Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-11-18 / 46. szám

4

1909. november 18.

Vidor és dr. Káplány Antal főgimn. tanárok. Dr. Káplány Antal három ízben.

III. A kör áldozatkészsége.

A kör mindenkori áldozatkészségét a nemes czélok elérésében szerény szavakkal feljegyezve, nagyon sok helyütt találtam a jegyzőkönyvekben. Csak a fontosabbakat sorolom fel.

1871. január hó 4-én 48 forintot küld a porosz fogságban lévő franczia sebesülteknek. Ez összeget az 1870-ik év utolsó társas-estélyén adták össze a tagok.

1892. évben 10 forinttal segélyezi a bányászzenekart.

1894. Kossuth Lajos szobrára 10 forintot utalványoz.

1895. Belép a főgimnázium tápintézetébe alapitó tagnak 50 koronával.

1899. Petőfi emléktáblára 4 koronát utalványoz.

1899. Gergely Károly alaphoz 20 koronával

járul.

1902. Kossuth Lajos születésének 100 éves évfordulóján 20 koronát utalványoz az agg honvédeknek.

1907. Az ipartestület kérelmére a helybeli iparos segédek és tanonczok kiállítása költségeinek fedezésére 10 koronát ad. Ugyanez évben a szegénysorsu gyermekek felruházására 10 koronát.

1908. Dr. Lovrits Gyula nevére 100 koronás alapítványt tesz. Ugyanez évben 100 koronával belép alapitó-tagnak a Szatmárvármegyei Széchényi Társulatba.

Az utolsó évtized alatt majdnem évenként hozzájárul a főgimnáziumi tornaversenyek költségeihez.

A dalárda évtizedeken át otthonra talál a polgári olvasókörben, amit a dalárda azzal viszonoz, hogy a kör ünnepélyeinek fényét, erkölcsi értékét emelni igyekszik, mindenkor szívesen működik közre.

Készséggel fogadta kebelébe a kereskedő ifjak körét is. Helyiségei már évek óta állanak e kör rendelkezésére.

Pártolta a színészeket. Több éven át szives készséggel adta át helyiségének nagy részét az egyes színtársulatoknak, ami pedig minden esetben a tagok kényelmére zavarólag hatott.

IV. Könyvtár.

Könyvtár létesítésének szükségét már az első évben érzik, többször szó esik róla. 1872. évi deczemberi közgyűlésen Fábián Péter lelkes szavakban fejtegeti ennek szükségességét,

NAGYBÁNYA

Pénz dolgában mostoha körülmények között vannak, de tudnak segíteni magokon. Felhívja a közgyűlés a körnek minden egyes tagját, hogy egy könyvtár létrehozását önkéntes adományok, részint kiolvasott könyvek, vagy pénzbeli ajándékok által létrehozni segédkezzenek, biztosítva lévén minden adományozó az utókor hálás elismeréséről.

Megindul az adományozás. Reketes József 10 darab, Moldován Antal 20 darab könyvet ajándékoz, Tóth Mózes 10 darabot. 1876-ban Bilcz István 5 forintot ad e czélra. Azután kisebb beszerzések történnek. 1877. tavaszán összeállítják a leltárt. 1879-ben egyszerre 130 forintot fordítanak a könyvtárra. 1880. deczemberé- ben átadják a könyvtárt Havassy Mihálynak és ez első könyvtárnok 1881. január 15-én megtartja az első könyvkiosztást az immár 432 kötetből álló könyvtárban, hogy könyvlárnoki tisztét 15 hosszú éven át becsülettel, ritka szeretettel, lelkesüléssel viselje.

Hogy mi volt az értéke ezen 432 kötetnek, nem jegyezték fel.

Lássuk rövidség kedvéért, hogy néz ki ez a könyvtár 15 év múlva 1896-ban, midőn ez az utókor háláját ugyancsak kiérdemelt derék könyvtárnok, a kedves óvó bácsi, nehéz szívvel bár, de megválik állásától, lemond tisztéről. Van 795 mű 1444 kötetben és értéke 1549 forint 58 krajczár.

A könyvtár ezután is egyre fejlődik, gyarapodik úgy a beszerzett müvekben, mint az olvasó közönségben. A könyvtárnokok azonban egyre változnak, nem csekély kárára a könyvtárnak. 1896-tól 1906-ig, tehát rövid 10 év alatt 5 könyvtárnok kezén van a könyvtár.

1908. évi állapota ez : 1414 mü, 2249 kötet 3748 korona értékben. Olvasási díjból befolyt 222 korona 30 fillér; olvasásra kivétetett 3700 drb könyv; a könyvtárt használta 96 egyén.

