Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-11-25 / 47. szám
2 NAGYBÁNYA 1909. november 25. özönlik el az intelligens pályákat, hol a legtöbb esetben épen tehetségtelenségük miatt csak nyomorúság, folytonos nélkülözés jut osztályrészükül, ugyanakkor az iparos pályákat csak olyanok keresik föl, kiket büntetésből üldöznek el az iskolákból vagy kiknek szülői oly nyomorúságos helyzetben vannak, hogy az elemi iskoláztatás terheit nem képesek viselni. Pedig az iparos pálya a mai rósz közgazdasági viszonyok mellett is, ha nem is mindig rózsákat terem, de minden arravaló, képzett, intelligens iparosnak oly független és kellemes exisztencziát nyújt, mely gyakorta fölér, sőt többet ér a legelőkelőbb tisztviselői állások javadalmánál is. Csakhogy hol vannak az ily képzett, intelligens iparosok? Itt-ott ha elvétve akadnak is, aminthogy akadnak, a nagy tömeg még a legkezdetlegesebb kivánalmaknak is alatta jár szakképzettség és műveltség tekintetében. Épen ezen okokból, amint annak idején a legnagyobb elismeréssel adóztunk az ipartestületnek a szabad licze- umok rendezéséért, most, hogy e licze- umok megszűntek, talán nem is az ipartestület elöljáróságának hibájából, csak sajnálatunknak adhatunk kifejezést. Talán azok az okok, melyek a szabad liczeum megszüntetését eredményezték, egy kevés kitartással mégis csak legyőzhetők lettek volna. é. m. Dr. Földes a nagybányai iparosokhoz. A nagybányai iparosok az iparlestület égiszé alatt üdvözlő iratot küldöttek kerületünk országgyűlési képviselőjéhez, dr. Földes Bélához, melyben őt azon alkalomból, hogy az iparosok politikai szervezkedését előkészítő országos bizottság szervezkedésre hívta föl a nagybányai iparosokat is, teljes bizalmukról biztosították. Dr. Földes Béla ez üdvözlő levélre a következőkben válaszolt: Örömmel veszem tudomásul a nagybányai ipartestület határozatát, annál inkább, mert talán szabad szerénytelenség nélkül kijelenteni, hogy magamat e bizalomra érde- metlennek nem tartom. Egész életemet hazánk kisgazdasági érdekeinek előmozdítására fordítottam. Emberöltő óta Írásban és tettel a tudomány csarnokában és a nagybányai választókerület bizalmából a törvényhozás csarnokában szolgálom hazám kisgazdasági érdekeit. És mióta az első iparos kongresszuson magamat az iparosság érdekeivel azonosítottam és az 1881-ben tartott iparos ankéten az elsőknek egyike követeltem az iparosság hatályos szervezése érdekében az ipartestületi intézmény behozatalát, mely fellépésemet akkor áz iparosok számos helyen nagy hálával fogadták, — mondom — ezen hosszú idő óta az ipar érdekeinek kielégítését hazánk további haladása egyik főfeltételének tekintem és mert erős meggyőződésem, hogy hazánkat az elszegényedéstől csak az óvhatja meg, ha hatalmas ipart teremtünk és mert azt tartom, hogy azok a politikusok, kik az önálló banknak aránylag jelentéktelenebb kérdésében Ausztria akaratának engednek, gyengék arra, hogy az önálló vámterületet létesítsék, mely ellen Ausztriának csakugyan élethalál harczot kell vívni, mert millió osztrák iparos érdekéről van szó, holott az önálló bank létesítése Ausztriára nézve hátránynyal nem jár, megmaradok eddigi álláspontomon, nem érem be papiros-engedményekkel és üres elvi deklarációkkal, milyenekkel törvény- könyvünk elég gazdag és küzdők tovább a gazdasági önállóságért, gazdasági és ipari haladásunkért és nagyon megnyugtat az a tudat, hogy Nagybánya egész iparossága és bizonyára az egész választókerület minden jó hazafia mellettem lesz. Még egyszer megköszönve a bizalmat annak kifejezésével, hogy úgy mint eddig, ezentúl is a nagybányai iparosok érdekeit szivemen hordom, maradtam a tekintetes elnökségnek őszinte tisztelője Dr. Földes Béla orsz. képviselő. Mi, akik csendes szemlélői voltunk ama mozgalomnak, mely a mustármaghoz hasonlóan alig észrevehetőleg kezdett mind szélesebb és szélesebb körben elterjedni s amelynek kimondott czélja volt egy modern s nemcsak a gör. kath. hívek számának megfelelő, de a kor művészi követelményeit is teljesen kielégítő s városunk díszére szolgáló középületet emelni, csak a legnagyobb elragadtatás hangján Írhatunk az elért eredményről. A czél nemes és szent volt, de teljesen hiányoztak az annak eléréséhez szükséges anyagi eszközök. Midőn az európai hírnevű műépítészek Bálint Zoltán és Jámbor Lajos templomtervét először megpillantottuk és tudtuk azt, hogy a gör. kath. egyház alig rendelkezik 10.000 korona építési alappal és az épités költségvetése megközelíti a 200.000 koronát, rokonérzéssel, de sajnálattal tekintettünk arra a fiatal papra, aki apostolszerü lelkesedéssel semmiből képzelte felépithetőnek e művészi remeket. Az idő telt, 1905. évnek őszén láttuk a helybeli és vidéki fuvarosokat szállítani a régi járásbirósági épelet anyagát, majd pedig Brebán Sándor lelkészről hallottuk, hogy most itt, most ott prédikált, buzdított és kért a vidéken támogatást