Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-12-23 / 51. szám

2

NAGYBÁNYA

1909. deczember 23.

Ki tudja nyomról-nyomra követni az emberi lélek útjait? Az altruista, az embertársai szeretetében fölolvadó ember ott él a rideg kalmárban is, csak az alkalom kell, hogy megjelenjen az az egész világnak.

Karácsony ünnepe megcselekszi ezt a nagy csodát: átformálja az ember lelkét és ezért olyan végtelenül nagy ennek az ünnepnek a jelentősége.

Városi képviselőválasztás.

Deczember 22.

A városi képviselőtestületi tagok választását mintaszerű rendben, de a szokottnál is élénkebb érdeklődés mellett f. hó 16-án ejtették meg.

Ez alkalommal azon városatyák helyeit töltötték be, kik ezelőtt hat évvel választatván meg, mandátumuk ez év végével megszűnik.

E képviselőtestületi tagok névsora a a következő:

I. Keleti kerületben: Dr. Kádár Aulai, Wienerberger Géza, Szűcs Károly adó- tárnok, Nagy Sámuel, Szász János, Kupás Mihály, Gaíló Antal, Hoffmann Árpád, Gerdenits János, ifj. Klement Károly, dr. Vass Gyula, ifj. Incze József, Bátori Gusztáv, Abrugyán Antal, Gyöngyössy Gyula, Hudoba Gusztáv, Kornis Ernő, Mendihovszky József, Vigh János.

II. Nyugati kerületben: Gellért Béla, Glavitzky Károly, Almer Károly, Székely Árpád, Lerch ígnácz, Fritsch Sámuel, Incze Lajos tanár, Gurnesevich Lajos, Szász József, id. Égly Mihály, Steinfeld Sámuel, Kovács Lajos kovács, Virágh Lajos anyakönyvvezető.

A f. hó 16-án megejtett választásra egy szükkebbkörü bizottság, melyben ugv a város, mint a függetlenségi párt, az ipartestület s a polgárság képviselői vettek részt, a megüresedett állásokra a következőket jelölték:

I. Keleti kerület. Bendes képviselők: Révész János, Oblatek Béla, Fábián Lajos, Szűcs Károly adótárnok, dr. Vass Gyula, Gurnesevits Lajos, Thorma János, Kiss Béla, Jég Károly, Gyöngyössy Gyula,

E pillanatban egy csinos fiatal asszonyka haladt el a kert rácsozata előtt, egy gyermeket kézen vezetve, egy kisebbet pedig karján hordva, mig kezében egy csomagot vitt, valószinüleg a bevásárolt szerény napi szükségletét.

— Ah, drága Amelie ! Ha ön tudná mennyit szenvedek. Midőn otthon az élet finomabb élvei után sóhajtozva, önre gondolok, éppen akkor zavar föl édes ábrándozásomból a prózai teremtés izetlen szavával: »A gyermekek czipői rongyosak« Ö fel sem fogja, hogy szenvedek és nélkülözök. Állásomnál és jó ízlésemnél fogva természetesen több Ízben lefénvképeztetem magam, ami — az ő nézete szerint — nem egyéb hiúságnál. 0 persze nem ismer egyebet, mint reggeltől estig dolgozni, úgy, hogy önkénytelenül sem tekinthetem másnak, mint hasznos háziállatnak. Egyszóval, ő a megtestesült nyers kötelesség érzet, mely nem ismer más utat, mint a tűzhelytől a gyermekszobába és onnét a varrógéphez. Ennélfogva nincs is ideje valami nemesebbre gondolni s ennek daczára még pénzt is kér tőlem. Tőlem! kinek oly sokra van szüksége, hogy a világban gavallérosan felléphessek. Mindent összevéve tehát, azon a kevés szépségén és ifjúságán kívül semmije, de semmije nincsen, a mivel magához vonzhatna.

— Szegény barátom! Nemde ön mondotta hogy kezei attól az örökös, ostoba munkától eldurvultak, arczát nem ápolja s igy külseje teljesen elhanyagolt? Valóban teljesen össze illik szegény Vilmosommal.

