Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-12-09 / 49. szám

1909. deczcmber 9. NAGYBANYA 3 Züllött gyermekek. Deczember 8. A társadalom egyik nagy szégyene a szülő és iskola nélkül, úgyszólván az ulczán fel- nevelkedett gyermekek. Közülük kerülnek ki jórészben a tolvajok, betörők, csalók, gyilkosok. Az ő iskolájuk az utcza, tanítóik a legszemen- szedettebb csavargók és gonosztevők. Vagy ha szülői háznál züllöttek el, bizton mondhatjuk, hogy az anyjuk korán elhalt, vagy elzüllött, az apa pedig rendszerint iszákos, dologkerülő, aki a gyermekével éppen csak annyit törődik, hogy üti, veri és arra kényszeríti, hogy a fejlődő fél­ben levő gyermek az ő számára dolgozzon és pénzt keressen. Ne csodáljuk azután, hogy a gonosz, zül­lött környezetben felnőtt gyermek maga is csak azt teszi, azt követeli, amire tiz-tizenkét éves koráig tanították és néhány éven belül teljesen elzüllik és megérik arra, hogy a legtökéletesebb gonosztevővé legyen. 60 ezres gyermekeknek hívják ma ezeket a gyermekeket, mert a bel­ügyminiszter ilyen számú rendeletével 1907. óta az állami gyermekmenhelvekbe küldik be őket. Ez az emberi, a humánus megoldása en­nek a nagy kérdésnek: a züllött, félig elveszett lelkek megmentése az emberiség, a társadalom számára. Azaz ez még a megoldás kezdete, kí­sérlet csupán, amely kísérlet máris azt bizo- nyitja, hogy még igen sokat kell tennünk, hogy e részben eredményt is érhessünk el. Az állami gyermekmenhely az ilyen, rend­szerint 12 éven aluli, züllött gyermeket, meg­figyeli, róla törzsnaplót vesz fel és a gyerme­ket — ha 12 éves elmúlt — inasnak adja ki aszerint, amilyen hajlammal a gyermek vala­melyik mesterség iránt viseltetik. De épen ezeknél a dolgoknál vannak nagy bajok. A gyermenhelybe kerülő gyermekek fö­lött (ha öten-tizen összekerülnek) nincs, aki kellő módon felügyeljen és tiz ilyen züllött gyermek egy intézetre nézve, ahol beteg gyermekeket ápolnak és gyógyítanak, sokszor valósággal ve­szélyes dolog. Amig a javítóba kerül, sok idő elmulhatik és addig vagy megszökik, vagy ma­gára, vagy az intézetre nézve káros dolgot kö­vethet el. Ezt megakadályozandó, a belügyminiszter néhány gyermekmenhelyben engedélyezte, hogy j ideiglenesen egy része az intézetnek számukra berendeztessék és külön tanító vezetésével ren­des oktatásban részesüljenek. így rendeztetett be például a kolozsvári és a szombathelyi men- hely is, ahol a gyermekek teljesen az iskolai rend szerint taníttatnak; vasárnaponkint tem­plomba járnak, hétköznap dolgoznak és tanul­nak. Valószínűleg ilyen mintára rendezik be a kassai állami menhelyt is, de ez is ideiglenes megoldás csupán, mert a züllött és züllésnek indult gyermekek megmentésére sokkal nagyobb- szabásu akcziónak kell megindulnia. Mindenek­előtt az ilyen romlott környezetben felnőtt és a gyermekmenhelyből nevelőszülőkhöz gondo­zásra kiadott 12 évet még be nem töltött gyer­meket kellene szigorúan ellenőrizni. A község, vagy város lelkészének, tanítóinak (telepbizott­ság keretén belül is) igen szép hivatása volna, ha ezeket a gyermekeket különösen szemmel tartanák és észrevételeiket a gyermekmenhely igazgatójával, az ottani telepbizottsági elnökkel közölnék, akik mindig készségesen tesznek ele­get a kívánságoknak. Ugyanez áll az ilyen inas­nak kiadott gyermekre is, akinek szigorúbb fel­ügyeletre és ellenőrzésre volna szüksége. A valódi megoldás az ilyen gyermekeknek külön e czélra emelt épületben való elhelyezése volna, amelyben a gyermekeket tanítanák, ne­velnék és hajlamuk szerint való mesterségre kioktatnák. HÍREK. Deczember 8. Ada Jurke esete. — A pálinka. — Ada Jurke esetét vajmi kevesen ismerik a mi vidékünkön.. De annál inkább ismerik a a felvidéki statisztikusok. Pedig nálunk is sok Ada Jurke akad. Talán a kelleténél is több. Ada Jurke egy iszákos csavargó nő volt, ki 1740-ben született és vagy hatvan évet élt. A modern tudomány már nemcsak a góthai Almanach családfáival foglalkozik, hanem má­sokéival is. így Ada Jurke leszármazottjait is felkutatták. Persze