a nagy mű megvalósításához. L. Bay Lajos akkori országgyűlési képviselő és Km. Papp Sándor főgondnokkal kezdte azután sorba járni a minisztériumokat. A pénzügyminisztertől sikerült egy tárgysorsjáték engedélyezését megnyerni, a belügyminisztertől pedig egy országos gyűjtésre szóló engedélyt. Közbe jöttek ezután a válságos politikai alakulások és bizony nagy tapintatra volt szüksége Brebán Sándor administrátornak, hogy a változott viszonyok közepette a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot az ügy támogatására megnyerhesse, de szerencsés csillagzata ekkor sem hagyta el, mert városunk agilis és Brebán működését teljesen átérző és honoráló dr. Makray Mihály polgármesterünk őt a legmelegebben beajánlotta Földes Béla országgyűlési képviselőnknek. Ezzel az ügy egy újabb, jelentősebb lépéssel haladt előre, amennyiben Földes Béla teljesen magáévá téve Brebán törekvéseit, addig járták a minisztériumot — ahol már Falussy Árpád főispán is támogatta őket — mig gróf Apponyi Albert 20.000 koronával nem segélyezte az építést. Midőn ezen sikert Brebán elérte, a püspöki hatóság engedélyét kérte az építkezés megkezd- hetésére. A püspöki hatóság azonban nem látván az épités befejezhetését biztosítottnak, de meg a művészi tervet is kifogásolván, ezt megtagadta, mire a hitközség kimondotta, hogy az építkezést saját felelősségére megkezdi és ezt 1906. augusztus 29-én meg is kezdte. Ezzel aztán megkezdődött Brebán Sándor adminisztrátor kálváriája. Addig titkos ellenségei felszabadítva érezvén magukat, a rágalom, gúny, a hívek között való bizalmatlanság keltésével, amikor Laczi már nem csak hegedült, hanem a czigányt is csalódásig hűen utánozta. Remek színész lett volna belőle. — Kezét csókolom a nagyságos asszonynak! Melyik a nótája? Hadd húzzam el a fülébe! Az alispánná oda súgta neki : — Jó lesz megnézni azt a menyecskét, Laczi. Ez magának való volna. Tudom, nem fájna a feje, ha beléülhetne a Bolzaváry-domíniumba. — Igenis, kezét csókolom! Aztán megfordult az idegen asszony felé. A két pár fekete szem összevillant .. . Az álczigányprimás keresztbe tette a vonót és elhúzta azt az édesbús magyar nótát, hogy: Hagyj álmodni szerelemről, Hagyj álmodni rólad . . . Ügy játszott, amint csak ő tud játszani . . . Azok is odaát visszafojtott lélegzettel hallgatták. A vöröshaju asszony elfordult s lopva könnyet törült ki szeméből. (Szóval: a regény egész jól indul. A jószivü kis alispánná majd kiugrott a bőréből örömében.) Aztán, hogy Laczi bevégezte a játékot, az igazi prímás tányérozni kezdett. — Verjen meg a devia! te bibas! — kiáltott Laczira a főjegyző. — Hát neked már derogál a tányérozás, hogy mást küldesz magad helyett ?! — Ne haragudjon, nagyságos úr! Inkább elhúzom a nótáját. így mulattak tovább. Később a másik kis társaságnak is kezdett megmelegedni a füle töve. (Rózsaszínű pezsgő került az asztalra.) A febérbajuszu bácsi barátságosan bólintva intett át a teli pohárral az alispánékhoz. Persze, hogy a másik perczben nagy bemutatkozás következett s összetolták az asztalokat. Az alispánné már épen be akarta mutatni Végő Laczit is, amikor az ifjú — a hegedűt le sem téve kezéből — szemöldeivel tiltólag intett neki. Az alispánné elértette. Hadd folytatódjon tovább a tréfa. Hadd maradjanak Bolzaváryék abban a hitben, hogy ő czigányprimás. A többinek is megsúgták a dolgot. A két asszony persze rögtön letegezte egymást. Az öreg ur nagybátyja volt Bolzavári grófnőnek, a fiatalember testvéröccse, a lenszőke hölgy meg a társalkodónő. A vöröshaju asszony majd elnyelte szemeivel a délczeg czigányprimást. Mámoros volt egy kissé. Bortól, zenétől egyaránt .. . Egy másik elvált asszony jutott eszébe . . . Egy hírhedt herczegnő, meg egy czigányprimás . .. Most már el tudta képzelni annak a botlását. — Sőt titokban — meg is bocsátotta ... Önfeledten élvezte a zenét, mialatt lopva legeltette tekintetét az ifjú daliás alakján. Istenem! hiszen neki is csak van tán joga a boldogsághoz ?! .. . Miért ne lehetne ő is boldog ezzel az érdekes arcú czigánnyal ? .. . Úgyis annyit szenvedett az első házasságában! A kis alispánné kitalálta, hogy mi megy végbe az ő uj barátnőjének a lelkében. Hagyta élvezni a jelent. Csak néha, lopva, kacsintgatott át Végő Laczira. Menyasszonyi kelengyékhez a legjobb minőségű vásznak, asztalnemüek, törülközők, zsebkendők, harisnyák, házilag készített kész fehérnemiiek. Szőnyegek, függönyök, ágy-, asztal- és divánteritők. Nagy választékban, jutányos árak mellett. Hoffmann Árpád üzletében Nagybánya, Rákóczi-tér 10. szám. A nagybányai gör. katli. templom felszentelése. .November 2í. Az, amit a nagybányai g. kath. hívek még csak pár évvel ezelőtt sem mertek volna remélni, immár ma megtestesült valóság. Van már lelki szükségleteik és népességi számuknak megfelelő hajlékuk, hová erkölcsi nemesbítésük es lelki nyugalmuk megszerzésére nyugodtan eljárhatnak.
