Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-12-09 / 49. szám

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a

É f r lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

GLi M I H A L Y. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is

A reklám és fattyúhajtásai.

Deczember 8.

A nyerstermények feldolgozása az ipar feladata, az ipari készítmények tova- helyezése a kereskedelem dolga. A kereskedő leleménye, a kereskedő élelmessége, a viszonyok, a kereslet és kínálat alapos és beható ismerete teszik a kereskedő hivatásának főkellékeit. Amint a kezdetleges közlekedési eszközök idővel rohamosan és biztosan kifejlődtek és az óriási gőzösök átjártak világrészeket, épen otyan nagy és sebes arányokban lendült neki a kereskedelem, az emberi foglalkozások közül ama hivatás, mely távol országokból gyorsan közvetíti a szükségletek ama részét, amelyet az egyik ország nélkülöz.

De ez a közvetítés, amelv az áruk tonnás mennyiségeivel törődik és nincsen tekintettel az egyes áruszükséget érző csoportok kívánalmaira, csak a kereskedelem magasabb igényeit elégíti ki. A különféle országok lakosainak ama része, amely gondoskodik arról, hogy miként helyezhesse el a neki másod- vagy harmadkézből juttatott készítményeket, vagy termést, ez a rész képezi a kereskedőosztályt. Ez az osztály egymással versengve létrehozhatja a nagyközönség javára azt az üdvös állapotot, hogy a viszonyokhoz képest a lehető legolcsóbban juttat a szükséges portékához.

Az áru-elhelyezés sokféle módja között elsőrangú helyet foglal el a reklám. A hirdetés képes a kereskedő számára egész uj piaczot létesíteni, képes számára

a kereskedő világban csakúgy, mint a vevőközönség előtt nevét ismertté, olykor valóságos fogalommá tenni. A reklám, különösen az, amely a hírlapokban adatik közzé, a kereskedelemnek egy oly lendítő eszköze, melynek nagyon sok czég köszönheti felvirágzását. Ma már nem tartozik a ritkaságok közé az olyan vállalkozás, mely aránylag rövid idő alatt oda jutott, hogy alig valamiből óriási arányokba szökött. És ezt a reklám, a hirdetés hatalma tette.

Honnan e hatalom? Bárki is tudhatja, hogy a sajtó, a közvélemény eme élő lelkiismerete, ahogyan ezt újabban közhelylyé czitálták. valóságos nagyhatalom. Az újság betűje feléleszt, megsemmisít ; ha a közgondolkodásban megérett egy eszme, melynek a sajtó adott indítékot, ismét a sajtó csinálhat reálisat belőle. Ennek a hatalomnak tudható be a reklámnak a hatása, amely ugyan nem tartozik szorosan a lapok szellemi részébe, ámde minden olvasó felteszi, hogy lapja, melyhez bizalma van, amely az ó (az olvasó) intencióit hozza kifejezésre, hogy az a lap még a szorosan rá nem tartozó dolgokban is olyannal traktálja olvasóit, amelytől kárt vallani nem fognak. Ha a lap hirdeti egy czég áruit, akkor a czég érdeke, hogy a további bizalom megmaradjon a vevő részéről, a lap érdeke, hogy minden oldalról a maga számára nyerje meg az olvasó közönséget.

Ez a kettős jól felfogott érdek tette kifejletté a reklám-üg}^et; ennek köszönheti az áruk jutányos áron való beszerzését a nagyközönség és ez a körülmény

adott sok-sok kereskedő czégnek biztos létalapot.

Nem csekély üzleti rutinnal párosult irói véna kell ahhoz, hogy ügyesen és behízelgőn tudjon valaki egy hirdetést megszerkeszteni. Főkövetelmény elsősorban, hogy a hirdetés feltűnő, szembeötlő legyen és mindent mondót tartalmazzon, hogy intenzive belevésődjék az ember emlékezetébe. Azonban diszkrétül kerülni kell mindenféle rikító és a feltűnést erőszakosan hajhászó kifejezéseket. Ez a választékos irói és üzleti modor teremtette meg a reklámstílust, melynek nagymesterei az amerikaiak, akik e téren a legnagyobb rekordot érték el. A dollárok hazájában a milliós nagy vállalatokat kizárólag a hirdetés tette úrrá.

