Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-12-02 / 48. szám
1909. decz ember 2. 3 NAGYBÁNYA Szinte csodának tartjuk, hogyan élhet meg egy tisztviselő, hogyan neveltetheti gyermekét az ezer, ezerkétszáz forint fizetésből, vagy még annál is kevesebből egész tisztességesen, bár szerényen, holott a nála sokkalta többet kereső, kevesebb családtagokkal biró munkások folyton panaszkodnak. Talán nem is tudják sokan, hogy a fővárosban a legutolsó téglahordó napszámos többet keres, mint a járásbirósági Írnok, az adóhivatali számliszt, a kezdő vasutas, vagy postatiszt. A heti negyven és ötven koronát kereső munkások nem is olyan ritkák s bizony akármelyik szerelő keres annyit, mint egy-egy kapitány a hadseregnél. S mindezeknél mi a munkateljesítmény ? A vasutasnak, a postásnak, a katonának az óra pontosságával kell végeznie dolgát, a hivatalokban sem áll pipázásból az idő, noha ott is vannak amerikázó munkások, akik rendesen az elégedetlenek vezetői. A munkás kizsarolása embertelen dolog, de a naplopás is olvasatlan huszonötöt érdemel. Azért üdvözöljük az uj ipartörvényt, mely kifüstöli a tisztességes műhelyekből a naplopás elméletét, azzal, hogy megállapítja a munkások és munkaadók között a munkát, az időt és a bért. A Teleki Társaság IX. felolvasó ülése. December 1. Folyó hó 28-án tartotta a Teleki Társaság IX. felolvasó ülését a szokott érdeklődés mellett, a városháza tanácstermében. Az elnök, Révai Károly, nemkülönben az alelnök, Neuberger István akadályozása következtében Révész János rendes tag vette át az elnöki tisztet. Elnöki előterjesztésében megemlékezett az elmúlt hó fontosabb irodalmi eseményeiről. Először Gyulai Pálról, a nemrégen elhalt nagy költőről, kritikusról és tanárról emlékezett meg. Meleg hangon méltányolta érdemeit annak a férfiúnak, ki Ízlésével szinte félszázadon át irányította irodalmunkat. Azután a társaság elhunyt tagjáról, Szellemy Geyzáról szólott kegyeletes szavakban. A társaságot ért nagy vesztességet iparkodott ecsetelni, mert Szellemyben nemcsak az alapos szaktudóst gyászolja a társaság, hanem a kiváló belletristát is, ki a bányászéletből vett hangulatos rajzaival nagy elismerést aratott. Majd beszámol azzal az örvendetes eseménnyel, hogy a városi tanács a társaság megkeresésére a Zsellér-utczát Mik- száth-uiczának nevezte el. A társaság egyhangúlag elhatározta, hogy a tanácsnak átiratban mond köszönetét. E tárgygyal kapcsolatban Vass Gyula dr. r. tag szólal föl, hogy Róbert Károly nevéről, kinek pedig az óriási fekvőségeken kívül a város még a szab. kir. jogot is köszönhetj, egy utcza sincs elnevezve; szinte vétkes hálátlan- i ságnak tartja ezt a körülményt s kéri a társaságot, hogy tegyen lépéseket e mulasztás pótlására. Ezután Takács Ilus r tag olvasott fel költeményeiből. Előadott verseiből költészetének két alapvonását véljük kivenni: a filozofálásra hajló, a köznapinál mélyebben járó komolyságot és a szatirizálásra való hajlandóságát. Ez utóbbit különösen a poéta életből vett intim képeiből lehetett észrevenni. Gondolatainak kifejezésében hajlékony formákban mozog, verselő készsége pedig fejlett. Felolvasott költeményei nagy tetszésre találtak. Bemutatott költeményeiből lapunk tárczájában hozunk egy megkapó poémát. Majd Vass Gyula dr. olvasta fel lapunk mai számában olvasható történeti novelláját az »Utolsó Kapy«-t. A hű korrajz keretén belül ügyes lélektani jellemzéssel rajzolja a kurucz magyar leleményességét, ki még a rablásra is ráadja a fejét, hogy a császáriaktól Eperjes városára rótt sarczot visszaszerezhesse. S mikor tettei kiderülnek, más utat nem talál, mint a halált: önfeláldozó hősiességgel robbantja fel magát s üldöző ellenségeit, hogy legalább egynéhány zsarolótól megszabadítsa elárvult nemzetét. A császáriak iránt érzett