen viselkedett, midőn a királyné és trónörökösnék mellettük elhaladt az, legpia- nóbb játszottak, hogy ne sértsék a recsegő trombiták a női füleket. Midőn a második díszszemle megtörtént, következett az elvonulás. A román király jobb NAGYBÁNYA ján ment a trónörökösünk. A román királyné jobbján a trónörökösné egyszerű öltözetben. A trónörökösünk érdem rendéit letette, de annál több volt a kíséretének a mellén. Csöndes eső esett, azután pedig szakadt. A szakadó eső elől a váró terembe mentünk. onnan pedig fel a sinajai nyaraló telep megtekintésére. Gyönyörű parkok. Hatalmas vendéglők emelkednek. Itt a parkban,nagy diadalkapu volt »Isten hozott« német és »Erezd jól magad« román felírással. Felmentünk a kolostor templomhoz. De már ekkor a templom be volt zárva. Körülötte nyüzsgőit a román nemzeti színbe öltözött fiatalság. Feljebb pedig a katona őrség mellett van balfelöl a trónörökös és jobbra a román király nyaraló palotája. A palota ablakán a mi trónörökösünket láttuk kinézegetni. A palota másik oldalán pedig Carmen Sylva nézegetett ki. A palota körül a díszbe öltözött közönség hullámzott, luk a királyné láttára zajosan éljeneztek, mire a királyné fejbolintásokkal felelt. Tovább már nem időzhettünk. Az állomásra mentünk s Brassóba haza jöttünk azzal a tanúsággal, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Szabó József. Színház. Mintha az érdeklődés csappanni kezdene, e héten nem nagyon tolongott a közönség Thalia templomába, egyedül Cyrano hire csalt a színházba többeket. Sok oka lehet ennek, az előadások rósz volta azonban semmi esetre, mert a vidéki színtársulatok között Krémeré meglehetős első helyet foglal el s előadásai legtöbb- nyire magas színvonalon állanak. Még Révész Imre vendégfellépése sem tudott táblás házat csinálni, pedig elmondhatjuk, megérte volna a fáradságot ennek a tehetséges és alapos képzettségű fiatal embernek a látása. Szerdán a Doktor ur, Molnár Ferencz bohózata volt műsoron. Molnárnak ez a darabja elmarad többi müve mögött. Mulattató az igaz, de jellemei lehetetlenek, tárgya hihetellen, alakjai a komikum határán túl a félszegségig elrajzoltak. jelenetei pedig folyton arra emlékeztetnek, hogy ilyesmi az eletbeu meg nem eshetik. Irodalmi értéke se sok, bár Molnár egyéb darabja erre számot tart és tarthat. Az előadás maga a jobbak közül való. Ungvári igazi fővárosi betörőt mutatott be Puzsér szerepében, Sziklai a pesti fiskálisok érdekes típusát rajzolta ügyesen, mig Vidor a rendőriisztviselőt személyesítette nagy tudással. Lengyel Irén egy felsőbbleányt alakított bájosan, Kozma pedig a szerelmes tanító szerepében megmutatta, hogy megállja helyét, mégha nem is kell énekelnie. Csütörtökön újra Lehár-est volt. A Drótostót, ez a kedves operette szórakoztatta a közönséget. A darab szépsége, zenéjének bájossága most is oly frissen hatott, mintha sohse láttuk volna. Természetesen nagyban hozzájárult ehhez a színészek ambiciózus jatéka. Sziklai Pfeffer- kornot bámulatos ügyességgel alakította, s talán nem túlozunk, ha kijelentjük, hogy ez a legjobban kidolgozott szerepe; kár, hogy hangja ez este meglehetős indiszpozicióval küzdött. Jakabffg Zsuzsáját teljesen a természetből leste el, Kozma Jankó szerepében szépen csengőhangjával aratott sikert, Galgóczi pedig kedvetlensége daczára énekével megnyerte tetszésünket. Szabadkai őrmestere, Ungvári tudós bádogos mestere nagyszerűen hatottak; mindenesetre nagy érdem, ha a színész a kis szerepből is tud valamit faragni. Pénteken Edmond Rostand, a romantikus irány francia képviselőjének színmüvét, Cyrano de tíergeracot adták. Manapság, mikor a realisztikus irányú drámák, mikor Sudermann, Halbe, Bayerlein, Materlinck, sőt maga Ibsen (ki ugyan már filozófiai magot is ültet drámáiba) uralják a színpadot, valóságos forradalmat keltett Rostand a réglejártnak hitt romantikus irány élet- rekeltésével. De ilyen a korszellem, változik időnkint, ma egyik irány az egyedül üdvözítő, s mikor már a folytonos változást szerető ember belecsömörödött a hétköznapi egyhangúságba, örömujjongva üdvözli a régi irány felújítását, melyet az imént még máglyára kárhoztatott. A realisztikus irány mai delelőpontján akad franczia ember, ki mer Írni romantikus darabot, — s mert jó, mert nagyon jó, az uralkodó iránytól eivásolt Ízlésünk mohón szürcsöli ennek az igazi poézisnek szépségeit. Az egész világ rajong Rostandért, eltekintve a vaskalaposoktól, — de hát hol és mikor nem voltak ilyenek? Különösen két darabja aratott óriási sikert, a L’Aiglon (Sasfiók) és Cyrano. Divat-e ez a rajongás, nem tudjuk; de ha az is, divatból lesz a megszokás, megszokásból a természet. Hátha Rostand az újra beköszöntő romantikus irány fecskéje. Cyrano egy bretagnei nemes család sarjadéka; büszke, nyakas, vakmerő és becsületes, — a mi fogalmunk szerint olyan hétszilvafás nemes, kinek nevén s kardján kívül nincsen semmije, kitől mindig hajlandók vagyunk kérdezni: ugyan hát mire is olyan büsztce — nemes, nemzetes, vitéz és vitézid jó uram? Bámulatos szellemi tulajdonokkal áldotta meg a természet kárpótlásul, hogy külsejét megbélyegezte, mert hosszú, pisze orr ékteleniti el egyébként megnyerő arczát. S ez az ő átka; tudja jól, hogy ocsmány, kin mindenkinek megakad a szeme s ha valaki szereti is rútsága daczára, azt csak zsenialitásáért teszi, így leljük meg lelkének két alaptulajdonságát: bizonyos fanyarságot, szinte a világgyülöiségig menő elégedetlenséget, melyet csak az Istentől ihleteit költői lángesze tesz egy kissé derültebbé. Gúnyol mindenkit, magát is, de jaj annak, ki éretlen viczczet csinál reá, kardja járásával megismerkedik, mely kudarczot nem vallott még soha, mely gazdájának szeplőtelen végre nem irt ő semmivel se rosszabb dolgokat, mint ezek az urak, akik most grasszálnak a lapokban. De persze neki három forintjával fizették a dolgait, mert látták, hogy meg van szorulva — azután nagyon sokat kellett írni, hogy három forintjával szerezhessen valamit. Beleunt. Pedig az iskoláit is ezért az ostoba fantomért hagyta ott. Dicsőségről, meg miről álmodozott 1 Nem tudta, hogy a név csak arra való, hogy gseftelni lehessen vele. Legrosszabb esetben par- thiet csinálni, ha már bankót nem tud gründolni. Szamár volt, élhetetlen volt! Ma már az ördög se tudja, hogy irt-e valaha egyebet, mint az iktató-könyvbe lajstromszámokat. Bérczy Lajos iktató-segéd. A másik Bérczy, aki tele volt nagyratörő vágyakkal rózsás reményekkel, aki úgy jött el abból a kis zagyvaparti faluból, mint valami hódításra induló király, az rég meghalt. Miért is jött el onnan? Csak még egyszer visszakerülhetne, dehogy hagyná ott 1 Itt megfagy a lelke, ezek között a kopár, rideg falak között. És egyszerre csak hangulatokban ringatódzó lelke bolondos vágyat érez. Kirohanní most a vasúthoz s fölülni az első vonatra, mely arrafelé megy 1 Délre odahaza lenne! Kifuthatna a rétekre, késő estig kint csatangolna, a bársonyos gyepen verseny futva a Mátráról lengedező szellővel, estefelé a zümmögva szálló szarvasbogarakat, meg orrszarvúakat kergetné. Zum, zum, most még repül, mint valami Jókai fantáziabeli miniatűr ichor-ladik — s egyszerre csak nagyot koppan és elhallgat. A kalap alá került. Vadászat után aztán hazamenni a kis falusi házba, ahol a jó édesanya, mig a vacsorát készíti el, szelíd feddéssel mossa a fejét: — Hát illik igy odacsavarogni! Hát azért jött haza az urfi, hogy so‘se legyen itthon ! Alig vártám a vakácziót es imhol, színedet sem látom naphosszat 1 ... Ha még egyszer hallhatná! De vége van. A kis házban más lakik, az édesanya meg kint lakik a temetőben. És jobb is ez igy! Legalább nem tudja meg, hogy az ő nagyratermett, okos fiából semmi sem lett! Nem tudja meg, hogy a jogot sem végezte el és más egyebet sem végzett el, amit az élet rábízott! Ö, szegény, azzal a boldog hittel hajtotta le örök álomra a fejét, hogy a fiából hires, nagy ember lesz . . . Hogy mehetne most haza, ha élne is az édesanyja, hogy vallhatná be neki, hogy ostoba, mert szegény és szegény, mert ostoba! Hogy mondhatná el neki, hogy rongyos hatszáz forintos hivatalocskából éldegél és este korrektor egy lapnál — a felesége meg kaszirnő volt, csak azért vette el, hogy legyen, aki ápolja, mert érzi, hogy már nagyon beteg . . . Nem, nem mehet már ő haza! Az az egykét ismerőse, aki van még, legfölebb sajnálná ! Pedig hátha lehetne még belőle valami. A friss reggeli levegő átjárja a pórusait és amint szívja be a kis kertből a föld erős szagát és a levágott fü illatát — egyszerre úgy érzi, mintha a régi erő, a régi munkakedv kezdene vissza- szállni elernyedt agyába, fáradt idegeibe. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis. Influenza ellen számtalan tanár é3 orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boche" eredeti csomagolási. a 5-’. I2«ffEaaoäQ-La Stoch© & C®. Másol ("?ájc) Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertdrek® ban. — Arp Qvegenktat 4.— korona. Emelt az étvágyat és a testsúlyt, megszüli* teli a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást.