Ám mint minden emberi intézménynek, tulajdon úgy a reklámnak is megvan a maga egynémely fattyúhajtása. Ez pedig rejlik a hirdetési ügynek a kereskedelemmel való szoros rokonságában. Amint a kereskedelemnek meg vannak a parazitái, olyan elemei, amelyek minden üzleti tisztesség fittyet hányásával óhajtanak érvényre jutni, ép úgy áll a dolog a hirdetésekkel is. Vannak hirdetők, különösen Ausztriából (Bécsből, Lembergből, Krakkóból), akik hirdetéseikben potom- áron olyan sokat Ígérnek és a kevesebbnél is kevesebbet adnak, t. i. ha az értéket vesszük figyelembe. A hiszékeny közönség persze nagyon könnyen lépre megy és szinte kap az alkalmon, hogy ilyen olcsón juthat ennyi áruhoz. De milyen nagy a meglepetése, amikor az előre beküldött összegért kap olyan dolgokat, olyan silány portékát, amelyet itthon a vaktában kiA „Nagybánya“ tárczája.

Kezdő poétának.*)

iába erő’ködsz komor hangokra,

Akarni nem elég —

Hogy megüthessed, ismerd meg előbb Te is a szenvedést . . .

Nem apró, képzelt szerelmek sugallta Szétfoszló bánatot,

De azt, mely reményt, önbizalmat öl,

S véredbe áthatott.

Magad se tudod most, hogy mit teszesz: Döczögve avult s uj minták után,

Képzelt keservet nyaggatsz, nyöszörögsz Egy kis diák-dudán.

Ha tán egyszer te is ismerni fogsz Mély lelki szenvedést,

Majd megtalálod lantodon a hangját :

Hiába most ne tépd.

Addig örülj tavaszodnak s köszöntsd Az élet-napsugárt . . .

Akkor dalolnád vissza majd, ha már Örökre tova-szállt ?

Dalold meg forró, őszinte dalokba A kékszemü tavaszt . . .

*) Felolvasta szerző a Teleki-Társaság legutóbbi matiuéján.

S éretlen hamletteskedési kedvből Vigyázz, el ne szalaszd.

De ha mindenképp oly kedves szivednek A Werther-i keserv,

Csak fújd fiam, hadd fejlődjék tovább (?)

A szép nemzeti nyelv. Takács Ilus.

A fezőr.

Irta : Zöldi Márton.

Fittik Gáborral úgy ösmerkedtem meg, hogy diákkoromban az apjánál laktam, ott is kosztoltam. Az apa derék pékmester volt, a fia közönséges lump. Máig is hálásan emlékezem az öreg Fittikre, ki valahányszor fiát szidta, követendő példa gyanánt mindig engem lobogtatott.

— Miért nem veszel róla példát ? Miért nem tanulsz úgy, mint ő ?

Ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy milyen zavarosak a jó fiúról való fogalmak. Az apám engem következetesen a Lipták fiú példájára utalt, akit néhány évvel később kicsaptak a gimnáziumból. Elemi baj miatt. Kilopta az elemeket a vegytani laboratóriumból.

Fittik Gábor, mint alább látni fogjuk, nem követte a példámat. Azt hiszem, jól tette. Valamint tőlem is oktalanság lett volna, ha a Lipták fiúval parallel etikai pályát futottam volna meg. Becsuktak volna,

ügy tiz év után találkoztam Fittik Gáborral Budapesten. Elbeszélte, hogy apja meghalt, ő pedig a börzére jár. Még akkor gyalog. Néhány óv

múlva már kocsin láttam végigrobogni az utczá- kon. A saját fogatán.

Egyszer egy kávéházban mellém telepedett. Minden kérdezés nélkül számot adott vagyoni helyzetéről.

— Van egy kis pénzem. Nem sok, mert villát vettem a Zugligetben. Negyvennégyezer forintot fizettem ki készpénzben.

Illőnek találtam szörnyüködni az összeg nagysága fölött.

— Mit akarsz ? — magyarázta élénken — a Zugligetben drágák a villák. Azt pedig nevetségesnek találom, hogy hitelbe vegyünk lukszus- tárgyakat. Az nem szolid dolog.

Megjegyzem, hogy egyáltalán nem kérkedett. Sőt keserű panaszokat hallatott az üzleti élet megbízhatatlansága fölött.

— Ma van néhány garasom, holnap jön egy rósz konjunktúra és mehetek hordárnak.

— De hát milyen üzleteket csinálsz tulajdonképpen ?

— Fezőr vagyok.

Megelégedtem e magyarázattal s jó ideig megint nem láttam. Három év múlva mint biztosítási ügynök jelent meg nálam s ajánló levelet kért egy barátomhoz.

— Hát mi történt veled? — kérdeztem.

— Leégtem, barátom, totaliter leégtem. Nincs egy garasom.

— Hát a zugligeti villa ?

— Elliczitálták.

— No az baj.