Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-11-18 / 46. szám

1909. november 18.

3

megörökítve csak az utolsó 10 évben találtam, j Hogy kik voltak a szereplők, a mennyiben ' feljegyezve vannak, felsorolom ezen tanul- i mányom második részének végén, a többi ünnepélyeken szereplők neveivel kapcsolatban,

Hogy a kör vezetősége a hazafias érzés ápolására minden időben nagy gondot fordított, j ennek felemelő bizonysága, hogy 1877. év i augusztus hó 4-én rendkívüli közgyűlésen le- ' leplezik Kossuth Lajosnak és a haza bölcsének Deák Ferencznek arczképét.

Áldoznak az irodalomnak is. Torday Imre alelnök 1879. deczember hó 26-án tartott választmányi gyűlésen jelenti, hogy a kör Lauka Gusztávnak, egyik hírneves Írónknak 40 éves irói jubileumát megtartotta, arczképét leleplezte. Ez örömünnep volt. Egy városi honleány díszes koszorút készít az arczkép feldiszitásére, mely koszorúhoz a szallag 2 forintba került. A honleánynak a kör jegyzőkönyvi köszönetét szavaz és mert szegény sorsú az illető, pénztárából utalványozza a két forintot.

De tud osztozni a kör, az irói, a tudományos világ gyászában is. 1871. február hó 5 én tartott közgyűlésen Kovács Lőrincz elnök jelenti, hogy nagy vesztesség érte a tudományos világot és közéletünket. Meghalt Báró Eötvös József a kiváló költő, bölcsész és államférfim A közgyűlésen Gellert László megható szavakban emlékszik meg az elhunyt érdemeiről és a tudományos világ veszteségéről. A közgyűlés részvétiratot intéz az elhunyt özvegyéhez és a magyar tudományos akadémiához. Ezen iratok megszerkesztésével az emlék-beszédet tartó Gellért Lászlót bízza meg.

1894. márczius 20-án meghalt Kossuth Lajos. Hogy mily meghatóan nyilatkozik meg a kör őszinte tisztelete, rajongással határos sze- retele, imádása a nagy államférfiu iránt, beszéljenek az akkori választmányi gyűlés jegyzőkönyvének sorai Elnök Lovrits Gyula, mély megilletődéssel jelenti, hogy Kossuth Lajos Magyarország egykori kormányzója, a halhatatlan érdemeket szerzett nagy hazafi elköltözött az élők sorából. Felhívja a választmányt, hogy a világhírű férfiú méltó meggyászolására tegyen intézkedéseket. A választmány, miután elnök jelentését fennáliva hallgatta végig, elhatározza a következőket:

1) Kossuth Lajos kormányzónak meghálál- hatlan érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti. A maga részéről az egylet helyiségében 8 napi gyászt rendel el. Ha azonban az országos gyász tovább tartana, a határidőt meghosszabitja.

2) A gyász lobogót a kör helyiségére a temetés napjáig kitéteti.

3) Minden zajos mulatságot eltilt saját hatáskörében.

4) A városunkban tartandó összes egyházi és polgári gyászünnepélyen testületileg részt vesz

5) A kör tagjait felhívja, hogy kalapjuk mellett viselendő gyászfátyollal is adjanak kifejezést szivük őszinte, mély hazafias bánatának.

Megtudja becsülni a kör, azon tagjait is, akik önzetlen szolgálatukkal, anyagi támogatásukkal, vagy szellemi munkásságukkal a kört előbbre vitték. 1893. február 16-án jegyzőkönyvi köszönetét szavaz Thnrzó Ferencznek, aki a kör jegyzői tisztét 16 éven át kitartással, lelkes buzgalommal és pontossággal viselte.

1896-ban ugyanaz a megtiszteltetés éri Havasy Mihályt 15 évi könyvtárnokságáért.

1900-ban diszelnökké választja dr. Lovrits Gyulát, 1902-ben Gellért Endrét, 1903-ban Szerencsii Józsefet.

És ha arra kerül a sor, tud büntetni is; megbüntetni az erkölcsi botlást és könyörtelenül sújtani a hazafiatlanságot. Az előbbire nézve 3 esetet találtam csupán feljegyezve. Az első eset 1876-ból, a második 1908. és a harmadik eset 1909. évből való. Az első és második esetben a választmány szigorú megdorgálással élt, a harmadik esetben az illetőt kizárta tagjainak sorából.

Hazafiság tekintetében sohasem ismert a kör megalkuvást. 1902-ben egy tagot csúfosan kizárt kebeléből hazafiallan viselkedése miatt. 1905-ben 3 lapot tilt el örökre olvasó asztaláról hazafiallan viselkedése miatt: A Borsszem Jankót, Az Újságot és a Budapesti Naplót.

