Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-07-29 / 30. szám
4 NAGYBÁNYA 1909. julius 29. becsületéért habozás nélkül röpül ki tokjából. Cyrano tudatában van rútságának s feléri észszel, hogy ilyen éktelen külsővel leányszivet meg nem hódithat. Pedig szeret a nagy, nemes szív érzelmével egy leányt, Roxánt. Mikor megtudja, hogy a lányka szivének oltárán nem ő a bálvány, elnyomja keservét, hisz mit remélhet ő, a természet mostoha gyermeke a deli Christiannal szemben. De Roxán nemcsak a mutatós külsőre, hanem a szép lélekre, a szív költői szárnyalásu megnyilatkozására is sokat ád, — imádottjában ép ez nincs meg. Ekkor mint Toldi Miklós Rozgonyi Piroska kezét (Arany, Toldi szerelme) testi erejével megszerezte másnak: a nemes, bolondul nemes Cyrano költészetének varázsával megnyeri a lányka kezét barátjának, Christiánnak. Az erkélyjelenetben, mikor Christian helyett szerelmet vall Roxánnak, az ő lelke húrjai pendül- nek meg, az ő szerelemtől csurduló szive eped fel a magasba egy csókért, amelyet más, Christian kap meg. Toldinak könnyű volt megszereznie más számára Piroska kezét, mert ő nem ismerte a hajadont a baj vívás előtt, csak azután gyuladt szerelemre iránta, de Cyrano .. . Szerette a leányt s mégis megszerezte másnak, csak boldog legyen az, kiről még álmodni is alig mert. Mily óriási lelkierő, mily fényes győzelem önmagán! Roxant azonban még Guiche gróf, a bretagnei szabadcsapat főnöke, nagv- befolyásu, félelmetes four is üldözi ajánlataival. Hogy megszabadítsa tőle a szerelmeseket, Cyrano titkon összeadatja őket, hogy mikor a gróf a leánytól kierőszakolt találkán megjelenik, párta helyett főkötő van Roxán fején. A gróf megdühödik, kiszakítja a fiatal asszony karjából férjét, ugyanis rögtön elviszi a bretagnei csapatot s azzal együtt Christiánt is a spanyolok elleni háborúba. A háborúból édes, forró érzelemmel teli leveleket irogat Cyrano Roxánnak Christián nevében. Egyszer csak az asszony megjelenik a táborban, férje nyakába borul s bevallja, hogy szeretné, ha oly rut volna is mint az ördög, mert csak lelkét, fenséges, nemes, szép lelkét szereti. Christian kérdésére, honnan e változás, megmondja, hogy a levelek, a levelek . . . Christian kétségbe esik, érzi, hogy elvesztette Roxán szivét; kérdőre vonja Cyranót a levelekre vonatkozólag, ki bevallja, hogy irt, sokat irt, s sok faggatásra elárulja, szive rejtegetett titkát, hogy szereti Roxánt. A fenkölt gondolkodású Christian visszaidézi emlékezetébe Cyrano szereplését az őszereimében látja annak lelki nagyságát; s mint azelőtt Cyrano nem akarta az ő boldogságának útját szegni, nem akar most ő Cyrano boldogságának kerékkötője lenni, a harcztérre rohan, hol elesik. De Cyrano ezen áldozat árán sem nyerheti el menyországát, mert közte és Roxán között Christian véres árnya Hátha még tudna teremteni valamit, hátha még föltápászkodhatna a földről, ahová a sors lesújtotta! S agyán újra kezdenek végigrajzani a régi nagyszabású tervek. Pompás regénytémákat lát maga előtt, hatásos színdarabokat, mintha a rengeteg tapsot is hallaná, amint őt hívják ki a függöny elé; képes újságokban látja az arcz- képét; két ember megy el mellette ső mámoros halluczinácziójában úgy hallja, mintha róla