nem miud, csak amennyit lehetett. S hogy valamennyit nem lehetett, azt sejtetik az alábbi épületes adatok. Felkutatható ivadékainak száma másfél század alatt 834-re emelkedett. A díszes társa­ság 709 tagjának életrajzát is össze lehetett ál­lítani rendőrségi, bírósági és kórházi iratokból. Ezen 709 személy közül 106 volt törvény­telen szülött, 132 koldus, 74 egyéb alamizsná­ból élt, 181 nő az erkölcstelenségből űzött ke­resetet, 75 lett bűntény — ezek közül 7 gyil­kosság miatt elítélve. Hetvenöt év alatt az iszá­kos Ada Jurke családja az államnak tartásdi­jakban öt millió koronájába került. Tessék ezután kiszámítani, mily jó üzletet csinál a mi bölcs pénzügyi politikánk a vasár­napi néproutással, a pálinkás butikok nyitva- tartásával. Legfőbb ideje, hogy minden illetékes té­nyező vállvetve küzdjön a pálinkás boltok va­sárnapi bezárása érdekében, mely az Ada Jur- kek ma már a városokra is oly terheket rónak az elhagyott gyermekek gondozásával, hogy szinte már roskadoznak alatta. Személyi hírek. Dr. Matcray Mihály polgármester a r. t. városok polgármesterei orsz. egyesületének gyű­lésére Budapestre utazott, hol ez alkalommal több más városi ügyben is tárgyalásokat folytat. — Dr. Ajtai Nagy Gábor hosszabb tartózkodásra a fővárosba utazott. ségem volna. Holnap egy hosszú táviratot kell feladnom a szindikátusnak. Ha az ember nem sürgeti . . . — Szívesen adok kölcsön tiz forintot. — Elutasító mozdulatot tett. — Nem kell. Mit gondolsz, utas embertől. Neked is szükséged van a pénzedre. Alig tudtam rátukmálni a tiz forintot. — Hiszen megadod. — Mikor jössz vissza? — kérdezte habozva. — Tizennyolczadikán. — Helyes, akkor megvárlak. Ott leszek a Riviérán. Egy kis szívességre foglak kérni. Mikor tizennyolczadikán visszaérkeztem Triesztbe, nem is gondoltam Fiitik Gáborra. Annyit azonban kénytelen voltam beismerni, hogy szemérmesebb koldussal még soha sem találkoztam Nos, a koldus ott állt és várt a hajó­állomás előtt. Alig ismertem rá, olyan külső vál­tozáson ment keresztül. Finom szürke gyapot öltözetet és szürke czilindert viselt. A krém­színű selyem ing gomblyukában hatalmas bril- lians ragyogott. — Szervusz! — kiáltotta felém. — Itt vagy? Bravo, mondottam, megkaptad a pénzedet ? — Még tegnapelőtt. Annyi kellemetlenségem volt. A bank egy negyed perczentet akart le­vonni. Hiszen adtam én nekik. Nem képzeled milyen tolvajok. Másnap együtt robogtunk hazafelé. A tiz forintot egy finom krokodilbőr tárczában adta vissza. Azt hiszem, legalább húsz forintos tárcza | volt. Mikor a kupéban elhelyezkedtünk, ő kezdte meg a társalgást. — Mondtam ugye, hogy egy kis szíves­ségre akarlak kérni. — Mi az? — Hát .. izé ... a feleségem. — Ah, igen, te nős vagy? — Az a legboldogabb férj a világon, de némi megszakításokkal. — Hogy érted ezt? — Hát úgy, hogy valahányszor tönkre­megyek, az apósom, egy arrogans kávés, mindig visszaveszi tőlem a feleségemet. Most éppen harmadszor kellett a házasélet boldogságát meg­szakítanom. Ez nagyon kellemetlen. — De hát miért tűröd? — Mit tegyek barátom, azt hiszem, az apósomnak igaza van. A kereskedő, ki nem keres: egy nulla. Ein Niemand, mintáz anyósom mondja. És én a legnagyobb köszönettel tar­tozom az apósomnak, mert ha el nem vette volna a feleségemet, meg se csináltam volna a rézbánya üzletet. Felkért, hogy járjak közbe neje kiszolgál­tatása ügyében. Megtettem. Olyan simán ment, mintha csak egy kapuczinert rendeltem volna. — Kérem, — mondotta a kávés, — csak jöjjön, nem vagyok én Szemirámisz . . . Azt hiszem, Szárdánápált akart mondani. Nehány hétre rá a városligeti kioszkban láttam Fittik Gábort a feleségével uzsonnázni. Úgy ültek egymás mellett, úgy suttogtak, mint a gerlék . . . — Schnébli Károly pénzügyi titkár hivatalos ügyekben városunkban időzik. Eljegyzés. Bottá Mihály hetei földbirtokos Erdőszádán eljegyezte Brán Dénes g. kath. lel­kész leányát: Ilonát. A Nemzeti Zenede uj s. tanára. A Nemzeti Zenede választmánya, melyn ek gróf Zieht] Géza az elnöke, Drumár László hegedűművészt, városunk