Ezen részében tanulmányomnak részletez- zem-é a kör helyiségében tartott január 6-iki vacsorák lefolyását, az évenkint tartott nagyszabású tánczestélyeket, felolvasó estélyeket? Szívesen megtenném de igen hosszúra nyúlnék tanulmányom, csak azt jegyzem meg a jegyzőkönyvek alapján, hogy mindezen társas összejövetelek nemesitőleg hatottak a tagokra és erősítették a magyar faj összetartózandóságának érzetét és rövid pár év alatt azt eredményezték, hogy a város ügyeinek elintézésében döntő szava volt e négy évtizeden át a Polgári Olvasókörnek.

És most elértem tanulmányom második részének végére. Azt Ígértem, hogy itt felsorolom lehetőleg pontosan azoknak neveit, akik az egyes ünnepélyeken szerepeltek. Itt kivételesen idői sorrendben fogok haladni. Kezdem először is az 1871. január 21-én rendezett fényes bál vigalmi bizottsági tagjainak {elsorolását. Teszem ezt azért, mert a 156 forint tiszta jövedelem nagyot lendített a kör anyagi helyzetén. Elnök Moldován Kálmán, pénztárnok Havasy Mihály, rendező tagok Stolczer Károly, Moldován József, Smaregla Pál, Veres Kálmán, Takács Károly, Kardos Gyula. E vigalmi bi__ NAGYBÁNYA

reczky, gyorsan felöltözködtem és csakhamar karonfogva léptünk ki lakásomról.

— Ha parancsolod, szívesen leszek a gazdag vidéki nagybácsi, — mondta útközben Za- thureczky. — Soha sem árt, ha az embernek gazdag falusi nagybátyja van.

— Köszönöm, — feleltem. — Én rajtam már az sem segít.

— Kár, — mormogta Zathureezky. — Pedig otthon már előre mulattam magamban azon, hogyan tesszük bolonddá a pestieket.

A kapu előtt várt Zathureezky fiákkere. Miután szakértelemmel végig mustrálta a két fiákker-lovat és néhány szakszerű megjegyzést mondott a bérkocsisnak, a rendőrségi bejelentőhivatalba hajtattunk. Az utón Zathureezky a vidékiek gúnyos, lenéző mosolyával vizsgálta az utczai publikumot és a fiákkerest Andrásnak szólította.

— Mi dolgod van a bejelentő-hivatalban ? — kérdeztem, a lehető legnagyobb közönnyel.

Zathureezky legyintett:

— Semmiség az egész. Valakinek a lakását akarom megtudni. Szót sem érdemel a dolog.

így szólt és ásított, holott én igen jól tudtam, hogy Zathureezky semmit sem tesz hiába, egy lépést sem, ha valami érdeke nincs. Nem kérdezősködtem tovább, csak magamban gondolkoztam azon, hogy vájjon kinek akar eladni antik fegyvereket, tokai aszút vagy erdélyi aranybányát, esetleg nádasboritotta földbirtokot a jeles férfiú, aki egyidőben már eladta a nagy fát is, amely alatt Rákóczi Ferenc megpihent.

A bejelentő hivatalban dolgát elvégezve, »Andrásc-t Buda felé irányította Zathureezky és helyet foglalva mellettem, ezt kérdezte:

— Hát egy csöppet sem érdekel a dolog?

Vállat vontam.

— Én soha se érdeklődöm más ember dolgai után.

— Hát én »más ember« vagyok? — kiáltott fel nagy szemrehányással Zathureezky. — 0, be rontja ez a Pest az erkölcsöket! Már én is »más ember« lettem, aki félig-meddig rokonod, barátod, nevelőd, öreg pajtásod vagyok és voltam ? Ki vigyázott rád, amikor először szerelmes voltál ? Ki ismertette meg veled a nőket ? Kitől tanultál kártyázni ? Akkor még bezzeg érdekeltek az öreg Zathureezky dolgai!

— Hiszen érdekel mostan is, — mormogtam. — De éppen te szoktad mondani uramba- tyám, hogy soha se árulja el az ember a kíváncsiságát.

— Nohát ebben igazad van! — nevetett Zathureezky. — Elmondom tehát kérdezés nélkül, hogy mi dolgom is van nekem tulajdonképen Pesten. Elég érdekes dolog, meghallgathatod. Azt bizonyosan tudod, hogy a »Pandur« özvegy lett. »Zsivány« szegény meghalt vagy három esztendő előtt, meghűlt az őszi agarászaton.

— Ki az a »Pandur« ?

— Ó tempora! ... Már azt is elfelejtetted ! »Pandur«-nak hívják nálunk Bábocsynét, a Lisz- kai Lenkét, aki olyan különös asszony volt, hogy nemcsak a saját férje, de még a megyei urak is féltek tőle ...

— Most már emlékezem, — feleltem és képzeletemben feltűnt egy magas, deresedő hajú asszonyság alakja, aki falusi kúriájában vagy harmincz esztendeig egyebet sem tett, mint az urát nevelte. A kis görbelábu Bábocsy se nem ivott, se nem szivarozott, de még csak nem is kártyázott. Még se volt befejezve a nevelése. A felesége még arra is rá akarta nevelni, hogy mindennap borotválkozzék és hetenkint meggyónjon, valamint Zathureczkyt kerülje, mint a sázoltság tagjai közül csupán Takács Károly van életben.