ádáz gyűlölet, az ország nyomorúságos helyzete színesen van festve novellájában, mely még stilus tekintetében is iparkodik korhűségre. A felolvasót zajos tapssal ünnepelte a hallgatóság. A felolvasó ülés után zárt ülésben a városi tanácsnak az utczák elnevezésére vonatkozó terve került szóba. A társaság elhatározta e tárgyban, hogy az ulczaneveket átvizsgálja, melyek lennének megváltuztatandók; igy ha a városi tanács az utczanevek revíziójához fog, a i társulat véleményét esetleg ez irányban érvé- í a császáriakra, borzasztó pusztítást okozva azok soraiban s a tüzelés folyt szakadatlanul, mintha sohasem akart volna megszűnni. Szétroncsolt emberi tagok, fejek, törzsek, kezek és lábak vetődtek fel egy-egy puska- és ágyutüzre, mint az esőcsepp nyomában a pocsolya vize, a halálra váltak és sebesültek pedig rémséges halálorditással tették még borzasztóbbá a csataképet, akik pedig még épen maradtak, eszeveszetten futottak a kapu-kijárat felé. Ám a falakon kívül a tartalék és hátvéd is megkezdette a tüzelést, az ágyúk csak úgy ontották a romboló golyókat s az óriási többség ereje előbb a tornyokat, majd a bástyafalakat és épületrészeket szedték le helyeiből, porzott a föld, omlottak a falak, az idejében visszahúzódott generális ijedségéből magához térve, teljes lerombolást parancsolt s a harmadfél óráig tartó tüzelés eredményével a csaták romboló géniusza meg lehetett elégedve, mert a Kapy-váron csakugyan nem maradt kő kövön. Keczer András bátran rendelhette el most már a romok kikutatását. Szétroncsolt testű s alig felismerhető ábrázatu harezosokat találtak itt is, ott is; mindannyia egy-egy remek példánya az ideális testalkatnak, kinek még arczán, kinek pedig holtteteme mellett volt a fekete álarcz, de Májer Antal tanú és segédje egyikben sem ismertek rá Kapy Jánosra. Órák hosszáig folyt ez a keresgélés, míglen a keleti torony pinczebejáratához értek a kutatók, ráakadva abban egy kiszámithatatlan méretű hosszú folyosóra. Nosza, megkezdődött a generális ur parancsára itt is a kutatás, most már Keczer uram is ott van legelői, hiszen a romoktól nem várhatott már gyanútlan támadást. Pedig csalódott! A folyosó egyre tágasabb, egyre hosszabb i lett, a fáklyák világa egyre mélyebb, sötét pontokat világított be s ime, mintegy 120—130 lépésnyire a pinczebejárattól a boltivek magaslatából — de meg nem állapítható helyről — vad kacza- gás állítja meg útjában a földerítő csapatot, olyan irtózatos kaczagás, melynek rémes harsogása jobban hat az idegekre a puskatüz ropogásánál is. Mintha kaczagó szellemek tanyáztak volna odafönn, avagy mintha a pokol minden lakói mulattak volna azon, hogy a kutató katonák vésztőkbe mentek. Mert oda mentek. A tétova csapat föltekint s ott fönn óriás magasságban, kiálló sziklaköveken fáklyák fényénél fekete ál- arezosokat pillantanak meg, majd elnémul a vad kaczaj, ott fönn az egyik harezos leveszi álarczát s benne Májer Antal uram Kapy Jánost ismeri föl; de ime. most áliára szakáit, fejére parókát illeszt s a halálra rémült császáriak előtt ott áll Sivák, az eperjesi főbíró. — Együtt haltok ma itt mindnyájan — dörgé hatalmas hangján — a császár zsoldosai pedig ne keressenek itt rablott kincseket, ott van az mind Eperjes város birtokában azon rendben, hogy azt jogos gazdájától kisarczoltátok. Szólott s szavát ismét vad kaczaj követte, majd eget s földet rázó robbanás s az elrejtett óriás mennyiségű lőpor még egyszer s utoljára reszkettette meg Kapy-vár fölött a levegőt, játékot űzve a repülő falakkal, földdel, kövekkel s Keczer levegőhe röpített katonáinak roncsolt hulláival . . . A sors mégis kedvezett Keczer generálisnak. Harmadmagával ő csodálatos módon mégis megmenekült a felrobbantott földalatti folyosóból, de künnmaradt katonái előtt a kiállott félelemtől