beszélnének, az ő nevét emlegetnék ... Azután egyszerre tűnik a mámoros álom. Lehajol a kert pázsitjára s felvesz egy marék levágott füvet. Hogy szagolja egész közelről, hátha ez az illat csakugyan fölébresztené benne a régi emlékekkel együtt a régi munkakedvet is. Ajakéhoz emeli s mig nagy lélegzéssel szívja be illatát, a gyönge tüdő protestálni kezd az erős légzés ellen és kibugygyan a zöld fűre a szép, piros vércsepp, a beteg tüdő vörös harmat- csöppje . .. Ledobja a földre a véres füvet. Megdöbbenve, megrettenve! Hiszen érezte eddig is, hogy beteg, de hogy idáig jutott volna, azt nem hitte! Most már biztos, hogy nem húzhatja soká! A halál gondolata egy perezre megrémiti! De csak egy perezre. Azután mint valami megnyugtató vigaszra, úgy gondol rá. Csak jönne mentői hamarább. S mig megy befelé a hivatalába, elgondolja, hogy milyen jó dolog is lesz az, mikor már neki nem kell bejárni ! Se este a korrektúrát csinálni! A szeme úgyis olyan fáradt már; milyen jó lesz azt örökre lehunyni. És akkor talán haza is vitethetné magát a kis falusi temetőbe. Akkor már nem kellene szégyenkeznie senki előtt, hogy semmi sem lett belőle. Es legalább otthon lenne! . . . Vórtesy Gyula. lebeg, mely megfagyasztja ajkán a forró szót, jégpáncélt borit vergődő szivére. Roxán bánatában zárdába lép. Cyrano folytatja eddigi életét. Kardja s nyelve tán még jobban szúr és vág mostan, mint ezelőtt; ellensége számtalan, folyton éleiére leselkednek. Baráti viszonyt folytat Roxannal, meg-meglálogalja, apró újságokat hord neki, csakhogy láthassa Cyranonak sokszor tört vetnek, végre sikerül, halálra sebzetten megy utoljára még Roxanhoz s ott utolsó óráján bevallja, amit keble mélyén rejtegetett, hogy Christian vallomásában, leveleiben az ő epedő szive sóvárgott feléje. Meghal a bretagnei nemes azon büszke öntudatával: élete és halála nem volt ugyan fényes, de egyet emelt fővel elmondhat, hogy becsületén szeplő nem esett soha. íme Cyrano tragikus sorsa elénk tárja, a természet mostohasága mennyire átformálja egy ember természetét, mily boldogtalanná teheti megbélyegzett alkotását. — Az előadás, latba vetve az óriási feladatot, mely színészeink előtt állott, jól sikerült. Vidor a czimszerepben ismét tanúságot tett elismerésre méltó színészi tehetségéről. Kívüle Báródirói emlékezünk meg külön; egészben véve kedves egyszerűséggel és finomsággal játszotta Roxánt, csak az erkélyjelenetben volt előírásosan egy kissé hideg és színtelen, mintha a kis katekizmus kérdéseit adogatta volna fel Cyrano szerelmi vallomása közben. A többi szereplők közül igazán azt sem tudjuk, kit említsünk tel névszerint, mindnyájan egyforma derekasan ki tettek magukért. Szombaton Herczeg Ferencz színmüvében, a Dolovai nábob leányában vendégszerepeit Révész Imre. Fiatal ember, csak mostanában végezte a Vigszinház szinésziskoláját, hol kitűnő bizonyítványt nyert. Megjelenése kellemes, hangja kissé gyenge, de lágy és terjedelmes, úgy hogy az érzelmek összes skáláját vissza tudja vele adni. Tudása nem kiforrott még, az igaz, de amit mutatott, tehetségre vall, következtetni enged arra, hogy nagygyá növi ki magát. Vasárnap d. u. zónában a Bajusz ment e szezonban másodszor. Este újra másodszor a Tatárjárás Révész