Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-11-25 / 47. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szára ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a É /- i lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Gr L 1 M I H A LY. i Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kényvkereskedé Üzletében Is Szabad liczeum. November 24. A nagybányai ipartestület évekkel ezelőtt az őszi és téli idényben a hasznos ismeretek terjesztése s a tanulni vágyó iparosok látókörnek szélesbitése czéljából népszerű tudományos előadásokat rendezett. A szabad liczeum ez első évadja, daczára, hogy csak próbálkozás, kísérletezés volt, elég szépen sikerült s mégis sajnálattal kell felemlítenünk, hogy azóta e szabad előadások szünetelnek. A szabad liczeum nagy czéljait, jelentőségét s áldásos eredményeit gúnyosan kicsinyleni nem lehet, de nem is szabad. A szabad liczeum a nevelés terén nagy mulasztásokat van hivatva pótolni s különösen nagy feladatai vannak az iparosokkal szemben, kiknek nevelése a legelhanyagoltabb, műveltsége a leghiányosabb s tudományos képzettsége pedig — tisztelet a kivételeknek — a semmivel határos. Ki tagadhatna, hogy a kisiparosok súlyos, szerfölött válságos helyzetének egyik főoka az, hogy a legtöbbje műveltségi elmaradottságuk mellett a kellő szakképzettséggel sem bir. Szakképzett- J ségük hiányossága igen sok esetben a ! kontárok nívójára sülyeszti őket, elhanyagolt nevelésük folytán pedig nem képesek érvényesülni a társadalomban s ha szakismeretük és képzettségük ki- j fogástalan is volna, nem bírnak azon látókörrel, hogy érdekeiket az életre- halálra menő versenyfutásban megvédjék A „Nagybánya“ tárczája. A czigányprimás. Végő Laczi reggel még tépelődve forgatta a revolvert kezében, de aztán, hogy aznap egy kis pénzmagra tett szert, este már ott pezsgőzött barátaival a megye székhelyén, a nagy vendéglő kertjében a fák alatt. Az ősi kastély, a négyes fogat, meg a birtok is még az övé volt névleg. De hogy a hitelezők mikor rántják ki alóla a gyékényt, az már csak rövid idő kérdése lehetett. Szerette mindenki. Ö is sokat szeretett életében. És épen ez a nagy szeretet okozta vesztét. Nagyon zajos volt már a hangulat ezen a gyöngyvirágos májusi «éjjelen. A mulatság elérte azt a stádiumot, amikor Végő Laczi kivette a prímás kezéből a hegedűt és odaállt a banda elé. A délczeg, fekete magyar úgy odaillett a czigá- nyok közé, mintha csakugyan hozzájuk tartozott volna. Sirt a száraz fa a kezében. Hipnotizálta az egész környezetet. A cigányokat szinte ihlet szállotta meg. Művészileg játszottak ők is vele. A banda prímása visszafojtott lélegzettel leste a hegedű minden egyes hangját s majd elnyelte szemeivel azt a kezet, mely az ő hegedűjéből olyan csodás hangokat tudott elővarázsolni. A társaságban pedig mámoros lett, aki eddig s a szocziális áramlatok hullámverései között a saját lábukon biztosan megállhassanak. Mig a patriárchális czéhrendszer fenállott és virágzott, az iparosok ösz- szesége s kivételes törvények védték az egyesek legvitálisabb érdekeit; a szabad- elvüség jegyében meghozott ipartörvény azonban végét vetette a patriarchalis viszonynak, a versenytér ^korlátáit ledöntötte s a szabad ipar megteremtésével az élesszemü és élelmes versenytársak egész légióját szabadította rá az iparosokra, sőt maguk az iparosok között is, kik azelőtt tömegekben, egyesített erővel védték a maguk érdekeit, a legmesszebb menő s a legélesebb versenyt támasztotta. A czéhrendszer ósdi, de mégis védelmet nyújtó sánczaiból kilökve, az iparosok gyámoltalanul és tehetetlenül állottak a szabaddá tett versenytér felhúzott korlátái előtt s hiányos nevelésük képtelenné tette őket arra, hogy a küzdelmet önerejükből felvegyék s meg is vívják. A tónkrejutásnak, a züllésnek tehát mathematikai bizonvos•j Sággal be kellett következnie, annyival is inkább, mert a társadalom még mindig nagyon távol áll attól a felfogástól, hogy az iparos pálya nagyobb ambi- cziókat is kielégíthet, tehát amely fiú csak a legkisebb tehetségnek is jelét adja, azt a rajongó szülői szeretet dehogy is