— ügy van, drága barátnőm. Milyen izetPrihradny Kálmán, Iring Pál, Kupás Mihály, Szász József, Virág Lajos anyakönyvvezető, Bátori Gusztáv, Galló Antal, Kazamér János, Maday Pál. — Póttagok: Nagy Samu, Révay Károly, Gerdenits János, Réti István, Morágvi István, Szent- Iványi Sándor, Rácz Péter, Gólya János.

II. Nyugati kerület. Rendes képviselők: Glavitzky Károly, Székely Árpád, id. Égly Mihály, dr. Miskolczy Sándor, Brebán Sándor lelkész, Fritsch Sámuel, Incze Lajos tanár, Kovács Lajos kovács, Szűcs Károly fog}7, adókezelő, ifj. Incze József, Kornis Ernő, Szász János, Kovács Béla kovács. — Póttagok: ifj. Klement Károly, Nánásy István, Ajtai Nagy János, Dobricsán János, Csiszár József, Áltnéder Jenő.

A választást, a törvényhatóság kiküldötte: Farkas Sándor ny. ezredes, elnök vezette kiváló tapintattal s az ő felkérésére a nyugati kerületben Almer Károly bankigazgató elnökölt.

Bizalmi férfiak voltak a keleti kerületben: Vass Gyula dr., Stoll Tibor dr., Sólyom Ferencz, Gyöngyössy Gyula; a nyugati kerületben: Virágh Lajos," Csepey Ferencz, Glavitzky Károly, Szűcs Károly fogyaszt, tiszt.

Jegyzők: Smaregla János és Harácsek

Béla.

A választás, mely reggel 9 órától délután 4 óráig tartott, eredménye az, hogy a hivatalos lista majdnem a maga egészében keresztülment. Csupán Bátori Gusztáv bukott el a hivatalos jelöltek közül, ki 34 szavazatot kapott Gólya János 99 szavazatával szemben.

A póttagnak jelölt Gólya János helyére Klein Lipót lett megválasztva.

Megválasztalak: • A keleti kerületben rendes képviselők: Kupás Mihály 137, Gyöngyössy Gyula 136, Oblatek Béla 134, Fábián Lajos 134, Révész János 133, dr. Vass Gyula 133, Kiss Béla 132, Jég Károly 132, Prihradny Kálmán 132, Gurnesevits Lajos 130, Kügyi Virágh Lajos 130, Thorma János 130, Szász József 129, Galló Antal 127, Kazamér János 102, Maday Pál, 101, Iring Pál 100, Gólya János 99, Szűcs Károly adótárnok 91 szavazattal. — A nyugati kerületben rendes képviselők: Székely Árpád 132, Incze Lajos tanár 131,

lenséget követett el, akkor is, hogy nem találta elmésnek azt az albumot, melyet ön ruháinak mintáiból alkotott. Milyen édes visszaemlékezésekre ad az alkalmat, ha az ember benne lapozva, rá akad egy darabka atlaszra s hozzá gondolja, ebből volt a ruhája, mikor a színházban megláttam, — vagy tovább egy szépen felragasztott bársony mintához érve eszébe jut: e bársonyruhában volt, mikor a sétatéren kisértem — és igy végig. Ilyen elragadó eszmék csak oly fenkölt lelkületű finom hölgy agyában születhetnek, mint ön; az én nőm az ilyet felfelfogni nem képes, ilyesmihez az ő lelkülete nagyon jelentéktelen, nagyon közönséges.

— Oh, Róbert! Miért kénytelen két ilyen gyöngéd lélek oly közönségés emberekhez kötötten oly méltatlan viszonyok között élni?

— Ne mondja azt, bájos Ameliem, hogy kénytelen, meglátja, hogy nem, már holnap meg fog róla győződni . . ,

E jóslatterhes szavakkal búcsúzott el egymástól a nemes pár.

*

A jéghideg hajnali szél rohanva üvölt végig az üres utczákon, ködös reggel szürkült. A léghuzam a betett ajtón a szobácskába is behatol, melyben a kerületi orvos ártatlan gyermekei egyedül, elhagyatva alusznak; elhagyatva, mert gyöngéd lelkületű mamájuk elhagyta őket.