Imre vendégfelléplével. A szereplők ugyanazok voltak, mint az első előadáson, azzal a különbséggel, hogy Lőrentheyt Halmos helyett Révész adta. Bizony nehéz feladat várt Révészre, Halmos után adni Lőrentheyt, kinek ez talán legjobb szerepe, aztán meg Révész nem is énekes színész, igy a küzdelem nagyon egyenlőtlen volt. S hogy nem érte teljes vereség, annál nagyobb érdem Révészre,, mert Halmos szép baritonjával össze- hasonlilhatlanul felette áll. Játéka majd egyszerű, természetes mederben folyt, majd drámai magaslatig emelkedett; előadása nem volt monoton, de túlzásba sem csapott, ami kezdőknél leggyakrabban előforduló hiba. A többi szereplőkről csak azt a dicséretet mondhatjuk, mint az első előadáskor. Hétfőn Henri Bataille színmüvét, a Nász- indulót láttuk. Sok emlékeztet benne Rovetta drámájára, a Becstelenekre, meg egy rég olvasott franczia regényre, a Tanítónőre. A feldolgozás maga uj, de a tárgy ütött-kopott. A szerelmes leány imádotljáért eldob mindent, jómódot, rangot; s mikor beköszöntenek a nyomorúság, a nélkülözés napjai, önmagát bocsátja áruba, de a férj megsejt mindent s kész a tragédia. Ez Bataille színmüvének magva, melyet ő jó hosszú lére ereszt, s ha a dráma egyszerűen szép tragikuma nem tett reánk valami maradandó hatást, azt a sok szónokló szófiabeszédnek kell betudni, mely a darab sivár cselekvényét van hivatva pótolni. Az előadás sikerült. Báródi talentumának igen jó oldaláról mutatkozott be, sokszor szóltunk már róla, tán még a megrovás hangján is, de ma hódolva kell előtte meghajtanunk a zászlót. Ungvári ismét remek alakítást nyújtott, mig Vidorról, hogy valami uj dicséretet mondjunk, be kell ismernünk, hogy szerepét mindig bámulatos pontossággal tudja, — pedig nem kis feladat, mert majd minden este főszerepet játszik. Már csak magában ez is nagy érdem, ajálhatjuk ineg- szivlelésre. Kedden Strausz nagy operettejében, a Czigánybáróban gyönyörködtünk, melyhez a librettót nagy mesemondónk, Jókai irta. Az előadás nem volt oly elsőrangú, mint — teszem azt — Hoffmann, de még igy is megjárta, eltekintve az ensemblektől és kórusoktól. Galgőczi Szaft! meglehetős nehéz koloratur partiját énekelte, szinte örvendtüuk, hogy iskolázott hangját kellő szerepben ragyogtathatta. Kozma (Ba- rinkai) ismét lebilincselte a közönséget temperamentumos játékával és behízelgő énekével. Szabadkai sok humorral alakitolta a sertéskereskedőt. Jakabffy izé-kupléja nagy tetszést aratott. Kolozsvári Blankát most láttuk először önálló szerepben; Ciprája igen jó volt, kár, hogy kis rekedség érződött szép alt hangján. A királyi biztos szerepében Ungvári jeleskedett (a szinlapon ugyan Sziklai szerepelt), mig Orbán Manóka és Sándor Ferencz csinos huszártán- ezot mutatott be, melyet a lelkes taps daczára sem engedett meg a rendező megujrázni. Heti műsort nem közlünk, mert előreláthatólag változás történik. Már csütörtökön is a Gésák helyett az Erdészleányt adják Stella Gyula a miskolezi állandó színház tagjának vendégfelléptével. Stella a nyári szünidőt tölti városunkban, a társulat megnyerte néhány fellépésre. Felhívjuk a közönség figyélmét a fiatal művészre, ki a miskolezi szinészgárda egyik legtehetségesebb tagja. Budapesten végezte a sziniakadémiát, onnan