nevelné az iparos pályára; a megbukott és büntetésből iparos pályákra adott tanonczok előképzettségéről pedig a törvény nem intézkedik s ez elemek •/ józan volt és kijózanodott a beesipett ember a Végő Laczi játékának hatása alatt. Aztán letette a hegedűt és szótlanul nyúlt a pezsgős pohár után. A társaság egészen elcsöndesedett volt. Csak most lélegzett föl mindenki, mialatt összeütötték a poharakat Az alispánné megindultan szólt az est hőséhez: — Nagy művész maga, Laczi. Végő keserű mosollyal vont vállat: — Mi hasznom belőle ? — Magának művészi körútra kellene mennie. A reálisabb gondolkozásu alispán sietett közbeszólni: — Ejh! bolondság az egész. Neked meg kellene házasodnod. Egy jó parthie kirántana minden bajból. — Ugyan ki jönne egy ilyen eladósodott vén legényhez, mint én vagyok ? Igyunk! — Ne várja, hogy bókoljak, Laczi. Fele sem tréfa ám annak, amit az uram mond. Majd beszélünk még erről a témáról máskor. Mindenki szívesen segített volna ezen a szeretetreméltó léha emberen, aki annyira föl tudta melegíteni azt a kis kört, amelyben élt. Éjfél közeledett, amikor automobil állt meg a szálloda kapuja előtt. Laci épen másodszor vette kezébe a vonót, mire az idegen társaság megjelent a vendéglő kertjében. t) Négyen voltak : Egy szürke selyemköpenyes, vöröshaju asszony, bársonyos fekete szemekkel. kel szemben az iparos tanonczoktatás mai szervezete teljesen csődött mondott. Ez a lehetetlen helyzet volt a legnagyobb mértékben előidézője a kisiparosok váltságának s előidézője még ma is, mert bár az összes vonalon némi javulás mutatkozik, de még mindig messze vagyunk azon ideális állapotok elérésétől, hogy a mi iparos osztályunkat szakképzettség és műveltség tekintetében méltán odaállíthassuk a külföld hasonlíthatatlanul magasabb szakképzettséggel és műveltséggel biró iparosaihoz. A külföldön igen gyakori eset az, hogy a szülő érettségi bizonyitványnyal adja gyermekét iparosnak vagy hogy a társadalom legvagyonosabb, legkiváltsá- gosabb osztályai ugv gyümölcsöztetik öröklött vagyonukat, hogy vagy gyárakat vagy iparvállalatokat alapítanak. Nálunk az ily esetek fehér holló számba mennek, mert még mindig tartja magát azon urhatnámságból fakadó, szörnyen nevetséges és bosszantó közfelfogás, hogy csak a hivatali állás szerez az embernek tiszteletet, becsületet, inig az iparos pálya csak a parasztnak való. Lz a szörnyen nevetséges közfelfogás szaporítja meg azután félelmetes módon az ország legléhább, leghaszontalanabb osztályát: a proletariátust, mely mitse dolgozik, sőt dolgozni nem is tud, de annál nagyobb arczátlansággal követel eltartást államtól, megyétől, várostól egyaránt. Ez a szörnyen nevetséges közfel- felfogás okozója, hogy mig a legtehetségtelenebb emberek is sáskamódjára Olyan, mint egy Makart-festmény. Ajkai élveteg pirosak s karcsú idomai asszonyosan teltek. Egy fehérbajuszu, jóképű bácsi, egy monoklis ifjú és egy bizonytalan korú lenszőke hajadon egészítették ki a társaságot. A szomszéd asztalhoz telepedtek le és komoly tárgyalásba bocsátkoztak a korcsmárossal. A Végő Laczi társasága érdeklődéssel nézte a jövevényeket. Vájjon kik lehetnek? Laczi háttal állt hozzájuk. Meg sem fordult, hanem tovább játszott a banda élén. Hedery Iván, a főjegyző, alig várta, hogy a korcsmárost elfoghassa, kivallatni. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, az alispánná kitalálta a nagy titkot. Meghallotta ugyanis, hogy a vöröshaju asszony azt kérdezte a korcsmárostól, hogy milyen távolságra esik innen Bolzavár? Tehát ez a Bolzaváry-birtok uj tulajdonosnője ! Szép kis birtok. Testvérek közt megér két millió koronát. Eddig bérben volt. De hogy az öreg Bolzaváry gróf Bécsben meghalt, örököse: Bolzaváry Judith (akinek a válópöréről annak idején annyit írtak a lapok) fölmondott a bérlőnek és maga jött le gazdálkodni. Végre, most szemtől-szembe láthatták azt a sokat emlegetett, érdekes asszonyt! Hát, elég az hozzá, hogy az új társaság étkezni kezdett, a régi pedig annál többet kocz- czintgalott. Végő Laczi húzta szívvel, lélekkel. A hangulat lassanként elérkezett abba a stádiumba is,