szülöttét az intézet segédtanárává ne­vezte ki. Kitüntető választás. A r. t. városok polgár- mestereinek országos egyesülete Égh/ Mihály főjegyzőt az egyesület sajtóügyi. Moldován László városi takarékpénztári igazgatót pedig a gazdasági és pénzügyi bizottságba választotta be. Egyházi közgyűlés. A nagybányai evang. egyházközség decz. hó 5-én rendes közgyűlést tartott, melyen az 1910. évi költségelőirány­zatot állapították meg. Az egyház a tisztviselők és szolgák fizetésére 3738 koronát költ, az in­gatlan vagyonra, épületek fentartására, tűzbiz­tosításra stb. 642 koronát, állami, községi köz- terhekre 504 koronát, egyházi kötelezed illeté­kekre 256 koronát, kezelési költségekre 310 koronát, jótékonyezéiokra 115 koronát. Az elő­irányzat fölösleggel zárul. Ugyanezen a gyűlé­sen elhatározták, hogy templomépitési segélyért a felsőbb hatóságoknál kérvényezni fognak. A közgyűlés nagy lelkesedéssel egyhangúlag meg­választotta presbyterül Thaisz Péter nagybirto­kost, egyházi adófizetőt, aki az egyház támoga­tásában kiváló és elévülhetlen érdemeket szer­zett. Vidéki presbyterekiil Kapnikról Fischer Károly mérnököt, Felsőbányáról Bradofka Fri­gyes bányatanácsost választották meg. Platthy Zoltán uj presbyter a gyűlésen az esküt letette. Városi képviselőválasztás. Ez év deczember 31-én jár le azon képviselők mandátuma, kiket ezelőtt hat évvel választottak meg a városi képviseletbe. A kilépő képviselők névsora a következő: I. Keleti kerületben: Dr. Kádár Antal, Wienerberger Géza, Szűcs Károly adó­tárnok, Nagy Sámuel. Szász János, Kupás Mihály, Galló Antal, Hoffmann Árpád, Gerdenics János, ifj. Klement Károly, dr. Fass Gyula, ifj. Incze József, Bátori Gusztáv, Abrugyán Antal, Győngyösy Gyula. Hudoba Gusztáv, Ivornis Ernő, Mendihovszky József, Vigh János. II. Nyugati kerületben: Gellért Béla. Glavitzky Károly, Almer Károly, Székely Árpád, Lerch Iguácz, Fritsch Sámuel, Incze Lajos tanár, Gurnesevich Lajos, Szász József, id. Égly Mihály, Steinfeld Sámuel, Kovács Lajos kovács, Virág Lajos anyakönyvvezető. így tehát a keleti ke­rületben lizenkilencz, a nyugati kerületben pe­dig tizenhárom képviselőt kell választani a megfelelő számú póttagokkal együtt. A városi tanács előterjesztésére Ilosvay Aladár, Szatmár- vármegye alispánja a választást 1909. évi de­czember hó 16. napjára tűzte ki. A választást kerületenkint külön-külön helyiségben tartják meg. A választás helyét Farkas Sándor nyug, ezredes választási elnök hirdetmények utján fogja a választókkal közölni. Értesülésünk szerint Farkas elnök valamelyik kerületben a választás vezetésére helyettes elnökül Almer Károly képviselőt, a Kereskedelmi Bank igaz­gatóját fogja fölkérni. Egy öreg tanárról. Egy öreg pap-tanárt ünnepelt Arad úri társadalma. Berényi Gedeon kiérdemesült minorita-rendfőnök Szent Erzsébet napján töltötte be lelkésszé történt felszentelé­sének ötvenedik esztendejét s ebből az alka­lomból paptársai, meg az aradi volt minorita­gimnázium egykori növendékei ünnepséget ren­deztek tiszteletére. Aradi levelezőnk most egy­két történetet mond el az ősz tanárról. Tanítványai, kik közé Nagybánya város társadalmának is szine-java tartozik, még most is elragadtatással beszélnek az öreg papról. — Soha olyan keresetlenül egyszerű, őszinte érzésű tanári, mondta Varjassy polgármester, nem láttam, mint Berényi, Szenvedelmesen sze­rette a zenét és nemcsak az iskolában, hanem a lakásán is gyakran maga köré gyűjtötte ta­nítványait, elmagyarázva a muzsikának a lé- iekre való hatását. A zenénél már csak a sze­gény gyerekeket szerette jobban. Jó szivét még az se bőszitette föl, ha ta­nítványai megtréfállák, amivel pedig tudvalévőén legjobban meg lehetett haragítani a professzo­rokat. A hetvenes években az ő osztályába járt Perczel Lajos, az amerikai Szabadság mostani munkatársa, aki állandóan diszmagyar ruhában jelent meg az előadáson. Olyan volt, mintha mindig föl akart volna köszöntem valakit. Ami­kor az osztály tanulói egyszer nem tudták a

Next

/
Thumbnails
Contents