Pozsonyba szerződött s most Miskolczon Balla társulatánál önálló drámai szerepkört tölt be. Hogy mily kedvességnek örvend, mutatja, hogy az Ember tragédiáját tizenkétszer adták csupán érette, melyben Ádámot szavalta. Úgy értesültünk, hogy legközelebb a budapesti Nemzeti színházban fog vendégszerepelni. Fellépése az Erdészleánj'ban annál érdekesebb, mert a császár szerepét Magyarországon ő kreálta. Ugyanis az Erdészleányt Miskolczon adták először (ugv került fel Budapestre) s a császárt Stella játszotta, ki Bécsbe is lelment, hogy szerepét lássa és tanulmányozza. Őszinte érdeklődéssel nézünk e szereplése elő, csak azt sajnáljuk, hogy nem közölhetjük, mely darabban szándékozik még bemutatkozni. HÍREK. Julius 28. Személyi liirek. Almer Béla mátészalkai gyógyszerész pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Bányay István miniszteri titkár családjával a fővárosba visszautazott — Pálya Mihály Csáktornyái iskolai igazgató veje, Bónis István látogatására városunkba érkezett. — Nyíró Gábor fiumei tengerészeti főfelügyelő családjával hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Morvay Győző budapesti áll. főgimnáziumi igazgató családjával nyaralásra városunkba érkezett. — Wachsmann Vilmos szekszárdi csendőrszázados nyaralásra városunkba érkezett. Áthelyezett segédlelkészek. Dr. Boromisza Tibor püspök Krasznay Zsigmond kisegítő lelkészt hasonló minőségben Felsőbányáról Fehér- gyarmatra, Kompasz Antal segédlelkészt Nagy- bocskóról Felsőbányára, Patay Istvánt Fehér- gyarmatról Nagybocskóra, Lubomérszky Jenőt Nagybereznáról Szerednyére helyezte át, Almási Péter ujmisést Yinnára, Bártfai Kálmánt Nagy- bereznára, Pintér Józsefet Erdődre, Gájásy Alajos subdiakonust Kálmándra küldötte segédlelkészeknek. Esküvő. Nagy Dezső, a Ganz-féle villamos társaság nagybányai kirendeltségének tisztviselője, a gödöllői villamos müvek uj üzemvezetője f. hó 25 én tartotta esküvőjét Jakabvágáson Iíöntzl Lajos és neje Marschalkó Lujza kedves leányával: Jetiikével. Bucsúestéiy Baumerth bányatanácsos tiszteletére. Felsőbanya város közönsége s a bányakerület tisztikara tegnap, kedden este nagyszabású bucsúestélyt rendezett Baumerth Károly bányatanácsos tiszteletére, kit a petrozsényi szénbányához főfelügyelővé neveztek ki. A bucsues- télyen mintegy százhatvanan jelentek meg s a jelenlevőknek ez a szokatlanul nagyszáma a legjobb fokmérője azon nagy tiszteletnek és népszerűségnek, mely a távozó főfelügyelő személyét övezi. A bucsubanketten városunk közönsége is nagy számmal volt képviselve, de képviselve volt azon a bányakerület összes főnökségének tisztikara is. A lakomán a felköszöntők sorát Farkas Jenő polgármester nyitotta meg, ki lelkes szavakban a város nevében üdvözölte az ünnepeltet. Martiny István bánya- tanácsos igen szép beszédben a bányakerület tisztikarának érzelmeit tolmácsolta; dr. Tóth Gábor a felsőbányái tisztikar nevében vett búcsút. Baumerth főfelügyelő a nem várt óvácziót s a szeretetnek ezt a meleg megnyilvánulását megható szavakban köszönte meg. Felköszöntőket mondottak még: Csausz István, Pap Márton, Brebán Sándor, Joós Lajos oláhláposbányai bányatanácsos, ki magas szárnyalásu beszédben mint kiváló szakembert köszöntötte az ünnepeltet