Hát senkijök sincs, ki velük játszék, gyöngéden beszéljen; beteg apuskájukat sem fogja senki vigasztalni, nem fogja senki levesét megfőzni,

Glavitzky Károly 131, dr. Miskolczy Sándor 130, Szász János 129, iíj. Incze József 129, Brebán Sándor 126, id. Égly Mihály 122, Szűcs Károly fogyaszt, tiszt. 12Ö, Fritsch Samu 97, Kornis Ernő 96, Kovács Lajos 89, Kovács Béla 81.

A póttagok a következők: A keleti kerületben Réti István 135, Mórágyi István 133, Gerdenits János 132, Nagy Samu 132, Révay Károly 132, Rácz Péter 130, Szent-Iványi Sándor 127, Klein Lipót 26 szavazattal. Gólya János 129 szavazatot kapott a póttagságra, de erről lemondott, mivel rendes taggá választották. A nyugati kerületben Nánásy István 130, Ajtai Nagy János 129, ifj. Klement Károly 125, Csiszár József 123, Áltnéder Jenő 95, Dobricsán József 95 szavazattal. Megjegyezzük, hogy az egyenlő szavazatot kapott póttagok sorrendjét sorshúzás utján állapították meg.

A képviselőtestületbe mint uj választott tagok a következők kerültek be: Oblatek Béla, Thorma János, Révész János, Kiss Béla, Jég Károly, Prihradny Kálmán, Iring Pál, Kazamér János, Maday Pál, Gólya János, dr. Miskolczy Sándor, Brebán Sándor. Szűcs Károly, Szász János, Kovács Béla.

A választás lezajlása után az elnököknek s bizalmi férfiaknak Révész János mondott köszönetét működésűkért.

Az uj képviselőtestületi tagok működése a jövő év első napjaiban, az uj képviselőtestület megalakulásával veszi kezdetét.

Ünnepi hangulatok.

Deczember 22.

Egy-kettőt fordul még a tengelye körül a földgolyó és újra itt van a karácsony. A karácsony a maga fényességével, kedves melegével, szelíd hangulatával és ünnepi áhítatával.

A karácsony, amelyet lázas türelmetlenséggel vártunk gyermekkorunkban, mert az ajándékok egész garmadáját jelentette a karácsony, amelyet felnőtt korunkban is örömmel köszöntünk, mert a csillogó fenyőágak alatt szeretteink örömében gyönyörködhetünk.

Nincsen poétikusabb ünnep, mint a karácsony, amely az érző szív legrejtettebb húrjait is rezgésbe hozza és andalító édes hangokat csal ki belőlük. Hangokat, amelyeket nem hallani, csupán érezni lehet. Az apa, akit az ünnep- estén sugárzó arczu gyermekcsapat ujjong körül;

párnáit megigazítani? De mégis van valaki, ki láthatatlan jó tündérként a hiányos háztartást rendbe hozva, az elhagyott gyermekeket ápolja s a gyermekekről gondoskodik. Ez a jó tündér nappal tisztogat, takarít, főz, mindenkit szelíden szólít, mindenkire barátságosan mosolyog; este pedig ruhát és fehérneműt javít, a betegnek fölolvas s a gyermekeket neveli és csókjaival álomba ringatja.

Mari szegény, de becsületes földmivesnek árvája, az ő szorgalmának és kötelességérzetének sikerült a szegényes, elhagyott kis háztartásból kényelmes otthont varázsolni s intelligencziával párosult szivjóságának köszönheti a mélyen sújtott családapa gyógyulását.

*

Három hónap merült azóta az örökkévalóság tengerébe. Karácsony estéje van. A már gyógyulóban levő orvos agyában egymást űzik a kínos gondolatok. Mit csinálnak ott a mellékszobában az ő elhagyott árvái a mai szent estén ? Nagy fáradsággal felemelkedik helyéből és az ajtó felé tart. Mily varázsképet nyújt azonban szemeinek a fényesen kivilágított szobácska ! Az asztalon fénylő kis karácsonyfa áll, mellette, ölében az orvos legkisebb gyermekét tartva ül Mari, a ház jóságos tündére, körülette pedig ujjongva ugrál a kis Károly. A jó leány örömtől égő orczájáról a megindulás könnyét törli s egy sóhajjal imára kulcsolja kezeit.

Hogy karácsony-estére a gyermekeknek örömet szerezhessen, édesanyja egyetlen emlékét, a