1893. márczius 15-ére a szavalatok betanításával Riszdorfer János (Révész János) bizatik meg.

1895. márczius 15-én emlékbeszédet tart Pap Zsigmond.

1896-iki millenáris ünnepségen az ünnepi megnyitót tartja dr. Lovrits Gyula, ünnepi beszédet Riszdorfer János, szaval Vass József ref. segédlelkész, az emléktábla leleplezésénél beszédet tart Nyirő Sándor.

1897. márczius 15. ünnepi beszéd: Nyirő Sándor.

1898. márczius 15. ünnepi beszéd : Gellért Endre, Incze Lajos alkalmi költeményét szavalja Riszdorfer János.

1899. márczius 15. ünnepi beszéd: Révész János, alkalmi költeményt ir és előad Incze Lajos.

1900-ban az ünnepi beszédet tartja Égly Mihálv főjegyző, saját költeménvét szavalja dr. Káplány Antal.

1901. márczius 15. Felolvasás: Soltész

Elemér.

1902. márczius 15. Felolvasás: Németh

József főgimn. tanár, szavalat : Szabó Miklós ref. s. lelkész.

1903. márczius 15. ünnepi beszéd: Szabó István főgimn. tanár, szavalat: Jeney Gyula.

1904. márczius 15. Emlékbeszéd: Nits

Pál minoritarendi áldozár. Márczius 15. Irta: Incze Lajos, szavalja: Dartha György ref. s. lelkész.

1905. márczius 15. ünnepi beszéd : Szabó István. Szavalat: Szokol Margit, hazafis felolvasás: Ajtai Nagy Gábor.

1906. márczius 15. ünnepi beszéd: Ajtai

Nagy Gábor. Esküszünk, irta: Incze Lajos, szavalja: Boronkay Béla ref. s. lelkész. Hegedű játék: Incze Béla, zongorán kiséri Simon

Aurélné Rácz Anna. Márczius 15. Irta : Incze Lajos, szavalja Veszprémy Lajos.

1907. Ünnepi beszéd: dr. Ajtai Nagy Gábor. Alkalmi költemény. Irta Incze Lajos, szavalja Boronkay Béla. Éjjel a vártán. Irta Eunicz Miklós, felolvassa Révész János.

1908. Széchényi-serleg felavatása : dr. Stoll Tibor.*)

1909. márczius 15. Ünnepi beszéd: dr. Földes Béla orsz. gyűlési képviselő.

Felolvasásokat tartottak még: Égly Mihály főjegyző, Miskovszky Ernő, dr. Gyiszúlovics

*) Itt megjegyzem, hogy a Széchényi-serleget a közadakozásból befolyt 82 korona összegen szerezte be a kör. E serleg az évenként tartandó tisztújító közgyűlésen a választmány által kijelölt és felkért tagnak a nagy hazafi: gr. Széchényi István magasztos szellemének szentelendő emlékbeszéd kíséretében szerepel.

tánt ... És éppen ezt az utóbbit nem bírta ki szegény »Zsivány«. Hiszen a falusi élet Zathureezky nélkül igazán nem ér semmit.

Zathureezky igy beszélt:

— Tehát özvegy lett Pandur és ekkor végre megbocsátott nekem. Megengedte, hogy néha-néha meglátogassam és könnyeit letörölve megkérdezte tőlem: »Ugyan mondja meg, Zathureezky, mit szeretett magán az én szegény uram ?« Őszintén feleltem, hogy a tréfáimat szerette. Az özvegy megcsóválta fejét, láthatólag nem értette meg mindjárt a dolgot. De midőn ismét meglátogattam, szemét lesütve arra kért, hogy mondanám el neki tréfáimat, ha azok a tréfák olyanok, hogy uriasszony meghallgathatja. Erre én elmondtam néhányat szokásos tréfáim közül, amelyeket te bizonyosan mind ösmersz. Az özvegy Pandur nem mosolygott, nem derült fel, de mikor a házból kiléptem, hallottam, hogy nevetni kezd a leeresztett zsalugáterek mögött. Midőn ismét találkoztunk, már jóelőre nevetett és azt kiáltotta: »Elő a tréfákkal, Zathureezky!« Hát ilyenformán bocsátott meg nekem Pandur bűneimért, a farsangi kirándulásért, amelyre az urát elszöktettem, a keresztelőkért, lumpolásokért, kártyázásokért, ahová Bábocsyt néha magammal vittem. Utoljára már nem emlegetett mást bűneim tömeghalmazából, mint Klotildot, öreg gaz- daszonyornat, aki piros slafrokkban szokott kikönyökölni házam ablakába, de hát mit csináljon mást egy öreg agglegény gazdasszonya?

Mit húzzam, halasszam a dolgok sorrendjét? Pandur bizalmába fogadott és egy napon azt kérdezte tőlem, hogy emlékszem-e Kohora dzsidáshadnagyra, aki harmincz egynéhány esztendő előtt vidékünkön állomásozott ? Belenyúltam abba a fiókba, ahol a múltak emlékei vannak elraktározva és kivettem onnan egy szőke,