Azonban itt meg kell jegyeznem, hogy ezek a számok, a műre, kötetre, értékre nézve a valóságnak nem felelnek meg egészen. 48 év alatt sok elrongyolódott, sok elkallódott. Leltára, olyan amit annak lehet nevezni, nem volt eddig. Az átadás és átvétel tömegben és nem egyenkint történt. Én mint a könyvtárnak jelenlegi keze- , lője, a f. évi januári közgyűlés utasítására ez év folyamán a könyvtár alap-leltárát elkészítettem. A januári közgyűlésen a tagok elé fogom állítani a könyvtár jelenlegi állapotát, tényleges | értékét.

A könytárral kapcsolatban szerettem volna beszámolni a hírlapokról is, ezt azonban mellőz hosszu német katona tisztet, aki kék szemével olyan ártatlanul mosolygott, mint egy gyermek és olyan odaadással és tisztességtudóan valcze- rozott, ahogyan a katonaiskolában és apácza- zárdákban tanítják a növendékeket. Ez volt Kohóra hadnagy a gróf Korinszky nevét viselő ulánus-ezredben.

— Emlékszem reá, — feleltem.

— Biztosan emlékszik reá ? — kérdezte gyanakolva Pandur. — Nem szeretném, ha ok nélkül avatnám bizalmamba. Kohora ugyanis harmincz esztendő után újra jelentkezett. . .

— Tehát harmincz év előtt is jelentkezett ?

Pandur elpirult. (Azelőtt soha se láttam

elpirulni.) Lesütötte a szemét. (Ezt sem tette azelőtt.)

— Igen, jelentkezett már lánykoromban is. Megkérte a kezem, de a szüleim nem akartak hozzáadni, mert katona volt.

— Hopp! — kiáltottam ekkor, — most már emlékszem mindenre. Hisz az a szegény fiú akkoriban fülig szerelmes volt a tekintetes asszonyba . ..

— És aztán az ma is. Ha ugyan hinni lehet a férfiaknak ? ... Mióta megtudta, hogy özvegy vagyok, számtalan levelet intézett hozzám. Mint kapitány lovagolt a penzióba és Budán lakik a Krisztina-városban. írja, hogy nem nősült meg, mert engem sohasem tudott elfelejteni. A régi érzelem van szivében ma is .. . És csupán annyit kér, hogy válaszoljak leveleire.

Ekkor én valami becsületsértő kifejezést engedtem meg magamnak, amelylyel a penzionált lovaskapitány eljárását óhajtottam jellemezni. Pandur sértődötten fordított hátat és csak hosz- szas könyörgésemre engedte meg, hogy a szobában maradhassak. Megbékülve és bánatos mosollyal arczán, folytatta a kapitánnyal való második ismeretség történetét.

— Már egy éve levelezünk . . . Igaz, hogy Hugó néha két-három levelet is ir, amig én válaszolok, mert édes Istenem, miről Írhatnék mindig neki ? Egyszerű falusi asszony vagyok, akivel nem igen történik semmi. Gyermekeim nincsenek, a gazdálkodáson kívül más mulatságom nincs. Nem úgy Hugó. Ö ott él a ragyogó fővárosban. Színházak, estélyek, mulatságok váltakoznak napjaiban. Gyönyörű nők képezik társaságát. Kiélvezi fenékig az élet örömeit és mégis csak engem akar, nélkülem boldogtalannak érzi magát. Zathureczky, kérem vegye a kezébe ezt a dolgot. Hugó már ismeri önt, hisz leveleimben gyakran mulattattam őt az ön tréfáival. Hugó eleinte féltékeny is volt ezért...

Zathureczky elhallgatott és nevetve nézett rám.

— Most tehát a kapitányhoz megyünk ? — kérdeztem.

— ügy van. Öregségemre még egyszer felcsapok Hymen apostolának. Legalább száz fiatal szivet tettem boldoggá életemben, összevezérelvén őket. Tegyük meg az öregeknek is a magukét.

»András« egy félig földbesüppedt budai házikó előtt állította meg a lovakat. Olyan volt az a budai házikó, amilyen már Budán is nevezetesség. Talán még a törökvilág alatt építették. Lépcsőn kellett lemenni udvarába. Az udvar közepén egy vén gesztenyefa alatt egy rongyos, tarka hálókabátban, egy hajlott válu, szikár öregember ült és dideregve húzta maga alá lábait. Széles, ősz bajusza, bennülő keménytekintetü szeme, és rövidre nyírt haja nyomban elárulta az öreg katonát.

Zatureczky hozzá lépett:

—r Kohora kapitány ?

Az idős ember talpra állott. Szinte megreszketett a hangja az izgalomtól.

— Az vagyok. Ön pedig a hires Zathureczky.

Végtelenül megzavarodva, szinte magánkívül rázogatta meg Zathureczky kezét.

— Bocsássanak meg az urak, hogy igy fogadom önöket ... de éppen kitakarítottam a szobámat, mert én vagyok saját magamnak a

nőm kell, mivel szives türelmüket eddig is nagy mértékben igénybe vettem. Csak azt jegyzem meg, hogy a körnek jelenleg 21 lapja van.