teljesen megőszülve, testben, lélekben összetörve jelent meg s ott hagyva a gyászos csatanyesitheti, amennyiben tagjai között igen sokan vannak, kik a városi képviselőtestületnek is tagjai. Ezzel az ülés véget ért. b. g. HÍREK. Deczember 1. Ismételten kérjük lapunk hátralékos előfizetőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek, ellenesetben kénytelenek leszünk a lap küldését beszüntetni. Személyi hírek. Dr. Boromisza Tibor szatmári püspök római útjáról székhelyére visszaérkezett. — Jéktl- falussy Lajos honvédelmi miniszter tegnap Szatmárra érkezett, honnan Kende Zsigmond istvándi birtokára ment vadászatra. Főigazgatói látogatás. Mázy Engelbert dr. a kassai lankerület főigazgatója folyó 27-én városunkba érkezett, hogy főgimnáziumunkban hivatalos látogatását megtartsa. Itt tartózkodása alatt a minorita-rendház vendége. Eljegyzés. Tarczinszky Kázmér pénzügyi számtiszt, ki a nagybányai bányaigazgatóság számvevőségénél is hivataloskodott, Nagykárolyban eljegyezte Tóth Ilonkát, a gazdasági ismétlő iskola tanítónőjét. Esküvő. Dr. Lakatos Mihály v. orvos f. hó 27-én vezette oltárhoz özv. Jbrahám Endréné szül. Marosffy Janka kedves leányát: Mariskát, a kiváló zongoraművésznőt. Az esküvőn mint tanuk dr. Ilerczinger Ferencz főorvos és Marosffy Dezső városi számvevő szerepeltek. Esküvő után a menyasszonyi háznál fényes lakoma volt, melyre városunk előkelőségei közül többen voltak hivatalosak. A lakoma folyamán Szőke Béla plébános a fiatal párra, Stoll Béla pedig az örőmszülőkre emelte poharát. B. Kovács Sándor estélye. Berenczei Kovács Sándor erdődi főszolgabíró és neje szül. Szuhányi Margit a napokban a szatmári Pannonia dísztermében rokonaik és barátaik tiszteletére egy fényes estélyt rendeztek, amelyen megjeleni a vármegye egész intelligencziája, — mintegy száz- huszan. Az előkelő társaság a vármegye ragyogó szép asszonyaival szebbnél-szebb toilettekben kilencz órakor kezdett gyülekezni, akiket Kovács Sándor és neje, a legbájosabb háziasszony fogadott. A fényes társaság tiz órakor ült a gazdag lakomához, ahol az első pohárköszöntőt vármegyénk tiszteletreméltó nestora, Jékey Mór mondotta, aki megemlékezvén a berenczei Kovács-család »nagy asszonyáról«, aki e családi ünnepélyen négy generacziót lát maga körül — az egész társaság szeretetteljes ovácziója mellett teret, sietve tért meg csekély számban megmaradt katonáival Eperjes városába. Elméje a látottak hatása alatt csakhamar elborult s nem is tért többé eszére soha! A Kapy-vári katasztrófa hire pedig nemsokára ismeretes lett az egész felvidéken. Eperjes város senátusa most már meg tudta érteni, miért nem fogyott ki kincsestára, jóllehet a császáriak örökké sarczolták. A környékbeli jámbor tótok messzire elkerülték még a Maglód-hegyet is, akik pedig annak környékére, avagy épen a Kapy-vári romokra mégis elkerültek, sokáig, nagyon sokáig úgy beszélték, hogy a Kapy-vári romok felöl éjjelenként rémes emberi kaczagást halottak, mely versenyt üvöltött a vad viharok legvadabban zúgó szeleivel .. . Azóta már két hosszú évszázad röpült el a Kapy-vári romok felett; falaiból még ma is látható egy-egy d üledék s bemohosodott romjait napjainkban már csak éjjeli madarak, a Maglódi hegy rejtőző vadjai és a legendákon épülő képzelet népesítik be. A képzelet pedig sebes szárnyú sas! Apáról fiúra száll, tápláláléka nem fogyatkozik meg soha, sőt nőttön nő, ott van a gyermek dajkameséiben, ott a mondák tündérországában, a történetiró feljegyzéseiben, míglen századok múltán vénülni kezd az ember is, az ideálizmus is, az emlékeket pedig lassú méreggel öli meg az idő és a — realizmus! Ezért jegyeztem föl elbeszélésemet a krónikák számára, amint az történt az Urnák 1703-ik esztendejében, Szent-Iván havának tizenharmadik na?ján! Vass Gyula. n