V. Statisztika:

Befejezésül egy kis statisztika.

Elnökök a negyven év alatt: Kovács Lőrincz (3 évig), Turman Olivér (18), dr. Lovrits Gyula (9), Gellert Endre (2) és Torday Imre (8 évig.)

Alelnökök: Turman Olivér (3 évig), Bay József (5), Torday Imre (6), Szerencsy József (7), Meder Ferencz (6), Bányai József (3), Molnár Mihály (1), Szerencsy József másodízben (3), Almer Lajos (1), Almer Károly (1), Petky Gyula (1), Jancsovits József (3 évig.)

Jegyzők: Füley Gusztáv (1), Havasy Mihály (2), Torday Imre (1), Havasy Mihály másodízben (2), Thurzó Ferencz (16), Riszdorfer (Révész) János (5), Wienerberger Géza (4), Németh József főgimn. tanár (3), Incze Lajos főgimn. tanár (3), Sólyom Ferencz (2) és Szent- királyi József (1 évig).

Pénztárnokok: Csillag István (2), Moldován Antal (3), Harácsek Béla (4), Nagy János (4), Mostis Lajos (17), Bónis István (1), Bálint Imre (1), Rónay Géza (2), Langer Sándor (3) és Be- regszászy Kálmán (3 évig).

Ellenőrök: Sarudi György (2), Veres Kálmán (3), Smaregla Pál (3), Klempár József (1), Tóth Mózes (1), Győry János (8), Kurtay Ernő (7), Abrugyán Károly (1), Wienerberger Géza (1), Sax Béla (1), Horváth Mihály (1), Men- dihovszky József (10), Sziklay András (1 évig).

Ügyészek: Smidt Sándor 1872-töl (7 évig), TriíT János (1), Drumár János (7), Sipos Géza (1), Drumár János másodízben (2), dr. Harácsek Imre (5), dr. Miskolczy Sándor (13 évig).

Könyvtárnokok: Havasy Mihály (15), Rozsos István (1), Szabó József (1), Székely Árpád (4), Thurzó Ferencz (4), Beregszász)’ Kálmán (1) és Incze Lajos (3 évig).

A könyvtár, amint említettem is, 28 éves.

És most befejezésül tekintsünk végig a kör vagyoni helyzetén e 40 év leforgása alatt:

1869. év végén: Bevétel 319 frt — kr.

Kiadás 253 » 23 »

Pénztári maradvány 65 frt 77 kr.

1874. év végén: Bevétel 1139 frt 67 kr.

Kiadás 1108 » 16 »

Pénztári maradvány 32 frt 51 kr.

1879. év végén: Bevétel 1970 frt 51 kr.

Kiadás 1854 » 95 »

Pénztári maradvány 126 frt 56 kr.

felesége. Most pedig szellőztettem. De mindjárt bezárom az ablakot, sőt begyújtok is nyomban .. .

Ócska papucsaiban tipegve-tppogva botorkált előre, habár meglátszott rajta, hogy nagyon szeretne délczegen, és fiatalosan mutatkozni. De, hajh, a lábai már elszoktak a könnyű léptektől.

— Ezek az átkozott lábak I — sziszegte, miközben a lépcsőkön lebotorkált szobájába. — Télen mindig rendetlenkednek, de jöttek Volna nyáron az urak. Úgy futok le a lépcsőkön, hogy szinte repülök. No itt volnánk az én lakosztályomban.

Félig a földalatt egy félhomályos szobácskábán — vén vaságy és háromlábú asztal társaságában, — letelepedtünk a nyugalmazott kapitánynál. Hugó öregurasan totyogott fel és alá és megállva Zathureczky előtt, kérlelve simogatta meg a vállát.

— Kérem, ne mondjon rólam rosszat Lenkének . . . hisz igaz, ami igaz, hogy nem minden úgy van itt, ahogyan a leveleimben Írtam. Sérves-i porczellán és ó-német kandalló hiányzik e lakból, de más minden itt van. Itt függ régi kardom, amott érdemjeleim ... Itt ezredesem képe. amott a Korinszky-ezred tisztikaráé. A gyönyörű színésznők és a kiváló férfiak arcz- képei most nincsenek itthon. De ha újra eljönnek, itthon lesznek a képek, sőt az olajfestmények is. Az egyetlen kép azonban, amelyhez mindennap imádkozom, itt van . . . Ezt megmondhatja Lenkének a tekintetes ur. Itt van az ő képe ...

A falon egy kopott kis fotográfia és alatta néhány hervadt virág . . . Zathureczky figyelmesen nézte a képet és megcsóválta a fejét.

— Lenke azóta bizony inegváltozott'^egy kissé ...

A nyugalmazott kapitány hevesen intett:

— Nem, ő sohasem változhat meg . .. Aki változott, aki megöregedett az én vagyok. Ö még mindig a régi, a szép, a hóditó. Csak én lettem egy öreg, kivénült katona. És éppen arra aka-